Szittyakürt, 1979 (18. évfolyam, 2-12. szám)
1979-02-01 / 2. szám
1979. február hó «ITTVAKOfcT 5. oldal KERESZT ÉS KARD MOZGALOM —-h-a-n-g-j-a^— CSAK ÖNZETLEN EMBEREK ÖNZETLEN MUNKÁJA VISZI ELŐRE A MAGYAR ÜGYET! A HIRDETETT “MAGYAR KOMMUNISTA PARADICSOM” ÉS A VALÓSÁG! A hazacsalogató “Magyar Hírek"-ben állandóan azt olvassuk, hogy mennyire megváltozott minden otthon, Kádár elvtársat mint fél-Istent emlegetik. Az itteni elvbarátok már odáig merészkednek a rendszer dicsőítésében — a hiszékeny és a haza után vágyó emócionális érzésekkel teli honfitársaiknak —, hogy otthon, ha nem is kolbásszal van fonva a kerítés, de minden a legjobb úton halad. Bár így volna! Sajnos, a valóság egészen mást mutat a rabságban sínylődő hazánkban. A Kereszt és Kard Mozgalmat mindig az jellemezte, hogy amit leírunk azt bizonyítani is tudjuk. Ha nincs biztos értesülésünk, akkor hallgatunk. Nem vagyunk hajlandók színes álmokat festeni és ezzel félrevezetni honfitársainkat és eltéríteni a való igazságtól. Mivel most két hiteles adatot kaptunk, azt rögtön az emigráció elé tárjuk, hogy ezzel leleplezni tudjuk az itteni bércsahosok félrevezetési akcióit. Az alább közölt levelet Bécsbe csempészték ki és onnan küldték hozzánk. íme a levél: Kedves Barátom! A Ikalom adódott, hogy levelem biztonságos körülmények között juttassam ki számodra. Magamról csak annyit, hogy továbbra is szürke tisztviselőként, elég alacsony fizetés mellett dolgozom egy alacsonyszintű beosztásban az úgynevezett Igazságügyi Minisztérium felügyelete alatt. Szeretnék jó és rövid jellemzést adni az itthoni helyzetről, s ha van mód juttasd el illetékes helyre. A belpolitikai feszültség kissé emelkedett az erdélyi magyarság ügye és a csendben végrehajtott szovjet csapatbehozatal miatt. Mintegy fél hadosztálynyi orosz katona (kb. 30.000) jött be az országba, akiket a jugoszláv és román határ közelében helyeztek el. Mindenki sejti, aki erről értesült, mi az oka, s nem nehéz kitalálni sem. Az infláció tovább polarizálja a különböző osztályok polgárait. Egyrészt egyre több az ügyeskedésből jómódúnak számító egyén, másrészt ijesztően növekedik a szegénysorsú nyugdíjasok, s alacsony bérért dolgozó munkás- és paraszti-sorban élők száma. Jellemző, hogy a statisztikai Hivatal jelentése szerint 65%-kal nőtt az élelmiszeripari termékek között, az alacsony kalória értékű, silány minőségű, de olcsó árúk vásárlása. Igazságügyi vonalon sem történt különösebb változás. Az útlevéltörvény, amely jan. 1-én fog megjelenni, illetve hatályba lépni, nagy csalódást váltott ki. Ezrek által már hajnalban a Bajcsi Zsilinszki úti nyomda előtt, azon a napon amikor az alaptörvény megjelent, de a lelkesedés hamar lelohadt, amikor a sok kitétel, fenyegetés, megszorítás nyilvánosságra került. Senki nem érti például, milyen címen engedélyezik két évenként azok utazását, akiknek minden költségét a külföldi rokon fedezi, tehát az államnak semmi ráfizetése nincs. A bűnözés méretei elképesztőek. Kb. 36.000 ezer ember áll bűnvádi eljárással kapcsolatos letartóztatás alatt. A bűnvádi ügyek mintegy 6%-a politikai jellegű. Ezek minősített izgatások, “összeesküvések ”, lázadások, kártevések, szabotázsok és politikai jellegű katonai bűntettek. A korábban politikai kategóriába sorolt-, hatósági közeg elleni erőszak, és a tiltott határátlépés, illetve annak kísérlete a bűncselekmények 4%-át teszik ki, ami országos viszonylatban jelentősnek számít. A politikai őrizeteseket továbbra is a Belügyminisztérium II./8 osztályán, Budapest II. Gyorskocsi u. 31. (volt Pestvidéki), valamint a Tolnai utcai (volt Conti u.) és a Budapesti Országos Rendőrkapitányság (ORK) celláiban őrzik (aszerint mennyire súlyos kategória). Az ORK Deák Ferenc téri kirendeltségén folynak azon gazdasági ügyek vizsgálatai is, amelyet a Párt politikai jellegűnek ítél. A II. /8 Osztályon jelenleg mintegy 60 politikai (néhány külföldi) előzetes, míg a többi politikai osztályon mintegy 16 előzetes letartóztatott van. Ezen ügyek 15%-a katonai jellegű. A Markó utcai börtönben 35 politikai letartóztatott várja ügyészségi, illetve bírósági ügyintézését. A Gyűjtőfogházban 650 politikai elítélt van, vidéki börtönökben csak Vácon (tüdőbetegek), Szegeden (cukorbetegek) és Márianosztrán (börtönön belüli lázadók, izgatok) vannak politikai elítéltek. Sajnálatos tény, hogy 1956 elítéltjei közül, még mindig 45 ember tölti büntetését (megkegyelmezett halálraítéltek és életfogytosok). Szégyen az egész világra! A politikai elítéltek 85%-a értelmiségi egyén, közülük mintegy 12 pap is bent van. Kivégzés jan. 1 ésnov. 1 között 9 volt, ebből 5 politikai (katonai), 4 köztörvényes bűnöző. A jugoszláv határon, egyik laktanyában fiatal határőrön hajtottak végre nyilvános halálos ítéletet, a többi katona előtt, fegyveres külföldre szökés kísérlete miatt. Besúgás alapján négy fiatal katonát tartóztattak le az eset után, mert nemtetszésüknek adtak kifejezést a többi katona előtt, az ítélet szigorúsága miatt. Egyébként a sok disszidálási kísérlet miatt a Jugoszláv határt is megerősítették több ponton szögesdrót kerítésekkel, hasonlóan a nyugati határhoz, azokon a helyeken, ahol nehéz az ellenőrzés. A felduzzasztott turistaforgalom nagy feladatot ró a mindenkiben kémet látó KEOKH (Külföldieket Ellenőrző Országos Központi Hivatal) belügyi szervre. Ijesztő létszámra emelték a személyi állományt, ami megint csak fokozza az inflációt, mint inproduktiv "beruházás”. De ez a Rudas László utcai genszter központot nem nagyon érdekli. Újabban a szovjet tanácsadók, civilek egész családjukat kihozatják a Szovjetunióból, s ez további súlyos terheket jelent az országnak. Ezek száma mintegy 40.000. Természetes csak luxuslakásokat utalnak ki számukra. A rendszer egyik megdöbbentő eredménye az eddig fennálló politikai közömbösség minden irányban, amely talán csak most kezd lassan változni a levelem elején említett okok miatt. Fentiek ellenére a szovjet-ellenesség azért benne van a közvéleményben, mert egyre nagyobb port ver fel az a tény, hogy az ország három nagy valutája (bauxit, urán, kőolaj-földgáz), úgyszólván az utolsó grammig szovjet ellenőrzés alatt áll, s mindent elhurcolnak ezekből, talán a honi szükségletnek fennálló olaj kivételével. Mindenki tudja, hogy az ország pusztán ezekből s kitűnő könnyűipari és élelmiszeripari termékeiből megélne. A jövő szempontjából mindenki azt tartja döntőnek, mikor gyengül vagy szűnik meg minden baj forrása, az orosz befolyás. A helyzet sokak szerint így nem marad (ingadozás), hanem vagy még erősebb szovjet nyomás, vagy egyre gyengülőbb moszkvai befolyás fog érvényesülni hazánk életében. Szeretettel ölel barátod a távolból-. „rV„r,„ Budapest, 1978. nov. 19. Az alábbi közleményt egy elítélt rab adta nekünk, aki most szabadult és már itt van köztünk. Az ő állítása szerint ma több ember van a börtönben, mint a Rákosi éra alatt. Ma az a különbség, hogy a letartóztatások csendben és minden feltűnés nélkül történnek. Az alábbiakban megtudjuk, hogy a híres Kádárrendszer rabokra, éhbérért-dolgozókra alapozza a nemzet gazdaságát, ezért van szüksége a sok rabra: Idézet a Belügyminisztérium által kiadott “Heti Híradó”-ból: A gazdaságban nem dolgozom. A büntetés végrehajtási intézet zárt közösség, amelynek megvannak a maga szabályai. Ezeket nem a szokás alakítja ki, hanem a pontos előírásokat oktatják, tanítják, dicsérnek és fegyelmeznek miattuk. Aki ezek ellenére is durván megsérti őket, az azt is elárulja önmagáról, hogy képtelen beleilleszkedni még a legegyszerűbb közösségbe is, a társadalomba való sikeres beleilleszkedésre még hosszú időre van szüksége. Mindezzel tisztában voltak Tandi Lajos és Furkó Béla elítéltek is, mégsem riadtak vissza attól, hogy újabb és súlyos bűncselekményeket kövessenek el. Tandi érkezett korábban Állampusztára és eddig négy alkalommal kellett munkamegtagadásért felelősségre vonni. Furkó az érkezést követő napon tagadta meg a munkára való kivonulást, amiért húsz nap szigorított magánelzárást kapott. Ez az egyébként életerős fiatal ember már a befogadásakor kijelentette, hogy a “gazdaságban nem dolgozom”, mert nem vagyok paraszt. (Tandi egyébként ugyanezt néhány héttel korábban mondta.) Szakképzettsége egyiküknek sincs, mégis azt akarták elérni, hogy ipari üzembe állítsák őket. Legalább is ezzel próbálták magyarázni az újabb bűncselekményük indítékát. Az történt ugyanis, hogy fegyelmi büntetésük ideje alatt Furkó elítélt “a saját vérével”, Tandi elítélt pedig a fogdapapuccsal “állam és kommunista-ellenes jelszavakat Firkáltak a zárka falára”. Az intézet parancsnoka mindkettőjüket feljelentette és ügyüket gyorsított eljárásban tárgyalta a kalocsai járási ügyészség. Mindketten 3 évi fegyházbüntetést kaptak. Furkó elítélt esetében az ügyész 3 nap gondolkozási időt kért. A különböző bűncselekményekhez fűződő büntetési tételek minden, kicsit is józanul gondolkodó embert meggyőzhetnek arról, hogy aki törődik a saját sorsával, családjával, annak nem közömbös a szabadulási időpontja, tehát legalább a végrehajtás ideje alatt elkerüli a bűnözésnek még a gondolatát is. Tandi és Furkó elítéltek, úgy tűnik nem törődtek sem a családjukkal, sem a saját sorsukkal. I. J. nevelő, Állampuszta. * * * Szigorított fogda, ahol az ember 20 napon át minden második nap kap eledelt, ez nem a 20. századba való eljárások közé tartozik. A középkorban használtak hasonló kínzási eljárásokat. És az a személy, aki ellene mer fordulni, mint Furkó, aki saját vérével fejezte ki nemtetszését a bánásmód ellen, kérdem én, kinek ártott? Furkó Tandival együtt mint izgatók lettek elítélve az ügyészség által. — Kit tudnak felizgatni az állam-ellenes jelszavaikkal egy magánzárkában ahol deszkán alusznak, egy szál lepedővel takaróznak, este 8-kor takarodó és reggel 3-kor ébresztő. Naponta egyszer sétálnak 15 percet. Nem dohányozhatnak, ami amúgyis ritkaság számba megy a magyar börtönökben. Sajnos, az ilyen eljárásokat csak is az olyan rendszerben lehet használni, ahol az abszolútizmus uralkodik és a nemzet gazdaság rabokra van alapozva. I. J. állampusztai nevelő és a parancsnok úr, ahogy kell őket szólítani, nagyobb zsiványok, ahogy otthon becézik őket, mint akik le vannak zárva. Ok ugyan nem csinálnák azt a piszkos munkát amit a rabokkal csináltatnak — természetesen ingyen. B. M. volt elítélt. * * * Magyar Testvéreim! Ezután is rajongtok itt a szabadságban a modern rabszolgatartóért, Kádár elvtársért? A saját honában, a magyar a legutolsó rabszolga, a rabok izzadtsága által összeharácsolt pénzzel erősíti hazánkban a szláv kommunizmus hatalmát, ezt a patkányt lehet nevezni magyar embernek? Erdélyi magyarságért sem meri felemelni a szavát. Az aljas román vezetőben több érzés van a faja iránt, mert volt annyi bátorsága, hogy a szovjet követelést vissza merte utasítani. De a mi Kádárunk szó nélkül teljesíti az orosz kommunista követelést. Az árak otthon januártól 20%-kal följebb mentek és ezért kellenek a rabok, akiket olcsó béren lehet dolgoztatni. Nézz a tükörbe te gyász magyar és ott látod a hazaáruló arcodat, aki itt kint is kommunista szekerét tolod. Arra már rá kellett volna jönnöd, hogy alku nincs a kommunizmussal, mert ha alkudsz már is elvesztél. Halál a kommunizmusra! Vasvári Zoltán Hagyó József ofszetnyomdász 1978. október 5-én, 74 éves korában rövid, súlyos betegség után távozott el tőlünk. Társaságunk egyik alapító tagjaként kezdettől fogva sorainkban dolgozott nemzetérdekű történelmünk érvényesítéséért. Lelkes, áldozatos példaadó munkásságával tartotta a lelket barátai körében s mint az innsbrucki munkaközösségünk vezetője számos alkalommal tapasztaltuk az ő sziklaszilárd meggyőződésen alapuló izzó hazaszeretetét. A 2. világháború utáni újabb nemzeti katasztrófánk, majd az 1956-os dicsőséges népfelkelésünk vérbefojtása után, egyre inkább hőskorunk daliás évszázadainál őseink nagy tetteiben keresett vigasztalást. Jól látta a fennálló veszélyeket, az összmagyarság létét fenyegető, leküzdendő nehézségeket. Mégis rendületlenül hitt nemzetünk jövőjében. Ezzel a bizakodással lépett rá a Hadak Útjára. Kedves Jóskám, kérünk, hogy “odaát” is tegyél meg mindent, hogy mindnyájunk reménysége, Magyarország felszabadulása minél kisebb áldozatunk árán s minél hamarabb bekövetkezzék. A végtelen szeretet Istene adjon neked kárpótlást minden földi csalódásodért s jutalmazzon meg az O örök békéjével. (K.S.) Körösi Csorna Sándor Társaság Európai Tájékoztató Szolgálata