Szittyakürt, 1979 (18. évfolyam, 2-12. szám)

1979-11-01 / 11. szám

1979. november

ÍZITTVAKOKT

3. oldal

PAPP ZSIGMOND:---------------------------------------------------------------------------------------------------------------MINEK AZ A SZUMERKODÄS!..

Büszke magyar vagyok én,

Keleten nőtt törzsöké fámnak.

• (Kölcsey Ferenc)

J

(Colorado, 1979)

Sokszor vita tárgya az emigrációs magyarság között a sumér kérdés. Vagyunk magyarok, akiknek szent meggyőződésünk, hogy mi magyarok vagyunk a sumérok legközelebbi rokonaik és a magyar nyelv a sumér nyelv modern változata, ezeket igazoljuk az őstörténeti kutatások eredményeivel, melyek az emigrációs őstörténet-kutatóink szorgalmas munkája — úgyszintén igazoljuk külföldi tudósok kutatásainak eredményeivel, melyben ők kimutatják és igazolják a sumér-magyar rokonságot.

Vannak a finn-ugoristák, akik csak egyfelé néznek és nem akarnak engedni az idejét múlt finn-ugor származás-elméletből. Onáluk a régi és az újabb őstörténeti kutatások eredményei és bizonyítékai süket fülekre találnak. Vannak a boldog megelégedettek, a kényelmesek és nemtörődők és azok, akik fölöslegesnek tartják a sumérkodást és vannak nem utolsó sorban — olyanok, akik ahhoz a csoporthoz tartoznak, mely a magyarságtól el akarja vitatni az őt megillető sumér örökséget.

Mi sumér magyarok hisszük, hogy az az örökség, amit turáni sumér őseink visszahagytak, egyedül minket illet, magyarokat, és ezeket bizonyítja a nyelvészet, a régészet, az írástörténet, az embertan, a néprajz, a mitológia és a többi segéd-tudományok. Tudjuk és hisszük, hogy a régi Kelet kultúrnyelve a magyar volt és tudjuk és hisszük, hogy a régi őshazában mi magyarok vezető népek, államalkotók voltunk. ígérjük, mi sumér magyarok, hogy dicső örökségünket megvédjük és megtartjuk és nem hagyjuk Pató Pál módjára idegen kezekbe kerülni, harcolni fogunk érte körömszakadtáig. Harcolt a magyar hosszú évezredeken keresztül karddal a kezében, harcoljunk most tollal a kézben, hiszen egy nemzetnek sincs annyi tehetséges fia, mint nekünk magyaroknak.

Sumérkodjunk azért, mert a sumér kérdés az összekötő tud lenni magyar és magyar között, politikai felfogásunk lehet különböző, de a magyar őstörténet ápolása és sumér származásunk bizonyítása elsőfokú nemzeti ügye kell, hogy legyen minden magyarnak. Mindannyiunk kötelessége sumérkodni és ha nem lenne sumér kérdés, ki kellene találni, mert a sumerológia kifejleszti magyarságtudatunkat és segít abban, hogy magyarok maradjunk és ennek óriási jelentősége van itt az emigrációban.

Emigrációs őstörténet kutatóink és egyéb szakos tudósaink kutatnak, írnak, sőt részben már meg is írták a magyarság igaz őstörténetét, több mint száz könyv és több mint ezer tanulmány bizonyítja szorgalmas munkájukat. Ok kutatnak, nekünk pedig sumér-magyaroknak az a kötelességünk, hogy ezeket a műveket olvassuk, terjesszük és ismertessük másokkal, a nagyvilággal a mi történelmi igazságunkat.

A kiásott ékírásos agyagtáblák üzenetei és minden más ami az ősi kultúra maradványaiból előkerül, mind azt bizonyítja, hogy egyedül mi magyarok vagyunk a sumér .hagyományok legközelebbi örökösei, de jó lesz igyekezni jogos örökségünk átvételére, mert a sumér örökségre sok az illetéktelen jelentkező — a zsidóságtól kezdve az oláhokig mind kacsingatnak feléje, sőt úgy néz ki a dolog, hogy még a ruszkik is beneveztek —, ha nem vigyázunk a sok szemfüles “élelmes” eltulajdonítja jogos sumér örökségünket.

Először is meg kell ismerni igaz magyar történelmünket, mert amit nekünk otthon írtak és tanítottak az egy meghamisított történelem volt,

idegen érdekeket képviselt, német, szláv és zsidó irányítással. Felejtsük el az otthon belénk gyúrt mesét, elesett kis nemzet vagyunk, rokontalan egyedül álló, alkalmazkodni kell Nyugathoz, mert Nyugat jóvoltából lettünk civilizáltak és nekik köszönhetjük, hogy nem vagyunk ma is barbár pogányok . . .

Kiáltom magyar testvéreim fülébe Alföldi Gézával a turáni-ének örökszép sorait'. “At kiáltom Kelettől Nyugatig, Északtól Délig. Harmatos reggeltől viharos estéiig, Hogy nem vagyunk egyedül, kidobott és árva, Mi vagyunk a világ legnagyobb családja. ”

Ez az igazság: a magyarság a világ legnagyobb családjához tartozik, amit turáni népeknek nevezünk és közvetlen leszármazói vagyunk a világ első kultúrát megteremtő népének, a suméroknak. Nem vagyunk mi egyedül, több rokonunk van a világban mint bármelyik más nemzetnek. A hiba az volt, hogy mi ezer éven keresztül Nyugat felé orientálódtunk Kelet helyett, védtük Nyugatot a tatár ellen, a török ellen, s míg mi véreztünk és fogytunk, ők gazdagodtak és szaporodtak. Igaza volt Móricz Zsigmondnak, amikor írta: “Abbanfogyott el vérünk, hogy keleti atyafiakkal verekedtünk és védelmeztük a nyugati idegeneket, akik ezer éven keresztül át folyton idegenek maradtak és gyűlöltek bennünket. "

Kultúrát sem kellett az ősmagyaroknak Nyugattól könyörögni, mert úgy Atilla Hun-magyarjai, mint Árpád apánk magyarjai sokkal magasabb kultúrával rendelkeztek, mint bármelyik európai nemzet népe. Nem csak mi mondjuk ezt magyarok, mert többek között Sackur német jezsuita történész is látta, mert így írta: “Ázsia fiai messze felül múlták Európát, úgy civilizációban, mint kultúrában. ” — Mi, magyarok voltunk a lovas társadalom és civilizáció megalapítói, mi már rég lovon ültünk, karddal harcoltunk, nyíllal lőttünk, amikor még a legtöbb európai nép fütykösökkel hadakozott.

A kengyelt, a nyerget, a sarkantyút és fordítható tengelyű négy kerekű kocsit a turáni népek adták a világnak, előtte a “kultúrált” Nyugat csak a kétkerekű talyigát ismerte. A kovácsolt acélból készült kard, a kardvívás, a nyílazás, a könnyű lovasság (huszár) megalapozói a turáni magyar népek. Ruházatban ma az egész világ a turáni lovas népek nadrágjait, csizmáit, öveit, sapkáit, kesztyűit és a középen végig gombolt ujjakkal ellátott szumér kabátot (szumérul: kabatu) viseli, illetve annak divat szerint módosult változatát.

A turáni magyar már régen rendszeresen fürdött (Atilla harcosai bőrfürdőkádakat vittek magukkal), borotválkozott, fehérneműt viselt, de a művelt, kultúrált nyugati népek még az előkelőség is, a fehérneműt csak a keresztes hadjáratok idején ismeri meg, az alsóbb osztályok pedig a 16—17. században.

Az átlag európai a 9. században, sem a borotvát, sem a betűt nem ismeri, Karulu Magnus az első igazi európai császár sem írni, sem olvasni nem tudott. Az étkezés szertartás volt őseinknél, a legegyszerűbb házaknál is, minden felnőtt férfinek volt kése és kanala. Ezzel szemben Európában még a 17. században is kézzel ettek, a csontokat az asztal alá dobálták, utána hangos böffögéssel dicsérték az ételek jó ízét az előkelő házakban.

Az sem igaz, hogy az ősmagyarok pogányok lettek volna, az őshazai turáni-sumér népek egy-Isten hívők voltak, a teremtőt UR-nak, Nagyúr,

Ős, Hungár, Magyar, Están, Astánnak nevezték, mely a mai Isten szavunk régi alakja.

Papp Kálmán, a Nap Fiai szerkesztője írja: “Az Árpád-féle honfoglalás idején nem voltunk pogányok, mint azt nekünk hazudták, mert P. Pesti, Badinyi Jós és Rudnay Egyed kutatásai bizonyították, hogy a római és a bizánci kereszténységen kívül volt még egy harmadik kereszténység is, a magyar lélekre szabott, Péter apostol által terjesztett, a Közép-Keleten élő magyarság lelkének megfelelő kereszténység is, amiből minket I. István király alatt erőszakkal, drasztikus eszközökkel, mint a német krónikák írják: tűzzel-vassal kiforgattak. ”

Úgy Atilla hun magyarjait, mint Árpád apánk magyarjait, a nyugati történészek barbároknak titulálják, sőt sok álmagyar történész használja ezt a kifejezést. Barbárok voltak az észak germán vandálok, akik minden cél és ok nélkül pusztítottak és öltek, megsemmisítve mindent ami az útjukba került, a hasonló tetteket, amit ők véghez vittek még ma is vandalizmusnak nevezik. Avagy Lech mezején, amikor kivégezték Lehel vezért és társait, 5000 ezer magyart legyilkoltak, 7-et meghagytak, orrukat-füleiket levágva és megcsonkítva hazaküldték őket, ezt a nyugati történelem írók nem nevezik barbárságnak. Kr.e. 55-ben Julius Cézár megverte a germánokat, azokat lefegyverezte, utána mind egy szálig felkoncoltatta, egyedül Cato követelte a szenátban, hogy tartóztassák le Julius Cézárt és adják ki a németeknek.

A részeges Nagy Sándorról dicshimnuszokat zengenek a történészek, aki végig rabolta a félvilágot, összeharácsolta és ellopta azok kincsét, a lakosságot mindenhol lemészárolta, 13 éves rémuralma után a “világbirodalma” felbomlott, de O nem barbár, O világhódító.

Barbár-e az az Atilla, aki a római királyi udvarban nevelkedett, latinul, görögül és természetesen magyarul beszélt, olvasott és írt és nagy műveltséggel bírt. 451-ben Róma ellen indult, I. Leó pápa Mantováig ment elébe és könyörögve kérte Atillát, hogy ne pusztítsa el Rómát, Atilla megkegyelmezett Rómának, de mégis O a barbár.

Igazságunk alátámasztására, hogy nem csak mi mondjuk magyarok, hogy úgy a Habsburg elnyomás, mint a Horthy éra alatt nem volt igaz történet írás, hanem azt sok külföldi történész is észrevette és ki is fejezték írásaikban. Ezeknek egyike volt Prof. Shokotu Faisi japán őstörténész, aki így ír: “Igaz történet írás sem a Habsburg-ház, sem a Horthykorszak alatt nem létezett. A Habsburgok saját érdekükben megsemmisítettek mindent, ami az ősi eredetre utalt. A Horthy-korszak szerve - a Teleki Pál Intézet — saját nevelésű céhbeli tudósai pedig, Hóman Bálint vezetésével, átértékelték az amúgyis hiányos történelmet a római katolikus egyház és a Habsburgház javára." (Prof. Faisi és több japán őstörténész kutató, Prof. Imaoka Dsuidsiro vezetésével, több évet töltöttek annak idején Magyarországon, jómagámnak is volt szerencsém a 30-as évek elején több előadást hallanom mindkét történésztől.

Több mint száz évvel ezelőtt, Babilon romjainak kiásásánál előkerült ékírásos agyagtáblák megfejtésével megszületett a sumér kérdés. Az agyagtáblák ékírását megfejtő tudósok közül először J. Oppert francia tudós jelentette ki, hogy a sumér nyelven írt üzenetek a finn-ugor nyelvekhez állanak legközelebb. Ch. Lenormant, szintén francia tudós,

már tovább megy — kijelentette, hogy a sumér nyelv az ugoros magyar nyelvhez áll legközelebb és ezzel elkezdődött a mai napig is folyó vita a sumér kérdés körül.

Magyar részről Somogyi Ede, aki pályafutását mint újságíró kezdte, az elsők között volt, mint a sumerológia új tudomány lelkes harcosa. Somogyi lelkes sajtóismertetései a külföldi tudósok munkáiról, főleg Oppert és Lenormant tudományos munkáinak ismertetése a nagyközönséggel, megindította a magyar szakemberek vitáit is a sumér kérdéssel kapcsolatban. Somogyi sumér egyetemi tanszék felállítását javasolja, sumér szótárt ír és 1903-ban megjelenik a “Szumer Magyarok” című könyve.

Somogyi mellett az első sumér harcosok között voltak Galgóczy János, Mahler Ede, Nagy Géza, Peren ezt Gyula stb. Az első magyar régésznő Torma Zsófia, aki a tordosi kultúra gyűjteményével tűnt fel, majd több tanulmánya mellett “Szumér Nyomok Erdélyben" (Ethnographische Analogien) című könyve jelent meg német nyelven. Felbecsülhetetlen szolgálatot tett nemzetünknek, sok külföldi tudóssal levelezett, akik kivétel nélkül elismerték tudományos munkásságát. Egyedül a Magyar Tudományos Akadémia nem adott teret munkáinak, sajnos úgy a múlt, mint a ma Akadémiája, a sumér tudósok kéziratainak temetője.

A németek, franciák, angolok, amerikaiak élénk részt vesznek ki a távolkeleti őskultúra kiásásában és egymásután állítják fel szumér szakos egyetemi tanszékeiket, egyedül mi magyarok nem kérünk hivatalosan a munkából, illetve a Tud. Akadémia és az ország hivatalos szervezetei elzárkóznak abból részt kérni. Hiába mondják a külföldi tudósok, hogy a szumér vita eldöntése magyar szakemberek dolga lenne. Ha az akkori kormány elrendeli a szumér kutatásokat, és felállítják a szumér egyetemi tanszéket, teljes befolyásával támogatja (mely nemzeti kötelessége lett volna), akkor azokat a homályos pontokat, amiket a külföldi tudósok hiányos magyar tudásukkal nem tudtak megfejteni, azokat a mi tudósaink megfejtették volna, és úgy ma a szumér nyelv hová tartozásának kérdése több mint valószínű lezárt kérdés lenne a magyarság javára. De, sajnos, nem úgy történt, mert a M.T.A. sem Körösi Csorna Sándor, sem a szumérológiával foglalkozó többi tudós munkáit nem ismerte el, sőt Munkácsi Bernát és Goldzieher Ignác javaslatára szigorú titalom alá helyezett minden szumér-magyar nyelvrokonság kutatást.

A Habsburg-ház jól és rég kiérdemelt bukása után a Horthy-éra alatt folytatódott minden, az ősmagyar kutatások terén a hivatalos vonal megmaradt a finn-ugor származáselmélet mellett. Le a kalapot azon áldozatos tudósok előtt, akik sokszor állásuk elvesztése, vagy elhelyezés veszélye ellenében is foglalkoztak és írtak a magyar őrtörténeti és szumér kutatásokról. A Horthy-érának, mely nemzetinek vallotta magát, örökre megbocsájthatatlan bűne, hogy a nemzetnek ezt az egyik legfontosabb kérdését nem támogatta, sőt ellene volt. Meghagyva azokat a pángermán és pánszláv történészeket, akiket a Habsburgok erőszakoltak ránk, és nem seperte ki azokat egyetemeinkről és a M.T.A.-ról. Azért lehetett ilyeneket írni még 1943-ban is: Magyarország Néprajza

4. kötet (1943, Bp.): “Alig félszázada annak, hogy tisztult látással tudatára ébredtünk hovátartozásunknak, kiderült, hogy északi uráli környezetből származunk, rokonaink