Szittyakürt, 1979 (18. évfolyam, 2-12. szám)
1979-07-01 / 7-8. szám
4. oldal JZITTVAKÖfcT 1979. július—augusztus hó EMLÉKEZZÜNK RÉGIEKRE AKI A SZÉKELYFÖLDET ELSŐKÉNT LEÍRTA Százötven évvel ezelőtt született az egykori Udvarhelyszék Lengyelfalva nevű községében. Fő munkája, amiért Orbán Balázs ma is megérdemli figyelmünket és csodálatunkat, egy hatkötetes nagy mű, amelynek különös, hosszú címe van: “A Székelyföld leírása történelmi, régészeti, természetrajzi és népismei szempontból”. Készült 1868 és 1873 között. Az író életét, egyéniségét érdemes megismernünk, hiszen a magyar néprajz romantikus hőskorának tán legjelentősebb munkáját alkotta meg. Székelyföldjéből nemzedékek tanultak, még a mi nemzedékünk is sóvárogva és áhítattal forgatta a Székelyföld leírása köteteit, elandalódtunk a régieken, lelkesültünk a negyvennyolcas honvédek székelyföldi harcain. Derengő, különös színekbe öltöző, csodálatos világ. Tündérkert, ahogy Móricz Zsigmond nevezte Erdélyt. A székelyek Tündérkertjét Orbán Balázs teremtette meg nagy művében, az az Orbán Balázs, aki keleti kóborlásai során, londoni tanulmányai közt, magyar és francia emigránsok társaságában egyként erre a tájra gondolt, ide vágyott, mint szerencsétlenebb elődje, Mikes Kelemen. EGY SZENVEDÉLYES ÉLET ORBÁN BALÁZS — 1829—1890 ta magáénak, mint Kossuth, Guyon Richard, Mészáros Lázár, később ismeretséget kötött Victor Hugóval, Louis Blanc-nal, Mazzinivel. Nem kétséges, hogy ez az időszak meghatározta egész világnézetét. Olyan ember volt, aki haláláig egyforma izzással égett, lobogott, lelkesedett, cselekedett. Cselekvései között kétségtelenül az volt a legnagyobb, hogy hazatérve 1862 és 1868 között bejárta a Székelyföldet, lovon, gyalog, szekéren, ahogy éppen lehetett, s leírta amit látott, hallott, tapasztalt, amit régi írásokban fellelhetett. HAZASZERETET HAT KÖTETBEN Körülbelül ötszáz falut járt be Orbán Balázs a Székelyföldön. Tapasztalatait, élményeit nyomban feljegyezte. Amikor esett, fújt, hideg volt, szóval az időjárás megakadályozta a céltudatos bolyongásban, a könyvtárakba és a városi levéltárakba vette be magát; ellenőrizte, kiegészítette a helyszínen szerzett ismereteit. A közlésre az útleírás szépírói műfaját választotta, de miként a már idézett teljes cím jelzi, az jócskán túlmutatott az útleíráson. A néprajzkutatók nem hiába tekintik Orbánt elődjüknek, mesterüknek. Orbán útja — igazi felfedező út volt, mert a várakról, templomokról és más régészeti, történelmi emlékekről ő írt először — nem egy esetben mindmáig utoljára is. Ráadásul még fényképezett is. Az emigrációban elsajátította ezt a mesterséget, s már-már szinte művészi tökéletességgel művelte. így a tudományos célokat szolgáló fényképezés egyik úttörője lett. Vezérlő eszméje az a korai felismerés volt, hogy még idejében meg kell menteni az arra méltó kulturális javakat az utókor számára. “Hazánk átalakulás alatt állva, az önismeret legfontosabb feladataink közé tartozik” — írta. A Székelyföld leírása szerzőjének jó érzéke, éles látása volt a részek jellemző jegyeinek a megfigyeléséhez, s ezeket a teljes kultúra összefüggéseiben tudta láttatni olvasóival. A népi műveltséget nem holmi szépítő időtlenségben szemlélte, hanem a maga változásaiban, s mondhatnánk, gazdasági, társadalmi összefüggéseiben látta. Némelykor kiváló szociológusi készségről tett tanúságot. Remeklés például az a rész, amelyben a hétfalusi csángó férj és feleség patriarchális viszonyát boncolgatva ismerteti a szükségszerű munkamegosztást, amely szerint a parasztháztartásban a gyakran távol fuvarozó férj helyett a gazdaasszonyé a vezető szerep. A magát elsősorban történésznek tekintő Orbán Balázs gondolatvilágában a földrajz és az etnográfia egybeforrt a történelemmel. A legendákra hagyatkozva történészként sokat tévedett is. Tévedései is jobbára a hazaszeretetből táplálkoznak. Csakúgy, mint tájleírásai. Álljon itt befejezésül éppen egy jellegzetes stílusú tájkép. Idézzük: “Oh, kedves utazó, ha az utazás vágy, ha a székely nemzet iránti vonzódás elvezettek a Rabonbánok őshonába, ha meglátogattad a most lábom alatt szerényen meghúzódó Budvárt, ezen hős nép harc- és vallásfőnökeinek büszke sasfészkét, ha alább leírtam hun vezér, Kadicsa várát megvizsgáltatta veled a történeti emlékek iránti tisztelet, ne resteld onnan a könnyen megmászható Reztetőre felhatolni, s bizonnyal áldani fogsz az élvezetért, mit utasításom következtében itt nyerendsz; mely ily nagyszerű körlátvány kevés van a földgömbön, ehhez hasonlót még az e tekintetben oly dús Székelyföld is csak néhányat tud felmutatni.” így ír tovább, ékes magyar nyelven. Orbán Balázs megérdemli, hogy ne feledjük el a nevét évszázadok múltán sem. (H.T.) Orbán Balázsnak a származása, életútja egyaránt különös, szinte romantikusan meseszerű. Anyai ági nagyapja felvidéki német bányamérnök volt, aki a szultán meghívására hosszú időt töltött a török udvarban. Egy szépséges görög nőt vett felelségül. Erősödő honvágyától űzve kisleányával, Eugéniával együtt hazaszökött Magyarországra. A kislányt később a lengyelfalvi báró Orbán család fogadta örökbe. Az apa ugyanis három év múlva visszaindult Konstantinápolyba elhagyott feleségéért, de hajója viharba került, kettéroppant, s utasai odavesztek. A felcseperedett árva leánykát feleségül vette Orbán János huszárkapitány, kiszolgált katona, aki részt vett a napóleoni háborúkban. Az igazi családi regény azonban ezzel nem ért véget, ami következett, az erősebben hatott az ifjú Orbán Balázsra. Ugyanis nagyanyja, az elhagyott görög nő elhatározta, hogy felkutatja szeretteit. El is jutott Erdélybe, és ott letelepedett. Ám őt is éppúgy elfogta a honvágy, mint korábban a férjét. Visszaköltözött Konstantinápolyba, ott csodálatos palotát építtetett, hogy magához édesgesse lányát, vejét, unokáját. Am hamarosan meghalt. Akkoriban kezdődtek Orbán Balázs keleti bolyongásai, melyeket később “Utazás Keleten” című könyvében írt meg. Ez az időszak Magyarországon már a reformkor betetőzése, a forradalom előestéje volt, és Európa-szerte a romantika hőskora. Az ifjú Orbán különös módon kapcsolódott be a szabadságharcba. Mintegy százötven fős szabadcsapattal érkezett haza szülőföldjére, de későn. Épp akkor tették le Világosnál a fegyvert. A szabadcsapat toborzása miatt azonban neki is bújdosnia kellett. Londonba menekült, egy ideig folytatta félbeszakított tanulmányait. Jersey, majd Guernsey szigetére húzta a szíve, ahol a szabadságharc sok vezéralakja lelt menedéket. Orbán Balázs olyan jeles férfiak barátságát vagy jó ismeretségét mondhat“A HIHETETLEN CEAUSESCU CSALÁD” CÍMEN RIO DE JANEIRO LEGNAGYOBB NAPILAPJA AZ “O GLOBO” 1979. MÁJUS 29-1 KIADÁSÁBAN, MADRIDI TUDÓSÍTÓJÁNAK TOLLÁBÓL AZ ALÁBBI HÍRT HOZTA Spanyolországi látogatása során múlt héten — Románia államelnöke Nicolae Ceausescu nem azzal kápráztatta el a spanyol kormányköröket és a sajtót, hogy közismert lázadó Moszkvával szemben, hanem sokkal inkább hihetetlen tehetségével, amely tapintatlanságok sorozatának és “foppá”-k elkövetésében nyilvánult meg. Ez egyébként úgylátszik családi baj, mert ezen a téren sem a felesége, sem a fia nem maradtak el tőle. Abel Hernandez a “YA” rovatában “Isten veled Ceausescu, Isten veled’’címen az alábbi felháborodott sorokat hozta: “A keleti blokk országaiból Spanyolországot ért első hivatalos államfői látogatás — nem titkolt rossz benyomást hagyott hátra. Ceausescu úr, nemkülönben felesége (aki a román politikai ranglétra harmadik számú személyisége) és a házaspár fia — otrombaságok és ‘foppák' sorozatát követték el attól a perctől kezdve, amikor Spanyolország földjére léptek. Carrilo barátja nem volt méltó a spanyol vendégszeretetre, mert magatartásával számtalan esetben súrolta a türhetetlenség határát. Amikor felült a repülőgépre, hogy visszatérjen hazájába, joggal felmerült a kérdés: végül is minek jött hozzánk?” A Ceausescu család udvariatlanságainak listája nagyon kiterjedt. Az, hogy a külön az ő tiszteletére luxussal berendezett Aranjuez palotában méltatlankodva panaszkodott, hogy recseg a padló parkettje — még csak hagyján volna, mert hiszen állandóan és minden kicsiségért panaszkodott. Amidőn egy szövetkezetei látogatott meg, elutasította a vendégszeretettel felkínált spanyol bort, előnyberészesítve nagyot húzott annak az üvegnek a nyakából, amelyet a kíséretének egy román tagja a nadrágja farzsebéből kotort elő. Valenciában, egy fogadás alkalmával Ceausescu ülve maradt, miközben a spanyol Himnuszt játszották és közben egy cipőpucoló a lábbelijét fényesítette. A jelenetet egy fényképész megörökítette. Mintha csak versenyre kelt volna férjével, hogy ki vigye el az udvariatlanságok nagydíját, Ceausescuné egy bankett alkalmával, anélkül, hogy legalább megkóstolta volna — kedélytelen mogorvasággal tolta el maga elől a felszolgált ételt. Kevéssel azelőtt követte el, talán a legragyogóbb exhibicionista jelenését, amikor berontott Adolfo Suarez miniszterelnök szobájába, ahol az utánna siető elképedt spanyolok szeme láttára — felemelt szoknyával rendbe tette a fehérneműjét. A házaspár fiacskája, amolyan 30 éves legényke (aki egyébként néminemű botrányokba keveredett a madridi nyilvános házakban) méltóan ápolta a családi szokásokat, amikor zsebretett kézzel, válaszra sem méltatta asztalszomszédját, a spanyol miniszterelnök feleségét, amikor az üdvözölte őt. Minden jel arra mutat, hogy abban a légkörben, amit ez a viselkedés kiváltott, a tárgyalások rideg protokoláris formában bonyolódtak és teljesen értelmetlenné váltak. Végülis a nemzetközi szokások elemi protokoláris ismereteit illetően teljes tudatlanságot elárulva, Ceausescu azt követelte, hogy Juan Carlos király írjon alá vele együtt egy közös nyilatkozatot. Nehéz munkába került megértetni vele, hogy a spanyol király uralkodik és nem kormányoz, következésképpen nem szokott aláírni ilyen természetű kommünikéket. Összefoglalva: Ceausescu látogatása semmiben sem járult hozzá a két ország közeledéséhez és ahhoz, hogy eloszlassa a spanyolok bizalmatlanságát a kommunista kormányrendszerekkel szemben, amit súlyosbít, hogy általában őt tekintik a moszkvai érdekszféra államfői között a legszívélyesebbnek. Egyes személyek, akik közvetlen kapcsolatban álltak a román államfővel, arra a meggyőződésre jutottak, hogy beteg emberrel van dolguk, aki arra sem képes, hogy legalább elkendőzze önkényuralmában kijegesedett szokásait. Mindettől függetlenül, a munkatársai — ha ugyan ilyenek egyáltalán vannak — elmulasztották őt kioktatni a spanyolok vendégszeretetéről és büszkeségéről — fejezi be tudósítását az O Globo. T /. Olvasóink szíves figyelmébe! AZ 1956-OS NEMZETI FORRADALOM ÉS MAGYAR SZABADSÁGHARC 23. évfordulója alkalmából a HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM 1979. október 28-án, délben 1 órakor a Nyugat-oldali Magyar Református Egyháznál (15300 Puritas Avenue) rendezi meg a hagyományos MAGYAR SZABADSÁGHARCOSOK DÍSZEBÉDJÉT és az azt követő LENGYEL—MAGYAR TESTVÉRI TALÁLKOZÓJÁT, amelyre már most, nemzettestvéri szeretettel hívjuk és váijuk magyar testvéreinket, a Rendezőség
