Szittyakürt, 1981 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1981-12-01 / 12. szám
2. oldal «IttVAKÖkt 1981. december hó “Gyűjtsük össze erőnket... (Folytatás az 1. oldalról) vesztességet jelentett, mert beolvadva más népek társadalmába: a magyar tehetség, ha itt-ott kap is egyéni megbecsülést, érvényesülést, de az egyetemes nemzeti érdekeink szempontjából eddig még senki sem tudta kamatoztatni Tudását, képességeit, hogy egy független, szabad Magyarország létrejöhessen. Rákóczitól, Bercsényitől, Kováts Mihálytól napjainkig, hány magyar hős, tudós, szakember, művész, vagy egyszerű munkás építi-gazdagítja más nemzetek jövőjét, amiből nincs haszna nemzetünknek?! Tehát jelenleg az a szomorú valóság, hogy mind a rabhazában, mind az elszakított területeken, mind pedig a nagyvilágban szétszórtan élő magyarok — az egyéni létfenntartásuk többé-kevésbé való biztosítása mellett — idegen népeket szolgálnak, nemzeti jövőjüket nem építik, csak itt-ott magányos szigetek vannak, elszórt próbálkozások, melyeket a közöny, ellenségeskedés tengere vesz körül. Miközben a világ visszhangzik a népek szabadságát, függetlenségét követelő és biztosító szólamoktól az Egyesült Nemzetek Tanácsában, s ennek értékét számunkra oly meggyőzően aláfesti 25 év távlatából a szovjet tankcsordák lánctalpainak zöreje, az agyonlőtt és elhurcolt ártatlanok tízezreinek, s elmenekült százezreknek a valóság, az úgynevezett “szabad világ” hatalmasságainak gyáva tehetetlensége. Évek múltán, itt a nyugati világ kényelmébe beépülten sokan úgy vélik, ha néha megjelennek egyegy ünnepélyen, emléknapon, valamilyen előadáson, táncesten vagy vacsorán, azzal már eleget is tettek hazafias kötelességüknek és megnyugodott lélekkel térnek otthonukba... Sajnos, sokakat még ilyen kényelmes és kellemes alkalmakra is fáradságos munkával kell összetoborozni a rendezőknek, hogy valamilyen módon fedezzék az ezzel járó kiadások költségeit... Pedig óriási feladattal kell megbirkóznunk. A ma élő nemzedéknek évszázadok mulasztását kell bepótolni: a csaknem félévezrede tartó kiszolgáltatottságunkat kell megszűntetnünk. A sorozatos kényszerhelyzetek állapotából saját sorsunkat irányító, önrendelkező nemzetté kell válnunk! Ezért ez a huszonötéves évforduló legyen a kiindulás, elszánt elhatározás, hogy a mögöttünk lévő tapasztalatok alapján mától kezdve elkövetünk mindent: a magyar szellemi és anyagi erőket összefogva a világpolitika érdekünkbe történő befolyásolására. Felszámoljuk a szolgalelkűséget, azt a hamis szemléletet, hogy bennünket valamilyen világnézeti szólam hangoztatásával idegen érdekek céljaira felhasználhassanak. Mindenféle irányzatot, politikai rendszert annyiban értékelünk, amilyen mértékben felhasználható a független történelmi Magyarország megteremtésére. Elsődlegesen el kell követnünk mindent önismeretünk gyarapítására, magyarságtudatunk fokozására, történelmi szerepünk kiértékelésére, mert csak önmegbecsülésünk, snját képességeink és környezetünk felmérésével végezhetjük el azt a munkát, melyet a magyar jövő építését célzó történelmi követelmények megkívánnak! A helyzetadta lehetőségeink alapján befolyást kell szereznünk környezetünkre: azokra az illetékesekre, akiknek közszereplése és hivatalos minősége nemzeti ügyünkkel kapcsolatban mérvadó. A magyar fiatalokból tudósokat, szakembereket, politikusokat kell nevelnünk az új Magyarország építésére. A világ olyan lezüllesztett állapotban van, hogy csak minőségi emberek tudnak szebb életet teremteni. A világpolitika irányítói az utóbbi évtizedekben kompromittáltak minden eszményiséget, lejárattak mindenféle világnézetet és társadalmi rendszert, amely éppen 1956-ban bizonyosodott be a magyar forradalom kapcsán. Egy új magyar életrend kialakítását kényszerhelyzetünk is és történelmi tapasztalataink is megkövetelik. Kérdés: észre vesszük-e a korosztályunkra tartozó feladatokat? — Felismerjük-e a tennivalókat? Végre ráébredünk-e arra, hogy a felismerésen túl cselekednünk is kell?! Amit nagyon szükséges kihangsúlyozni: az még nem elégséges, hogy valaki kiváló tudós, művész, politikus, közgazdász vagy szakember a maga területén, de ha nincs benne nemzeti öntudat, magyar szempontból senkinek sem számít. Temérdek munkákell elvégeznünk. A Yaltában történt világfelosztás folyamata naprólnapra olyan következményeket teremtett, amely a résztvevő három hatalom közül kettőt háttérbe szorított, s a szovjet térnyerés veszélye előbb-utóbb válaszút elé állítja a világot. E határtalan hatalmi mohóság következtében az érdekelt hatalmak között elkerülhetetlen az összeütközés. Pillanatnyilag nem tudjuk, hogy egy vörösre mázolt imperializmust milyen más hataloméhes tényező vált fel, s kinek milyen mérvű szerepe lesz az új világrend kialakításában? — Egyet azonban minden körülmények között tudnunk kell: nemzeti érdekeink minden körülmények között való érvényesítését. Századok óta túl sok magyar vér folyt el a pesti utcán és az egész Kárpátmedencében. Túl sok magyar verejték hullott meggyötört magyar arcokról. Megszámlálhatatlan magyar érték kallódott el otthon és a nagyvilágban. Ideje, hogy egyszer már vége legyen a magyar fájdalmak, a századok óta tartó sorvadásnak. Az egyenetlenkedésnek, széthúzásnak és kishitűségnek, az idegenek kiszolgálásának. Mától kezdve gyűjtsük össze erőnket, értékeinket az áj magyar jövendő építésére. Isten minket úgy segéden! + Tereánszki Istvánná Fájdalomtól megtört szívvel tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy lapunk hűséges olvasójának, Tereánszki Istvánnak életpárja TEREÄNSZKIISTVÁNNÉ született Krecs Katalin életének 75., házasságának 58. esztendejében Clevelandban (Ohio), 1981. december 5-én, áldozatos magyar lelkét visszaadta Teremtőjének, hosszas szenvedés után elhunyt. A gyászistentiszteleten a környező magyarok százai búcsúztak a szeretett Katalin nemzetes asszonytól. Emlékét kegyelettel megőrizve, a Tereánszki család mély fajdalmában a Hungária Szabadságharcos Mozgalom is osztozik. Meghalt DR. BOBULA IDA A vett hírek szerint dr. Bobula Ida, az emigráció egyik ismert szumirológusa 81 éves korában Gaffneyban (S. Carolina) lakásán váratlanul elhunyt. Dr. Bobula Ida 1900 február 27-én született Budapesten. Iskoláit is ott végezte. Történelemtudományokból a Pázmány Péter Tudomány Egyetemen “summa cum laude” doktorált. Ö volt az első nő, aki Magyarországon a történelem egyetemi magántanára lett. Emellett mint minisztériumi előadó és kollégiumi igazgató működött. A 2. világháború vihara őt is nyugatra, majd az Egyesült Államokba sodorta, ahol, miután itt kinn is megszerezte az egyetemi képesítést, nyugdíjba meneteléig főiskolákon tanított. Hogy mikor kezdett behatóan foglalkozni a szumirológiával és annak magyar vonatkozásaival, nem tudom, de életének “Sumerian Affiliations” (Sumir Kapcsolatok, 1951) c. főmunkáját már itt írta meg és adta ki. Ezzel a munkájával új utat tört a magyar őstörténet számára és beláthatatlan távlatokat nyitott a további kutatások részére. Munkáját dr. Varga Zsigmond, a neves történész és az “Ötezer Év Távlatából” (1942) c. szumirológiai munka írója, kitörő örömmel fogadta, a római Institutum Biblicum néhai igazgatója, a szumirológia egyik híres úttörője, P. Anton Deimel S. J. pedig a hozzá intézett levelében (1953. jan. 5.) többek között ezeket írta: “...a legkisebb aggályom sincs a magyar-sumér rokonság elfogadására” (Ich habe nicht die gerinste Schwerigkeit eine Verwandschaft des Ungarischen mit dem Sumerischen anzunehmen). Ennek ellenére, úgy otthon, mint itt kint, jobbról-balról támadták, hogy kedvét szegjék. De ő férfiakat megszégyenítő bátorsággal és kitartással tovább dolgozott, mert tudta, hogy helyes úton halad. Munkái közül ki kell emelni a “The Great Stag — a Sumerian Divinity” (Yearbook of Ancient and Mediavel History, Buenos Aires, 1953), “Sumerian Technology” (The Smithsonian Report, Washington, 1959), “A Sumér-Magyar Rokonság Kérdése” (Buenos Aires, 1961) — amiben njra nyomták “Az Ösvallás Nagyasszonya” (Üj Magyar LJr, 1953), “Üzenet régi könyvből” (Magyar Könyvtár, 1956), valamint a “Fáklya”-ban (Warren, Ohio) megjelent “Őstörténet Dióhéjban” (1956), “A sumér-magyar nyelvrokonság” (1956), “Kölcsönöztük vagy örököltük?” (1960) c. tanulmányait — és “Origin of Hungarian Nation” (Gainesville, Fla. 1966) c. munkáit, melyekkel örökre beírta nevét a magyar történelembe. Nyugdíjba menetele után visszavonult és csak nagy ritkán tartott egy-egy előadást, s írt egy-egy kisebb tanulmányt, mint az “Árpád” (Krónika, 1977). De azért ő csendben tovább dolgozott. Szeretnénk remélni, hogy idejében gondoskodott felbecsülhetetlen értékű irat- és adattárának, valamint kiadatlan kéziratainak biztonságos megőrzéséről. Dr. Bobula Idának, ennek a Torma Zsófiához hasonló magyar nagyasszonynak és tudósnak a halálával újra szegényebb lett nemcsak az emigráció, hanem az egész magyarság is. Emlékét kegyelettel megőrizzük! A újon a Mindenható neki idegen földben is örök nyugodalmat! v. E. I. Tárih-i Üngürüsz Kedves Olvasóink: A Szittyakürt 1981 novemberi számában tettük közzé a Magyar Tudományos Akadémia 1976. június 19-én kelt és Prágában élő és dolgozó magyar turkológus Blaskovics Józsefhez írt levelét. A levél a Tárih-i Üngürüsz fordítása és kiadása körül felkavart botrányok kérdésével foglalkozik, ugyanakkor említést tesz arról, hogy a M.T.A. a Tárih-i Üngürüsz “közeli kiadását” tervezi. Azóta több mint öt év telt el, és a kérdéses mű a mai napig sem látott nyomdafestéket. Miután a Tárih-i Üngürüsz pontos fordításának teljes kézirata a birtokunkban van, úgy véljük, hogy annak könyvformábani kiadásával szolgálatot teszünk az egyetemes magyarság legjobb érdekeinek. A Magyar Szabadságharcosok V. Kongresszusának köszönetnyilvánítása A Hungária Szabadságharcos Mozgalom Központi Vezetősége, mint a Magyar Szabadságharcosok V. Kongresszusának házigazdája, köszönetét mond mindazon Magyar Testvéreinknek, akik anyagi áldozatokkal, mint a KONGRESSZUS VÉDNÖKEI biztosították kongresszusunk zavartalan megrendezését. Köszönjük ELŐADÓINK közreműködését, akiknek előadásai 1956 október 23-ának történelmi magaslataira emelték kongresszusunk szellemi értékét. Köszönjük MAGYAR TESTVÉREINK személyes megjelenését és HÁZIASSZONYAINK közreműködését, amely biztosította Szabadságharcos Díszebédünk családias légkörét. A magyarok Istenének áldása kíséije további közös munkánkat. A HSzM Központi Vezetősége
