Szittyakürt, 1978 (17. évfolyam, 1-9. szám)
1978-08-01 / 8. szám
4. oldal ________________________________«ItmKÖftt____________________________ 1978. augusztus hó illllllllllllllllllllllllltllllllllllllMllltllllUllllttlllllllimiHimillimilllllllMHIIIIIIHIIIIMIIIIIIIIIIIIIIIIIIMIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIimillllllllllimmmilllMIIIIIIIIIIIIIIIIIII TTlfoOF ■ IIIHIHIIIIIHIHIIIIIIMIIIIIMIMMMIHIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIMMIIIIIIMIIllllimillllllHMIIHItMIIHtIIIHHIIIHMHIIHMmilHtItItlIlimiinilllllllltIMimillllllllHllllllimillll A MAGYAR FAJVÉDELEM SZOLGÁLATÁBAN Az a nagy történelemhamisító lendület, amelyet az erdélyi nemzettestvéreink kegyetlen üldözésével egyidőben a román tudományos élet napjainkban vett, kötelességévé teszi a hazai magyar tudományosságnak és így elsősorban a Magyar Tudományos Akadémiának, hogy a néma hallgatás helyett a két népet közösen érdeklő kérdések egyoldalú megvilágításának ellensúlyozására, az erdélyi magyarság védelmére, a marxista tudományosság magas igényességével végezze feladatát. Történelmünk folyamán volt már gyászkeretes időszak a magyar tudományosságban, amikor a nagy tragédia bekövetkezte teljesen készületlenül találta a magyarságot, mert a magyar koponyák legtöbbje a liberális mákony bódulatában szenderegve nem tudta felérni, hogy a trianoni összeomlás a szabadkőművesség bűne és a zsidó világuralmi törekvéseknek egyik láncszeme. De soha nem volt a magyarok országában a nemzeti élet és a nemzeti lélek gyilkosainak akkora hatalma a magyar tudományosság felett, mint napjainkban. Az 1960-as évek “magyar történettudományának” legmesszebbre kiható célkitűzése — a totális országhódításban —, a magyar történelemszemlélet nacionalista maradványainak felszámolása. A nemzetté válás, és a nemzet kérdés osztályszempontú megközelítésének, a marxizmus—leninizmus tanításának nacionalista torzításoktól mentes “eredeti tisztaságában” való felszínre hozatala volt ürügy arra — mondjuk ki végre nyíltan —, hogy a magyar tudományosság nevében egy judaizált történelemszemlélet fordult szemben a magyar nacionalizmus minden formájával. És a történelem lomtárába kívánta a megoldhatatlan nemzeti problémákat. A trianoni békediktátum kérdését is. A magyar emigráció legerősebb nacionalista és szocialista mozgalma a Hungária Szabadságharcos Mozgalom már akkor felhívta figyelmét a hatalom sáncain belül élő magyarvérű baloldalnak e judaizált történelemszemlélet tarthatatlanságára. Meggyőződésünk, hogy a trianoni békediktátum orvoslására a magyar történelem kérlelhetetlen őszinteségű bemutatása nem az egyik vagy a másik nemzet nacionalizmusa, hanem az emberiség, közelebbről pedig a dunatáji népek közös érdeke. A trianoni békeszerződés nem csupán egyszerűen az imperialista békediktátum része, hanem annak különös súlya, a nemzet önrendelkezési jogát sértő igazságtalansága. Minden vitás kérdés Magyarország kárára oldódott meg — Soprontól eltekintve —, az ország saját etnikumú lakosságának egyharmada került más államokhoz, ami egyedülálló Európában. Lenin 1915—1916-ban írott műveiben a nemzeti kérdésre azt a következtetést vonta le, hogy a “nemzetközi szocialista forradalom” nem képzelhető el a nemzetek önrendelkezési jogának világméretű elismerése nélkül. Ezért a trianoni békediktátum revíziója távolról sem csupán a volt uralkodó osztályok ügye, hanem egyetemes orvoslásra váró nemzeti ügy! Ismert tény, hogy a két világháború közötti magyar külpolitika sohasem vette komolyan fontolóra azokat a lehetőségeket, amelyeket Erdély vonatkozásában a szovjet külpolitika nyújthatott volna, a háború előtt Besszarábiával kapcsolatos álláspontja miatt. A Magyar Népköztársaság kormánya sem azt a lehetőséget — az erdélyi magyarság védelmében — nem vette fontolóra, hogy mintegy százezer magyar internacionalista ragadott fegyvert az első világháború végén a szovjethatalomért. Magyarok hullatták vérüket az ukrán földeken, Oroszország déli vidékein és Szibéria végtelen hómezőin. “Soha nem felejtjük el — hangzott elismerésként Leonyid Brezsnyevnek az SzKP főtitkárának Budapesten 1967-ben mondott beszédében —, hogy a magyar dolgozó nép fiainak tízezrei aktívan vettek részt az oroszországi októberi forradalomban és harcoltak népünk, a szocializmus ügyének védelmében.” Miért hallgat az erdélyi magyarság védelmében a Magyar Szocialista Munkáspárt? A nacionalizmustól való félelem annyira gátolja még annak az erőnek a hasznosítását is, amiért háromezer magyar internacionalista adta életét a szovjethatalom védelmében? Amit a marxizmus—leninizmus szótárában internacionalista kötelességnek és szocialista hazafiságnak neveznek. Az erdélyi magyarság kegyetlen üldözésével egyidőben a román tudományos élet nemcsak hamisítással rendezi újjá a Román Szocialista Köztársaság nemzetiségi bibliográfia anyagát, hanem egy sor olyan tanulmányt ír — szemben a A Volt Magyar Politikai Foglyok Világszövetsége Intézőbizottsági Ülését június 24-én tartotta a Philadelphia melletti Magyar Tanya dísztermében a vezetőség teljes részvételével és a távolmaradók írásbeli meghatalmazásával. Az elnöki beszámolóban Helcz Tibor foglalkozott a magyarországi bebörtönzöttek kérdésével és a menekültügyi akciójával, amelynek eredménye, hogy a világszövetség menekültügyi szerve, a Világ Emigrációs Vándorzászló Nagybizottság 141 magyar menekültet helyezett el Chicagóban a magyar egyházak, egyletek és üzletemberek közreműködésével. Filippi István főtitkári jelentésében ismertette az európai szervezet közgyűlésének határozatait és az új vezetőség megválasztását. Az új európai elnököt, Szigeti István főtisztelendőt, az Intézőbizottság a világszövetség társelnökévé választotta meg a következő közgyűlésig. Kővágó József díszelnök, a Magyar Szent Korona kérdésével foglalkozott és beszámolt a magyar küldöttségnek a Fehér Házban tett látogatásáról. Kővágó ez alkalommal, november 7-én, Mondale amerikai alelnökkel beszélt a magyar sorskérdésekről, amikor Carter elnök a terembe belépett. Carter hajthatatlan volt elhatározásában, hogy a Szent Koronát vissza adja a “magyar népnek”. Mégis erkölcsi sikernek könyvelhető el, hogy a Szent Koronáért folyó harcban felhívtuk a világ közvéleményének figyelmét a magyar ügyre és az emberi jogokra. Az Intézőbizottság a továbbiakban foglalkozott a 10 éves Közös Magyar Külügyi Bizottság munkájával és egyhangúlag elhatározta annak támogatását. Azonban kifejtette, hogy a bizottságban aktívabb szerepet igényel, mert a Volt Magyar Politikai Foglyok Világszövetsége az egyedüli érdekvédelmi szervezete a magyarországi bebörtönözötteknek lenini elvekkel —, amelyekben a nemzetiségi gyűlölet világnézetének egyik fő forrása a népek közötti rangkülönbség történelemszemléletének elemei tükröződnek. Ez a szemlélet teszi képessé például a Román Akadémia levelezőtagját prof. D. Macrea-t arra, hogy a Romanian Bulletin (New York, 1978. március) egyik számában az értelem szava helyett a vágyképeket szólaltatva meg azt a tudományosságot hirdetve, hogy a magyarok a románoktól tanultak meg írni. De a realitások tudatosítása helyett illúziókat szolgál prof. D. Macrea azon megállapítása is, hogy a román nyelv különleges befolyást gyakorolt a magyar nyelvre. A Romanian Bulletin hangja csak egy a magyarság ellen írt román történelemszemléletből, amely nem egyeztethető össze sem a tényekkel, sem a nemzeti öntudattal, és sérti hazafiságunkat is. Nem tűrhetjük szótlanul, a Magyar Népköztársaság kormánya sem, hogy a román tudományosság hamis tények és szemlélet alapján gúnyt űzzön népünk nemzeti tudatából és megsértse nemzeti önérzetünket. A magyar nép — csonkahatárain innen és túl — már régen tudatában van Erdély magyarságának tarthatatlan helyzetéről. Csak a magyar kormány és a MSzMP részéről késedelmeskedik a nyílt beszéd, a világos elvi állásfoglalás. Nemcsak mi “szélsőséges fajvédők”, hanem Erdélyben élő magyarvérű kommunis-és annak amerikai, kanadai és európai szervezetei egységesek célkitűzéseikben! A magyar egység megteremtése érdekében kifejtett fáradhatatlan munkájáért az Intézőbizottság köszönetét fejezi ki a Világ Emigrációs Vándorzászló Nagybizottságának. Bocskay Tamás József elnököt a megjelentek egyhangúlag biztosították arról, hogy az Intézőbizottság egység-felhívását erkölcsileg a legmesszebbmenőkig támogatja és a magyar sajtónak leközlésre elküldi. Az ülést Töttössy Miklós megrázó szavai zárták be, amelyek az 1956 októberi börtöni kiszabadulást ismertették, amikor a jelenlévő Füzesi Lajos négyszáz elcsigázott rabnak harcolta ki szabadulását a börtönből. A rabtalálkozón megjelentek zokogva hallgatták a megrázó elbeszélést és Töttössy intő zárószavait: az emlékek köteleznek a további megalkuvás-nélküli harcra! Az ülésen felszólaltak: Bogárd András, dr. Jenöfi Nándor, Bácskai Béla, Miklós Andor, Eöry Gyula, dr. Kövér Kálmán és Csóka Jenő, továbbá írásbeli indítványt tettek: Simon Lajos, Csaszkóczy Emil, dr. Lengyel Alfonz, Szöts Pál és Kaszás Gyula. Az Intézőbizottsági Ülés a Magyar Hiszekegy elmondásával zárult. Utána a díszvacsora következett, amelyet rabszakácsunk, Remetei Alajos vezetésével Apatoczky Károlyné és Bácskai Béláné kitűnően készítettek el. A pohárköszöntőt Szodfridt József házigazda, a Magyar Sport Klub elnöke mondotta és üdvözölte a magyar gócpontokból ideérkezett rabtársait. Majd Bácskai H. Béla szervezőtitkár Krupa Sándor, OFM atya most megjelent “A Sarló-kalapács Börtöneiben” című és a korábbi kiaadású “A Sarló-kalapács Bilincseiben” című könyveit ismertette. Jelezte Fehérváry István “Börtönvilág Magyarországon” című dokumentációs művének és dr. Eszterhás István ták is: közösen húzzuk a magyar fajvédelem lélekharangját! Magyarok vagyunk párton kívül és párton beiül! A magyarságnak most egyetlen célra kell összpontosítani szellemi erőit: az erdélyi magyarság védelmére! És ha igaz, hogy a marxista-leninista pártok tevékenységének próbaköve az, hogy a nézeteltéréseket alárendelik internacionalista magatartásuknak, akkor ma, a proletár internacionalizmus próbaköve: az erdélyi magyarság kérdése! Az “elhallgatás” ma már nem járható út! Az összeütközés nem elkerülhető, a magyar—román érdekellentétek nem oldhatók meg, mert a románok csak addig vettek részt a “szocialista együttműködésben”, amíg az teljes mértékben összhangban állt külön nemzeti érdekükkel, s mihelyt ennek lehetőségeit kimerítették — elfordultak a közösségtől, és nemzeti érdekeiket a magyar nép nemzeti érdekeinek ellenére, annak figyelmen kívül hagyásával érvényesítik. Ha az MSzMP hű marad a marxismus— leninizmus elveihez, úgy kötelessége a kommunisták internacionalista platformjára vinni az erdélyi magyarság ügyét! Ez ma a magyarvérű kommunistáknak és nekünk fajvédőknek, nacionalista és szocialista szabadságharcosoknak, a Hungária Szabadságharcos Mozgalomnak is közös akarata. Ezért húzzuk együtt az erdélyi magyarság védelmében, a magyar favédelem lélekharangját! “Száműzött a Szabadság Igájában” című könyvének közeli megjelenését. Még felhívta a jelenlévők figyelmét arra, hogy újra kapható Mindszenty József bíboros emlékiratainak angol kiadása, amely alkalmas amerikai barátaink megajándékozására és a könyvtárakban való elhelyezésre. Az irodalmi estén Miklós Andor rabtárs saját költeményeiből adott elő és kitűnő szavalatát a közönség tapsaival jutalmazta. A jelenlévők rabnótákat és hazafias dalokat énekeltek a késő éjjeli óráig. Végezetül Helcz Tibor háláját fejezte ki a Magyar Tanyának azért, hogy évek óta otthont ad a hagyományos rabtalálkozó részére. Bejelentette, hogy 1979-ben június 23 és 24-én lesz a rabtalálkozó, ahova neves előadók meghívásáról a rendezőség már most gondoskodik, mert azt a magyar egység találkozójának fogják meghirdetni. Politikai Fogoly tudósító. * Rákóczi emlékek Pannonhalmán. Sok Rákóczi emléket őriznek a pannonhalmi levéltárban és könyvtárban. Igen becses dokumentumok a Rákóczi szabadságharc alatt megjelent hadi újságok. Összesen hat példány jelent meg különböző városokban, amelyeket a kuruc seregek elfoglaltak. Megőrizték az 1705. szeptember 29-i Szécsényi országgyűlés szövetséglevelét Rákóczi Ferenc és a rendek közötti megegyezésről, a szöveg alatt olvasható a fejedelem, Bercsényi Miklós, Forgách Simon és Telekesy István egri püspök aláírása. Értékes emlék az a levél, amelyben Bártfa városának vezetői 1708 decemberében támogatásukról, hűségükről biztosították a fejedelmet. Rákóczi híres “Kiújulnak a nemes magyar nemzet sebei” című kiáltványából két példányt őriznek Pannonhalmán. RABTALÁLKOZÓ VOLT AMERIKÁBAN
