Szittyakürt, 1981 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1981-01-01 / 1. szám

1981. január hó »IfTVAKOftT 7. oldal ^gS| a KERESZT ESI [ARE i A 10ZGAL0M 1 i=a=i n=ff=í ) I___O 1 ' /-I W Nili > lífmiM, Lv-ióíl — -------------------■ |=d 1------------------! ft ftft. J li 5 J L —-3|gá CSAK ÖNZETLEN EMBEREK ÖNZETLEN MUNKÁJA VISZI ELŐRE A MAGYAR ÜGYET! TV RIPORT: ZSIDÓK MAGYARORSZÁGON! Minap kinyitom a képernyőmet és meglepődve látom, hogy a magyar zsidóságról az NBC által készített ri­portot közvetítenek kb. egy óra hosszat. Gyorsan odafigyelek és hal­lom, hogy a zsidók már a 3. század­ban ott voltak, amikor római biro­dalom része volt Magyarország egy része. Mi magyarok a 9. században jöttünk Oroszországból — így szólt a TV riport. Zsidóknál már a 13. szá­zadban megszorításuk volt Magyar­­országon, mert ők voltak az adó sze­dők és különböző bizalmi tisztsége­ket töltöttek be és valószínű hütlenül kezelték a pénzt. Sárga ruha viselé­sére és vörös jelvény viselésére köte­lezték őket. Szabad királyi városok­ba, gettókban éltek. Már a 15. szá­zadban kaptak Mátyás királytól kedvezményt és önkormányzatot. A zsidó prefectus egy házban Budán volt a magyar fővárosban és azt az utcát zsidó utcának hívták. Később az a ház imaház lett Syrián zsidók­nak. A közvetítésből azt is megtudjuk, hogy a Dohány utcában van a világ legnagyobb zsinagógája, melyet 1859-ben építettek 3400 ülőhely van benne, állva ötezren is elférnek. Eb­ből is láthatjuk, hogy szegény Ma­gyarországon a háború előtt mennyi élősdi élt, és szívta el a nemzet élet­erejét. Később arról panaszkodik fő­rabi Dr. Salgó László, hogy a német megszállás alatt 1944. március 19-én 70.000 zsidót zsúfoltak össze a zsina­gógában. Arról tudnak a zsidók, hogy a németek két nappal az orosz megszállás előtt fölrobbantani ter­vezték, de mégis az orosz felszaba­dítás után 2380 zsidót temettek el a zsinagóga kertjében. Arról is panasz­kodik a főrabi, hogy mennyi lövés nyoma látható a falakon — akkor mit szóljanak a magyarok, akiknek házait rombolták össze a pesti harc alatt. Most jön a dicsekvés, hogy a zsina­gógához van kapcsolva a zsidó mú­zeum és pedig azon a helyen, ahol Herzl Theodor született, a modern Zionismus megalapítója. Múzeumba “Seder piatest” festett Farkasházi Fischer, a híres herendi porcelán gyár megalapítója. A legnagyobb magyar liberális korszakban, 1867-RÖVID HÍR Czeslaw Milosz litván születésű len­gyel költőt tüntették ki az idei iro­dalmi Nóbel-díjjal. Az ügynek ma­gyar vonatkozása is van, mert Czes­law Milosz tagja és alelnöke az EXIL PEN-Clubnak, mely a dikta­túrák elől menekült írókat és költő­ket tömöríti, s melynek elnöke a magyar Györgyey Klára, titkár­ben, teljes jogot kaptak Ferenc József császártól és ennek eredménye lett több mint 2,000.000 faj magyar kényszerült hazáját elhagyni, és itt idegenbe otthonra találni. Trianon­nak is ők a szülői, minden nemzeti bajnak ami ránk szakadt ők az okozói. Kérdezem, lehet őket sajnálni? Hiszen most is, a kommunizmusban, minden vezető helyen ők vannak, most is ők sanyargatják testvérein­ket. Nyiljon ki már a emigránsok szeme és fogjunk össze mi nemzeti magyarok, mert másoktól segítséget nem várhatunk csak saját magunk­tól. Múlt cikkemben megjelöltem őket az “E” csoportban és kértem, hogy 1981 márciusában alakuljunk meg mindenütt ahol a hazáját vég­letekig szerető magyarok élnek. Eddig szólt a közvetítés és most csodálkozz magyar testvérem, mind­ezt egy 56-os, akkor két téglával verte a mellét, hogy ő szabadság­­harcos, Madarász Géza követte el. Az ITT-OTT című újság még büsz­kén adja hírül, hogy a riport terve­zője és szerkesztője Madarász Géza, az NBC munkatársa és közösségünk régi tagja. Én nem dicsekednék ezzel, hanem szégyenkeznék, hogy egy szabadság­­harcos fiatalember ennyire lealacso­nyította magát, hogy hazánk meg­­rontóinak ekkora propagandát szer­zett. Mert ezt a filmet Amerika minden nagyobb városában leadják a televíziók. Ha már ő ilyen befolyásos helyen van, ahol filmeket készítenek, akkor miért nem inkább a mindenkitől el­hagyott és megrúgdalt magyarság­nak a szomorú életét és szenvedését tárta volna a világ elé. Akkor én is azt mondanám most, hogy Mada­rász Géza jó munkát végeztél. De így csak annyit mondok: szégyeld ma­gad és ki kell közösíteni a magyar közösségből, mert ő maga állította ki magáról a kiközösítő bizonyítványt. Az ITT-OTT-nak üzenem: ha ilyen közösségi tagjai vannak, akkor szegény Magyarország várhat az ítélet napjáig míg fiai felszabadítják, ha ez egyáltalában a tervükben van. Vasvári Zoltán pénztárnoka pedig Flórián Tibor. Az irodalmi Nóbel-díj kitüntetettje, aki jelenleg Kaliforniában egyetemi tanár, a Vasfüggöny mögül jött és antikommunista beállítottsága köz­ismert. A Nóbel-díj bizottság dön­tése ezúttal nemcsak egy kiváló költő tehetségének elismerését jelen­ti, de politikailag is figyelemre­­mé!tó. (FMH) FELHÍVÁS! Nemzeti magyarok, akik jóban, rosszban, békében, háborúban és hazátlanságban is egyformán fanatikus magyarok, készüljünk fel 1980 március hónapban minden magyar lakta helyen nagy sereg­szemlére. Fiainknak, leányainknak példát mutatva vegyük fel a lövé­szek egyenruháját, hogy külsőleg is meglássuk egymást. Isten adja, hogy végre egymásra találjunk — forrong a világ és ne­künk készen kell lennünk. Halál a bolsevizmusra! XT Vasvari Zoltán Szobrászművész, mint költő Ágyik Lajos, a kiváló szobrászművész “Az újhodó Isten nevében’’ címmel 336 oldalas, pompás kiállítású kötetben tette közzé verseit és prózai írásait. Könyvét a müncheni Atelier Adlerwacht Társasága adta ki. Saját megállapítása szerint a kötet egy idegenbe kényszerített magyar fiatalember keserű öniróniája, egyben büszke helytállási kí­sérletének tanúbizonysága is olyan időkben, amikor minden európai nemzet szinte tenyerére ültette életben maradt fiait, vele azonban ennek pontosan az ellenkezője történt. Költői babérokra nem vágyik. Határozottan kijelenti, hogy “szobrász mindenekelőtt”, aztán költe­ményeit festő rabszolga, de mindenképpen alkotóművész. 1956 és 1978 között írt verseit kizárólag költészettani szempontok alapján nem lehet, nem is szabad bírálni. Ismertetésük vagy mélta­tásuk sem könnyű feladat, mert bennük rendkívül változatos érzel­mek és gondolatok úgy csapódnak ki, ahogy az “ihlet” kéjes állapota kívánja, hogy az alkotóművész fülön fogja önmagát. Versformák, műfajok, mondatfűzések aprólékos szabályszerűségeivel a szerző nem is bajlódik. Csak rögzíti “a verset”, hogy aztán olajba mártsa vagy gránitba vésse — az időknek. Mindegyik “vers” újabb és újabb meglepetés, mint például az “Aki embert akar”, "Idegen mezőkön”, “Istent dicsérni”, “Tisza­virág”, vagy a “Ne tiltakozz!” című. A “Vésőnyomok a palettán” egész sorozatban érdekes, eredetien sajátos vallomások gyűjteményét foglalják magukba. A “Testament” különböző természetű verseket és prózai írásokat, mintegy bizonyítékokat tartalmaz. A “Bécsi riport” például Mindszenty bíboros megmintázásáról ad számot, az egyik vers pedig “az ozorai ‘besenyő’” Illyés Gyuláról szól. Aztán külön összefoglaló cím nélkül a szerző szerelmi lírájának 17 megkapóan szép és páratlanul eredeti gyöngyszeme következik “Te, sors kezéből kedves” megszólítással és a költő keblén pihenő “jóságos Éden”-ig történő fokozódással. A “Holnap majd felnőtt ember lesz belőled” című részből, külö­nösen a “Magyar hazám” című költemény soraiból a szerző olthatat­­lan honszerelmének és meg nem alkuvú, büszke magyar öntudatának újabb megnyilatkozásai áradnak felénk. A “Széljegyzetek — töredé­kek” sorozatában a “Hétszilvafás” ragadja meg figyelmünket, aki “All, mint jegenyefa, népének csősze: Hazának, nemzetnek végvári vitéze.” A szobrászművész-költő még “utószó helyett” is meghökkentő újabb gondolatokat vet fel. Elmondja, hogy Isten nevében emelt jogot márványcsarnok közepén, ősi sziklán faragott megújhódót élete delén, s a Jog csillogó homlokán Istentől vésett jeleket, amelyekben esküvése fogant szeretetet. Nem kiált bosszút sem a maga, sem népe nevében. Olvasóját csak arra inti, hogy “az isteni jelek nyomdokán” keresse lelkében önmagát. Szép és felemelő, emberi és művészi gondolat ez, amely a kiváló alkotóművész hívő magyar lelkének felbecsülhetetlen értékű érzelmi és gondolatvilágából megrendítően komoly és nagy intelemként árad felénk. A kötet mindenképpen megkülönböztetett érdeklődésre tarthat számot, mert minden sorából mélységes hit, újhódó isteni erő és ebből táplálkozó dacos magyar élniakarás, tobzódó tehetség árad. Somogyi Ferenc dr. * Az ízléses vászonkötésű könyv ára 25.— dollár. Megrendelhető a szerző címén: Atelier Adletwacht, Prinzeneiche 16, D-8130, Starnberg, West Germany. * * * Ágyik Lajos szobrász- és festőművész 1927-ben a zalai Badacsony­ban született, a második világháború idején repülő volt. Képzőművé­szeti tanulmányait Budapesten végezte. Nyugat-Németországban 1956-ban került. Mint szobrász- és festőművész, számos német és nemzetközi kiállításon aratott sikert, szerzett világraszóló hírnevet. 1972 óta az Árpád Akadémia rendes tagja. 1976-ban arany Árpád­­érmet nyert; sok más díjat, érmet és kitüntetést is kapott. A KERESZT ÉS KARD MOZGALOM HANGJA Kiadja a mozgalom központja XXII. évf., 1. szám — 1981. január hó Levelezési cím: Kereszt és Kard Mozgalom c/o Vasvári Zoltán, 8 Scudder St., Garfield, NJ 07026

Next

/
Oldalképek
Tartalom