Szittyakürt, 1978 (17. évfolyam, 1-9. szám)
1978-06-01 / 6-7. szám
8. oldal **imAKOEt 1978. június—július hó Bármelyik javaslatot szemléljük is kedves Olvasóim, mindegyiknél a “rendező terület”-ek középpontjában ott fekszik, mint az egész kulcsterület magja: a mi hazánk, Nagy- Magyarország! Mi tovább mennénk és a bemutatott 3 kitűnő javaslat együttesét ajánljuk, mert az — az elmúlt 30 évben erősen megváltozott nemzetközi helyzetben is megfelel — s valóban nagy távlatra szólóan, általánosan, tehát tartós rendet, békét és fejlődést garantál az egész világ számára, amire a világ népei egyenesen éheznek! — Ez az “eurázsiaigát” mindkét kiegyensúlyozó-biztosító feladatot megoldja és garantálja annak stabilitását is. Távol tartja a germánt az orosztól és biztosítja a Földközi-tenger és az Indiai-óceán kapuit, s a világ legnagyobb olajtermelő államainak is az önállóságát. •Eme roppant méretű és kihatású tervek ma már számos formában ott szunnyadnak nem egy keleti államférfi agyában, s íróasztaluk fiókjában várják a kivitelezés idejét. — De, mit tehetünk mi, a Szabad Világ 5 földrészén, szabadon működő nemzethű magyarok, hogy ezekből a tervekből magyar-mentő valóság legyen? Természetesen, a külföldi magyarság mostani állapotában, ezidőszerinti lelkiségében, rendezett anyagi alapok nélkül és kellő baráti támogatás hiányában, ismert szervezetlenségében — egyoldalúan s méghozzá a hamis irányban tájékozódva! — képtelen eme terveket előbbresegíteni. De, ez a fölismerés nem lehet ok a “beletörődésre”! Áldatlan állapotunkon segítendő új utakra kell lépnünk: új emberekre, fölkészült reformgenerációra van szükségünk, új irányokban tájékozódnunk, új módszereket alkalmaznunk, s mindenek előtt alapos erkölcsi és szellemi megújhodásunkat kell megoldanunk, melynek a végcélja egy olyan társadalom kialakítása legyen, amelyben a mai — az életünk minden szakában megnyilvánuló — kalmár-profit-szellemet az Isten rendjébe beültetett örök erkölcsi értékek szabják meg, s irányítják az egyének gondolatait és cselekedeteit. Úgy, amint ezt Arpádék társadalmánál tapasztaltuk... Ez a belső megtisztulásunk, visszanemesedésünk, egyúttal előfeltétele annak is, hogy meggyőződéses, megbízható, ha bajba jutunk, akkor is mellettünk kiálló barátokat, a közeljövőben pedig ilyen szövetségeseket nyerhessünk meg nemzetmentő, rend-csináló, óriási terjedelmű terveink megvalósításához. Evek során át keserűen kellett tapasztalnunk, hogy eddigi, ún. “híveink”, sorozatosan cserben hagytak bennünket. A ma meglévők sem nem elegendők, sem nem eléggé előkészítettek jogos érdekeink átvételére, azok képviseletére, s saját érdekeikbe történő beágyazására, azok kielégítésére, értsd a részletezett rendcsinálás kivitelezéséhez. Amellett — eddigi próbálkozásaink (s itt nem szükséges részletekbe mennem!) — túlságosan egyoldalúak voltak, ami már magában rejtette a sikertelenségünket. Kedves Olvasóim: Mindkét irányban kell barátokat szereznünk! Álmos Nagy Fejedelméknek Dentu Magyáriában dönteniük kellett, hogy merre forduljanak. Byzánc mindenáron a besenyők ellen, keleti irányú beavatkozásra próbálta őket megnyerni. Őseink mégis a nyugati irány mellett döntöttek, hogy megalapítsák Magyarország néven ősidőktől rájuk váró testvéreikkel együtt a mi édes hazánkat. Ma, mi is hasonló sorsdöntő, jövőnket évezredekre eldöntő irány-választás előtt állunk. Az idők szavára hallgatva nekünk is új utat kell választanunk! A kérdés: Nyugat vagy Kelet felé tájékozódjunk? Mi úgy látjuk, hogy a “vagy” szó nem helytálló ebben a kérdésben: nekünk súllyal Kelet felé, a 3. világ felé, turáni testvéreink kezét keresve kell irányt vennünk, de emellett tovább kell ápolnunk nehezen megszerzett, őszinte szándékú nyugati kapcsolatainkat is. Itt az ideje, hogy nevén nevezzük a gyermeket! Az ajánlott keleti tájékozódásunk sikere attól függ, hogy az ott élő testvér-népeknél — a 3. világ, a Kelet előtt, újból! — hitelt kapjunk, ami a magyar jövő építésénél elengedhetetlen támogatást biztosítja számunkra. Ezt másképpen úgy fejezném ki: a lezüllött világ minden földrészén élő nemzethű magyar testvéreinknek önmagukat olyan emberré kell visszanevelniük, amely ember-típusnak az erkölcsi szintje keleten {is) megfelel! Aki ezek hallatán légvárépítő ábrándozásra gondol, annak szabad legyen egy konkrét példán bemutatnom, miszerint ez az általunk fölvázolt megújhodás a 3. világ egyik legnagyobb súlyát képező állam-csoportjának nyíltan meghirdetett programmja. Ennek a hónapnak az elején jelent meg egy 3 hasábos nagy cikk a világ egyik legbefolyásosabb lapjában, a Frankfurter Zeitung ban, amely a 3 évvel ezelőtt megalapított Islam Bank-kai (“IDB”-val) kapcsolatban a következő megállapításokat tette: 1) Saudi Arábia vezetésével, 2 mrd dollár alaptőkével s azzal a célkitűzéssel alapították ezt a nagy bankot (amelynek ma már 36 állam a tagja), hogy a nyugati világ gazdasági életében uralkodó erkölcstelenséget szigorú — az Izlám törvényeinek megfelelő — módon dolgozó izlám-bankkal ellensúlyozzák. Ezzel példát (modellt) akarnak adni az egész 3. világnak. Ha eme államcsoport (s a közelkeleti olajállamok mindegyike mögötte áll!) potenciálját figyelembe vesszük (s a rendelkezésükre álló olaj-fegyver hatásáról az egész világ meggyőződhetett az elmúlt években), s hozzá vesszük az ugyanebben a cikkben megjelölt következő gyakorlati céljukat, t.i., hogy az olaj piac ellenőrzése után mostmár átveszik az élelmiszer-ellátás kulcsterülete ellenőrzését is. Ez kb. 36 mrd dolláros évi élelmiszerforgalom uralmát jelenti. Ezek hallatán úgy gondolom, hogy minden józanul gondolkozó honfitársunk ráeszmél, hogy az általunk tanácsolt általános megújhodást a 3. világ óriási befolyású államfői már évek óta megkezdték és olyan pénzügyi alapokra helyezték, ahonnan — mintahogyan a cikkíró is aláhúzza — az ún. ipari államokkal, azaz a “kalmár-világgal” szemben is kellő súllyal fölléphet... Minden külpolitikai terv és lépés rugója gazdasági természetű célok előbbresegítése és biztosítása. Ezt fokozottan figyelembe kell vennünk. Az itt emlegetett rend alatt értjük: az ipari államok tervszerű, racionális termelését, a gyártmányaiknak biztos elszállítását (tehát a szabad kereskedelmet) azokba a fölvevő, túlnyomóan mezőgazdasági országokba, amelyek egyrészt az ő megbízható piacukat képezik, másrészt pedig az ipari munkás-milliók élelmezését biztosítják. Ezt a minden további fejlődést lehetővé tevő körforgalmat csak egy rendezett világban, békés viszonyok között lehet elképzelni és valóra váltani. Múltheti szaklapjaimban olvastam, hogy a Comecon-országok immár 50 mrd. dollárral tartóznak nyugati kereskedelmi partnereiknek. Ezt az adósságukat képtelenek a nyugaton szokásos pénzügyi szabályok szerint visszafizetni, ezért a keleti-blokk államai egy idő óta ragaszkodnak hozzá, hogy a vételárat legkevesebb 1/3-ában árúval fizessék meg. Ebből a gyakorlatban aztán olyan megoldások következnek, mint “cserélek limousint juhokért”. — A híres keleti szakértő, a német Berchtold Beitz ezért jelentette ki nemrég, hogy “Külkereskedelmünkben viszszatértünk a kőkorszakba!” Erkölcsileg-. a kalmár-kapzsiság uralkodik, gazdaságilag-kereskedelmileg primitív árucsere forgalomhoz jutottunk, biztonságűag: a legerősebb kultúrállamok kormányzását is béklyóba verő terror-hullámok s milliárdokat elnyelő "testőrségek'' korát éljük, a legmélyebb, vallási válságban pedig a képmutatásba belecsömörlött emberiség visszavágyik az ősi, tiszta Isten-tisztelethez... Nem kétséges, hogy ilyen állapotú miágban erkölcsi-szellemi, társadalmi téren is rendet kell teremteni, átfogóan, az egész világon — másként nincs kiút! A magyar kibontakozás lehetőségeit — a közeledő új világrendben — Tájékoztató Szolgálat unk vezércikkben elemezte. Erkölcsi-szellemi megújhodásunk 3 tartó oszlopaként — szócsövünk — 1977. április 2., 2. számában megjelöltük: a) a faji kapcsolatainkat összemarkoló Turáni Mozgalmat', b) az ideológiai tisztulást elvégző Magyar Világnézetet és c) ősi jogaink bizonyításával a jobb magyar jövőt építő sumirológiát stb. őstörténelem kutatásunkat. Kedves Olvasóim, rátérek a kibontakozásunk gyakorlati taglálására: Az elmúlt 3 évtized alatt a külföldi magyarság valamennyi nagy horderejű közösségi próbálkozása — sajnos — eredménytelen maradt. Okulva ezen a politikai vonalon tapasztalt sikertelenségen, más utakon, t.i. kulturális síkon kell a kibontakozást beindítanunk. Ebben a szektorban a legígéretesebbnek tartjuk a velünk — faji rokonságunk révén — már amúgyis rokonszenvező turáni fajú népcsoportok felé történő átfogó és tervszerű tájékozódást. Kézzelfogható, gyakorlatias módszerrel: az ún. "Turáni Találkozók" rendszeres, minden földrészen történő, koordinált megrendezése révén. Amint ausztráliai barátaink 1977 szeptemberében, tíz turáni fajú népcsoport aktív részvételével nagysikerű fesztivált tartottak Melbourneben, úgy idén Argentínában hívják össze honfitársaink az ott elérhető rokonnépeket egy hasonló seregszemlére. Mi, Európában jövő év májusára állítottuk be a mi átfogó európai turáni találkozónkat. 1980- ra pedig az észak-amerikai kontinens magyarsága tervez ilyen barátszerző turáni megmozdulást. Nem kétséges, hogy ezeknél a turáni testvéreinknél találunk majd olyan befolyásos s meggyőződéses személyiségeket, akik a mi rend-csinálási terveinket magukévá teszik, s akkor és azzal máris óriási lépéssel haladunk előre a magyar jóvátételi követeléseink elismertetése és teljesítése irányában. Mottónk legyen ezért mindenütt: a világ “kórokozó területein” rendet kell teremteni! Ezt a kényszerítő közös érdeket kell megértetnünk a világ sorsát irányító erőkkel. De azt sem nehéz megmagyarázni a politikailag némileg iskolázott agyú külföldi barátainknak, hogy eme világbiztosító gát-területek középpontjában fekvő Mag-nép, mi, a magyarok vagyunk, tehát mireánk esik, mirajtunk múlik eme rendezés szilárdsága. Mi tehát predesztinálva vagyunk az idevonatkozó újjár ende - zési tervek elkészítésénél a tanácsadó, s majdan a peremvidékek koordináló szerepére is. A történelmi, földrajzi és geopolitikai állandók azt igazolják, hogy ez az Európa legtartósabb határú országát alapító és fenntartó nép olyan történelmileg bizonyított vezetői qualitásokkal rendelkezik, amely méltó eme rendcsinálási terv előterjesztésére s annak a legcélszerűbb megoldását irányító s kiegyensúlyozó feladat megbízatására. Mielőtt tovább mennénk, két elvet kell leszögeznünk: a) Mennél súlyosabb problémák megoldását keressük, s mennél átláthatatlanabbnak tűnik a helyzet, annál helyesebb elvekre támaszkodni, nem pedig olcsón taktikázni! Minél több a bizonytalansági tényező, ami ránk hat e közben, amelyeken önmagunk erejéből nem tudunk változtatni, tehát mennél többet kívülről, idegenek határoznak meg s politikai cselekvési szabadságunk ezáltal erősen korlátozódik, annál inkább kristálytiszta, nagytávlatú, merész koncepcióra kell támaszkodnunk nemzeti érdekeink védelménél. — Tehát: nem szabad “napi politikát” űznünk, s öntöző-kanna módszerrel elapróznunk magunkat, de még csak opportunista súlypont-politikát sem szabad folytatnunk, a talán már erősebb “kerti locsoló tömlővel”, hanem a szubsztanciánkból kell — árpádi tartós alapokra fektetett — teljesen új kezdetet alkotnunk. Ennek sarkallatos elve pl., hogy a Kárpát —Duna-medence nagytérség csakis attilai—árpádi avagy pl. Mátyás királyi méretekben dacolhat minden külső nyomással szemben és végezheti el a rend tartás döntő feladatát! b) Ezért: emigrációnkban egyetlen magyar szervezetnek és személynek sincs joga vagy felhatalmazása a nemzet — vagy akár csak a külföldi magyarság — nevében bármiről is lemondani és az egyetemes magyar érdekek kárára bárkivel is egyezkedni! Leszögezzük: tárgyalni lehet és kell is, de kizárólag az itt előadott rend-csinálás szellemében és kereteiben beágyazott, krisztálytiszta árpádi Magyarország- alapokon! Ez — mint itt bizonyítjuk — nemcsak jogos, nemcsak célszerű, de egész Európa közös érdeke is. Ez az egyetlen átfogó megoldás, amely az e térben élő népeknek a békés együttélését, tervszerű fejlődését és a kontinens, s ezzel az egész világ egyensúlyát és békéjét garantálja. Minden kicsinyes, nemzetiségi kívánság elismerése ennek az egész megoldásnak a hatóerejét, tehát a sikerét kockáztatná, amibe sem magyar, sem eurázsiai közösségi szempontból nem egyezhetünk bele! Elég volt a rövidlátó, örök félmegoldásokból, s a divatossá magasztalt kompromisszumokból! Befejezésként leszögezem: Meggyőződésünk, hogy ez a rend csinálás még évszázadunk lezárta előtt végbe fog menni. Ezt a folyamatot nevezzük mi korszakváltónak. “ Váltó”, mert megváltoztatja a mostani, rövidlátó, hamis és általános rendetlenséget, s ezt csakis a Kárpát—Duna-medence nagytérség s peremvidéke területi és vezetési újjárendezése változtathat át renddé. A "korszak” - félszó időmeghatározó, amely a még rövid 20 éven belüli véghezvitelre utal. Ez a 20 év dönti el nemzetünk sorsát is.
