Szittyakürt, 1979 (18. évfolyam, 2-12. szám)

1979-06-01 / 6. szám

12. oldal **imAKö*f 1979. június hó AZ AMERIKAI SAJTÓ AZ ERDÉLYI NÉMETEKRŐL Stephen H. Miller, az AP tudósí­tója “German groups keep customs” címmel Brassóból (Brasov!) keltezve rövid tudósítást írt az erdélyi néme­tekről, amit Justin Moisescu román orthodox pátriárka montreali láto­gatása alkalmából a Montreal Star is közzétett ápr. 26-i számában. A tudósítás szerint a Nyugaton alig ismert vagy inkább elfelejtett 300 ezernyi lutheránus és katolikus erdélyi németek a kommunista Kelet-Európának egyik legerősebb, hagyományait híven őrző nemzetisé­gi csoportja, akik 800 éve telepedtek ott le, és még ma is németül beszél­nek, s megőrizték szokásaikat és szí­nes népviseletüket. A második világháború utáni ke­mény elnyomás fokozatosan meg­szűnt és megmaradhattak német­nek. “Velünk nem sokat törődnek, hogy vagyunk-e vagy sem” — mond­ta az egyik asszony a brassói 600 éves lutheránus “Fekete templom” árnyé­kában. A legutolsó népszámlálás szerint 360.000 a németek létszáma, akik 11 tájnyelven beszélnek. Az erdélyi Brasov-ot (!) az osztrák —magyar uralom idején Kronstadtnak nevez­ték. A “Fekete templomban”, amelyik azért kapta ezt a nevet, mert 1689-ben leégett, még most is őrzik a középkori (?) német céhek jelvényei­vel díszített székeket és faburkolato­kat. A templom 3398 sípú orgonáját 1839-ben egy berlini cég készítette. A várostól 32 km-re van Bran Castle (magyarul a Törcsvári szikla­kastély), a román turista forgalom egyik büszkesége, amit évszázadok óta németül, az egyik német lovag után, Dietrichsteinnek neveznek. A tudósító röviden megemlékezik a 150 ezer lakosú Sibiu-ról (Nagy­szeben) is, amelyiket egykor Her­­manstadtnak neveztek és ahol ma is lehet németül vásárolni (!), hiszen még a tizenéves kiszolgálók is beszél­nek németül^ A fenti tudósítás, ami tele van rejtett ferdítéssel és hamisítással, minden bizonnyal egy ottani sovi­niszta szász tájékoztatása alapján készült, ha nem maga a tudósító erdélyi szász. A Trianoni Békediktátummal Romániához csatolt Erdély és kap­csolt részein a németek, elég élesen elkülönülve, három csoportban élnek; ezek az erdélyi szászok, a bánáti svábok és a szatmári néme­tek. Az erdélyi szászok első csoport­ját II. Géza a XII. század második felében telepítette be Nagyszeben környékire, a többieket később tele­pítették be. A bánáti svábokat és a szatmári németek zömét a Habsbur­gok telepítették be a XVIII. század elején. Tehát 800 éves múlttal csak egy kis töredékük dicsekedhetik. Hogy nyelvüket, szokásaikat a mai napig megőrizhették, azt kizárólag a befogadó magyaroknak köszönhetik. A trianoni békediktátummal Ro­mániához csatolt területen kereken 700 ezer német élt. Az erdélyi szá­szok és a bánáti svábok egy része, a békekötést be sem várva, 1919-ben önként csatlakozott a románokhoz. A második világháború végén az erdélyi szászok és a bánáti svábok közül sokan nyugatra menekültek, az otthon maradottakat pedig a románok hálából alaposan megtize­delték. A maradék németeket Ceau­­sescu közönséges export cikknek te­kinti és fejenként 40 ezer DM-ért adogatja el Nyugat-Németország­­nak. így történhetett meg, hogy a 700 ezerből 60 év után már csak 360 ezer van belőlük. Az tehát, hogy a tudósító, a román uralom alá kény­­szerített 3 milliónyi magyarról tudo­mást sem véve, a 360 ezernyi né­metet teszi meg Kelet-Európa egyik legnagyobb nemzetiségi csoportjá­nak, közönséges román és német propaganda. A város ősi magyar neve Brassó. Ezt torzították el már az oláhok Brasov-ra. Mivel ott már a XI. szá­zad közepén királyi vár volt, a latin­nyelvű okmányokban Corona-nak írták. A latin név után kezdték a szászok a XVI. században Kron­­stadt-nak nevezni. A várat és környékét, a Bárcasá­­got, II. Endre, mivel magyar lakos­ságát a be-betörő besenyők és kunok majdnem teljesen kipusztították, 1211-ben a Német Lovagrendnek adományozta, de 1225-ben már ki is verte őket, és a székely gróf (comes Siculorum) fennhatósága alá helyez­te. Ekkor kezdtek a székelyek itt le­telepedni, akiket maguk a székelyek, mivel kiváltak az ősi széki szervezet­ből, nevezték el csángóknak. A város 1477-ben kapta meg a szebeni szász ispánság kiváltságait és ettől kezdve kezdett elnémetesedni, de sohasem lett belőle kimondottan német város, mint pl. Nagyszeben vagy Segesvár, hiszen még 1940-ben is kevesebben voltak, mint akár a magyarok, akár a románok. Híres “Fekete templomát” is, amit 1479- ben fejeztek be, a magyarok kezdték el építeni a XIV. században. Csak a Homterus-féle hitújításkor lett belőle lutheránus szász templom. Tehát kissé túlzás a templomban őr­zött középkori német céh jelvények­ről beszélni, márcsak azért is, mert amint láttuk 1689-ben leégett. Külön kell szólni a bárcasági hét csángó faluról: Türkös, Tatrang, Zajzon, Pürkerec, Bácsfalu, Cser­­nátfalu és Hosszúfalu. Később hoz­zájuk csatlakozott Apácza és Krizba. A hétfalusi csángók építették a Törcsvári szoros sziklacsúcsára Törcsvárát, amit a szászok Diet­richsteinnek, a románok pedig újab­ban Bran Castelnek neveznek. II. Ulászló 1498-ban a hét csángó falut és Törcsvárát a brassói szászoknak adta zálogba. Törcsvára a legutóbbi időkig a város tulajdonában maradt és 1916-ban, a koronázáskor, Zita királyné, 1919-ben pedig Mária ro­mán királyné vette birtokba. Brassó ma közel 200 ezer lakosú nagyváros, Románia legnagyobb ipari központja. Az ország ipari ter­melésének 7%-t, kivitelének 8%-t itt termelik. Ennek megfelelően a ro­mánok létszámát hihetetlenül fel­­duzzasztották, de mégis Erdélyben Marosvásárhely után itt él a legtöbb magyar, kb. 45 ezer. A szászok lét­száma erősen megfogyatkozott és alacsony szaporulatuk és a kiván­dorlás folytán egyre csökken. A hét csángó falu közül Türköst, Bácsfalut, Csernátfalut és Hosszú­falut 1950-ben közigazgatásilag egyesítették és Szecsele (Sacele) néven várossá nyilvánították. Zaj­­zont és Pürkerecet pedig nevük meg­hagyása mellett Tatranggal egyesí­tették. Az erőszakos románosítás és tömeges betelepítés ellenére még mindig a magyarok vannak több­ségben. Az elmondottak világosan bizo­nyítják, hogy az ismertetett tudósítás közönséges magyar-ellenes szász propaganda, mert az elhallgatás sok esetben mindennel hatásosabb és eredményesebb. A románok is szíve­sen veszik és támogatják, mert segít nekik a világ előtt a magyarság je­lentőségét, ősi múltját és kultúráját eltagadni. Köztudomású, hogy az erdélyi szászság a magyar királyoktól kapott kiváltságai birtokában min­dig idegen test maradt a magyar­ságban. 1919-ben pedig egyenesen szembefordultak velünk és elárultak minket, mert a mai napig sem tud­ják megbocsájtani, hogy 1867-ben elveszítették a kiváltságaikat. CSIKMENASÁGI Bajtársak, magyar nemzettestvérek mély gyásszal jelentik, hogy a nemzeti magyar ügy megnemalkuvó, önzetlen munkása romallói CSERY-CLAUSER MIHÁLY dr. tart. tü. főhadnagy, volt VKM min.s titkár, egyetemi előadó és le­véltáros, főiskolai tanár, történész, író (Ch. Déry, Fr. A., Irecs Gerő, Pécsi Kornél dr., Selmeczi Kristóf dr., Takáts I. Géza dr, stb. néven ezernél több értékes magyar írás és számos francianyelvű tanulmány szerzője), az Északi Fény szemle, m^jd az ÉF sajtótudósítója, a Szity­­tyakürt munkatársa, a Szent László és a Nagy Konstantin Lovagrend, a Levéltárak Nemzetközi Tanácsának tagja. 1979. mújus 8-án Quebecben ke­resztényi türelemmel viselt, hosszú betegeskedés után a halotti szent­séggel megerősítve nemes lelkét visszaadta Teremtőjének. A montreáli Magyarok Nagyasszonya templomban mondott gyászmise után az ottani temetőbe életpáija mellé helyezték örök nyu­galomra. A szentmise alatt címeres magyar zászlóval letakart kopor­sója mellett a Szent László Társaság és Rend hat tagja állt őrt, a sírnál pedig a “Pécsi Munkatörzs” nevében vitéz Halász Géza mondott búcsúbeszédet. Gyászolják a rabhazában élő rokonai, a száműzetésben pedig harcos bajtársai. Adjon a Mindenható harcos munkatársunknak az idegen földben is örök nyugodalmat és az örök világosság fényeskedjék neki! Chicagóban ülésezett a Lengyel—Magyar Világszövetség igazgatósága 1979. április 21-én, délután 2 órai kezdettel Dr. Karol Ripa elnök laká­sán több mint húsz küldött részvéte­lével rendkívüli ülést tartott a Len­gyel-Magyar Világszövetség igaz­gatósága. Az ülés egyik fő célja az volt, hogy az elnököt felhatalmazza, vagyis jogi hatáskörét kiszélesítse azért, hogy az egyes megüresedett ál­lások betöltésére saját megítélése sze­rint kinevezhessen tisztviselőket. Az ülést Dr. Ripa elnöki beszámo­lójával kezdődött, amelyben részle­tesen ismertette a szövetség eddig elért eredményeit, jelenlegi aktivitá­sát a jövőbeni terveit. Ugyancsak ezen a gyűlésen adta át az Erdélyi Magyarok Világszövetsége által adományozott “The Big Cross of The Legion of Honor” kitüntetést Dr. Ripának Mogyoróssy László fő­titkár, azért a kiváló munkáért, amelyet Dr. Ripa az erdélyi-ügyben kifejtett. Továbbá az ülés folyamán az igazgatóság megszavazott $800 hozzájárulást a Kováts Mihály ezre­des halálának 200. évfordulója alkal­mából rendezett South Carolina-i emlékünnepély költségeire. Az ülés bezártával a küldöttek az alábbi Re­­solution-t fogadták el és továbbítot­ták az Egyesült Államok elnökéhez és Kongresszusához. 1. A Szovjet további terjeszkedése arra készteti szervezetünket, hogy erejét megduplázva a Közép- és Ke­let-Európa népeivel összefogva tovább is harcoljon a szovjet el­nyomás ellen! 2. A világ ügyeinek rendezésébe a közép- és kelet-európai népeket is be kell vonni, amely eddig meg volt tőlük tagadva, mert tartós béke addig nem lesz, amíg e népek még a legalapvetőbb jogoktól is megvannak fosztva! 3. Követeljük, hogy az Egyesült Államok kormánya, a Kongresszus és az Egyesült Nemzetek főtitkára újból erősítsék meg az Emberi Jogok ban kifejtett álláspontjukat a Rabnemze­tek védelmében és azt tartsák is be. 4. Mi biztosítsuk az Egyesült Álla­mok elnökét támogatásunkról a kommunizmus elleni harcban és kér­jük az Egyesült Nemzetek Szerveze­tét, hogy újból tűzzék napirendre a Rabnemzetek kérdését és hassanak oda. hogy az elnyomott országok te­rületén szabadválasztásokat tartsa­nak. Mi csakis a nép által választott kormányokat vagyunk hajlandók el­ismerni és velük együtt dolgozni! 5. Kérjük az Egyesült Államok el­nökét. a helyi kormányokat, hogy minnél több nemzetiségi, illetve másnemzetiségű amerikai állampol­gárt nevezzenek ki kormány állások­ba, amely nemcsak egyes nemzetiségi csoportnak, de magának az Egyesült Államoknak is a javát szolgálná! * * * Befejezésül az elnökünk, Dr. Ripa kérésére felkérem mindazokat az egyéneket, akik részt kívánnak venni munkánkban és a szervezetünknek tagjai szeretnének lenni, azok felvé­teli kérelmükkel az alábbi címre írja­nak: Po lish - Hu n ga ria n World Federation and Affiliates 2639 N. Kimball Avenue Chicago, Illinois 60647 Dr. Karol Ripa, President Mogyoróssy László, Sec. Gén. ttlttVAKÖkt Megjelenik havonta Publ. Monthly — Publ. mensuelle Felelős szerkesztő — Editor: MAJOR TIBOR Kiadó — Publisher: HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM Levelezési cím — Corresp. Offices: HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM P. O. Box 534, Edgewater Branch, Cleveland, Ohio44107, U.S.A. ELŐFIZETÉS: Egy évre $10.00 — egyes szám ára 85 cent — Légiposta előfizetés: USA, Kanada és Mexico egységesen 14.00 dollár. Európa, Dél-Amerika és a Földközi-tengerrel határos ázsiai és afri­kai országokban 18.00 dollár. Ázsia, Ausztrália és New Zealand 20 dollár és 50 cent. A csekket kérjük “Szittyakürf ’ névre kiállítani. Printed by Classic Printing Corporation 9527 Madison Avenue Cleveland, Ohio 44102.

Next

/
Oldalképek
Tartalom