Szittyakürt, 1979 (18. évfolyam, 2-12. szám)
1979-10-01 / 10. szám
1979. október «IttVAKÖfct 7. oldal szaktudós, családi okmányait “megkorrigálta” az “átkos reakciós időkben” és mint tiszta árja, magántanárságig lett “elnyomva” fiatalon! Emlékszem Pécsett Mussolini rajongására, úgy 1930 körül, amikor mint filozopter első római útjáról visszatért. Aztán 45 után szépen visszakorrigálta születési adatait, hogy, mint jó káder, még nagyobb karriert fusson be. Rómában aztán sokat áskálódott, tisztes, neves antikommunista kartársak ellen, de nem nagy sikerrel. Az olasz egyetemek általában megtartották azokat a magyar tanárokat, akik nem tettek hűségesküt az ottani rezsimnek; így Bolognában Várady Imrét, az olasz —magyar művelődés régi munkatársát, kultúrdiplomatát; Rómában Tóth Lászlót, Firenzében Pálinkást és a többit; és ez nagyrészt, az egyéni presztízsen felül, Bormioli miniszteri tanácsosnak és a tradicionálisan független egyetemi testületeknek volt köszönhető. Ezt a gesztust soha nem szabad elfelejtenünk az olaszoknak. Kardos urat pedig pár év múlva két ávós kísérte haza, de rövid kegyvesztettség után folytatta pályáját a pesti egyetemen, haláláig. Az emigráns római magyarok, nagyrészt egyházi személyek, de Rómán kívül, elszórtan egész Itáliában élnek magyarok; részben új menekültek, táborokban, mostoha sorsban. Ezeknek kiszabadítása, kivándoroltatása emigrációs magyar feladat. A többiek, a 30 — 40 éve szabadon élők, elvesznek a magyarság számára a nagy olasz néptengerben. Persze haza is mehetnek, akik bírják anyagilag és lelkileg nem asszimiláltak?! Nagyrészüket azonban veszteség listára kell írnunk. Ezzel szemben igen súlyosan esik a latba, hogy népeink között őszinte rokonszenv és barátság volt történelmünk sok nehéz idejében és éppen a két háború közötti elszigeteltségünkben és ma is! Hogy érdek is volt benne az természetes, de az is kétoldalú volt: így a honvédségünk felfegyverzése idején, különösen a magyar repülők kiképzése szempontjából, a húszas évek végén, amikor az olasz légiflotta korszerű volt. Viszont az angol —olasz krízis, mely a trianonban és versaillesben nem méltányolta olasz igényekből fakadt és Itália nagyhatalmi törekvéseiből táplálkozott, módot adott nekünk is, hogy hálánk egyrészét lerójuk, az olaszok ellen elrendelt népszövetségi szankciók megtagadásával. Összegezve, éppen a fent elmondottak alapján, őszinte sajnálattal szemléljük azt a politikai és lelki anarchiát, melyben a mai Olaszország leledzik. Nem egyszer úgy érezzük, hogy az irántunk, kevés kivételtől eltekintve, jóindulatú Vatikán sem az az iránytű, mely szinte két ezredév viharában volt. Vajon az “Egyesült Itália’’első százada után milyen sors vár a kishatalommá züllött országra? vitéz KOVÁCS JENŐ GYÖRGY: A KURDISZTÄNI SZABADSÁGHARC Az elmúlt időkben igen sokat hallunk Irán-ról és véle kapcsolatosan a Kurd-okról, akik, mondhatni lehet, évezredek óta harcolnak reményt nem vesztve függetlenségükért, szabadságukért és a nemzeti egységükért. A Kurdok ma is harcolnak, ahol élnek, sorsuk hasonlatos a magyarság sorsával, kit a Trianon majd a Yalta darabokra szaggatott. A kurdok a nemzeti történelmük folyamán seholsem valósítottak meg egy kormányt, azokban az országokban melyekben élnek, mint például: Törökország, Oroszország, Syria, Irak és Irán-ban, mivel nem fogadnak el semmiféle szétszakítást a faji és nemzeti egységükben. A hosszú évszázadok és ezredek során számtalanszor fel-fel újult szabadságharcaik mindenkor vérfürdőben fejeződött be. A Kurdok egyik legősibb népei közé tartozik a középkeleti népek között, az arabokkal, törökökkel, szittyákkal és a perzsákkal, akikhez úgy műveltségileg, mint nyelvileg egész közel állnak. Nem ritka közöttük találni világos (barna-szőke) hajúakat és kék vagy zöldes szemüeket, melyek az indó-európai faji jellegzetességhez tartoznak. A kurdok az ősi méd-ek leszármazottjai, akik a betolakodó assyrialak ellen, számtalan támadást intéztek, kik végül is a hegyekben szorították a kurdokat Kr.e. 3000 évezredben. Az erejük bizonyítéka az, hogy a forradalmi-lázadó kurd szabadságharcosok tartják Saggez, Bukan, Baneh és Mahabad városokat, M. Rachid Chaikba a Kurdisztani főkormányzó jelentése szerint. A saggezi iráni helyőrség, Saneda északi részén (Kurdisztán fővárosa), csapat összevonást végzett a védelemre, melyet a fellázadt kurdok tettek szükségessé. Az első összecsapás alkalmával 22 halott és számtalan súlyos sebesült lett a kormány-hadsereg részéről, a 28. hadosztályból. Ayatollah Ruhollah Khomainy egy kiáltványt intézett a fegyveres hadsereghez, hogy a rendkívüli forradalmi bíróság fog ítélkezni mindazon katonák felett, akik nem engedelmeskednek a felső parancsnak és résztvesznek a kurdok mellett a kormány-ellenes tüntetésekben. Az iráni rádió és távolbalátón keresztüli adásokban is felhívást intéztek a lakossághoz és a kormány hadseregéhez, a kurdok elleni harcra, kik az ayatollah-i rendszer ellen lázadoznak, mely egy vallásos iszlám államért harcol. Ennek ellenére pedig a kurdok kimondottan egy “világi — felekezetnélküli — népi Iránért.” Ezen kívánságok azonban Khomeinynél nem találtak rokonszenvre, mivel ő egy tiszta vallásos parancsuralmi államot akar. Az egyesült kurd arcvonal egyöntetűen elveti az ayatollah fegyverletételi követelést, és a kurdisztáni munkáspártok együttesen felhívást intéztek az ayatollahi kormányhoz, hogy vessen véget a kurdok elleni irtóhadjáratának és vonja ki csapatait a kurdok által lakott területről. Ayatollah azonban elvet minden egyezkezdést és békés feltételeket, javaslatokat, a kurdok által előterjesztett javaslatokból, azonban ayatollah nem lesz képes másként megoldani a kérdést, és máris elvesztette a kurdok elleni első “menetet”. Irán népe ma vért könnyezve sír, mert senkinek sincs biztonságos otthona és védelme a forradalmi törvényszék előtt, mivel Khomeiny haragjában és megszállott vallásosságában elhatározta, hogy lecsökkenti a kurdokat és kényszeríti őket az egyezségre és egyesíti a kurd területet Iránnal. Tény az, hogy a kurdok hadászatiig, a korszerű hadsereghez viszonyítva, rosszul vannak felfegyverkezve, ennek egyik oka az, hogy: Kurdisztán területe és lakossága szétszaggatva T örökország, Oroszország, Syria, Irak és Irán területein vannak. A kurd nemzeti és faji egység pedig nem kíván feldarabolódni külön-külön tagállammá válni egyetlen egy országnak sem, a felsorolt országok pedig nem kívánnak lemondani a Kurdisztán egyesítéséért a kurd területekről, de ettől függetlenül, kivéve az iráni Khomeiny és a török kormányt, úgy ahogy segítik a kurdokat az önállóságért vívó harcaikban, abban a reményben, hogy talán győzelem esetén valamilyen formában megnyerik őket, mint tagállamnak, vagy céljaik érdekének, ezen segélynyújtásban különösen a Szovjetunió és Amerika jár az élen egymás között versengve. Ne feledjük el közben azt, hogy a Szovjet volt a legnagyobb segítséggel Ayatollah Ruhollah Khomenynek a Reza Shah Pahlavinak és rendszerének megdöntésében, azonban miután sikerült a Shat megfutamítania elfordult a Szovjettől, segítőtársától, ki csalódásában most a kurdokat segíti abban a reményben, hogy elűzik ayatollah kormányát és így Kurdisztán és Irán mint Népi Demokratikus Köztársaság szövetségesei lesznek és segítsége fejében, esetleg Teheránon átal az Elbours (5504 méter magas) hegység alatt a Kaspi-tengerről, kijuthatnak az Indiai-óceánra. Ha ez sikerül, úgy a Nyugatiak részére elveszett úgy a Távolkelet, mint az afrikaiföldrész, Európa pedig, mint az érett gyümölcs fog a Szovjet ölébe pottyanni. A kurd szabadságharcosok mintegy 500.000 fegyveres erőt jelentenek, sőt többet, ha figyelembe vesszük a fegyvert fogható népség apraját és nagyját. Az utóbbiak öreg emberek és asszonyok, leányok és fiúk, akik csak fegyvert tudnak fogni és tenni tudnak valamit népük-fajuk felszabadítása érdekében. — Tehát, emberanyagban nincs hiány, csak komoly fegyverekben. A kurd szabadságharcosok fegyverzete könnyű fegyverzet, mely vadász fegyverek, karabélyok, géppisztolyok, revolverek, kézigránátok, tőrökből és kardokból áll, melyeket mindenkor az iráni katonaság és rendőrök rajtaütésszerű megtámadásával zsákmányolnak. Ezenkívül rendelkeznek néhány ugyancsak zsákmányolt könynyű terepjáró páncélkocsival is, mindezek azonban igen gyengék az ayatollahi tüzérséggel, légierővel és a nehéz páncélosokkal szemben, melyeket Amerika szállított a Reza Shah Pahlavinak még boldog uralkodása idején, így a kurdok csak azokkal a fegyverekkel harcolhatnak, melyeket zsákmányolnak és a Szovjetuniótól vesznek és kapnak! A kurd szabadságharcosok (peshmerges) ádáz dühvei állandóan és folyamatosan harcolnak és támadnak az erős védelmi állások mögött, nehézfegyverekkel ellátott ayatollah-kormány katonái ellen. A kurd szabadságharcosok az ő könnyű fegyverzetükkel rajtaütésszerű rövid támadásaikkal, hatalmas réseket ütnek a támadók csatarendjében, ahonnét a legcsekélyebb veszteség vagy veszteség nélkül és bőséges zsákmánnyal térnek vissza állomáshelyeikre, melyeket állandóan változtatnak az iráni légierői támadásai ellen. A vietnámiakhoz hasonlóan képesek a nehéz fegyvereket, mint az ágyút, darabokban szállítani a hegyes-sziklás területen, és azt állásba helyezni ott, ahol az ellenség legkevésbé számít a támadásra. Az iráni testvérnépek elhatározták, hogy követni fogják kurd testvéreik harcászati módszerét az ayatollah-féle “fekete inges, zöld sapkás” katonái ellen a végsőkig. A török kormány azonban az ő területükön betiltott mindenféle kurd megmozdulást és bevezették a rögtön-ítélő bíróságot a kurdok által lakott területen, hol a legcsekélyebb büntetés-ítélet két hónapi börtön, azon kurdok részére, akit rajtakapnak a legcsekélyebb szabadságharcosi tevékenységen vagy a harcokban lévők támogatásában. A háború elkezdődött és folyik, melyet az iszlám köztársaság kezdet el, és ezt túlélni kell, már akik túl élik, mivel Ayatollah Khomeiny egyre őrültebbé, és “Alah” nevében irtja és gyilkolja halomra az ő kormánya és törvényei ellen lázadókat. Ennek dacára a harc folyik a kurdok és Ayatollah kormány-hadserege között, különösen Saggez, a kurd főváros birtokba vételéért, ahol mintegy 2000 kurd jól felfegyverzett szabadságharcos harcol a többszörös túlerő támadásai ellen. Az Ayatollah hadsereg a város közelében állította fel a tüzérségi ütegeket, a várost védő kurdok tüze ellen. A kormányhű gyalogsága hirtelen az ütegek védelme mögé vonult, mire fel a kurdok könnyű ágyúik és fegyvereik tüzével tizedelték a menekülő fekete inges iráni katonákat. A kormány légierői “helikopterei” támadást intéztek a város ellen és nehéz gépfegyver, valamint rakéta lövedékek füzével látták el a várost, melynek 40.000 lakosa van. A kurd szabadságharcosok a várost elhagyták a légelhárító fegyverek hiányában, hogy a harcok csökkentésével kíméljék a várost és polgárainak életét. Azonban a városból kivonuló kurdok birtokukba vették a főútvonal ellenőrzését, mely délre Sanandaj felé vezet, melyen a kormány utánpótlást küld, katonát és nehézfegyvert, hogy megtisztítsák a környéket a kurd felkelőktől. A kurdok eleinte nagy veszteséget okoztak az utánpótlásban, mire fel a kormány nehéz terepjáró páncélos osztagokat rendelt ki az utánpótlás kíséretére. Azok állástfoglaltak a város körülvevő hegység peremén, ahonnét állandóan nehéz gépfegyvereikkel és ágyúikkal lövetik a várost, tüzelésükkel akadályozva az orvosi segélynyújtást és gyógyszer, valamint az élelem ellátását a városi lakosság részére. A harcok tovább folytatódnak és meddig? Ezt senki sem tudja, de úgy a kurdok, mint Ayatollah hadserege jelmondata: “a győzelemig”. Tény az, hogy a kurdok kitartóak és edzett harcosok, megszokták az évezredes örökös harcokat a függetlenségért. Ugyancsak az Ayatollah hadseregnek is ki kell tartani Khomeiny vezérükkel, mert részükre hátraarc nincsen, vagy a győzelem, vagy a halál. Csak néhány nap választ el bennünket a Magyar Szabadságharc megünneplésétől, mikor a magyar nemzet az elnyomó és megszálló erők ellen fegyvert fogott a szent szabadság érdekében. Igaz, elvesztettük és vérrel fizettünk, mint oly sokszor a történelem folyamán fel-fel lángoló szabadságharcunk alkalmával, de nem lettünk megsemmisítve csak megverve. Vérünk azóta már pótlódott. A sírhantok felett új élet kelt és mostmár az a fontos, hogy megmaradjunk magyarnak bárhol, bármely körülmények között. A hősiesség az utódokra maradt, kik majd talán egykor kivívják a magyar nemzet függetlenségét, szabadságát és Nagy-Magyarország egyesítését . . . — adja a Magyarok Istene, hogy így legyen! * Az Action-Tungsram, az első magyar—amerikai közös tőkeérdekeltségű vállalat megalapítása után az Egyesült Izzó most Pakisztánban kezdett hasonló vállalkozásba. 0 1 KOSSUTH BOOKSHOP MAGYAR TÖRTÉNELEM, Őstörténet és egyéb könyvek, HANGLEMEZEK Kívánságra árjegyzéket küld Cím: 14025 Lakota Ave., Cleveland, Ohio 44111 Tel.: 941-0654 1
