Szittyakürt, 1981 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1981-01-01 / 1. szám
8. oldal $*ITÍVAKÖ*T 1981.január hó A BALKÁNON MINDEN CSENDES. A nyugati hatalmak Jaltában Görögország kivételével az egész Balkánt — Jugoszlávia, Románia, Bulgária, Albáni — a Szovjetuniónak ajándékozták. Hogy a “híres” jugoszláv hadsereg teljes megsemmisüléséből nagyobb Jugoszlávia nőtt ki, hogy a nyugati hatalmakat újra eláruló és Hitlert föltétel nélkül kiszolgáló Románia visszakapta Eszak- Erdélyt, azt kizárólag a Szovjetuniónak köszönhetik. A kommunista Tito 1948-ban történt kifarolása a szovjet ötösfogatból, s haláláig folytatott önállóskodása, valamint a kommunista Ceausescu külpolitikai bakugrálása és császári bohóckodása csak arra volt jó és arra jó még most is, hogy a szabad világ nagy balekjét, az Egyesült Államokat, minél eredményesebben fejhesse, s így még hathatósabban támogathassák a pánszláv-bolsevizmust világuralmi törekvéseiben. Az érdekeltek közötti összjáték nem vitás. Szovjet szempontból a kis Albánia hovaállása, amíg kommunista, se nem oszt, se nem szoroz. Bulgária pedig évszázados álmának beteljesedését, Macedonia birtoklását, egyedül a Szovjetuniótól remélheti, s így, még ha szeretne is, nem önállóskodhat. A Balkán ilyenténvaló helyzetén Tito halálával sem történt változás, mint ahogy azt várni lehetett. Hogy Jugoszlávia még “szabad”, az az orvosoknak köszönhető, akiknek sikerült Titót addig életben tartani amíg az iráni krízis és Afganisztán lerohanása miatt a világpolitikai helyzet annyira el nem mérgesedett, hogy a jugoszláv kérdés a Szovjetunió szempontjából is másodrangú kérdéssé degradálódott. De ami késik, az nem múlik... így aztán pillanatnyilag síri csend borult a Balkánra. Ez azonban koránt sem jelent nyugalmat, biztonságot, mert a felszín alatt hatalmas erők viaskodnak. Bár a jugoszlávok meg vannak róla győződve, hogy a Szovjet, ismerve a szerb partizánok kemény helytállását, nem meri lerohanni Jugoszláviát, mégis a maguk megnyugtatására gyakran tartanak hadgyakorlatokat, amikbe a polgári lakosságot is bevonják, pedig jól tudják, hogy a régi angol és amerikai eredetű felszerelésük már csak ócskavas. Mégis inkább attól tartanak, hogy az összetett központi vezetőségen belül támadnak majd ellentétek, ami végül is Szovjet beavatkozáshoz vezethet. Pedig emberileg erre sem igen kerülhet sor, mert amíg az összetett központi vezetőség csak politikai és polgári ügyekben illetékes, addig a hadsereg és a titkos rendőrség feje mindig csak egy személy; jelenleg hosszú évek óta két hétpróbás titoista generális áll az élükön. Ezenkívül a hadsereg tisztjeinek 80%-a szerb és montenegrói, akik a jugoszláv egység fanatikus hívei. Jóllehet jelenleg a nemzetiségek között sincs — nyilván a szovjet megszállástól való félelem miatt — nyílt ellentét. Tito halála óta mégis 7 horvát és 8 albán nacionalistát ítéltek rövidebb-hosszabb börtönbüntetésre; a sajtó pedig állandóan és egyre hevesebben támadja Milovan Djilast, Tito egykori, börtönt is megjárt helyettesét. (Jelenleg több mint 500 a politikai foglyok számai?) Ez magyarul azt jelenti, hogy a belső nyugalom csak látszólagos és az alapvető ellentétek bármikor felszínre törhetnek, amikor is a szerbek egy pillanatig sem fognak habozni a Szovjet segítségét kérni. Jelenleg azonban mindennél sokkal fenyegetőbb a szocialista gazdálkodás következtében beállt gazdasági krízis. Az infláció elérte a 30%-ot, s jóllehet kb. 1 millió munkás dolgozik külföldön, a munkások 15%-a munkanélküli, a múltévi költségvetés deficitje pedig elérte a 4 billiót. Ezen a Dinár 30%-os leértékelése sem segített és csak annyit értek el vele, hogy az ipar és kereskedelem még jobban lelassult, az életnívó pedig mégjobban csökkent. Ehhez járul még az életlehetőségek aránytalanul nagy különbözősége: az ország iparilag legfejlettebb északnyugati részében pl. az életnívó hatszor magasabb, mint a kimondottan mezőgazdasági déli részen. Külföldi megfigyelők szerint az összetett központi vezetőség nehezen fog tudni megbirkózni az egyre fokozódó gazdasági nehézséggel. Hát még a többivel?! Még súlyosabb a gazdasági helyzet a sztálinista Ceausescu Romániájában, ahol a “szocialista” országok között amúgyis a legalacsonyabb az életnívó. Mint ismeretes, a románok a ploesti olajjal vásárolták meg Hitler bizalmát és támogatását. A ploesti olajkútak azonban a rabló gazdálkodás folytán kiapadóban vannak. Ez márcsak azért is tragikus rájuk nézve, mert az erőltetett, túlzott iparosítás következtében az olajfogyasztás annyira megnőtt, hogy az olajszükséglet 80%-át külföldről kell behozniuk. Az iráni krízisig mégcsak ment valahogy, jóllehet az olajvásárláshoz szükséges kemény valuta előteremtése sem volt könnyű dolog. Éjjel az utcák, terek — írták már 1979 tavaszán a külföldi lapok Bukarestről — kényelmetlenül sötétek, a középületek kívül-belül, de még a vasútállomások is sötétek, ahol egyedül a jegypénztároknál ég egy-egy lámpa. De nagy a hiány üzemanyagban is, különösen azóta, hogy a múlt ősszel Pitestiben felrobbant a nagy olajfinomító. (Ezt azóta helyrehozták, de most meg nincs mit finomítaniuk.) A város tele van olyan plakátokkal, amelyek energia és üzemanyag takarékosságra sürgetik a lakosságot. Még a legelőkelőbb vendéglőben, a “Bucharest Restaurantéban is a feketébe öltözött főpincér gyakran kéri a vendégek elnézését, hogy az energiahiány miatt rostélyos és sült ételekkel nem tud szolgálni. Azóta, de különösen az irak-iráni háború óta, a helyzet még jobban elromlott. Úgyannyira, hogy Ceausescu kénytelen volt az oroszoktól kérni olajat. Kapott is, de korántsem annyit, amennyi szükséges lenne. Hogy aztán ezért is mit kell fizetnie nemcsak valutában, hanem főleg másként, azt csak ő tudja. Mert, hogy az oroszok nem adták olcsón, az biztos. így aztán Ceausescu az erőltetett, túlzott iparosítással a saját csapdájába esett. Két évvel ezelőtt Románia vett Kanadától egy Candu típusú atomreaktort. Most egy másikat és a közel jövőben még 14 reaktort akartak vásárolni. Úgy volt, hogy Ceausescu okt. 5-én Kanadába érkezik ötnapos hivatalos látogatásra és ezalatt aláírják a szerződést. Okt. 4-én Ceausescu váratlanul lemondta a látogatást, mert a billiókba kerülő reaktorokért borral, mezőgazdasági gépekkel, ipari felszereléssel, textíliával akart fizetni, amit a kanadai kormány nem akar elfogadni, mert a román ipari termékek nem versenyképesek és különben is Kanadának a felajánlott cikkekre nincs szüksége. így, jóllehet Kanadának is jól jött volna a reaktorok eladása, az üzlet kútba esett. Pedig Ceausescunak is égető szüksége lenne a reaktorokra, hogy minél előbb függetleníteni tudja magát az oroszoktól. Ezért építeti rohammunkával a dunai vízerőműveket is. De hát a pénz beszél... És az éhbérért halálra hajszolt romániai munkásokból még Ceausescu sem tud kemény valutát kisajtolni, legfeljebb csak eladhatatlan “bóvli” árút. De ezen még a nem létező 2050 éves múlttal, meg a dáko-román dajkamesével sem lehet segíteni. Bár a drákói szigorral végrehajtott cenzúra következtében a sajtó vajmi keveset írhatott és írt a lengyel eseményekről, a lakosság a nyugati rádióadásokból elég jól ismeri azt. Éppen ezért Ceausescu, jóllehet Romániában a munkásság mögött nem áll egy olyan nagy, jól megszervezett erkölcsi testület, mint Lengyelországban a katolikus egyház — a román orthodox egyház a kommunista párt leghűségesebb kiszolgálója — és a munkás megmozdulásokat, mint a múltban, úgy most is, a hatalmas, jól megszervezett “titkos rendőrséggel” idejekorán el tudja szigetelni, most mégis mindent elkövet, hogy a szelet kifogja a vitorlákból. A lengyel kommunista párt és a sztrájkoló munkások között létrejött megegyezés után jól beharangozott és látványosan megrendezett látogatást tett a bukaresti piacokon és az odacsődített tömegeket megnyugtatta, hogy gondoskodott a hús és más élelmezési cikkek folyamatos ellátásáról. Nemsokára rá rádión bejelentette, hogy a honvédelmi és közigazgatási kiadásokat 6 billió leijei ($500 millió) csökkentette és azt közszükségleti cikkek előállítására fordítja. Ezek azonban csak ígéretek, s egyszer a romániai munkások türelme is elfogy. Ezért Ceausescu és több vezető egyéniség többször és világosan leszögezte, hogy az olyan sztrájkmozgalom, amilyen Lengyelországban nyáron kitört és amelyik az állam és a párt vezetőit lemondásra, leváltásra kényszerítette, Romániában nem tűrhető. Ceausescu ezzel megint a saját csapdájába esett. Amíg Csehszlovákia és Afganisztán szovjet megszál-Az Erdélyi Világszövetség Clevelandi Női Szervezete 1980. december 28-án tartotta ülését a Magyar Találkozó keretein belül. A Női Szervezetnek, mely tavaly februárban alakult, ez volt az első nyilvános szereplése. Hála Istennek, kitűnően sikerült. Szép számmal megjelent tagok és vendégek előtt emlékeztünk meg Erdélyről, kiváló előadók részvételével. A magyar Hiszekegy elmondása után megnyitómban megemlékeztem a most elhunyt Márton Áronról, Erdély székely püspökéről. A megjelentek tiszteletük jeléül egyperces felállással adóztak emlékének. Dr. Somogyi Ferencné azt érzékeltette beszédében, hogy Erdély minden magyaré, és hozzá tartozik az anyaországhoz, mint annak szerves része, és nemcsak az erdélyieknek, de mindenkinek kötelessége érte dolgozni. Táborné Szabadkai Krisztina cserkész segédtiszt, a Regös tánccsoport vezetője, az ifjúság hangját tolmácsolta. Maga készítette székely ruhájában az idegenben felnőtt ifjúság magyarságismeretéről beszélt. Következő műsorszámunk: Megemlékezés Erdély visszacsatolásának 40. évfordulójáról. Az évfordulóról mint szemtanú emlékeztem meg, ecseteltem az akkori eseményeket, a magyar katonák Észak-Erdélybe való bevonulását, az erdélyi és székely nép boldogságát. Majd a rákövetkező rémes időket, a románok bosszúját. Boisseninné Máté Ilona a washingtoni képviselőnk arról beszélt, hogyan dolgozzunk érdemlegesen Erdély magyarságáért. Első dolgunk az idegeneket, elsősorban Washingtont meggyőznünk Erdély mai helyzetéről. Wass Albert, az Erdélyi Világszövetség társelnöke elküldte üzenetét, lását nemcsak nem hagyta jóvá(?l), hanem nyíltan el is ítélte, most a lengyel munkások megrendszabályozását nemcsak helyeselné, hanem még tevőlegesen is segítené. Mert az az általa létesített sztálinista rendszert vele együtt elsöpörné. * * * Az elmondottak világosan bizonyítják, hogy a “szocialista”, hogy ne mondjam, kommunista gazdasági rendszerek egyszerűen életképtelenek és a “profitéhes”, pénzért mindenre képes nyugati nagytőke támogatása nélkül nemcsak a kis, hatalmi hóbortban szenvedő kommunista diktatúrák, mint Jugoszlávia, Románia és Csehszlovákia, hanem maga a pánszláv-bolsevista Szovjetunió is már régen a saját dugába dőlt volna és a kommunizmus, mint olyan, nem is létezne. így nézve a vasfüggöny mögötti eseményeket, amíg a nyugati nagytőke nem helyezi gazdasági, ipari, kereskedelmi, pénzügyi bojkot alá a világhatalommá növesztett szovjet birodalmat, teljesen mindegy, hogy Jugoszlávia közvetve vagy közvetlenül tartozik-e a szovjet blokkhoz, és hogy Ceausescu, ez a kis balkáni kalandor, nyújtogatja-e nyelvét Moszkvára vagy sem. Csak nekünk magyaroknak nem mindegy, mert minden elszalasztott év közelebb hozza a mi, s velünk együtt az egész fehér faj és keresztény kultúrájának a pusztulását. Az egészben egyedül az a vigasztaló, hogy a pánszláv-bolsevizmus, mint uralmi rendszer, sem örökéletű és a jelek szerint máris túl van a delelőn. Magyar szempontból pedig az, hogy a 60 évvel ezelőtt Magyarország testéből mesterségesen összetákolt és felduzzasztott szomszéd államok a tervszerű elnemzetlenítés, fizikai és kulturális népirtás ellenére sem tudtak megbirkózni az uralmuk alá kényszerített őslakos nemzetiségekkel, különösen a magyarral nem, s így magukba hordják a bomlás csíráit. (v. E. I.) és megkért, olvassam fel. Üzenetében az erdélyi magyarság rettenetes küzdelmét, egy otthon járt házaspár élménye alapján mondta el. Feltette a kérdést, mit csináljunk, hogyan mentsük meg Erdély székely és magyar népét a román kormány nemzetgyilkoló politikájától? Dr. Bognárné Gosztonyi Márta, Tábori Piroska: “Üzenet Erdélyből” című költeményét szavalta el, mély érzéssel, melyben elhagyott népünk tőlünk kér és vár segítséget. T. Dombrády Dóra az Erdélyi Világszövetség Clevelandi Női Szervezetének elnöke «ITTVAKÖET Megjelenik havonta Publ. Monthly— Publ. mensuelle Felelős szerkesztő — Editor: MAJOR TIBOR Kiadó — Publisher: HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM Levelezési cím — Corresp. Offices: HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM P. O. Box 35245, Puritas Station Cleveland. Ohio44135, U.S.A. ELŐFIZETÉS: Egy évre $10.00 — egyes szám ára 85 cent — Légiposta előfizetés: USA, Kanada és Mexico egységesen 14.00 dollár. Európa, Dél-Amerika és a Földközi-tengerrel határos ázsiai és afrikai országokban 18.00 dollár. Ázsia, Ausztrália és New Zealand 20 dollár és 50 cent. A csekket kérjük “Szittyakürt” névre kiállítani. Printed by Classic Printing Corporation 9527 Madison Avenue Cleveland, Ohio 44102. Erdélyről Erdélyért ülésről
