Szittyakürt, 1979 (18. évfolyam, 2-12. szám)
1979-02-01 / 2. szám
6. oldal ÍÍITTVAKÖfcT 1979. február hó A BIZTONSÁGI TANÁCSTÓL EGY KÖNYVES BOLTIG DR. KOLLARITS BÉLA: Nagy feltűnést keltett a Szittyakürt decemberi számának három cikke. Az első tudatja, hogy a Hungária Szabadságharcos Mozgalom képviseletében Ft. Dömötör Tibor református püspök-helyettes, Paposi Jobb Andor egyetemi tanár, a Mozgalom központi vezetője és Molnár Lajos vegyészmérnök, a Mozgalom Külügyi Osztályának vezetője kihallgatáson jelentek meg az Egyesült Államok Biztonsági Tanácsánál. Több mint két óra hosszat tárgyaltak Erdély problémáiról és az oláhoknak az erdélyi magyarság ellen elkövetett gaztettiről. A sürgős megoldást kívánó kérdéseket egy kilenc pontból álló javaslatban terjesztették a Biztonsági Tanács elé, csatolva ehhez a Hungária Szabadságharcos Mozgalom és kétszáz magyar szervezet “Egyesült Magyar Felhívás” című közös memorandumát. A Biztonsági Tanácsnál lefolyt tárgyalásokról szóló beszámolót a magyarság nagy többsége, a nemzeti szellemű magyarok megelégedéssel olvasták. A közömbösöket, a megtántorodottakat gondolkozóba ejtette. A budapesti rendszer kiszolgálói, agitátorai, “kultúr-aktivistái”, a “kiegyezést kívánók” gyülevész csoportjai dühödt felháborodással fogadták az esemény hírét. Vegyes érzelmeket váltott ki a tudósítás magyar szervezetek vezető pozícióit megkaparintani szándékozó karrieristák berkeiben. Bizonyára úgy érezték, hogy megjelent előttük “az írás a falon”: megszámláltattál és könnyűnek találtattál! Különösen nagy jelentőséget ad a Biztonsági Tanács előtt lefolyt látogatásnak, hogy megelőzően a Tanács soha nem bocsájtkozott tárgyalásokba emigránsok képviseletével. Ezt külön is figyelmébe ajánljuk azoknak, akik évek hosszú során át kérkedtek “kitűnő” összeköttetéseikkel és befolyásukkal. (A “befolyás” főpillére egy képviselő “másvallású” irodavezetője.) A Hungária Szabadságharcos Mozgalomnál viselt tisztségük mellett Ft. Dömötör Tibor az Amerikai Magyar Szövetség egyik országos alelnöke, Paposi Jobb Andor és Molnár Lajos az országos igazgatóság tagjai, Molnár ezenkívül a Szövetség Külügyi Bizottságának is tagja. Nevük mégsem szerepel a State Department jegyzékén, melynek alapján az időnként tartott megbeszélésekre, konferenciákra, stb. a magyarság képviselőit meghívja. (Ezzel szemben olyanok nevei szép számmal szerepelnek a listán, akiknek csak annyi közük van a magyarsághoz, hogy véletlenül Magyarországon születtek.) Kit, kiket terhel ezért a felelősség? A másik cikk a kenti egyetemen rendezett “oláh szimpóziummal” foglalkozik. November 25-én oláh kiküldöttek a kenti egyetemen előadást tartottak, Romániának Erdélyhez való “jogait” bizonyítva. Paposi Jobb Andor professzor felszólalt és kitűen megszerkesztett beszédében történelmi tényekkel és vitathatatlan statisztikai adatokkal cáfolta meg az oláh hazugságokat, ferdítéseket. A harmadik cikk írója Ft. Dömötör Tibor volt. írásában dr. Béky Zoltán református püspököt, az Amerikai Magyar Szövetség novemberben meghalt elnökét búcsúztatja és érdemeit méltatja. A cikk a következő szavakkal fejeződik be: “Igaz embert, igaz magyart, igaz harcost veszítettünk el Benne. A harcnak azonban nincs vége! Béky Zoltán élete, harca és hitvallása kötelez. Fájdalmunkból fegyvert kovácsolunk, könnyeinkből hitet, emlékeinkből fogadalmat. Béky Zoltán harcát győzelemre visszük! A magyarság szabadságát, függetlenségét és egy hazába való egyesítését kiharcoljuk! Isten minket úgy segéljen! Az Amerikai Magyar Szövetség tagságának és vezetőinek figyelmét azzal hívjuk fel erre a cikkre, hogy az abban elmondottak, különösen a befejező sorait véssék jól emlékezetükbe . . . Egy magyar szervezet, három ember. Soha nem vindikálták maguknak annak jogát, hogy a magyarság egyedüli, kizárólagos képviselői legyenek. Nem játszottak “bizottságosdit”, nem kérkedtek, nem dicsérték és dicsértették magukat, nyilvános feltűnést nem kerestek. De dolgoztak és dolgoznak szívós kitartással, tántoríthatatlanul Hazánk érdekében. Életcéljukat, a magyar igazság szolgálatában látják, híven, igaz magyar becsülettel és odaadással küzdenek egy és oszthatatlan Nemzetünkért! Sok, nagyon sok ilyen harcosra van szükség, mert az ellenség szüntelenül, körmönfont ravaszsággal igyekszik sorainkat megbontani, szétzülleszteni. Újabban Magyarországról furcsa látogatók érkeznek az USA-ba, Kanadába és minden nyugati országba, ahol magyarok élnek. Ezek a látogatók nem állnak ki pódiumokra előadásokat tartani, nem szavalnak verseket, nem nyelvészkednek. Ismeretlen, egyszerű emberek, nem “hivatalos” látogatók. Magyarországon nem folytatnak látható párt- vagy hasonló tevékenységet. Olyan emberek, akik valamikor a jobb, gyakran a szélső jobb oldalon állva, nemzeti politikát űztek. Egyetemi, főiskolai mozgalmakban vettek részt, nemzeti irányú pártokban és szervezetekben volt szerepük. És most felbukkannak rokonlátogatásra — és utaznak keresztbe-kasba, felkeresik régi ismerőseiket és barátaikat, akik 1944 és 1956 között vagy után hagyták el Magyarországot. Barátok között, akik rég nem látták egymást, miről is lehet szó? Az elhagyott hazáról a hazai és az emigrációs életről, az emigrációs tevékenységeiről, a magyar ügyek harcosairól, munkásairól, régi közös barátokról, ismerősökről. Papíros, írószerszám mindig van kéznél és íródnak a nevek, címek, telefonszámok ... A látogató sem fukarkodik a szavakkal. Beszél az összeomlást, vagy a Szabadságharcot követő időkről, a magyar nép akkori szenvedéseiről. Azután szép lassan, óvatosan adagolva a szavakat, elmondja, hogy milyen nagy változások történtek, milyen sok jót tett Kádár és a Párt a nép érdekében, milyen jól él Magyarország lakossága, stb., stb. Néhány pohár jóféle ital elfogyasztása után, amikor a vendéglátó már ellágyult, elérzékenyedett a hazai hírek hallatán, a látogató politikára tereli a szót és miután jól átbeszélték a “világhelyzetet”, arról igyekszik házigazdáját meggyőzni, nem érdemes változásban reménykedni, valamiféle jó fordulatra várni. “Már csak idő, talán csak rövid idő kérdése és az egész világ felett marxista-leninista elvek fognak uralkodni.” Nemsokára a “régi barát, a kedves vendég” eltávozik, nevekkel, címekkel megrakodva megy útjának következő állomása felé, egy másik öreg cimbora meglágatására. Marad a megzavart, kétségek közé kergetett emigráns . . . Nemrégiben egy ilyen látogatót nyomon követtünk. Kanadából jött, ahol 1956-ban elmenekült leányát látogatta meg. Utazásában ez volt az egyetlen “családi elem”. Következett a “régi barátok” meglátogatása, majd abba a nagyvárosba utazott, amely arról hírhedt, hogy az ott nagy számban lakó magyarok között az “ötödik hadoszlopnak” igen sok aktivistája nyüzsög. Már várta könyves boltjában a “Magyarok Világszövetsége” közismert tagja, a Budapestről érkező “kiváló” nyelvészek, költők, írók és művészek lelkes hivogatója és patrónusa. Ott még jónéhányan, enyhén szólva, “baloldali” magyarral “értekezett”, még egy-két “régi” barátot látogatott Dr. Fehér Mátyás Jenő nemzettestvérünk, 1978. aug. 17-én, 64 éves korában, autóbusz-szerencsétlenség következtében visszaadta lelkét Teremtőjének. Dr. Fehér Mátyás Jenő történetíró. Született Vassurányban 1913- ban. Tanulmányait Szombathelyen, Sopronban, Grazban és Budapesten végezte. Teológiát, paleográfiát, heraldikát és középkori történelmet tanult. Doktori oklevelet, könyv- és levéltárosi képesítést szerzett. A szent Domonkos Rend magyarországi történetének megírására kapott megbízást. Kutatásokat végzett valamennyi hiteles hely, 64 középkori kolostor és számos családi levéltárban. 1942-ben a kassai püspökség könyv- és levéltárosa lett. Az összeomlás után külföldre menekült. Ausztriába, Franciaországba, a Domonkos-rend római Történeti Intézetében és a Vatikánban végzett levéltárosi kutatásokat. Az Egyesült Államokban, Németországban, Spanyolországban és Argentínában folytatott még kutatásokat. Történelmi tanulmányait a Katolikus Szemle, Vigilia, Egyházi Lapok, Vasi Szemle, Győri Történelmi Füzetek, a kassai Felvidéki Szemle meg, amíg végre is “missziója” véget ért. Nem titok, hogy egyik-másik magyar szervezet vezetőségében és tagjai közé sok olyan “haladó szellemű” egyén furakodott be, akiknek budapesti hivatalos körökkel tartott kapcsolatai nem képeznek titkot. Szervezeteink vezetőinek első kötelessége, hogy szervezeteiket ezektől sürgősen megtisztítsák, mert ha nem, akkor becsületes, igaz harcosaink helyett előbb-utóbb ezek a politikai “szegénylegények” fogják nemzetünket képviselni. és az olasz Corvina hasábjain jelentek meg. 12 monográfiája közül az első 1940-ben Győrött jelent meg. Tagja volt a Szent István Akadémiának és a Kazinczy Társaságnak. A Society of Oriental Studies tagja és az Árpád Akadémia meghívott rendes tagja. Az arany Árpád-érem nyertese 1968-ban. Önállóan megjelent művei: A győri domonkosok középkori törtéy nete (1940), A beregszászi domonkosok története a reformációig (1942), A hétszázéves vasvári domonkos-kolostor (1942), Kassai kódexek és ősnyomtatványok(1942), Magyar fények (1942), Árpádházi Szent Margit lelke (1944), Középkori magyar inkvizíció (1968). Argentínában: Az avar kincsek nyomában, A korai avar kagánok, Ösmagyarok és vikingek, Táltosok és bakók, Galamb a Dunán, Szkiták és magyarok, Sámánperek Magyarországon, Besenyőország története, Besenyő őstörténet, Magyarföldi besenyők. — Negyedéves folyóiratai: Documenta Transylvanica, Erdélyi Magyarság, Magyar Történelmi Szemle V évfolyama jelent meg. Emlékét a KKM és a HSzM kegyelettel őrzi! A KERESZT ÉS KARD MOZGALOM HANGJA Kiadja a mozgalom központja XX. évf., 2. szám — 1979. február hó 1 Levelezési cím: Kereszt és Kard Mozgalom c/o Vasvári Zoltán, 8 Scudder St., Garfield, NJ 07026 Dr. Fehér Mátyás Jenő harcostársunkra emlékezve!
