Szittyakürt, 1979 (18. évfolyam, 2-12. szám)
1979-09-01 / 9. szám
12. oldal n ITTVAKOkT 1979. szeptember hó Zolcsákot arra akarták kényszeríteni, hogy Király ellen valljon. — Azzal fenyegetik, hogy felakasztják és gyermekeit javító intézetbe zárják, iskolába nem engedik, ha nem vall Király ellen. A létfenntartáshoz szükséges gázt a lakásából kikapcsolták (üvegből készített iparművészeti tárgyakat gyártott németországi exportra), festményeit nem veszik meg és rájuk akarják bizonyítani, hogy a megélhetésükhöz szükséges pénzt — a törvény által tiltott módon szerzik. — A vádat azzal támasztják alá, hogy Király és Zolcsák az utóbbi lakásán — a romániai magyar követnek az erdélyi magyarság nemzeti elnyomásáról beszéltek. Király a sugárbetegségének egy szocialista országban történő kivizsgálását kérte. A román hatóságok Királyt, sem Magyarországra, sem a Szovjetunióba nem engedik ki. Ezek után nem lenne teljes a kép, ha nem vennénk észre azt a szervezett összeesküvést, ami Nyugaton folyik azért, hogy hiteltelenné tegye az erdélyi magyarság nemzeti felszabadító mozgalmát — mert amíg általában a Kádár-kormányt azzal vádolják, hogy gyáva és nem meri az oroszok és a szocialista tábor előtt leleplezni a romániai magyarság nemzeti elnyomását és a “magyar közvélemény dermedt hallgatását”, egy, a mai Magyarországon nem létező terorral akarják magyarázni, akkor nekünk minden szabadságot megadó nyugaton — egyes magyar csoportok a legnagyobb egyetértésben a kommunista román kormánynyal, iparszerűen és következetesen hitelesítik azokat az általános román állításokat, amelyek azt próbálják bizonyítani, hogy az erdélyi magyarság nemzeti felszabadító mozgalmát Moszkvából irányítják . . . Tudvalévő, hogy az emigrációban, a rumánok legnagyobb örömére — a román desinformációs szolgálat segítségével — az Erdélyért 1974-ben megindult küzdelem, már az induláskor kettészakadt. — Az eredeti ok: veszekedés, olyannak tűnik, mint amilyent Dálnoki Veress Lajos tábornok özvegye ír le könyvében, amikoris 1944-ben Moszkvában azért nem tud megalakulni az Erdély megtartását biztosító magyar kormány, mert Dálnoki Miklós Béla és Vörös János azon veszekedtek, hogy kettőjük közül ki legyen a miniszterelnök. A veszekedés egyik oka — most is megdöbbentő. Olyan öreg erdélyiek, akik szenátorok, vagy képviselők voltak a Román királyságban — és nem lettek felsőházi tagok, vagy kormányzók Erdélyben a visszacsatolás után — megsértődve és a Horthyrendszert szidva megállapodtak a külföldi román emigrációval, és más társ-emigrációkkal, hogy az egységes anti-kommunista harc érdekében és a korabeli amerikai politikai érdek szolgálatában, semmiféle olyan tevékenységben nem vesznek részt, amely felveti a Románia és Csehszlovákia számára kényes területi és nemzeti problémákat. Ennek a tételnek már a megfogalmazása is becstelen. — Elárulja az anyaországtól elszakított magyarságot eladja a családot és a közösséget pártideológiai, tehát egyéni remélt, vagy már megkapott előnyökért. Vagy a másik ok: az Egyesült Európa Mozgalom megszállottjainak ellenvetése, ami szinte szóról-szóra azonos a kommunistával, hogy tudniillik, ha létre jön a Szovjet-ellenes Egyesült Európa, akkor — a cseh, szerb és rumániai “testvérek” — végre az Egyesült Európa közös határain belül, elfogják ismerni a magyarság egyenlőségét és jogát a nap alatt. (A már létrehozott, de a gyakorlatban nem működő leninizmus ugyanezt ígéri.) Sajnos, arra nem is gondolnak, hogy ennek az álom-országnak a létrehozásáig a románok kiirtják a magyarságot, mert ezt az Egyesült Európát — így vagy úgy — Kossuthon, Leninen kívül Sztálin, Hitler, De Gaule és a Habsburgok is megálmodták, “ki-ki magának” . . . Ilyen beteges filozófia eredménye, hogy a magyar kommunisták nem emelik fel a szavukat az elcsatolt magyarság nemzeti jogainak érdekében, mert ezzel gyengítenék az anti-amerikai, “anti-imperialista” harcot, mert a kommunista csehek és románok megharagudhatnának a nemzeti jogok követelése miatt, az anti-kommunisták pedig azért, mert ha az erdélyi-, szlovákiai, vagy jugoszláviai magyarság sorsáról beszélnek, úgy előfordulhat az, hogy akkor a románok, vagy a horvátok nem lesznek anti-kommunistábbak. A természetes haszonélvezője ennek az ál-kommunista és ál-antikommunista magatartásnak, a “románok”, akik a megállapodástól és a kommunizmusoktól függetlenül hirdetik a Dnyesztertől a Tiszáig terjedő dáku-Rumániát. Különösen veszélyes a magyar nép jövőjére az úgynevezett “partizán magyar vezetők” ténykedése, akik nem képviselnek senkit sem, hanem havi fizetésért, vagy annak reményében árulják a magyart nyugaton — és hitelesítik a magyar nép ellenségeinek állításait, amikor azt terjesztik, hogy: 1. A demokratikus magyar közvélemény revízió ellenes. (Tehát, ha 99.9% revizionista, akkor a magyarság nem “demokratikus”.) 2. Független erdélyi köztársaságot akar. (Az amúgy is lehetetlen.) 3. Csak “emberi jogok” követelése segíthet a magyarságon, és ezért akkor, amikor leleplezzük Romániát, hogy megtagadja az emberi jogokat a magyarságtól — abból a célból, hogy nehogy a State Department azt higgye, hogy részrehajlók vagyunk, sok oldalas beadványban sárral fröcsköljük le Magyarországot is. Magyarok által bizonyítjuk, hogy lám’ Magyarország sem jobb, mint Románia. (Gondolom milyen zavarban vannak szegény amerikaiak, amikor így torpedózzuk meg segíteni akarásukat.) De a legjellemtelenebb és legbecstelenebb mód az, hogy: 4. Erdélynek Magyarországgal való újraegyesítéséért folyó küzdelmet, illetve az erdélyi magyarság nemzeti felszabadító mozgalmát ezek a magyarok úgy állítják be, mint kommunista összeesküvés eredményét, amely összeesküvést Budapest irányítja Moszkva megbízásából. Ezt a képtelenséget nyugaton a Román állam által fenntartott Drágán alapítvány — Carterhez, az Egyesült Államok elnökéhez írt levélben melyet a magyarság becsmérlésével kezd — pontosan így fogalmazza meg: “Az erdélyi magyarság megelégedett és kivételesen jól kezelt kisebbség Romániában — és nemcsak egyenlő jogokat, hanem kedvező kivételeket is élvez” (A Living reality in Rumania Today). A beadvány felsorolja, hogy az 1956-os menekültek a saját kommunista testvéreik által lettek “kiszórva Magyarországról”, hogy az Európába jött hetvenezer mongol magyarból, csak erőszakos elmagyarosítással lehetett manapság 10 millió. — Az Erdély visszaszerzésére indított akció — folytatja a beadvány —, a budapesti kormány által van szervezve az orosz imperializmus érdekében, abból a célból, hogy feszültséget okozzon Európában — elsősorban Romániában és Jugoszláviában azért, hogy elfoglalják az egész Európát... Ez a nagy, szervezett magyar akció, egy, a “Bécsi parancs” előtti helyzetet akat teremteni azért, hogy meggyengítse az Amerikai Egyesült Államok igazi és erős szövetségesét, Romániát. A Dragon-beadvánnyal majdnem egyidőben az Egyesült Államokban, az Amerikai Erdélyi Szövetség megbízottja, gr. Zichy-Czikann Móric, az Amerikai Magyar Szövetség washingtoni közgyűlésén, egy “határozati javaslatot” terjesztett be, követelve, hogy az Amerikai Magyar Szövetség szakítson meg minden kapcsolatot az Erdélyi Világszövetséggel (ez az Amerikai Erdélyi Szövetség legfőbb törekvése), ítélje el az Erdélyi Világszövetség tevékenységét, mert az Erdélyi Világszövetség a magyar- és az orosz kormányokhoz küldött beadványaiban követeli Erdélynek Magyarországgal való újraegyesítését (ami nem így igaz, hanem úgy, hogy az összes UNO-tagállamoknak a beavatkozását kértük az erdélyi ügyben), hogy ezzel az Erdélyi Világszövetség a kommunista Magyarországnak felajánlkozik. A Czikann Móric-féle javaslatot a közgyűlés: megbélyegezte, és úgy utasította vissza, mint a magyar emigráció történetében a legméltatlanabbat és a legaljasabbat —, de ennek ellenére ugyanaz a csoport a Szabad Magyarok hágai világkongresszusán ugyanezt a határozati javaslatot köröztette már a kongreszszus megkezdése előtt. A javaslatot ott is leszavazták, dacára annak, hogy azt éppen a Kongresszus vezetőségének, talán rendezőségének, a “legfontosabb” tagjai szorgalmazták. De, ahogy azt a románok is tudják: Három a magyar igazsága! Aztán, hogy Zichy-Czikann Móricz beadványa, és a hágai terv is le lett szavazva — újságcikkek jelentek meg, amelyek elmarasztalták az Erdélyi Világszövetséget — és a partizánok, vagy a románok (az olvasóra bízom annak a megállapítását, hogy kik), Eszak-Amerikában 1978. év végén, valami Gereben nevű személy fogalmazásában, aki az összes amerikai Magyar Szervezetek állítólagos coordinátora — egy négytagú “Közös Külügyi Bizottság és szűkkörű intrikusainak a szervezésében, most már Pásztor László, az Amerikai Magyar Szövetség igazgatósági tagja terjesztette elő az Erdélyi Világszövetség megbélyegzését, ilyen formában: “Határozati javaslat. — Bejelentette: Pásztor László, az A.M.Sz. 1978. IX. 30-i Martinsburg, W.Va. igazgatósági ülésen. Az A.M.Sz. Igazgatósága megállapítja, hogy az A.M.Sz.-nek a Szovjetunió Magyarországra kényszerített kommunista diktatúrával és a diktatúrát képviselő budapesti kormánnyal szembeni álláspontja nem változott meg és azt szabadon választott kormánynak nem ismeri el. Az A.M.Sz. ugyanekkor, amikor örömmel veszi tudomásul, hogy Magyarországon több vonalon a helyzet javult, felhívja a figyelmet arra, hogy változatlanul küzdeni kell Magyarország törvénytelen szovjet megszállása és dominációja ellen, a magyar nemzet önrendelkezési jogáért, az emberi szabadságjogok és a szabad választások biztosításáért. Az A.M.Sz. Igazgatósága éppen ezért elítéli mindazokat a személyeket, egyesületi és világszövetségi vezetőket, akik a budapesti, vagy szovjet kommunista kormányoknak, vagy megbízottaiknak felajánlkoznak, azokkal kapcsolatot tartanak fenn, vagy akik a kommunista diktatúráknak, “népi demokráciáknak”, illetve vezetőiknek hízelegnek (a “Nemzetőr” emlékezetes bedolgozása a Gereben tervbe) írásban, vagy beszédekben, még akkor is, ha azt * * A STATISZTIKAI adatok szerint csonkahazánkban az orvosok száma 1977. dec. 31-én 27.683 volt, ebből 16.871 férfi, 10.812 nő. A gyermekgyógyászok 64.6, a szemészek 61.8, a laboratóriumi orvosok 60.2, a fogorvosok 47.8, a bőr- és nemibeteggyógyászok 49.8 százaléka tartozott a női nemhez. abban a tévhitben teszik, hogy abból esetleg, például az erdélyi magyarságnak előnye származhat. Ezek az elítélendő cselekmények aláássák a magyar nemzet nemzeti függetlenségéért és szabadságáért folytatott küzdelmét és kompromitálják a magyarságért meg nem alkuvóan és kitartóan dolgozó amerikai magyarságot, valamint a magyar egyesületek, egyházak és emigrációs szervezetek vezetőit. ” Erre a beadványra a megboldogult Béky püspök úr azt írta, hogy “Pásztor szégyenletes beadványa” — mert ezzel a beadvánnyal a Gereben-Pásztor klikk magyar részről hitelesítette azt a román vádat, hogy aki Erdélynek Magyarországgal való újraegyesítéséért küzd és többet követel, mint “human rights”-t, az a Szovjetuniónak és Kádáréknak ajánlkozik fel, illetve Budapest — Moszkva ügynöke. Pásztor—Gerebenék ugyan azt állítják szóról-szóra, amit a román Drágán alapítvány és a bukaresti kormány. Ugyanazt a vádat, az Amerikai Magyar Szövetség — tehát az amerikai magyarság nevében határozatként —, majdnem ugyanezekkel a szavakkal küldték Pásztorék az US State Departmenthez. Szerencse, hogy az Egyesült Államok politikai rendőrsége — ha van ilyen — nem ad, vagy írjuk úgy, hogy reméljük, hogy nem ad hitelt ilyen Gestapo-Ávós ízű, szadista gyűlölettől vezérelt, alaptalan feljelentéseknek, mert ha igen, úgy az A.M.Sz. Pásztor-szárnya nemsoká kifog bennünket cseréltetni Romániából Draculáért és akkor Kolozsváron — nem Napoca Cluj-on! — az amerikai magyarság “meg nem alkuvó vezetőinek” — az anyaországtól és Erdélytől biztos távolságra — bátorkodó “leleplezése” után a románok karóba húzzák Király Károlyt (mert nem emberi, hanem nemzeti jogokat követelt az erdélyi magyarság részére és mert Budapest — Moszkva ügynök), az Erdélyi Világszövetség vezetőivel együtt, akik felajánlkoznak a — Pásztor és Gereben szerint — a budapesti, vagy moszkvai kormánynak, és velük egysorban karóba húzzák az Erdélyi Világszövetséget, az egész világon szétszórt tagegyesületei tagságát — köztük az Amerikai Magyar Szövetség vezetőségének és tagságának a kilencvenkilenc százalékát. Ez után a feljelentés után nem tudom, hogy mit szégyellek jobban —, hogy én magyar vagyok, vagy azt, hogy ők is magyarok . . . ZOLCSÁK ISTVÁN »itmkütrr Megjelenik havonta Publ. Monthly— Publ. mensuelle Felelős szerkesztő — Editor: MAJOR TIBOR Kiadó — Publisher: HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM Levelezési cím — Corresp. Offices: HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM P. O. Box 35245, Puritas Station Cleveland, Ohio44135, U.S.A. ELŐFIZETÉS: Egy évre $10.00 — egyes szám ára 85 cent — Légiposta előfizetés: USA, Kanada és Mexico egységesen 14.00 dollár. Európa, Dél-Amerika és a Földközi-tengerrel határos ázsiai és afrikai országokban 18.00 dollár. Ázsia, Ausztrália és New Zealand 20 dollár és 50 cent. A csekket kérjük “Szittyakürt" névre kiállítani. Printed by Classic Printing Corporation 9527 Madison Avenue Cleveland, Ohio 44102.