Szittyakürt, 1981 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1981-12-01 / 12. szám
XX. ÉVF., 12. SZÁM — 1981. DECEMBER HÓ Ára: 1.00 dollár A KÁRPATOKTUL LE AZ AL-DUNÁIG EGY BŐSZ ÜVÖLTÉS, EGY VAD ZIVATAR! SZÉTSZÓRT HAJÁVAL, VÉRES HOMLOKÁVAL ÁLL A VIHARBAN MAGA A MAGYAR. (Petőfi) »ITTVAKm A HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM LAPJA Clark tábornok levele a Magyar Szabadságharcosok Kongresszusához ANDRÉKOVICS PÉTER: “Gyűjtsük össze erőnket, értékeinket az új magyar jövendő építésére” —Elhangzott a Szabadságharcosok V. Kongresszusának záróünnepélyén— Szabadságharcunk negyed százados évfordulója előtt részletesen tájékoztattuk Mark Clark tábornokot a magyar szabadságharcosok clevelandi kongresszusáról és elküldtük kiadványainkat. A Tábornok Úr október utolsó és november első heteit Charlestonon kívül töltötte és így válasza november 23-án kelt. A Citadella kék dombornyomású levélpapírosán hálás köszönettel igazolta figyelmünket és reményét előlegezte a jövő-keresés sikeres útján. Válaszában megkülönböztetett érdeklődéssel tért ki a Fighter októberi számában Acs Klára Enikő: American Response to the Hungarian Re-Az 1956-os Nemzeti Forradalom és Szabadságharc novemberi időszakában a Franciaországban élő magyarok emelték magasra a Magyar Nemzeti Vándorzászlót, a franciák által rendezett szimpátia tüntetéseken. 1981-ben, a Magyar Nemzeti Vándorzászló — alapításának harmincadik évében — ott ragyogott Clevelandban, a Magyar Szabadságharcosok V. Kongresszusán. Seres Péternek, a Vándorzászló Bizottság alapítójának és örökös elnökének megbízásából most a Hungária Szabadságharcos Mozgalom őrizője a Nemzeti Vándorzászlónak. A HSzM áldozatkész hűséggel őrzi a Magyar Nemzeti Vándorzászlót. Az 1956-os Nemzeti Forradalom és Szabadságharc 25. jubileumi évében pedig a HSzM gondozásában működő Vándorzászló Bizottság eddig tizenkét középiskolában és tartalékos tisztképző tanfolyamon mintegy 1500 hallgató előtt mutatta be a dicsőséges Szabadságharcunkról készített dokumentációs filmjét. Megható jelenet volt a Magyar Szabadságharcosok V. Kongresszusának záró ünnepélyén, amikor prof. P. Jobb Andor, a HSzM vezetője a Magyar Nemzeti Vándorzászlóra kötötte fel Victor L. Tomsethnek, az Iránban fogva tartott amerikai túsznak "yellow ribbon" szallagját. Victor L. Tomseth üzenete a Hungária Szabadságharcos Mozgalomhoz: “15 éves voltam, amikor a Magyar Forradalom fellángolt. Habár fiatal voltam és távol álltam az eseményektől mégis mélyen hatott rám a Szabadságharcosok hősiessége és hazafias kiállása. Egynéhány évvel később az Oregon Egyetemen, a sors úgy adta, hogy a tanárjaim egyike egy szabadságharcos magyar volt, aki száműzetésbe került, majd menedéket talált ebben az országban. A tantárgy amit tanított: Amerikai történelem. Ki lehetett volna jobban felkészülve engemet tanítani a mi szabadságharcunkért és függetlenségünkért való küzdelmünk igazi értelmére, ha nem őV Az 1956-ot követő években voltak más példák is az emberiség szabadság-akaratában, de én nem ismerek egyet sem, amely megközelítené a Magyar Forradalmat, amely oly hatóerővel buzdított embereket mindenütt. A mikor én magam elvesztettem az egyéni szabadságomat 444 napig Iránban, én oly sokszor gondoltam a Magyar Szabadságharcosokra, és az ő bizalmukra, hogy győzedelmeskednek majd. Mint ahogyan én és a többi tusztársaim végül is győzelemvolution of 1956 című tanulmányára. Ebből, mely egyes részeiben a Princeton Egyetemen letétbe helyezett Dulles—Bohlen levelezésre épült, ez alkalommal magyarul közöljük az alábbi pár sort: Dulles közvetlenül a magyar szabadságharc leverése után utasította Charles E. Bohlen, moszkvai nagykövetünket, hogy közölje Kruscsevvel, ha Dél- Vietnámot elfoglalják, mi felbátoríthatunk egy másik keleteurópai országot is, hogy lázadjon fel Ho Chi Minh ebben az időben Moszkvában volt! A Hungária Szabadságharcos Mozgalom re vittük rabtartóink felett, úgy kívánom, hogy Magyarország is érje meg a végső győzelem napját elnyomói felett. VICTOR L. TOMSETH egyike az 52 iráni US fogolynak, 1981. október 23-án.” Kedves Magyar Testvéreim! — Negyedszázados emlékezésre gyűltünk össze a mai alkalommal, amikor huszonöt esztendős élmények, tapasztalatok vetülnek elénk: A nemzetünkre végzetes kimenetelű első és második világháború a kiszolgáltatottság állapotát hozta, mely tovább fokozódott az egyéni és nemzeti életigények szinte teljes megfojtásáig. Az életösztön magasbatörő lángja lobbant fel 1956. október 23-án Budapesten és az egész országban, melyre felfigyelt az egész világ, s beleremegett a népünket elnyomó hatalom. De a világot Yaltában felosztó kalmár-szellem erősebb volt a népek sorsát intéző nemzetközi fórumokon, mint a magyar nemzet szabadságvágya. Rövid, néhány napos fegyverrel kivívott önrendelkezési kísérlet után ismét népünkre szakadt az elnyomás, bosszúállás szörnyűsége és 1956 november 4-vel újra ismétlőddött a napjainkig tartó szolgaság. Huszonöt év alatt erről a történelmi eseményről különböző szempontok és érdekek szerint kötetekre terjedő elemzéseket, magyarázatokat írtak, szinte végtelenbe nyúló szónoklatokat mondtak. Unalomig ismételt kiértékelések, következtetések hangzottak el és közhellyé vált szónoki frázishalmazt hordtak öszsze. Már-már sablonossá tették az 1956-os emléknapokat, belecsempészve különböző helyi politikusok választási kortesfogásait is. A magyar nép hősi eposzba illő szabadságtörekvését évek múltán opportunista politikusok saját előnyükre használják fel, belemagyarázva olyan fogalmakat és szándékokat az ötvenhatos eseményekbe, melyek távol állanak nemzeti igényeinktől. E sokféle emlékezés, hivatkozás, önigazolás, bizonygatás tarkaságában mi marad a mai alkalomra, amiről beszélnünk kell, amellyel szembe kell néznünk? A bevezetőben azt a megállapítást tettem, hogy a két világháború következményeként nemzetünk a kiszolgáltatottság állapotába került, s ennek elviselhetetlen körülményei robbantották ki az ötvenhatos felkelést. Úgy gondolom, ezt aligha lehetne másként magyarázni. — Viszont, ha tovább elemezzük az előzményeket visszafelé, akkor a történelmi okozati összefüggések hosszú láncolatában nem csak a két világháború után, de előtte is fennállt már egy kiszolgáltatottsági állapot, csak más formában és más előjellel. A magyar nép sorsa hosszú századok óta e kiszolgáltatottság következményeként: idegen politikai és gazdasági érdekek függvénye. Utolsó nemzeti királyunk: az “Igazságos Mátyás” halála óta a magyar nemzet elvesztette önrendelkezését. Idegenérdekű befolyás érvényesült az államvezetésben, Magyarország területe századokon keresztül hadszíntér lett, népessége megfogyatkozott. A négyszázötvenéves elnyomó Habsburg uralommal szemben a Zrínyiek, Thököly, Rákóczi, Kossuth, a márciusi ifjak és döblingi magányában Széchenyi fejezték ki a nemzeti igényeket népünk szószólói, vezéreiként. E többévszázados kiszolgáltatottsági állapotban mindig támadtak példamutató hősök életigényeink kifejezésére és követelésére az ismételt elbukások után. Körforgásszerű ez a helyzet századok óta: ismétlődő idegen elnyomásokkal, újraszülető szabadsághősökkel, miközben a nemzet biológiai állaga és az ország területe összezsugorodik. 1956 legutolsó állomása ennek a nemzeti függetlenségi kísérletnek a korábbiak példáján, amely az adott nemzetközi helyzetben idegen érdekösszefüggések miatt bár elbukott, de mégis leckét adott a világnak, ugyanakkor saját magunknak is. E leckéből azonban tanulnunk kell: összevetve hasonló események évszázados tapasztalataival. Minden szabadságküzdelmünk elbukása után bosszúállás következett, amikor az elnyomó rendszer kivégeztette, börtönbe záratta vagy száműzte a szabadságharcban résztvevőket. A nemzet legjobbjait elvesztette. A külföldre menekülés is (Folytatás a 2. oldalon) Valahol ...az Egyesült Államok tartalékos tisztjelöltjei prof. P-Jobb Andorral, a HSzM vezetőjével közösen, értékelik az 1956-os Szabadságharcunkról készült dokumentációs filmünket. “YELLOW RIBBON” A NEMZETI VÁNDORZÁSZLÓN!
