Szittyakürt, 1981 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1981-05-01 / 5. szám
1981. május hó «ITTVAKOftT 3. oldal DR. VARGA LÁSZLÓ: “E FIUKÉRT VALAKI FELELŐS...’’ Egyik örömöm, ha hazulról érkezett fiatalokkal beszélgethetek, hiszen ők vetítik elém a jelent, de jelzik a jövőt is. Kb. másfél éve egy budapesti, 18 éves, jeles tanulóval akadtam össze, és többek között megkérdeztem, ki volt Széchenyi? A fiú vállát vonogatta, majd a fejére ütött, mint aki rátalált a válaszra: valami híd — nyögte. Ettől az időtől egyre jobban kutattam a hazai rendszer nevelő irányát. A New York-iMagyar Rádióban (Apatini Gyula) minden második szombaton a hazai és nemzetközi politikai és kulturális eseményeket kommentálom, és ennek során számos alkalommal bíráltam a hazai rendszer elnemzetlenítő munkáját, kimutatva, hogy a hivatásos Magyarország a nemzeti öntudatot és nemzeti szellemet számkivetésbe küldte. Megállapításaimat többen túlzásnak tartották. Pár nappal ezelőtt a kezembe került a Budapesten megjelenő Mozgó Világ című folyóirat februári száma, amelyben Fordított optika címen egy minden magyar részére tanulságos cikk jelent meg. A cikkíró ismerteti, hogy a magyar és francia szociológusok megállapodtak, hogy kb. 300 hasonló korú — 18 éves — diáknak azonos 10 kérdést tesznek fel, és a diákok — természetesen saját országukra vonatkoztatva, tehát a franciák a francia, a magyarok a magyar viszonyokra vonatkozó — válaszokat adnak, és az eredményeket nyilvánosságra hozzák. francia nemzeti szellem és a francia nép biológiai, erkölcsi, szellemi megújuló képessége. A cikkíró, aki tiszteletreméltó őszinteséggel közli a diákok válaszát, és ez jó jel, de erre a kérdésre még ő sem meri leközölni a feleleteket, csupán annyit, hogy 16 százaléka túlélésünket a varsói szerződésnek köszöni, míg 4 százaléka Amerika jóindulatának. Nyilvánvaló, hogy a többi 80 százalék hazáját a térképről egyszerűen letörölte, ami az utolsó kérdésre adott válaszból ki is tűnik. Még a cikkíró is megjegyzi, hogy a diákok válaszából a nemzeti szellem, öntudat hiányzik. • • Ha se Magyarország, se Franciaország nem létezne 2500- ban, mi okozza megszűnésüket? A francia diákok a választ, mint méltatlant egyöntetűen visszautasították. Nem így a mieink. A válaszok fele, mint a cikkíró írja, zavaros volt, 39 százaléka az ország megszűnését a fejlődés következményének tulajdonítja, míg 11 százalék szerint “az integráció nem ismer alternatívát”; vagyis a Sonnenfeld-doktrinát vallják, hogy Magyarországnak be kell olvadni a Szovjetunióba. • • Mire a legbüszkébb? — kérdezték a diákoktól. A franciák Napóleonra, Bleriotra, a párizsi kultúrpalotára, a Pompidou Központra, az impresszionistákra. A magyar diákok — akiknek egyharmada pesti, a többi vidéki volt — 52 százaléka egyetlen történelmi személyt vagy kulturális eseményt nem tud, ami említésre méltó. A többiek megoszlanak a pesti Metro, egy-egy bécsi vagy párizsi látogatás, a Szent Korona és Károli Gáspár Bibliaforditása között. • • Mit szégyell leginkább? A franciák, hogy Napóleon elvesztette az 1812-es oroszországi hadjáratot, hogy Napóleont a reakció száműzte, a korrupciót. A magyar diákok, hogy “fasiszták voltunk”, de a cikkíró hozzáteszi, hogy ezen “pontosan mit értenek, nem tűnik ki”; továbbá szégyellik, hogy az “1918—1919-es kommunista forradalom nem sikerült”: (!) • • Van-e eszményképe? A franciák nagy többsége Napóleonra, F. J. Curie-re, De Gaulle-re büszke. A magyar diákok egyetlen történelmi személyt nem említettek meg, és válaszuk megoszlott a sportolók, művészek és Szentgyörgyi Albert (16 százalék) között. • • Hol élnek a magyarok, franciák nagyobb tömegben? A francia diákok 93 százaléka megközelítő pontossággal tudta a Belgiumban, Luxemburgban, Svájcban, Kanadában élő franciákat, és megközelítően az Óceániában és Francia-Afrikában élőket. A mi fiainknak 73 százaléka nem tudta, hogy hazánk határain túl élnek magyarok, és csak 27 százaléka, hogy határainkon túl is vannak honfitársaik, és csak négy százalékának volt elfogadható tág ismerete, hogy a szomszéd országokban hány magyar él. • • Miért tartja fontosnak a határokon kívül élő magyarokkal, franciákkal való személyes kapcsolatot? A franciák “rendkívül hasznosnak” tartják az egész világon élő franciákkal való együttműködést; míg a magyar diákok 62 százaléka úgy véli, hogy ez nem tartozik rá, 21 százaléka pedig, hogy ez a kérdés “a proletár internacionalizmusra” (sic) tartozik. • • Mit tud a határokon kívül élő magyarok, franciák szellemi teljesítményéről? A francia diákok tájékozottsága kielégítő volt, különösen vonatkozik ez a Belgiumban, Kanadában élő francia nyelvű irodalomra és művészetre. A magyar diákok 67 százaléka nem tudott megnevezni egyetlen erdélyi, felvidéki, délvidéki festőt, színészt vagy egyéb művészt — ugyanúgy egyetlen szabad világban élőt sem, és csupán 37 százaléka említett meg két erdélyi írót. • • Tud-e valamit nem európai, korábban gyarmati sorban élő népek szellemi teljesítményeiről? A francia diákok alig tudtak valamit. A magyar diákok megneveztek három kubait és két vietnámi írót. • • Lesz-e 2500-ban Magyarország, Franciaország? A francia diákok egyöntetűen azt válaszolták, hogy ez természetes: ők és utódaik gondoskodnak, hogy Franciaország legyen. A magyar tanulók válasza a cikk szerint zavaros volt, és csupán 16 százalék felelt egyszerű igennel, 7 százalék nemmel; a többiből a szociológusok azt hámozták ki, hogy a kérdés, “nem magyar, hanem a szocializmus kérdése”. Így! • • Ha lesz Magyarország, Franciaország, mi biztosítja a fennmaradását? A francia diákok szintén egyöntetűen feleltek: a nemzeti akarat, a A magyar ifjúság fenti válaszai nemcsak a nemzeti érzés teljes hiányát mutatják, de olyan ostobák, hogy szokszor az volt az érzésem: a diákok gúnyt űznek tanáraikkal. — Mert elképzelhetetlen, hogy a 18 éves diákok átlaga ilyen buta és nemzetietlen legyen. Azt hiszem inkább tanítóik, vezetőik azok. Viszont a tényekkel szembe kell nézni! Ki a felelős ezért a szellemi mohácsi vészért? Elsősorban a szovjet megszállás, és az őket kiszolgáló, nemzetietlen vezetők. De nemcsak ők. A hazai egyházak vezetői is, akik cinkosan hallgatnak. De a hazalátogatók és- a magyar szervekkel együttműködők, ha ezt a kérdést nem merik megemlíteni és orvoslását kérni. De felelős a Szabad Európa Rádió is, amely azzal hivalkodik, hogy műsorát a fiatalság hallgatja. A fentiek nem ezt bizonyítják. Vagy talán a műsorral van baj? De idekint mi is felelősek vagyunk. Az egyházak vezetőinek, a magyar egyesületeknek riadót kell fújni a magyar ifjúság szellemi megmételyezése ellen. A demokrata és republikánus pártban különböző címeket viselőknek nem az olcsó és üres külsőségekre kell összpontosítani, hanem a képviselőik és szenátoraik révén Washingtonban el kell érniük, hogy a magyar hatóságokkal való tárgyalásnál a magyar ifjúság elnevelését tegyék szóvá. Erre Washingtonnak, mint aláírónak, a magyar békeszerződés nemcsak jogot ad, hanem kötelességet is. És ami a jövőre nézve elgondolkoztató: amíg a magyar ifjakból tervszerűen kiölik a nemzeti érzést, addig a Szovjetunióban ellenkező jeleket látunk. A Szovjetunió 26. pártkongresszusán az ukrán kommunista párt első titkára, Scserbicky, büszkén közölte a kongresszussal, hogy az ukrán fiatalokban izzó hazafiság él. Tudom, hogy odahaza vannak nemzethű írók, tanítók, tanárok, szülők és diákok is. De ezek hangja nem tör át, vagy ritkán, a párt elnemzetlenítő politikáján. És nem utolsósorban a magyar fiatalság 1956-ban történelmet formált. Ezért a lélekharangot nem húzom meg, de a vészcsengőt halljuk meg! (Katolikus Magyarok Vasárnapja, 88. évf., 19. sz., 1981. máj. 17.) SZENTMIKLOSY ELES GÉZA: KI VAN A PÁPA ELLENI MERÉNYLET MÖGÖTT? II. János Pál pápa, már tizenkét évvel ezelőtt clevelandi látogatása alkalmával megérezte, hogy merényletet fognak elkövetni ellene. Ezt meg is mondta Monsignor Mondzelewski, Garfield Heights-i plébánosnak, akinél egy hétig vendégeskedett még bíboros korában, hangsúlyozva azt is, hogy nem fél a haláltól. Megérzése valóra vált, amikor a Vatikán szívében május tizenharmadikán délelőtt Ali Mehmet Agca, török terrorista két lövéssel súlyosan megsebesítette. Öt és félórás műtét után a pápa állapota fokozatosan javul, úgyannyira, hogy a hatodik napon már megszüntették intenzív megfigyelését. Az egész világ aggódó megdöbenéssel fogadta a hírt. Keresztény, hindu és mozlim egyházfők és államfők kivétel nélkül mélységesen elítélték a merényletet, így Pierre Trudeau, Kanada miniszterelnöke, Margaret Thatcher angol miniszterelnöknő, Erzsébet angol királynő, Valeri Giscard d’Estaing távozó francia elnök és utóda Francois Mitterrand, Andries van Agt holland és Mark Eyskens belga miniszterelnökök, Helmut Schmidt nyugat-német kancellár, Indira Gandhi India mimiszterelnöknője, Bulent Ulusu török, Leopoldo Calco Sotelo spanyol, Malcolm Fraser Ausztrália miniszterelnökei, Constantine Caramahlis görög államfő, Kurt Waldheim ENSz főtitkár és természetesen a pápa sorstársa Ronald Reagan elnök. A modern időkben János Pál pápán kívül csak VI. Pál pápa ellen követett el merényletet egy bolíviai művész 1970-ben, mikor a Fülöp Szigeteket látogatta meg. Szent Pétert, az első pápát keresztre feszítették fejjel lefelé a rómaiak. 882-ben VIII. János pápát a római nemesek közti viszálykodásban gyilkolták meg. A 14. században VIII. Bonifác pápát elfogták és Franciaországba akarták elhurcolni, hogy bíróság elé állítsák, de a pápa a megpróbáltatások közepette meghalt. De a legjelentősebb merénylet III. Leó pápa ellen történt, akit börtönbe vetettek, de onnan sikerült megmenekülnie, aminek igen fontos következménye az lett, hogy védekezésül legközelebbi szövetségesét császári méltóságra emelte, aki pedig nem volt más mint Nagy Károly. így alakult meg a Német—Római Szent Birodalom. János Pál pápa négy nappal az ellene elkövetett merénylet után imádkozott merénylőjéért és őszinte szívvel megbocsájtott neki. A pápa rövid üzenetét, melyet hangszalagról közvetítettek a Szent Péter téren, tizenötezer zarándok és turista hallgatta meg, akiknek eltért a véleménye a pápától, már ami a merénylő bűnének megbocsátását illeti. A római rendőrség kevés megszakítással Mehmet Ali Agcát, a merénylőt, aki naponta örször térdre borul, Mecca felé fordulva imádkozik — faggatja. Agca fölényes, makacs és elvetemült ember benyomását kelti. A hozzáfeltett kérdésekre vagy nem válaszol, vagy megtévesztő hazugságokat mond. A körülmények azt mutatják, hogy Agcának bűntársai vannak, mert útlevéllel rendelkezett és több ezer dollárt költött el, amikor Európát keresztül-kasul utazta, miután egy törökországi fegyházból, ahová gyilkosság elkövetése miatt zárták be, két évvel ezelőtt megszökött. Amikor megkérdezték honnan szerezte a pénzt az utazásaira, azt felelte, hogy ahhoz senkinek semmi köze. Olaszország elnökének, Sandro Pertininek az a véleménye, hogy a nemzetközi terroristák azért határozták el a pápa meggyilkolását, mert Itália a “demokrácia hídja”, mely összeköti Afrikát, Közép-Keletet és Európát, ahová a bajok ma összpontosulnak és a terroristák úgy vélik, hogy a pápa meggyilkolásával Itáliában anarchiát idéznek elő. Olaszország, Ausztria, Svájc, Franciaország és Nyugat-Németország külügyminiszterei a közeljövőben találkozni fognak, hogy az Agcára vonatkozó információjukat összehasonlítsák, ami valószínűleg fényt fog deríteni Agca terrorista kapcsolataira. (Folytatás a 11. oldalon)
