Szittyakürt, 1979 (18. évfolyam, 2-12. szám)

1979-09-01 / 9. szám

1979. szeptember hó «ITTVAKOfcT 9. oldal KERESZT ÉS KARD MOZGALOM ^=h-a-n-g-j-a^— CSAK ÖNZETLEN EMBEREK ÖNZETLEN MUNKÁJA VISZI ELŐRE A MAGYAR ÜGYET! DR. KOLLARITS BÉLA: ## MEGDÖNTHETETLEN MAGYAR FELLEGVÁR? A Szabadvilági magyarság legelső, legfőbb kötelessége, hogy szószólója, védelmezője legyen a megcsonkított hazában és elszakított területein élő, önrendekezési jogától, legelemibb emberi jogaitól megfosztott népünk­nek. Mivel pedig Amerikában él a legtöbb magyar és mert a Szabad­világ vezető nagyhatalma ma még az USA, az amerikai magyarság felelős elsősorban azért, hogy a nemzet­mentő, a rabmagyarságot oltalmazó tevékenység a legmegalapozotabb, leghatásosabb legyen, hogy a jogos magyar kívánságok megértésre talál­janak és egyszer végre bekövetkez­­hessék sérelmeink orvoslása, Ma­gyarország felszabadulása. Nem elég, hogy a magyarság ügye csak ünnepélyeinkre meghívott poli­tikusok udvariassági szólama legyen, vagy megválasztásra számító és ezért magyar szavazatokat is igénylő jelöl­tek beszédeiben kerüljön megemlí­tésre. Minden alkalmat megragadva tudatosítani kell az Egyesült Álla­mok vezetőinél és az ország népénél, hogy a magyar kérdés igazságos megoldása nélkül nincs és nem lehet tartós béke és biztonság. És ezzel eljutottunk a magyarság legfájdalmasabb problémájához, si­kertelenségeink fő okához. Nincsen olyan magyar képviselet, amely jog­gal nevezhetné magát a magyarság jogos képviseletének. Nemzetpoliti­kát folytató szervezeteink legtöbbje saját kizárólagos jogának tartja ezt a szerepet. Ebből kifolyólag már szám­talan vita és ádáz civakodás folyt a különböző magyar csoportosulások között. Ezzel ugyan nemzeti kérdé­seink nem oldódtak meg, viszont tö­mérdek hasznos munkára felhasz­nálható idő veszett kárba, régi ba­rátságok szakadtak meg és váltak sok esetben engesztelhetetlen gyűlöletté. Ezenfelül számos kiváló magyar dőlt ki, mert a természet könyörtelen rendje szerint elöregedés, betegség és halál is tizedeli amúgy is kuszáit sorainkat . . . Van olyan szervezetünk, amely bi­zonyos előfeltételek megteremtése esetén kiválóan alkalmas volna arra, hogy a magyarság érdekeinek, a ma­gyar nép jogos igényeinek képviselő­je legyen. Ez a szervezet az Amerikai Magyar Szövetség, az USA egyik leg­régibb és minden bizonnyal az első országos szervezete. Már 1906-ban történt megalakulásakor kimondott célja volt, hogy a magyarságot kép­viselje az amerikai kormányszervek és nemzetközi testületek előtt. Az Amerikai Magyar Szövetség az elmúlt évek során ismételten kinyil­vánította, hogy a magyarság szószó­lójának tekinti magát. Minden le­hetséges alkalommal követelte és kö­veteli szabad választások tartását Magyarországon, melynek során a magyar nép meghatározhatja, hogy milyen politikai és társadalmi rend­ben akar élni. Őrzője és megtartója akar lenni az örök magyar esz­ményeknek s küzdeni kíván a Duna­­medence magyarságának emberi jo­gaiért és szabadságáért. Úgy mint azt programjában is hirdeti: az Amerikai Magyar Szövetség célja, “hogy évezredes nemzeti örökségün­kért és boldogabb jövendőnkért tett­rekészen aggódó magyarok meg­dönthetetlen fellegvára legyen”. A Szövetség céljait, szervezeti mű­ködésének rendjét alapszabályok ha­tározzák meg. Irányító szervei a két évenként megtartásra kerülő Köz­gyűlés, az évente legalább kétszer ülésező Országos Igazgatóság és az Intéző Bizottság. Előfordult a múlt­ban, hogy a Szövetség vezetőségébe nem megfelelő személyek kerültek és ebből kifolyólag a Szövetség célkitű­zéseit súlyosan sértő és veszélyeztető körülmények állottak elő. A szövet­ség tagsága előbb-utóbb minden ilyen esetben megtalálta módját, hogy a nem odavaló elemeket a Szö­vetségből eltávolítsa. Sajnos a Szö­vetség ellenségei az ilyen, mondhatni elkerülhetetlen nehézségeket a Szö­vetség jóhíre elleni támadásokra használták fel és egyes emberek fele­lőtlen, helytelen aktusaiért a Szövet­séget állították pellengérre. A közel­múltban tanúi lehettünk ilyesminek, a charlestoni Fabricy Kováts Mihály emlékünnepségekkel kapcsolatban, amikor is a Szövetség egy-két sza­bálytalanul, öncélúan eljáró tisztvi­selőjének valóban nem menthető cselekedeteiért magát az Amerikai Magyar Szövetséget vádolták. Már pedig egy nagy, az egész országra ki­terjedő egyesülésnél mindig történ­hetnek olyan hibák, melyeket meg­előzni nem lehet, legfeljebb utólag megtorolni. 1974-ben a Szövetség közgyűlése dr. Béky Zoltán ref. püspököt válasz­totta meg országos elnökének. Dr. Béky ezt megelőzően az igazgatóság elnöke volt és hivatalát példás, min­den elismerést megérdemlő módón látta el. Mint a Szövetség országos elnöke is kiváló, tiszteletet paran­csoló tevékenységet fejtett ki Nem­zetünk érdekében. Önmagát nem kí­mélve fáradhatatlanul küzdött Er­dély magyarságáért és minden lehe­tőséget megragadva ismételten or­szág-világ elé tárta az oláhoknak magyar-pusztító gazságait. Ha egy­szer valaki megírja az Amerikai Ma­gyar Szövetség igaz történetét, dr. Béky Zoltánról, mint a Szövetség legnagyobb, „legigazabb elnökéről fog megemlékezni. 1977-ben a közgyűlés ismét Dr. Béky Zoltánt választotta meg az or­szágos elnöki tisztségre, egyhangú szavazással. A közgyűlés igen viharos volt, mert szélsőliberális, csaknem baloldalinak mondható személyek akarták megszerezni a Szövetség ve­zető pozícióit. Tervük ugyan meg­hiúsult, ennek ellenére néhánynak sikerült a Szövetség igazgatóságába beférkőzni. Dr. Béky Zoltán 1978. november 25-én meghalt. 1974-ben és 1977-ben az igazga­tóság Pásztor Lászlót elnökéül vá­lasztotta és Eszenyi Lászlót alelnök­­nek, lemondása után a Szövetség külügyi bizottságának vezetése is Pásztor kezébe került. Ebben a mi­nőségében ezideig “legnevezetesebb” ténykedése az volt, hogy a külügyi bizottság elnevezést a “nemzetközi kapcsolatok bizottsága” elnevezésre változtatta. (Bizonyára úgy gondol­ta, hogy ez a név jobban hangzik és neki, mint a bizottság vezetőjének nagyobb “tekintélyt” fog kölcsö­nözni.) Pásztor Lászlót nem szükséges kü­lön bemutatni. Lényegében min­denki tisztában van vele. A magyar­ságjói ismeri és nem fog egykönnyen feledésbe menni a charlestoni Ko­váts Mihály ünnepségekkel kapcsola­tos, visszataszító szereplése. Mint az igazgatóság elnöke nem váltotta be a megválasztásához fűzött reménye­ket. Kapcsolatai a Republikánus Párthoz közismertek, ezekkel szük­ségtelen most bővebben foglalkozni. Pásztor igen nagyravágyó és “párt­vonalon” akar valamiféle “karriert” csinálni, ezért minden lehetséges módon igyekszik a pártot kiszolgál­ni. Talán nem érdektelen megemlí­teni, az 1978-as Republikánus Nem­zetiségi Konvenció alkalmából a szervezet igen előnyösen ismert, nagyrabecsült tagja a Konvenció néhány résztvevőjével beszélgetve, Pásztort “öncélú karrieristának, tör­tetőnek” nevezte. Az Amerikai Magyar Szövetségnél viselt eddigi tisztségével Pásztor László már nincs megelégedve, most már az intéző bizottság elnöki pozí­cióját kívánja megszerezni. (A Szö­vetség Alapszabályai szerint az inté­ző bizottság elnöke a Szövetség ügy­vezetője. Címe: ügyvezető elnök.) Pásztor a Republikánus Párt néhány szervezeténél már viselt tisztségeket, “kitűnő összeköttetéseiből” ugyan eddig a magyarságra jó nem szár­mazott, viszont az Amerikai Magyar Erdély ezerévesnél is ősibb magyar, múltját mindennél ékesebben bizo­nyítja az idei évfordulók tömege. Bármennyire csábító is lenne a leg­­nagyobbakról írni, én most mégis két kevésbé ismert, illetve elfelejtett székely emlékéről próbálom meg le­törölni az idők porát, mert életük munkásságával ők is hozzájárultak Erdély magyar múltjának és kultú­rájának kiteljesítéséhez, ami a leg­vadabb román sovinizmus is legfel­jebb csak ideig-óráig tud letagadni, meghamisítani. , * * * 350 évvel ezelőtt, 1629-ben szüle­tett Jegenyén Kájoni János ferences, korának neves pelihisztora és ezer­mestere. Iskoláit Csíksomlyón és Nagyszombaton végezte, s 1655-ben szentelték pappá. Rövidesen a csík­­somlyói ferences rendház, majd az erdélyi Szent István ferences tarto­mány főnöke, végül pedig erdélyi püspöki helynök lett. Mint a rend­ház főnöke, 1661-ben újra felépítet­te a tatárok által 1660-ban elpusztí­tott csíksomlyói iskolát. Mint ezermester, olyan nyomdát szerkesztett és készített, amely nem­csak a rendes betűk, hanem hangje­gyek nyomására is alkalmas volt. Ezen a csodamasinán 1674-ben még a székely rovásírás ábécéjét is ki­nyomta. Ez a híres erdélyi nyomda a második világháború alatt a kolozs­vári ferences rendház nyomdájában még megvolt. Hogy azután mi tör­tént vele, nem tudom. Mint annyi magyar értéket, az esztelenül pusz­tító soviniszta románok valószínűleg ezt is elpusztították. De ő építette a Szövetségről azt a látszatot kelti, mintha az valamiféle republikánus “pártkör” lenne. Ez pedig bizony nem szolgál a magyarság javára! Az amerikai magyarságnak pártokon kívüli, sőt mondhatjuk pártokon fe­lüli szervezetnek kell lenni, mert kü­lönben hivatását nem képes ellátni. Tehát teljességgel összeférhetetlen, hogy a Szövetség legfelsőbb vezető­ségének tagjai szövetségi tisztségük mellett bármelyik pártnál, vagy pártszervezetnél vezető funkciókat gyakoroljanak. Ehhez még csak annyit kell hozzáfűzni, hogy vannak magyar származású republikánusok, de ugyanúgy vannak demokraták is. És a józan fejű magyarok nem azon az alapon fognak választások idején szavazni, hogy a jelölt gomblyuká­ban ékeskedő jelvényen egy bús ele­fánt lógatja az orrmányát, avagy egy szilaj csacsi rúgdalódzik, hanem arra a jelöltre adják szavazatukat, függet­lenül a jelölt pártállására, aki eddig már tett valamit a magyarság érde­kében és várható tőle megválasztása esetén segítség. Szeptemberben lesz az Amerikai Magyar Szövetség tisztújító közgyű­lése. Reméljük, hogy a közgyűlésen szavazó delegátusok bölcsességéből mindenki megtudhatja, hogy a ma­gyarságnak független és önzetlen ve­zetőkre van szüksége, hogy az Ame­rikai Magyar Szövetség, rendelteté­sének megfelelően az amerikai ma­gyarság valódi képviselete legyen. Úgy, ahogy célkitűzéseiben hirdeti: “Nemzeti örökségünkért és boldo­gabb magyar jövendőnkért tettreké­­szen aggódó magyarok otthona, megdönthetetlen fellegvára, Ameri­ka becsületes magyarságának védő­pajzsa” . . . híres csíksomlyói kegytemplom orgo­náját is. Nagy buzgalommal gyűjtötte a magyar egyházi énekeket és ő maga is több ilyet írt, amiket aztán “Can­­cionale Catholicum. Régi és új deák és magyar ájtatos egyházi énekek” címen 1667-ben ki is nyomott. Sok­irányú szellemi munkásságáról ta­núskodó kéziratai a róla elnevezett Kájoni. Kódexben maradtak ránk. Ennek jelenlegi hollétéről szintén nem tudok. Éppen itt lenne az ideje, hogy szü­letésének 350. évfordulója alkalmá­ból valaki megírja ennek a nagy er­délyi ferencesnek az életrajzát, mi­előtt még a rávonatkozó hiteles ada­tokat a románok végleg elpusztíta­nák. * * * 50 évvel ezelőtt, 1929. aug. 27-én halt meg Kisbaconban Benedek Elek, a nagy székely mesemondó, új­ságíró, író és néprajzgyűjtő. Felső iskoláit Budapesten végezte. Ott ismerkedett meg a felvidéki Sebesi Jobbal, akit néprajzgyűjtő kőrútjaira is elkísért, ami aztán egész életére és munkásságára döntő ha­tással volt. Tanulmányai elvégzése után a Budapesti Hírlap munkatársaként kezdte meg egészen egyedülálló új­ságírói pályafutását. — Szerkesztője volt az Ország Világnak, a Magyar Világnak, a Magyar Népnek, a Magyar Kritikának, a Nemzeti Isko­lának és a Néptanítók Lapjának. Közben 5 évig országgyűlési képvi­selő is volt. 1889-ben Pósa Lajossal megindította az Én Újságom és Se­bők Zsigmonddal együtt szerkesztet-I KÉT SZÉKELY EMLÉKÉRE |

Next

/
Oldalképek
Tartalom