Szittyakürt, 1980 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1980-11-01 / 11-12. szám
2. oldal___________________ _____________________________tZlttVAKÖftt_______________________ _____________1980. nov.—dec, hó Lengyelországban ma legalább olyan súlyos csapás érte a világkommunizmust... {folytatás a 1. oldalról) kerülgetve a lényeget. De a sorok közt ki lehetett olvasni, hogy baj van, nagy baj. Július 11-én, több mint egy hónappal a gdanski események előtt, a következő jelentést adta ki a PAP, a lengyel MTI: “A Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága aktívaértekezletet tartott Varsóban Edward Gierek első titkár elnökletével. Az ülésen megállapították, hogy bár az ipari termelés egésze nőt, egyes választékbővítési és átalakítási feladatokat nem hajtottak végre. A mezőgazdaságban a múlt évi gyenge termés kihatott az állattenyésztés fejlődésére. Ennek következtében a húsellátásban zökkenők voltak. A helyzet nehéz. A beruházások a kijelölt iránynak megfelelően csökkentek, a legfontosabb objektumokra összpontosítva. ” Négy nappal később, július 15-én, elemző cikk látott napvilágot a Polityka című vezető varsói hetilapban. A cikk szerzője kifejti, hogy bár egyre többet beszélnek Lengyelországban a gazdálkodás hatékonyságáról, a gyakorlatban az egyre romlik. Az iparban nem fordítanak gondot a korszerű technológiára, a gépek legnagyobb része túlhasznált, elavult, megbízhatatlan. Egy új üzem felépítése 3 — 4 évig tart, a termelés késve indul be. A létesítmények nincsenek gazdaságosan kihasználva, az ebből származó kár évi 260 — 270 milliárd zlotyra tehető. A felgyorsított beruházási program elsősorban az objektumok építésére irányult, anélkül, hogy azt összehangolták volna az idejétmúlt technika lecserélésével. A korszerűsítési feladat elmaradt, ugyanakkor értékes, modern berendezések állnak munkaerőhiány miatt. Míg az előző években a beruházásoknak mintegy 35 százaléka nem tudta elérni a tervezett termelési szintet, az elmúlt évben már 58 százalék. Ennek oka elsősorban a munkaerő, a nyers- és alapanyagok hiánya. Az is előfordul, hogy a munkaerőhiány miatt túlautomatizálnak üzemeket, ami aránytalanul magas összegeket emészt fel. Az elemzés oda lyukad ki, hogy “az alapvető probléma a gazdasági irányítás és a tervezés rendszerében rejlik. ” Ez a tervezés menynyiségi és nem gazdasági haszonmutatókkal számol. “A lengyel gazdaság fordulóponthoz érkezett” — írja a Polityka, hangsúlyozva bizonyos reformok szükségességét, majd állást foglal amellett, hogy “a központi irányításnak gazdasági mutatókkal kell arra ösztönöznie az ipart, hogy érdekelt legyen a korszerűsítésben, az értékesítésben, a gazdasági hatékonyság fokozásában. ” A Try buna Ludu, a lengyel kommunista párt központi lapja július 19-én vezércikkben emlékeztet arra, hogy az utóbbi években jelensősen megváltoztak az ország fejlődésének gazdasági körülményei, majd méltatja a kiútat nyújtó kormányprogramot — olvassuk a Népszabadságban is. E program kulcseleme a gazdasági hatékonyság és a feltétlen takarékosság. “Az természetes — írja a pártlap —, hogy a módosítások megvalósítása körül feszültségek jelentkeznek, viták alakulnak ki. Mindezek a viták a problémákról azonban nem mehetnek a munka rovására, hiszen rendteremtő vitáról van szó és nem a nehézségek fokozásáról. Nyugalomra és rendre van szükségünk. A jelenlegi nehéz gazdasági helyzetben az ellentétek csak mélyítik a meglévő nehézségeket és újabb veszteségeket okoznak” — fejeződik be a pártlap vezércikke. Július 23-án együttes ülést tartott a LEMP (a kommunista párt) Politikai Bizottsága és az Egyesült Parasztpárt (a Lengyelországban működő — névlegesen működő — másik párt) elnöksége. Az ülésről kiadott kommüniké megállapítja, hogy a kedvezőtlen időjárás és az árvizek nyomán a mezőgazdaságban aggasztó helyzet alakult ki. Az ülés figyelmeztetett arra, hogy a még hátralévő munkák elvégzésétől függ döntő mértékben a lakosság élelmiszer-ellátása és az ország általános gazdasági helyzete. A jelenlegi súlyos helyzetben a legcsekélyebb pazarlást sem szabad eltűrni a mezőgazdaságban. Augusztus 14-én Varsóból keltezett jelentésében arról tudósít a Magyar Távirati Iroda, hogy előző nap sajtókonferencia volt a LEMP központjában, ahol Jerzy Lukaszewicz KB titkár adott tájékoztatót a gazdasági helyzetről. Egyebek közt elmondotta, hogy a 70-es években az ország gazdasága nagy fejlődésen ment keresztül, létrejött a korszerű ipari potenciál, mégpedig 90 százalékban saját erőből. A külföldön felvett hiteleket jól használták fel, de két tényezővel nem számoltak. Az egyik: a tőkés piacon bekövetkezett árrobbanás volt; a másik: nem számítottak arra, hogy az országnak évi hat-kilenc millió tonna takarmányt kell importálnia. Az idei esztendőben jelentős hiteltörlesztések esedékesek, ezért volt szükség az exportterv jú-Október 19-én, a bolsevista forradalom 63. évfordulóján, szentmise volt a montreáli Notre Dame templomban a kommunizmus áldozataiért. A misét a Young Canadians for a Christian Civilization kezdeményezésére a Vasfüggöny mögüli menekültek szervezeteinek a támogatásával rendezték. Azoknak a lelki üdvéért ajánlották fel, akik a kommunizmus áldozatai lettek és imádkoztak az 1917 óta leigázott nemzetek felszabadulásáért. Zsúfolásig megtöltötték a templomot az emberek. Legalább ezren hallgatták végig a szentmisét. Megrendítő látvány volt, amikor bevonultak a kommunizmus igájába hajtott országok menekültjei és elhelyezték zászlóikat a főoltár mellett. Részt vett az ünnepélyes szentmisén az American Society for the Defence of Tradition, Family and Property nevű szervezet is. A szentmisét Fr. niusban történt módosítására. A mezőgazdaság idén a kedvezőtlen időjárás ellenére, a tavalyinál várhatóan másfél millió tonnával több gabonát takarít be, ám ez még mindig kétmillió tonnával kevesebb a tervezettnél. Sürgető feladat — mon dotta Lukaszewicz — a gazdálkodás hatékonyságának növelése, ezen belül a nyersanyagokkal és a munkaerővel való takarékoskodás, továbbá az, hogy a termelékenység gyorsabban növekedjék, mint a bérek. Egy nappal később a gdanski hajógyár munkásai elhagyják munkahelyeiket és kezdetét veszi a sztrájk, mely szinte órák alatt általános sztrájkká szélesedik és szétterjed az egész országra. Hogy hatalmas demonstrációja legyen a lengyel munkásság erejének. A nép elégedetlenségének és szabadságvágyának. Szinte maguktól megfogalmazódnak a követelések, melyeknek többsége gazdasági jellegű ugyan, de az elsők politikaiak! Minden mást megelőznek azok a pontok, melyek független, szabad szakszervezetet, sztrájkjogot és szólás-, valamint sajtószabadságot követelnek! Mindezek hallatán lehetetlen, hogy bennünk magyarokban fel ne merüljenek Ötvenhat emlékei és ne gondoljunk a párhuzamra, mely a Jean Hawryliuk, a québeci ukrán katolikusok fővikáriusa a bizánci szertartás szerint mutatta be. Aszisztált neki Fr. Pietro Leoni, olasz jezsuita, aki tíz évig szenvedett szovjet koncentrációs táborban és Fr. George Novotny, akit Csehszlovákiából üldöztek el. A következő szervezetek mostani lengyel és a 24 év előtti magyar események közt fennáll. És a követelések hasonlósága, azonossága! A lengyel munkásság véráldozat nélkül szerzett érvényt követeléseinek, és ha Moszkva nemcsak taktikából, időnyerésből biztatta engedékenységre a lengyel kormányt, Lech Walesa és társai példája útmutatásul szolgálhat a Vasfüggöny mögötti népeknek. De akármi is következzék ezután, Lengyelországban ma legalább olyan súlyos csapás érte a világkommunizmust, mint 1956-ban Budapestnél. A párhuzam az előzményeket tekintve is kézenfekvő: ha belelapozunk a forradalom kitörése előtt megjelent magyar újságokba és öszszehasonlítjuk azokat a lengyel pártsajtóban most olvasottakkal, a hasonlóság kísérteties! A gondok, a bajok ugyanazok! Akár Lengyelországban nézünk körül, akár Magyarországon. Ezen nincs mit csodálkozni. A bajok gyökerei azonosak immár évtizedek óta — itt is, ott is. Mindenütt, ahol kommunizmus van. Tartós javulást, sorsukban változást csak akkor várhatnak az elnyomott népek, ha ettől megszabadulnak. Végleg. képviseltették magukat: a Kanadai Magyarok Szövetsége, a Montreáli Magyar Bizottság, a Magyar Harcosok Bajtársi Közössége, a Kanadai Lengyelek Szövetsége, az ukránok, románok, horvátok, vietnámiak, kambodzsaiak és a Humanitarian Aid for Afghan Refugees nevű szervezet. A mise után a nemzeti zászlókkal kivonultak a Place d’Armes-ra, a templommal szembeni térre, ahol felszólalásokra került sor. Detre Gyula, a Magyar Harcosok Bajtársi Közösségének kanadai vezetője és a Montreáli Magyar Bizottság elnöke is beszélt. Felhívta a figyelmet a magyar nép 1956-os szabadságharcára, Mindszenty bíboros hősi kiállására és utalt arra, hogy tovább folyik a küzdelem az elnyomottak felszabadításáért. “Az események azt mutatják — mondotta Detre Gyula —, hogy a Szovjetunió következetesen akadályozza a népek békés, szabad politikai, kulturális és gazdasági fejlődését mindenütt, ahol csak tudja. Vietnám és legutóbb Afganisztán sorsa is azt mutatja, hogy a szovjet elnyomás a világ békéje és biztonsága legnagyobb veszedelme.” Michel Renaud, a Young Canadians for a Christian Civilization arról szólott, hogy beteljesedett a kommunista forradalom előtti fatimai jóslat. A kommunizmus egyre inkább terjed az egész világon. A nyugatiak erkölcsi dekandenciája is csak ennek a marxista szektának a kezére jár, mondotta Michel Renaud, majd azt a reményét fejezte ki, hogy beteljesedik a fatimai jóslatnak az a része is, amely a keresztény civilizációnak a kommunizmus fölötti végső győzelmét ígéri. A SZABAD MAGYAR ÚJSÁGÍRÓK SZÖVETSÉGE 1980. november 29-én, szombaton du. 3 órakor, a XX. Magyar Találkozó keretében (Cleveland, Plaza Hotel) TARTJA ÉVI RENDES KÖZGYŰLÉSÉT, amelyre ezúton is meghívjuk a Szövetség tagságát. Szeretettel várunk mindenkit Stirling György Flórián Tibor ügyv. titkár elnök FMH. IV. 8. Szentmise Montreálban, a kommunizmus áldozataiért
