Szittyakürt, 1978 (17. évfolyam, 1-9. szám)
1978-05-01 / 5. szám
4. oldal «itmKöfct 1978. május hó DIPLOMATÁK EGY ÉVFORDULÓRA EMLÉKEZVE (Folytatás a 3. oldalról) dolkozott, hogy a tőle javasolt népszavazással megmentve a békét, ami Anglia és Franciaország érdeke is, Olaszországnak elkötelezi ezeket és a magyarokat, meg lengyeleket is. Nem utolsó sorban pedig módjában lesz megleckéztetnie Benest azért, hogy 1935-ben a Népszövetségben elnökölve, Itália abesszin hadjárata ellen szankciókat hozatott. Hitler magáévá téve Mussolini javaslatát, erre London is erőteljes mozgásba jött. Csak nem engedheti át hagyományos egyensúlyozó szerepét Rómának... Most amerikai társunk kért szót, felidézve, mi történt 1938-ban London és Washington között. Szerinte Roosevelt, aki 1911 óta vakolt a szabadkőmívesek 33. fokára avattatott, körülvéve olyan fontos izraelita tanácsadókkal, mint Henry Morgenthau Jr. (pénzügyminiszter), Herbert H. Lehman, New York állam kormányzója, La Guardia, New York polgármestere, Bemard Baruch, Sol Bloom, a kongresszus külügyi bizottságának elnöke, Félix Frankfurter, a Legfelsőbb Bíróság tagja stb., stb., természetesen a náci Németország ellen volt már régen. Ezen érzelmeinek adott kifejezést 1935. X. 5-én csikágói beszédében, vesztegzárt javasolva a német — olasz—japán antikomintern paktumra válaszként. A javaslat azonban mindenütt élénk ellenkezésre talált. Ugyanígy járt 38 januárjában, amikor Chamberlainnek a fasizmus és nácizmus ellen nemzetközi értekezlet összehívását javasolta Washingtonban. London hűvös válasza lehűtötte Roosevelt heveskedését, s most már ő volt az, aki harcias párizsi követünk, William Bullitt 38. szept. 4-én Point de Graveban, az amerikai hősi emlékmű leleplezésekor mondott éles beszédével 5 nap múlva a Hyde Parkban adott interjújában szembefordult. IX. 17-én pedig a szenátus külügyi bizottságának elnöke, Pittman leszögezte, hogy az Egyesült Államok szenátusa nem fog megszavazni semmiféle egyezményt, határozatot, intézkedést, ami az Egyesült Államokat fölhatalmazná belépni külföldi háborúba. — Roosevelt voltaképp két tűz között érezve magát, IX. 26-án és 28-án Hitlerhez és Beneshez intézett jegyzékében békülékenységre kérte őket s a népszavazás mellett foglalt állást. Mindnyájunk hálás köszönetét kifejezve amerikaink értékes hozzászólásáért, előadónk így folytatta: Benes inkább a rádiktált “megcsonkítást választotta, amivel ennek szerzőit akarta veszélyesen belekeverni a végeredményében mégis csak német—cseh viszályba, arra nem gondolva, hogy döntésük reájuk nézve is visszaható! (Igen, ha a politikában az erkölcs uralkodnék! S ki ne emlékeznék London és Párizs ugyancsak “mesteri” sakkhúzására, amikor Berlin és Rómára bízza majd a bécsi döntést. Közvetve bár, de ugy e mégis hozzájárultak reviziós igényeink részbeni kielégítéséhez. Ezért sérelmes máig is Edennék az angol alsóházban tett kijelentése, amelyben a bécsi döntést kormánya semmisnek ítélte. K.P.) DRÁMAI NAPOK - DRÁMAI ÓRÁK Az események rendjén maradva, mindenki emlékszik rá: a szudétaügy 38 nyarán egyre forróbbá vált. — Szept. 12-én Hitler Nürnbergben a szudéta németek mellett kardcsörtető beszédet mondott, de nyitva hagyta a kaput tárgyalásokra, hangsúlyozva, hogy az ügy Prága belügye Másnap már valóságos szudéta fölkelés. Daladier, a francia miniszterelnök ekkor angol — francia — szovjet értekezletet javasol. Az ilyen tervezetnek Berlin antikommunista szerződései miatt ellenkeznie kellett, de Chamberlain fölkapja a labdát s maga megy 15-én Berchtesgadenbe, ahol Hitler a népek önrendelkezési joga érvényesítésével látja a háborús veszély kiküszöbölését. Chamberlain azzal távozik, hogy ezt kormányával meg kell tárgyalnia. 17-én Mussolini, beszédében hangsúlyozza, hogy az Európát izgató probléma megoldása népszavazás minden nemzetiségnek, amely azt követeli. 18-án Daladier és Bonnet, a francia külügyminiszter javaslata szerint a területek, ahol 50%-nál több a szudéta-német, népszavazás nélkül a Német Birodalomhoz csatolandók. Másutt nemzetközi ellenőrzés mellett, amelyben a csehek is résztvennének, történnék döntés. Anglia és Franciaország garantálná az új határokat. De már ezen a napon Lukaszevicz, a lengyel követ sürgeti, hogy népszavazás esetén a lengyel kisebbség is nyilatkozhassék. A London—Párizs tanácskozásokról ekkor kiadott francia sajtótájékoztató befejező sorai nagy reményeket támasztottak. Ebben állt: A két kormány reméli, hogy sikerül nekik általánosabb rendezés az európai béke érdekében! Mi ez, ha nem az 1920-i döntések csődjének beismerése?! A prágai válasz tiltakozás minderre. Mussolini pedig Triesztben beszélve, kijelenti, ha nem sikerül körülhatárolni az esetleges összeütközést, Itália már választott, melyik oldalra áll... Szept. 19-én, a háborús párt erősítésére Churchill Párizsban, Vincent Auriol pedig Londonban. Benes értesülve minderről, a hágai döntőbíróság elé akarja utaltatni az ügyet. Ugyanekkor a magyar követ, 20-án Párizsnak átadja a magyar követelések jegyzékét. A lengyeleké pedig hangsúlyozza Bonnetnek, hogy Lengyelország a balti államokkal, Magyarországgal és Ruméniával értékes támogatást nyújthatna a franciáknak a németekkel és a Szovjettel szemben... (Bonnet, aki következetesen Prága oldalán állt, kalandosnak vélte e tervet. Bonnet több diplomáciai-történeti emlékezést írt működéséről. Tanácsos lenne, ha magyar kutató tollhegyre venné valahára e könyveket! P.K.) 21-én, Imrédy, a magyar miniszterelnök Hitlemé1 Berchtesgaden ben, amit aláhúz e napon a lengyel démars Londonban és Prágában. — A budapesti francia követ a magyar-német találkozóról azt jelentette akkor, hogy a magyar kormány benyomása szerint Hitler a szudétákat ugyanúgy használja, miként az oroszok 1914-ben a szerbeket. S azt is megtudtuk, hogy Hitler Imrédynek szemrehányta a puha magyar magatartást és biztosította őt minden körülmények között támogatásáról! 22 —23-án, Chamberlain ismét Hitlernél, most Godesbergben. A tárgyalást megnehezíti az, hogy a kiváló német szakembereknek sikerült nemcsak lehallgatniuk, hanem rögzíteniük is a Párizs —Prága távbeszéléseket. Párizsból a háborús pártiak kitartásra buzdították Benest. A háborús pártot Georges Mandel (alias Jeroboam Rothschild, a bárók névrokona) vezette a kormányban. Daladier és Bonnet inkább Chamberlain békés megoldás felé hajló politikáját kezdte már követni. — Ilyenekkel fogadta hát Hitler Chamberlaint, most szőnyegre hozva a magyar és lengyel sérelmeket is. A tárgyalás ilyen körülmények között csaknem megszakadt s újrafelvételük több időt vett igénybe. Ez az idő Benesnék dolgozott. 23-án teljes mozgósítást rendelt el, ami csak olaj volt a tűzre... 24-én Párizs részleges mozgósításra ébredt. — A háborús párt sajtója tüzel s elsüti a nagy ágyút: ha át kell adni a cseh határsávot, akkor a németek kezébe kerül a Maginot-tervek szerint és főleg francia pénzen épített véderőmű-hálózat. S kiderült az is, hogy amíg Chamberlain Godesbergben járt, háta mögött a Foreign Office és a Quai d’Orsay engedélyezte Prágának az általános mozgósítást! 25 —26-án Daladier és Bonnet ismét harciasán Londonban, ahová 26-án a francia vezérkar főnökét, Gamelint is meghívták. Ahogy később beavatottak elmondták, plajbászával a kiterített térképen győzedelmesen böködte a német Siegfried-erődvonalat. De kiderült, hogy alig számolhatni az angol légierő támogatására. — Ekkor Chamberlain francia kartársai háta mögött Sir Horace Wilsont Hitlerhez küldi. 26-án este Berlinben beszélt Hitler, elfogadva elvileg népszavazás esetén a szóbanforgó területen a nemzetközi ellenőrzést s kijelenti, nem támaszt további területi követeléseket Európában, sőt, hajlandó a jövendőbeli Csehországnak biztosítékot nyújtani. — Erre válaszolt másnap este sötétenlátóan Chamberlain rádióbeszédében. De voltak ebben olyan mondatai, amelyeknek mindig emlékezeteseknek kell(ene) maradniuk. A benesi mesterkedésekre célzott ez: Bármilyen legyen is rokonszén vünk egy kis nemzet iránt, amely bajban van nagy és hatalmas szomszédjával, mi nem tudnánk minden körülmények közt a brit birodalmat egyedül e kis nemzetért háborúba vinni. Ha harcolnunk kellene, annak sokkal súlyosabb bonyodalomnak kellene lennie, mint az ott. (Hadüzenethez a Domíniumok hozzájárulása is kellett volna! P.K.) Ugyanezen szept. 27-én Hitler és Göring kijelentette Sir H. Wilsonnak, hogy másnap 14 órakor megindul a német hadsereg. A Reuter híradása általános német mozgósításról hamis volt azonban. S míg Daladier ingadozott a háborús és békepárt között, Bonnet miután ezen éjjel fogadta az angol követet, nyilván London és közvetlen mun-A volt magyar politikai foglyok hagyományos évi találkozójukat június 24-én és 25-én tartják a Hereford, Pennsylvánia területén fekvő “Magyar Tanyán.” Ismeretes, hogy a philadelphiai magyar sportolók által felépített Magyar Tanya több mint 106 acre hegyes, erdős, Bakonyhoz hasonló területén van s modern, olimpiai méretű fürdőmedencével rendelkezik és külön fenntartott helye van sátorok felverésére. így, a volt rabok családjukat is hozhatják erre az alkalomra. Az érkezés, ismerkedés és a sátorverés már pénteken kezdődik, de a hivatalos program csak szombaton délutántól van a Volt Magyar Politikai Foglyok Világszövetsége Intézőbizottságának évi ülése összehívásával, ahol a vezetőségi tagok szavazati és felszólalási joggal, a rendes tagok pedig megfigyelői joggal megjelenhetnek. Az ülés napirendjén szerepelnek a szövetség akciói. Ilyen lépéseink dr. Ludwig Vénusz Sándor kubai magyar orvos, volt szaléziánus szerzetes, Castro börtönéből való kiszabadítása, amelyet az Amnesty International és a dániai Nemzetközi Szakharov Bizottság segítségével próbálunk elérni. Ismeretes, hogy a nevezettet 1966-ban a kubai katonai bíróság 20 évi börtönre ítélte összeesküvés és Castro elleni merénylet tervezésében való részvétel miatt. Valójában ő csak a havannai magyarság antikommunista szervezkedésében vett részt, amely távol állt minden terror cselekedet tervétől. A szövetség másik akciója a makatársai javaslatára Londonon át táviratot küldött, kérve Mussolini közbenjárását Hitlemé 1! (Londonon át kellett tennie, mert — ha jól emlékszem — 1936 végén még a francia képviselőházban Bonnet Mussolinit César de Carnevalnak gúnyolta. Különben Bonnet volt Bullitt mellett Pointe de Graveban, biztosítva a francia kormány szolidaritásáról Prágát! P.K.) — Ugyanakkor még az éjjel Gamelin tábornokot a cseh követhez, Osuskyhoz küldte, hogy ez tudósítsa cseh bajtársát a szóbanforgó terület okt. 1 előtti kiürítésére. 28-án az angol flotta mozgósítása nem befolyásolta Berlin elhatározását, sem a hol éles, hol tartózkodást kifejező Roosevelt-i jegyzék. Közben lord Perth, a római követ már elérte Ciánon keresztül Mussolinit, hogy vállalja a békítést. Ennek beleegyező válaszát Attolico, a berlini olasz követ akkor hozza Hitlernek, amikor a francia követ (Francois-Poncec, P.K.) jelentette Párizs hozzájárulását a szudéta területre. Mussolini a német mozgósítás 24 órás elhalasztását kérte. Berlinből ekkor az általános mozgósítás helyett 14 órakor szétröppent a meghívó Münchenbe, így a háborús párt már hiába szakítja le a Fián dintől vezetett békepárt falragaszait Párizsban, villámháború helyett beállt a villámbéke... 1938. szept. 29-éről okt. 1-re virradólag... (Magyar szempontból szükséges ehhez hozzáfűzni, hogy bár London- és Párizs fenntartotta ajánlatát nem provokált támadás esetén az új csehszlovák határ biztosítására, ehhez Német- és Olaszország csak azzal a kikötéssel járult hozzá, hogy ha a magyar és lengyel kérdést rendezik. Ha pedig ez 3 hónapon belül nem történik meg, akkor újból összejönnének. így jött létre a bécsi döntés... Végül, de nem utolsó sorban, jó tudnunk, hogy X. 5-én 150 ellenzéki szavazattal szemben 369 ratifikálta a müncheni egyezményt az angol parlament. — Ellene szavazott Churchill, Eden, Duff Cooper, a haditengerészet minisztere és 137 munkáspárti! — Párizsban e napon 535:75 — 73 kommunista — ratifikálták az egyezményt.) gyarországi általános amnesztia sürgetésére irányul, amelyet a legfőbb kereskedelmi kedvezmény Magyarországnak megadásáért cserébe szeretne megkapni. Ezt a lépést Vance amerikai külügyminiszterhez intézett levélben kérte az amerikai kormánytól. A díszavcsora este 7 órakor lesz a Magyar Tanya éttermében és rabszakácsunk fogja készíteni a többfogásos vacsorát. A következő műsorszám Fehérváry István előadóestje lesz, melynek során ismerteti a “Börtönvilág Magyarországon” című könyvét. ígéret van rá, hogy a régen hirdetett könyv a rab-találkozó idejére elkészül és első példányait a szerző dedikálva a helyszínen kiadja az előfizetőknek. Az előadás során versek ismertetésére is sor kerül. Vasárnap délelőtt a rendezőség tábori misét tervez, amelyet egy rablelkészünk fog bemutatni. Utána szabad program, kötetlen témájú beszélgetések és családi ismerkedések előirányzásával kívánja a hagyományos találkozót a szövetség népszerűsíteni. A rab találkozóra a szövetség meghívókat és útleírást küld ki az érdeklődőknek. Elszállásolás és meghívó igénylés végett írjunk Bácskai H. Béla szervezőtitkárnak. Címe: P. O. Box 102, Audubon, Pa. 19407. A találkozón való részvétel nem jár külön költséggel. Arra a rendezőség minden volt politikai foglyot családjával együtt szeretettel meghív és elvár. Politikai Fogoly Tudósító Rab-találkozó...
