Szittyakürt, 1979 (18. évfolyam, 2-12. szám)
1979-11-01 / 11. szám
2. oldal $ZITTVAK01*T 1979. november F%l Független Magyar Hírszolgálat H jelenti: "Népesedési helyzetünk” címmel jelent meg nemrégiben érdekes cikk a Magyar Hírlapban, a budapesti kormány félhivatalos napilapjában. A cikk a Minisztertanács szeptember 20-án tartott üléséhez kapcsolódik, mely ülésnek — mint arról az FHM előző számában is röviden beszámoltunk — a magyar népesedési helyzet volt a témája. A kormány tagjai megtárgyalták az elmúlt évek népszaporodási statisztikáit és az okokat, melyek a népszaporulat csökkenését előidézik. Amennyire szomorú ez a kérdés, annyira örömmel olvastuk a cikket, hogy végre a magyar sajtó és hivatalos körök is foglalkoznak népesedéspolitikával. Mindeddig ugyanis csak az emigrációs lapok kongatták a vészharangot és mutatták meg a statisztika tükrében a szomorú jövőt, mely az országra vár a népszaporodás jelenlegi tendenciája mellett. Az elmúlt évben főleg két cikk érdemelt figyelmet a szabadföldi magyar sajtóban Sisa István “Harmadik Trianon felé” és “28.000-500.000” című megrázó, de rideg statisztikai számításokkal alátámasztott írásai — és a kérdés azóta is élénken foglalkoztatja az egész emigrációt. Tudomásunk szerint a hazai közvéleményt is, elsősorban a szellem embereit, az írókat, újságírókat. De mivel a diktatúrában mindenki tudja, mik azok a tabu-témák, melyekről nem szabad írni, eddig még nem akadt senki, aki a nyilvánosság előtt felemelte volna szavát a népszaporulat szüntelen csökkenése ellen. A hivatalos körök hallgatása pedig érthető: a szocialista rendszer társadalompolitikájának csődjét jelentő születéscsökkenésről nem szívesen beszél a Párt . . . Ez a hallgatás megbocsáthatatlan és semmivel sem menthető. Az emigrációs sajtó erőfeszítései főleg arra irányultak, hogy az otthoni közvélemény s elsősorban a szellemi emberek figyelmét minél jobban felhívja erre a problémára és helyettük is rámutasson a csökkenő népszaporulat veszélyeire. Visszhang mindeddig — sajnos — alig-alig érkezett Magyarországról. Ezért üdvözöljük örömmel a minisztertanácsi ülésről érkezett hírt és az ezzel kapcsolatos néhány újságcikket: hátha, hátha történik valami azért, hogy megállítsák ezt a tragikus folyamatot. A Minisztertanács üléséről kiadott hivatalos kommüniké az elmúlt öt év statisztikai adataira hivatkozva állapítja meg, hogy baj van a népszaporodással. Valóban, 1975-től halad lefelé a statisztika görbéje és az előreszámítás szerint ez — hacsak valami csoda nem jön — a következő évtizedekben nem fog megváltozni. Az 1975. évi 6 ezrelékes népszaporodási “csúcs” óta — ami egyáltalán nem magas, ha tekintetbevesszük, hogy a környező, volt kisantantállamok átlagos népszaporulata 9 ezrelék fölött jár — állandóan csökken a születések száma és míg 1978-ban már csak 28.000 volt a természetes szaporulat Magyarországon, 1985 után még ez is eltűnik. Ettől kezdve nem gyarapodni fog a magyar nép, hanem évről-évre fogyni. Evenként 4 — 5000 lélekkel . . . Lássuk, mit mond erről a minisztertanácsi közlemény, illetve az erről szóló hazai újságcikk: “1975-ben, az akkori új intézkedések (abortusz-szigorítás, gyermekgondozási segély emelése, lakáskedvezmények stb.) hatására növekedett a születések száma, 1976-tól viszont csökkenni kezdett. Ennek egyik oka a szülőképes korba lépő nők számának fokozatos csökkenése” írja a kormány Tájékoztatási Hivatala, ami már önmagában is nagy dolog, mert az utolsó öt évben ezt hivatalos helyről még ki nem mondták Magyarországon. A Magyar Hírlap cikke ehhez hozzáteszi, hogy a szülőképes korú nők (elsősorban a 20 — 24 évesek) száma 1978-tól kezdődően csökken folyamatosan, ami nyilván azzal magyarázható, hogy 20 — 25 évvel ezelőtt - a magzatelhajtást szigorúan tiltó Ratkó-korszak letűnése után— átestek a ló másik oldalára és olyannyira megkönnyítették a művi vetélést, hogy nyakló nélkül folyt az angyalcsinálás. A születések számában ekkor állt be jelentősebb csökkenés s ennek következményei mutatkoznak a most felnőttkorba lépő huszonéves generációknál. Nemcsak abban, hogy kevés az anyaságra érett nő, hanem abban is, hogy nincs utánpótlása a munkáskezeknek és egyes szakmákban az elöregedés, elnéptelenedés veszélye fenyeget . . . De a nők számának csökkenése csak az egyik ok — írja a Magyar Hírlap — és ezt mi is jól tudjuk. Lássuk, milyen okokat ismernek be még, mert hogy teljes őszinteségre nem számíthatunk, az a kommunista mentalitásból következik. “A népesedési helyzetet meghatározó másik tényező, a halandóság is kedvezőtlenül alakul” — olvassuk tovább és ez valóban meglepő! Eddig ugyanis úgy tudtuk, hogy a szocialista rendszerben élvezett ingyenes orvosi kezelés, valamint gyógyszerellátás révén az állampolgárok életkora lényegesen meghosszabbodott. A cikk ezután sorraveszi azokat az intézkedéseket, melyeket az állam azért hozott, hogy az anyákat több gyermek szülésére serkentse. Ezek közt első helyen áll a lakáskölcsönök elengedése: a szövetkezeti lakás építésére adott kölcsönből az állam bizonyos összeget leír, hogyha a házaspár kötelezettséget vállal, egy vagy több gyerekre. Bármennyire nagy dolog is Magyarországon ma egy lakás, úgy látszik, még ez sem ad elég ösztönzést. A cikk ugyanis így panaszkodik: “Tavaly 7547 házaspártól vissza kellett vonni 223 millió forintot, mert nem teljesítették három évvel korábban tett ígéretüket: a lakáskölcsönből 30 ezer forint vételárengedmény fejében egy gyermeket. Hasonló volt a helyzet a két gyermekre vállalkozó házaspároknál, akik 60 ezer forinttal fizettek kevesebbet a remélt népszaporulat fejében.” Most ezt az összeget is vissza kell fizetniük az államnak. Az ideális a családonkénti három gyermek lenne. Egy nemrégiben végzett felmérés szerint száz magyar fiatalasszony összesen 202 gyereket tervezett, tehát családonként a két gyerek a tipikus. Ez pedig még a nemzet létszámának fenntartására sem elegendő. “Az elmúlt esztendőkben írja a Magyar Hírlap — 130 ezer csecsemőből 65 százalékot tett ki a másodszülöttek aránya, 19 százalékot az elsőszülötteké, s csak 16 százalék adódott a harmadik gyermekek számának növekedéséből. ” Nagy reményeket fűztek annak idején az ún. GYES — gyermekgondozási segély — bevezetéséhez. A hetvenesévek elején, kezdetben használt is valamit, aztán a gyakorlat megmutatta az anyáknak, hogy a hatszáz, illetve most már nyolczász forintra felemelt segély édeskevés: a kieső fizetést nem pótolja. így ma már egyre kevesebben veszik igénybe a GYES-t. Inkább dolgoznak, túlórákat és különmunkákat vállalnak, t Mély fajdalommal jelentjük, hogy testvérlapunk szerkesztőjének, Papp Kálmán magyar testvérünknek hűséges életpárja PAPP KÄLMÄNNE NEMZETESASSZONY áldozatos magyar lelkét visszaadta Teremtőjének. A jó Isten adjon örök boldogságot az elhunytnak és vigasztalást a magvarságszolgálat őrhelyén árván maradt Kálmán bátyánknak. A Szittyakürt szerkesztősége KOSSUTH BOOKSHOP MAGYAR TÖRTÉNELEM, Őstörténet és egyéb könyvek, HANGLEMEZEK Kívánságra áljegyzéket küld Cím: 14025 Lakota A ve., Cleveland, Ohio 44111 Tel.: 941-0654 MEGHÍVÓ AZ AMERIKAI-MAGYAR BÉLYEGGYŰJTŐ EGYESÜLET szeretettel hívja és várja a Cleveland és környéke magyarságát és barátait a 17. évi (HUNPEX-1979) kétnapos bélyegkiállítására A kiállítás helye a Lakewood Városháza Auditóriuma, 12650 Detroit Ave., Lakewood, Ohio. Ideje: 1979. november 17, szombaton délelőtt 10-től este 6-ig. November 18, vasárnap délelőtt 10-től este 5-ig. A kiállításon 10 bélyegkereskedő és a clevelandi Posta-kirendeltség gondoskodik a közönség bélyeg-szükségletének ellátásáról. Az Egyesület Fabricy Kováts Mihály hősi halálának emlékére első- I napos borítékot készített, mely ott lebélyegezhető. ízletes hideg és meleg ételek, sütemények, kávé és hűsítő italok. Belépés és a parkolás díjtalan. hogy összekuporgassák egy Trabant árát . . . A Magyar Hírlap beismeri: “Mai szociálpolitikai eszközeink még nem elég vonzóak a gondok vállalására. Családipótlék-rendszerünk sem hat ilyen irányba. Bár az óvodai fejlesztés jól halad, az elhelyezési gondok nem csekélyek, és jelentős javulást csak a következő tervidőszak közepére várhatunk. Viszont már előreveti árnyékát az iskolai napközi otthonok hiánya. A gyermek-intézményekben nagy a zsúfoltság, emiatt gyakoribb a megbetegedés. A beteg gyermekek ápolása viszont az ugyancsak szűkös kórházi kapacitás miatt csak otthon lehetséges. ” Tehát a régi nóta: a családipótlék kevés, a több gyermekkel járó terheket senki sem akarja vállalni. És nincs bölcsődei férőhely, nincs elég óvoda, napközi s ha a gyerek beteg lesz, nincs elég “kórházi kapacitás”. Legfőképpen pedig nincs lakás: az abortuszbizottságok előtt — a statisztika szerint — a terhes nők többsége “szociális körülményeire” hivatkozik. Nos és ez tíz eset közül kilencben a lakásviszonyokat jelenti: albérletben, társbérletben vagy legjobb esetben a szülőkkel laknak együtt a fiatalok, azonban e szükségmegoldások egyike sem kedvez a családalapításnak, a több gyermek nevelésének. Az abortuszról egyébként a következőket írja a Magyar Hírlap: “Bár a művi vetélést 40 éven felül automatikusan engedélyezik, a negyven év alatti nők között növekedett az engedélyezett terhességmegszakítások száma.” Tehát akármennyire is kötik manapság bizottsági javaslathoz az abortuszt, a bizottságok kénytelenek a terhes nők érveit elfogadni és egészségügyi, de legtöbbször szociális szempontok alapján engedélyezik a műtétet. Mégpedig egyre többet, mert — bár statisztikai adataink nincsenek —, a cikkben írott beismerés világosan erre utal. A cikk utolsó bekezdését —mely az okok után az orvoslás lehetőségeit érinti — érdemes teljes egészében idézni: “Két esztendő múlva újra vizsgálat tárgya lesz népesedési helyzetünk. A jelenlegi tendenciák alapján azonban már most számolhatunk azzal, hogy nem várható számottevő javulás. Többek között dinamikusabb lakásépítéssel kell ösztönözni a több gyermek vállalását. A lakosság ugyanis a lakást a gyermekvállalás alapvető feltételének tekinti. Hat év alatt a tanácsok ugyan csaknem 24 ezer lakást juttattak a három- és többgyermekes igénylőknek, a várakozási idő is. Miután a népesedés szempontjából meghatározó nők korcsoportja is csökken a következő esztendőkben, vele együtt a születésszám is csökken. ” A jelek szerint az otthoni hivatalosak egyszerűen beletörődtek a születésszám csökkenésébe, mint valami elemi csapásba és lelkiismeretük megnyugtatására okul egy olyan tényezőt hoznak fel, amin valóban nem lehet változtatni. De vajon csak ez az egyetlen oka annak, hogy 1985-től nem növekedni, hanem apadni fog a magyarság létszáma? Nos aligha, csupán a többi okról nem lehet, nem szabad beszélni. A lelki tényezőkről, {Folytatás a 12. oldalon) köszönetnyíl vánÍtAs A Hungária Szabadságharcos Mozgalom központi vezetősége, a Szitytyakürt hasábjain keresztül is köszönetét mond minden magyar testvérünknek, akik megjelenésükkel-közreműködésükkel megtisztelték októberi rendezvényünk alkalmából Mozgalmunkat. Köszönetét mondunk háziasszonyainknak áldozatos munkásságukért és Lendvai József magyar testvérünknek, aki fényképfelvételeivel segítette lapunkat. A Szerkesztő
