Szittyakürt, 1979 (18. évfolyam, 2-12. szám)

1979-10-01 / 10. szám

8. oldal $*ITTVAKÖ*T 1979. október t Mély fájdalommal jelentjük, hogy Molnár Lajos bajtársunknak, a Hungária Szabadságharcos Mozgalom közp. vez. tagjának édesanyja: MOLNÁR LAJOSNÉ született SZTERÉNYI ERZSÉBET 1979. augusztus 28-án, Ashlandban (Ohio), életének 73. évében visszaadta lelkét Teremtőjének. Nemzetesasszonyunk életidejét a magyar történelem három gyá­szosan jelentős korszaka öleli körül: a trianoni országvesztés, a bolsevista országhódítás és a vérbefojtott magyar szabadságharc. Talán azért is választotta a Magyarok Istene ezt a sötét hátteret MOLNÁR LAJOSNÉ Nemzetesasszonyunk számára, hogy annál fényesebben emelkedjék ki személyében a magyar édesanya alakja, aki életében példája volt annak, hogy hogyan lehet ráeszméléssel önmagát szétszedő meddő időkben is gyermekded közvetlenségben élni Istennel, természettel és a másvilággal. Akik ismerték földi életében a mi Nemzetesasszonyunkat azok tudják róla, hogy a rabhaza szeretetének kisugárzása ott rezgett hang­jában, tekintetében és belesugárzott a hazátlanság országúján az el­fáradt, kiszáradt telkekbe. Nem lett volna igazi magyar édesanyai kül­detése, ha ebben a nagyságban uralkodni nem akart volna. Tüzet hozott: akarhatta-e, hogy egyetlen Rábán ne égjen? Virágözön borította koporsója előtt Ft. Dömötör Tibor szabadság­­harcos püspök búcsúztatta Nemzetesasszonyunkat, akit árván maradt fiának harcostársai kísérték utolsó földi útjára. Emlékét kegyelettel őrzi a Hungária Szabadságharcos Mozgalom! KORSZERŰ TÖRTÉNELMI OKTATÁS, (A magyarországi általános iskolák V. osztálya számára) Hazánk területe és népei a honfoglalás korában (OLVASMÁNY) HAZÁNK FÖLDJE A HONFOGLALÁS ELŐTT. Milyen volt hazánk földje a honfoglalás korában? A mai gazdag búzatermőföld Alföldön akkor édesfüvű. dús rétek és mocsaras erdők terültek el. A Dunántúl szelíd lankáit is sűrű erdők borították. A Fertő-tó vize a mai Győrig ért. A Balaton déli partjai is mocsarakba vesztek. Az egyik egykorú külföldi író így jellemzi hazánkat: “Nyirkos, legelőkben gazdag föld.” Az erdőkben gímszarvasok, vaddisznócsordák, bölények, farkasok, rókák és más vadak tanyáztak. Bőségben voltak prémes állatok is, mint például vidra, nyest, nyuszt, menyét. Az Alföld folyóiban bőségesen volt hal. LAKÓI. Az új hazába költöző magyarok nem találták lakatlanul ha­zánk területét. A lakosság azonban nem volt sűrű, pedig a honfoglalás előtt mintegy 200 évig egy hatalmas és népies birodalom virágzott itt, az avarok országa. Az avar birodalom azonban felbomlott, az avar nép megmaradt törzsei elszórtan éltek a mai Kiskunságon, valamint Tolna, Békés és Bihar megye vidékén. Juh- és marhatenyésztéssel foglalkoztak, de voltak közöt­tük bányászok, kovácsok és ötvösök is. Az avar sírokban talált vasfegy­verek, arany és ezüst ékszerek fejlett iparról tanúskodnak. A honfoglalás korában a Dunántúlon és az északnyugati részeken már szlávok éltek, akiknek főfoglalkozása a földművelés és az állattenyésztés volt. Földjeiket ekével művelték. A gabonaféléken kívül babot, lencsét ter­meltek. A ház körül konyhanövényeket: céklát, répát, uborkát, retket és káposztát termesztettek. A háziállatok közül a lovat, tehenet, kecskét, juhot és a disznót tenyésztették. A disznónak nemcsak a húsát ették, ha­nem disznóöléskor szalonnát, kolbászt is készítettek belőle. Állataikat paj­tákban, jászol mellé kötözték, télen takarmánnyal etették. A füvet kaszál­ták, a szénát gereblyével gyűjtötték össze. Mindezt a magyarok később el­tanulták tőlük. Ezt bizonyítják azok a szavak is, amelyeket a szlávoktól átvettünk. Ilyenek a mindennapi életre vonatkozó következő szavaink: kalács, kása, szalonna, pecsenye, kemence, uzsonna, vacsora, tányér, pohár, szoba, konyha, kamra, pince, ablak, udvar, utca stb. A szlávok faházakban laktak. Vastag gerendákból épített házaikon már ablaknyílások is voltak. Télen a kemence szolgáltatta a meleget a lakásban. A szobában asztal, lóca, polc állott. Asszonyaik háziiparral is foglalkoztak, abroszokat, párnákat, vánkosokat és dunyhákat készítettek. De voltak a szláv parasztok között már iparosok is: molnárok, mészárosok, kovácsok, takácsok. Ezek látták el iparcikkekkel az egész lakosságot, majd a honfoglaló magyarokat is. WASS ALBERT: MEGDÖNGETEM A LÁRMAFÁT! * Új üzem készült el a Tisza Vegyi Kombinátban. Az új üzemben éven­te 20.000 tonna izoprént és 80.000 tonna benzolban dús frakciót állí­tanak elő. * 1990-ig előreláthatólag 300 ezer új lakás épül Budapesten. Összesen 110—140 ezer régi lakás szűnik meg és 150—155 ezer állami tulajdonban lévő lakást újítanak fel. Mint hajdani őseim, kik dúlások idején megdöngették baltafokkal odvas lármafáikat ködös gerince­ken, hogy hírt adjanak a veszede­lemről: ugyanúgy megdöngetem ma én is a magam újfajta lármafáját. Figyeljetek föl, magyarok, Ameri­kában és mindenütt! Váratlan orvtámadások idején rá­döbben az ember, hogy nem élünk örökké. Telik az idő, előbb-utóbb kifut lábunk alól az út, s végezetlen tennivalók gazdátlanul maradnak, s befejezetlenül. Pedig nagy és fontos tennivalóink vannak. Erdély megkínzott, élve elteme­tett magyar népének a jövendője a mi kezünkben van ma még. Mert csak mi látjuk a szörnyű, pokoli ve­szedelmet, mely hárommilliónyi hű­séges magyart elnyelni készül. Se­gélykiáltásaikat csak mi halljuk egyedül. Mindenki mást elbűvölt és megbabonázott a gyilkos hatalom álnok szemfényvesztése, mely gö­­rögtüzek fénye és hazugságok taka­rója alatt még a nyomát is kiperzsel­ni igyekszik Erdély földjéből annak, hogy ott évezreden keresztül magya­rok éltek, s kultúrát teremtettek maguknak a Kárpátok alatt. Ha mi magunk nem nyíljuk föl hamarosan az elvakított Nyugat sze­mét, ha mi magunk nem tolmácsol­juk erdélyi véreink megaláztatásait, szenvedéseit és nyomorúságait en­nek az önmagával elfoglalt világ­nak, ha mi magunk nem üvöltjük, sikoltjuk az emberiség fülébe, hogy: “MENTSÉTEK MEG AZ ÉLŐ­KET AMÍG VAN BENNÜK ÉLET!” — bizony késő lesz. Fél év­század múltával a világ népeinek esetleg fölébredő rokonszenve már csak tömegsírokat talál ott, ahol ma még magyarok tusakodnak a sors­sal, s vonszolják a kettős elnyomás igáját. S a tömegsírokat virágerdők­ké varázsolhatja a világ bűnbánata, egyetlen elpusztított magyar föl nem támad attól. MA AZ EGYETLEN LÉTEZŐ IDŐPONT, AMIKOR MÉG CSE­LEKEDNI LEHET BÁTRAN, CÉL TUDATOSAN ÉS HASZNOSAN! Ennélfogva tehát az Erdélyi Vi­lágszövetség amerikai csoportjainak szervezete elindít egy olyan nagysza­bású szellemi hadjáratot, mely úgy méreteiben, mint módszereiben al­kalmasnak látszik arra, hogy fel­rázza a közfigyelmet, s az erdélyi magyarság tűrhetetlen helyzetét a világ elé vigye. TRANSYLVANIA QUARTERLY elnevezés alatt elindítunk egy angol nyelvű negyedévi szemlét, mely rendszeresen ismerteti Amerika né­pével és vezetőivel mindazt, amit Románia kormánya a sima szavak kendője alatt Erdély magyar ősla­kóival szemben naponta elkövet, az emberi jogok eltiprásától kezdve a hírhedt SECURITATE kínzókam­ráiban elrejtett gyilkosságokig. Rövid helyzetjelentéseinkkel, ha kell Rzetett hirdetések formájában is, fel fogjuk keresni az angol nyelvű lapokat, és addig üvöltünk pusztuló népünk helyett, míg meghallja a vi­lág! Ahhoz azonban, hogy komoly eredményt érhessünk el, SZÜKSÉG VAN AZ AMERIKAI MAGYAR­SÁG TEUES ÉS OSZTATLAN TÁMOGATÁSÁRA! Erdélyből kiszivárgó hírekre van szükségünk. Szükségünk van első­sorban is nevekre, magyart pusztító, magyart gyalázó román hivatalno­kok, hatósági közegek neveire, ki­ket világ szégyenére kipellengérez­hetünk. Szükségünk van arra, hogy ame­rikai magyar egyesületek, csoportok megrendeljék ezt az angol nyelvű szemlénket minél több példányban, és azt hűséges kitartással terjesszék a maguk körében, míg Amerika sze­me kinyílik, és felismeri Erdély magyaljainak rettentő helyzetét. Szükségünk van arra, hogy azo­kat az ismeretterjesztő és felvilá­gosító hirdetéseket, melyeket időn­ként megjelentetünk, az amerikai magyarság szervezetei átvegyék az ország minden részén, és helyi lap­jaikban leközöltessék. Csak így érünk el eredményt: közös munká­val, közös akarattal! A “Transylvanian Quarterly”, a már évek óta szépen működő két­nyelvű folyóiratunk, a Nyolcadik Törzs negyedévi mellékleteként je­lenik meg ez év októberétől kezdve. A Nyolcadik Törzs (The Eighth Tribe) évi előfizetési dya a negyed­évi szemlével együtt évi 10 dollár. Címe: P. O. Box 637, Ligonier, Pa. 15658. A Transylvanian Quarterly külön is megrendelhető 10 példány­nál nagyobb tételekben terjesztés céljából, példányonként 50 centért az Amerikai Magyar Szépmíves Czéh címén: Rt. 1. Box 59., Astor, Florida 32002. Ugyanerre a címre kérünk a Transylvanian Quarterly számára küldendő minden informá­ciót. Neveket — kívánságra — ti­tokban tartunk. E felhívás aljára, ízelítőnek, oda tesszük egyik “hirdetésünket”, mely nek terjesztésére felkérjük Amerikai cselekvő magyarjait. Megdöngettem hát a lármafát. Szálljon a hang tengertől tengerig, hirdessen vészt és veszedelmet, és ébressze föl az álmodozókat! Próbatétel idejét éljük! Oda kell kiáltsunk hangos szóval Nagy-Ro­­mániának: NE BÁNTSD A MA­GYART! * * * DO YOU KNOW that millions of YOUR TAX DOLLARS HELP SUPPORT THE MOST VICIOUS VIOLATORS OF HUMAN RIGHTS THE COMMUNIST GOVERNMENT OF RUMANIA? IN TRANSYLVANIA three million Hungarians, Germans Jews and other minorities are treated as inferior citizens, im­prisoned, tortured, beaten to death by the political police, due to their ethnic origin! PROTEST THE PREFERRED NATION STATUS granted by our President to the Communist Government of Rumania For more information, read: Documented Facts and Figures on Transylvania Published by the Danubian Press Astor, Florida 32002.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom