Szittyakürt, 1979 (18. évfolyam, 2-12. szám)

1979-02-01 / 2. szám

1979. február hó

ÍÍITTVAKÖfcT

7. oldal

BORBÁNDI GYULA:

A nyugati magyar irodalom a frankfurti

nemzetközi könyvvásáron

Immár másodszor szerepelt a frankfurti nemzetközi könyvvásáron a nyugati magyar irodalom. A Frankfurtban élő Démuth Gyula ötlete és kezdeményezése nyomán valósult meg a magyar részvétel és az

1977-es tapasztalat azt bizonyítja, hogy hosszabb távon reményekkel kecsegtet a világ legnagyobb könyvkiállításába való bekapcsolódás. Az természetesen már kezdettől fogva kézenfekvő volt, hogy anyagiakban kifejezhető közvetlen eredmény nem várható, mivel kiállításon könyvek nem adhatók el. Frankfurt a könyvkiadók, irodalmi ügynökségek, könyvkereskedők és könyvterjesztők találkozójának színhelye. Kapcsolatok megteremtésére és ápolására, kiadási, fordítási és terjesztési üzletek kötésénél kínál igen kedvező alkalmat. Magyar szempontból lehemunkát Démuth Gyula közreműködésével a müncheni Alapítvány könyvterjesztési ügyeinek intézője, Popovits János végezte. A kiállítási fülkében az említetteken kívül Rőczey János tanár és a Burg Kastl-i magyar gimnázium két felsős növendéke igazította el az érdeklődőket. Hat napon át az általuk őrzött kis kiállítás a frankfurti vásárra látogató magyarok amolyan találkozóhelye volt, ahol mindenki részletes tájékoztatást kaphatott a nyugati magyar könyvekről. Nagyban elősegítette az áttekintést a Popovits János által összeállított és 251 könyv, köztük 32 új kiadány, valamint több mint 50 kiadó adatait tartalmazó 40 lapos szép kiállítású katalógus. A nyugati magyar irodalom termékei iránt mintegy harminc nyugati kiadó érdeklődött. A matőség arra, hogy nyugati kiadók a külföldi magyar irodalmi alkotásokat, a szerzőket és a kiadókat megismerjék, rajtuk keresztül betekintést nyerjenek az idegenben folyó magyar könyvkiadási munkáról és termésről. Az eredmény majd csak akkor mutatkozik, ha a megteremtett kapcsolatok révén megindul az érdeklődés a nyugaton élő magyar szerzők munkái és jelentősebb kiadványai iránt. Az 1977-es és az

1978-as frankfurti részvétel tehát egy nagyobb méretű terv első állomása és nyitánya egy mindjobban kibontakozni látszó nemzetközi együttműködésnek.

Az 1978-as nemzetközi vásáron — amelyet október 18 és 23 között rendeztek — a nyugati magyar kiállítási részleg az 5. számú csarnokban kapott helyet, ott, ahol a nyugat-német szépirodalmi könyvkiadók is kiállították termékeiket. A magyar kiadókat a Münchenben működő Magyar Kulturális és Szociális Alapítvány képviselte, magára vállalva az előkészítés és a szervezés munkáját, valamint a kiadások tetemes részét. A kiadások mintegy 3800 márkát tettek ki. Kiadókés magánszemélyek 1735 márkával járultak hozzá a költségekhez. A fennmaradó kb. 2100 márka fedezete az említett Alapítványra hárult. Nyilvánvaló, hogy annak erőforrásai sem kimeríthetetlenek és egyébként sem egészséges jelenség, hogy a költségeknek több mint a felét viseli. Éppen ezért a jövőben elkerülhetetlen lesz, hogy a vásáron szereplő kiadók és szerzők az eddiginél nagyobb mértékben vegyék ki a részüket a közös teherből. A majdani eredményekből elsősorban a kiadók és a szerzők húznak majd hasznot, kívánatos tehát, hogy a befektetésekből ne vonják ki magukat.

• • •

1978-ban mintegy száz magyar könyv került kiállításra, közöttük néhány egészen friss — néhány hónappal vagy héttel azelőtt megjelent — alkotás. Az előkészítési és szervezési

gyár látogatók száma meghaladta a százat, köztük magyarországi és szomszédos állambeli magyar könyvkiadási szakemberek is voltak. A szakmabeliek és más komoly érdeklődők mintegy 250 katalógust vittek magukkal. A müncheni Alapítvány megbízottjai kapcsolatot létesítettek emigráns cseh, szlovák, horvát, lengyel és orosz kiadókkal is. E megbeszéléseken felvetődött egy közös sajtókonferencia terve a következő évi frankfurti könyvvásáron.

Serly Tibor halála

Londoni sajtójelentés közölte a világgal — 1978. október 7-én —, hogy Serly Tibor zeneszerző, karnagy, Bartók Béla munkatársa és személyes barátja, 76 éves korában Londonban, Angliában autóbaleset áldozata lett.

Az amerikai magyarság életében egy csodálatosan gazdag és értékes korszak zárult le ezzel a tragikus halálesettel.

Serly Tibor, aki édesapjával, Serly Lajossal a “Kék nefelejts, kék nefelejts” című örökszép magyar nóta szerzőjével és annak családjával

3 éves korában érkezett Amerikába, itt élt valóban “Magyar Amerikában” 20 éves koráig. Édesapja rendkívül tehetséges zeneszerző és zenetanár volt, aki zenekart és színházat szervezett és fiát, Tibort már

4 éves korában kezdte nemcsak zenére, de zeneelméletre is tanítani. Serly Tibor a 20-as évek elején hazakerült Magyarországra, ahol a M. Kir. Liszt Ferenc Zeneakadémián Bartók Béla, Kodály Zoltán, Dohnányi Ernő, Hubay Jenő és kortársaiknak volt kitűnő és nagyrabecsült tanítványa. Amerikába való visszatérte után a világ legelőkelőbb zenekaraiban játszott. Mint előadóművész legnagyobb sikereit akkor érte el, mikor Arturo Toscanini azóta is páratlan NBC szimfonikus zenekarának volt első mélyhegedűse (violistája). Ebben az időben már kezdett zenepedagógiával is foglalkozni és egyik kiváló tanulmányát írta a másik után. Növendékei között ott találjuk az amerikai szórakoztató zene legismertebb neveit, mint például Morton Gould, Robert Russell Bennett, Mort Lindsay. Ugyancsak az ő tanítványa volt mint zeneszerző, a híres amerikai költő, Ezra Pound.

Serly hangszerelte Bartók zenekari műveit és mesterével, akihez egyre mélyülő személyi barátság köttötte, rengeteget dolgozott zeneelméleti problémákon és gyakorlati hangszerelési kérdéseken egyaránt.

Mikor Bartók Béla 1945-ben meghalt, Bartók özvegye és kiadói Serly Tibort kérték fel, hogy fejezze be mesterének és barátjának 2 befejezetlen művét, a Harmadik Zongora Hangversenyt és a Viola Hangversenyt. Ez pillanatnyilag híressé tette Serly Tibort, de sajnos, nagyon sokat ártott hírnevének, mint zeneszerzőnek, mert ettől fogva a zenei világ úgy tartotta nyilván, hogy:

“Serly Tibor, aki befejezte Bartók Béla befejezetlen munkáit.”

Serly Tibor 76 éves kora ellenére élete utolsó pillanatáig alkotó kedvének és képességének teljes birtokában dolgozott élete főművén, a nyugati zeneelméletet új szempontokból megvilágító, filozófiai és technikai szempontokból egyaránt úttörő “Modus Lascivus”-on, melynek első két kötetét nemrég adták ki.

Aznap, mikor a rohanó autó a londoni utcán halálra gázolta, írta alá a szerződést Anglia legelőkelőbb zenei kiadójával, egy megírandó könyvre Bartók Béláról, a zeneszerzőről.

Halála valóban pótolhatatlan vesztesége a világ zenei életének és a magyarságnak. Felesége, Molin Miriam mellett fivére, Serly Géza és a Serly család Amerikában és Magyarországon élő számos tagja gyászolja.

Lakása falán, kis, szerény, vékony fekete keretben egy csomagolópapír sarkáról letépett papírdarab volt berámázva. Néhány sor van sebtében ráírva ceruzával:

“Tibor, ha én király lennék, Te lennél az udvari zenészem. Béla.”

Mi mást lehet, mi mást kell mondani arról, akiről Bartók Béla így

vélekedett? ... 0 > T *

Szathmary Lajos

DR. KOVÁCS ERNŐ:

Szabad, független Macedónia felé: Vége a jugoszláv álomnak és államnak

TORONTÓBAN, Dél-Kanadában, 1978 szeptemberében, a Munka Ünnepén zajlott le az észak-amerikai macedónok hatalmas tüntetése: háromrészre szakított népük fölszabadulását és az 1913-ban megszüntetett országuk feltámasztását követelve. Mi magyarok, akik még mostohább sorsban szenvedünk, örömmel szemléljük, hogy a horvátok mellett, mostmár a második szomszédunk, mely Jugoszlávia mozaik államából kiakar válni. Talán így, hatvan év után, elhiszi a világ, hogy valami baj van a trianoni és párizsi békékkel? Titóék bolsevista látszatautonómiáját elvetik és egyesülni kívánnak a bulgár- és görögmacedon testvéreikkel, önálló, független Macedóniában, “Balkáni Svájcot” alkotva, a kis népek békéjét és szabadságát biztosítva. A kongresszuson megjelent magyarokat és az erdélyi meg a többi kérdést ismertető kiadványaikat örömmel fogadták; úgyszintén üdvözlő táviratukat, mely így hangzott:

To the Convention of the Macedonians of North America “Dear Friends; We Hungarians, who suffered the same fate in 1918 and 1945 as your nation did in 1913, express our solidarity in your

struggle to free and unite your people:

World Federation of Hungarians from Transylvania (now Rumania) and the Körösi Hungarian Historical Society. ”

Őszinte együttérzésünk fenti kifejezésével élénken szemben áll a hivatalos vendég, a nemzetiségi miniszter beszéde, mely megdöbbentette a hallgatóságot, hogy ne várjanak segítséget, támogatást Kanadától, mert “Mi nem kezdhetünk világháborút Macedónia felszabadításáért”. Szerencsétlen megnyilatkozás, pilátusi mosakodás: Ezer és egy módja van egy szabad országnak, hogy a világ közvéleményére hasson; pláne a földkerekség legnagyobb hatalmával az Egyesült Államokkal határos, azokkal egy nyelvet beszélő birodalomnak! Ez áll a magyar üggyel kapcsolatosan is: ha már 1956-ban a nagy alkalmat elszalasztották, amikor önkéntesek tízmilliói jelentkeztek széles e világon, hogy kisöpörjék a Szovjetet Európából — és jóvátehették volna a magyarsággal szemben elkövetett vétkeik falkáját —, ma legalább éljenek erkölcsi (ha van?), gazdasági és diplomáciai fegyvereikkel. De tegyenek valamit az ebek harmincadj ára koncként

odavetett történelmi, államalkotó népekért, akiket volt fegyvertársuk és azok csatlósai gyötörnek, s akiknek sorsa az amerikai politikusok lelkiismeretén szárad. Amikor kívánjuk és segítjük a hazaszerető macedón nép sikerét a mi céljainkra is gondolunk, ők, lévén Nagymagyarország délkeleti szomszédai, barátságunknak évezredes hagyományai vannak. Viszonyuk a horvátokhoz, magyarokhoz és ukránokhoz nekik is életfontosságú a jövőben és ezzel nem csak Jugoszlávia, a nagyszerb álom, hanem a dákó-román délibáb, Nagy-Románia is szertefoszlik.

* AZ OLIMPIÁRA KÉSZÜLNEK... 1978-ban a budapesti Elektroakusztikai Gyárból (BEAG) és két vidéki gyáregységből (Nyíregyházáról és Kisvárdáról) összesen 4,5 millió rubel értékű studióasztal, kommentátor berendezés és erősítő utazik a moszkvai olimpiai tévé- és rádióközpontba az 1980-as nagy sportrendezvény közvetítésére technikai rendszerének fontos részeként. A kommentátor asztalok nemcsak a biztonságos közvetítést teszik lehetővé, de a küzdőtér zaját is jobban visszaadják, mint az eddig használtak, így a rádióhallgatók érzékletesebb képet kapnak a sporteseményekről. Összesen 1300 kommentátor asztalt szerelnek fel a moszkvai, a leningrádi, a kijevi és a tallinni olimpiai helyszíneken.

Ifi