Szittyakürt, 1977 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1977-06-01 / 6. szám
4. oldal «IfTVAKÖkT 1977. június hó mil, higgadtan, a tudományos ateizmus eszközeivel tárgyalt vele a Római Katolikus Egyház elpusztításáról, úgy, olyan hangon, mint egy orvos beszél halkan az élet számára menthetetlen haldokló betegágya mellett. Rideg tudományosság alapján említette meg előtte azt, hogy évezredekkel azelőtt a szerencsétlen Amenofisz IV., később pedig Eknaton név alatt ismert fáraót is maguk az egyiptomi papok ölték meg, mivel az — egy Isten hitének bevezetése érdekében — el akarta törölni a többi emberek által kitalált istenek kultuszát... Horus, Ozirisz, Amon Ra és a többi istenek papjai éhenhaltak volna, a hívek nem hordták volna az élelmet nekik és nem fizették volna többé a templom adót sem, ha az egy Isten hite győzedelmeskedett volna Ekhnaton által — fűzte hozzá szenvtelen hangon Manuilszki, válaszolva Kviatkovszki egy “taktikai” megjegyzésére... A népbiztos ugyanis azt állította előzőleg a pápai prelátus előtt, hogy a “psychosféra” elmélet egyházi akciója addig tart, amíg maga a pápa nem kiáltja el magát nyilvánossan... “Le az egyházzal” vágott elébe gúnyos taktikával dr. Anton Kviatkovszki, mire Manuilszki népbiztos nyomban kijavította: “Nem kedves tanár elvtárs: Le Krisztussal! —, ez könnyebben jön majd ki a pápa ajkán, mert nem jelenti akkor kenyerének azonnali elvesztését... Egyház nélkül nincs szükség többé pápára, de ha Krisztus helyett Marx Károlyt tesszük oda, egy ideig a pápa még élén állhat a ‘renovált Egyháznak’, és jó szolgálataiért egy darabig óriási vagyonát is megtarthatja a Vatikán. Utána úgyis minden magától megsemmisül velünk együtt, mert ugye, pap-elvtárs — tette hozzá—, Marxnak nincs szüksége Egyházra, csak Pártra... — és biztatólag még hozzátette — Az olyan érdemes pap elvtársakat, mint ön, a teljes ‘liquidálások’ után is felhasználhatunk még valamire...”. A tudományos istentagadást, Manuilszki szerint és a valóságban is, már az első elemi iskolától tanítják a szovjet ifjúságnak. A “burzsuj” ifjúság és a még átmenthető polgári tömegek átképzése céljából Yacov Shapyr “alapjában” határozta el — megtámadni a polgári tévhiedelmeket. A “retrográd” elemeket Shapyr “psychosférája” a legparányibb alkatrészeire, “elektron”-okra bontotta fel, melyekre a “burzsoázia” mentalitása alapult a bölcsőtől kezdődően, a kis Jézuskával becézgetett gyermekmeséken keresztül is. A “psychosféra” ezeket az “elektrónokat telítettségük szerint “kociensekre” bontja fel az általa tartalmazott szellemi “avogadrok” alapján, eredményezve ezáltal a “positions” és a “negatons”-okat, így kezdve el a bombázását az egyiknek a másikkal, mely összeütközésből csakis a materialista “protons” maradhat életben, vagy a kettő egymásközötti teljes megsemmisülését okozza, mely tény végeredményben csakis a beteg polgári felfogások teljes pusztulását jelenti... Manuilszki mélyen elmerülve gondolataiban, egyik nap azzal a kijelentéssel lepte meg az életéért küzdő pápai prelátus állandó “riadó” készültségbe helyezett agyát, hogy — annak idején a Thermidort is a “bölcsőtől” egy barbár idealizmusban nevelt francia ifjúság gázolta le, hogy végül is a szabadelvű-nemzetibonapartizmusba taszítsa vissza a sok reménnyel elindított első kommünt... Dr. Anton Kviatkovszki pápai prelátus egyetemi tanár ebből a pokoli egérfogóból, melynek első fázisa közte és Manuilszki között személyesen folyt le, Breszt Litovszkban, akkor szabadult ki, amikor már a Moszkvába visszatért népbiztos gondoskodni akart az ő Leningrádba való szállításáról előrehaladt tanulmányainak kimélyítése céljából, ami után Kviatkovszki Nyugatra lett volna “kiszabadítva”, hogy felkészültségét a “psychosféra”-elmélet győzelme érdekében “egyházi körökben” érvényesítse... — már mint csodálatosan megszabadult, volt szovjet fogoly. A lengyel pap-tanárt azonban a keleti német “blitz” szabadította ki a szmolenszki országúton, egy “stukák” által kegyetlenül végigbombázott teherautó-oszlop egyik járműjéről, súlyos gerinc-sérüléssel. Amikor Kemény Gáborral együtt kérdeztük tőle, miért várt ilyen sokáig azzal, hogy közölje “Nyugattal” pokoli élményeit, az akkor is igen rossz színben lévő pápai prelátus azt válaszolta, hogy a helye voltaképpen akkor is szanatóriumban lett volna, nem pedig utazás közben... A kórházi ágyon diktált leveleit egyházi körökben “kigúnyolva” göbbelsi szerzeményeknek nevezték, arra hitelt nem adtak. Ezért próbált most, gyönge alkata utolsó erejével Rómáig jutni, hogy ott magának XII. Piusz pápának számoljon be arról a merényletről, mely az Egyházat és az egész még szabad Nyugatot fenyegeti egy Yacov Shapyr nevű szintén egyetemi tanár “psychosféra” elmélete részéről, ha előre nem készülnek fel annak kivédésével. Kihangsúlyozta azt is a lengyel pap-tanár, hogy Manuilszki eldicsekedett előtte — hány száz kitűnően képzett ifjú lépett már “egyházi” pályákra, mint katolikusra, mind protestánsra, akiknek ők nagy jövőt biztosítanak a kardinálisokig menő kapcsolataikkal, melyekkel már akkor rendelkeztek. Budapestről akkor Anton Kviatkovszki pápai prelátus Varsóba utazott, ahol nyoma veszett végképpen. Már az emigrációban, Ausztriában, Németországban és Franciaországban, ahol csak lehetett, lengyel papoktól és menekült politikusoktól, mint pl. dr. Karol Polakievics marsaitól, a lengyel nemzetgyűlés volt elnökétől (izzó magyarbarát volt), a lengyel londoni ellenkormány brazíliai hivatalos megbízottjától Bankovszki őrnagytól — állandóan érdeklődtünk Kviatkovszki holléte iránt, mert birtokában, akkor Budapesten, felbecsülhetetlen értékű “dokumentumok” voltak; a válasz azonban mindig ugyanaz maradt: “Dr. Anton Kviatkovszki pápai prelátus Varsóba ment és ott eltűnt”. Manuilszki már majdnem beavatott lengyel “ágens-jelöltje” másodszor már nem tudott kimenekülni a katyni sors-gyűrűből. Ha tudott volna sem hinnének neki hivatalosan, hiszen Manuilszki már akkor dicsekedett neki azokról a biztos és jó kapcsolatokról, melyekkel már akkor rendelkezett a Kreml a római bíboros-kongregáción belül... “Nostradamus Próféciái” szerint, bármennyire is reális alapokon állóknak valljuk magunkat, a jelen kor vatikáni állapotait illetőleg írott oldalai, ötszáz évvel ezelőtt a valóságot tükrözik vissza, mert olyan “bíborosokról” ír, akik “étant en intelligence avec les ross”. A legfurcsább az, hogy ötszáz évvel ezelőtt, az akkori — ma már ó nak nevezhető — francia nyelvben az “orosz” és “vörös” szó ugyanazt jelentette és helyettesítette egy szóban a mai “rouges” és “russes” szavakat. A pápánál is katolikusabbnak lenni akaró neofit, volt zsidó orvos, IV. Henrik király barátja, a fenti francia idézet szerint a “vörösökkel”, tehát “oroszokkal” egy értelemben lévő bíborosokról ír, Cézár nevű fiához intézett egyik prófétáló levelében, a mai időkre hivatkozva — immár ötszáz és néhány évvel ezelőtt. Ha a vaskos “Nostradamus Próféciáidban foglalt (IV. Henrikhez és saját fiához írott leveleinek összessége) megjövendölt események nem következtek volna be pontosan, időrendi sorrendben, ezideig teljes egészében, akkor “apokrif’ szamárságoknak tudhatnánk be mindazt, ami azokban meg van írva. Ám ellenkezőképpen van. Minden bekövetkezett, egészen napjainkig. Valószínűleg ostoba véletlenek sorozata... Sok mai nagy államalakulatot teljes ismeretlenségével sújtva azonban, a XX. század vége felé profétizálva — ismét “la Grande Hongrie”-ról ír, másutt a “les braves pannones”-okról és megjósolja az “idők vége előtt” saját megtagadott faj testvéreinek újabb közelkeleti honfoglalását, csak azért, hogy együtt pusztuljanak el, kevés kivétellel, végül is a mindenünnen rájuk támadó arabok véres bosszúja következtében. Ami után a megmaradt zsidóság egy blokkban tér át Jézus hitére, belátva nagy bűnei után akkor elviselt (XX. század) legvégső büntetését és Nostradamus szerint Armaggedon-nál, már mint hivő keresztények, a Szent Szűz szolgái harcolnak együtt a “neofit” divíziók, az istentagadók ellen... Érdemes figyelmesen elolvasni az eredeti ó-francia szövegét ezeknek a “próféciáknak”, mert benne különösen a mi hazánk, a mi nemzetünk nagyon előkelő helyet foglal el! Ha csupán néhány író A New Yorkban megjelenő Daily News, 1977. máj. 1-i számában Joseph Fried “Romania Nabs Critics Aims Propaganda at West” Bukarestből kelt riportjában jelenti, hogy Ceausescu erős kézzel letörte az ellenállók mozgalmát és nagyarányú propaganda hadjáratot indított az Egyesült Államok és a nyugati országok ellen. A riport szerint Paul Goma, az ellenállók vezetőjének bebörtönzése után őrizetbe vették Vlad Georgescu, neves román történészt, lecsuktak hat baptista és kálvinista lelkészt, s több egyházi hivatalnokot (church officials?) vallatóra fogtak, házi őrizetbe vettek és bebörtönöztek. Ugyanakkor a román kormány, amelyik a “most favored nation” statusával járó vámkedvezményt élvezi, a sajtóban, televízióban, rádióban elkseredett Amerika- és nyugatellenes propagandába kezdett. Ezzel egyidejűleg a román rendőrség mindenkit, aki az Egyesült Államok bukaresti követségére vagy az Egyesült Államok Tájékoztatási Szolgálatának könyvtárába látogat el, igazoltat és kihallgat. A román kormány így akarja letörni az egyre erösbödő belső ellenállást, másrészt így akarja semlegesíteni a Helsinki egyezményt, annak is az emberi jogokat biztosító szakaszát, márcsak azért is, mert az írók, művészek és egyházi személyek Paul Goma vezetésével pontosan erre hivatkozva indítottak mozgalmat a sajtó- és szólásszabadságért. A “nagy” Ceausescu ettől a megmozdulástól úgy megijedt, hogy nem átal belerúgni még abba az Amerikába és nyugati országokba sem, akik az évek óta gazdasági csőd szélén tántorgó Romániát pénzügyi, ipari és gazdasági támogatásukkal kirántották a csávából. És teszi ezt akkor, amikor az amerikai—román kultúrcsere keretében román “tudósok” járják Amerikát, hogy a román állam keletkezésének 100. évfordulója alkalmából megismertessék és megünnepeltessék Amerika népével “a románok kétezeréves dicső múltját és történelmét”!? A magyarok hiába tiltakoztak, tüntettek, leveleztek, Ford elnök Kissinger ösztönzésére a Helsinki egyezmény aláírása után személyemagyarázatait vesszük kézbe az eredeti ó-francia szöveg helyett, sokban értékét veszti ez a “különös” munka... Tudjuk, hogy a hitleri Német Birodalomban elkobozták a könyvkereskedésekben talált példányokat, mert Berlin számára nem a legkedvezőbbek vannak beleírva... Ám most ugyanezt tehetnék Angliában, magában a Szovjetunióban és sok más, most még számottevő általamnak számító országban is, magában Franciaországban is, mert ott Párizs közeljövőbeni tökéletes megsemmisítését prófétálja meg, a levegőből ráejtett, napnál is vakítóbb fényben robbanó bombák által. Angliát pedig már ő is a “fehér sas feje jegyében megalakuló óceánon túl keletkező nagyhatalom egyik “tagállamának” nevezi e század vége felé..., mely keletkezendő tengerentúli nagyhatalom végül is a “corporativ államforma” győzelmével a lerombolt világ felett új és tartós békét fog teremteni... stb. Ezzel mi már nem foglalkozhatunk itt, mert a legmagasabb teológiai transcendentálizmust érintik... * * * Jó ellapozgatni olykor régi írásokban... sen vitte Bukarestbe a vámkedvezményről szóló egyezményt és elnökségének 24. órájában kierőszakolta annak egy évre való meghosszabbítását is. Pedig a magyarok nyíltan megmondták és megírták azt is, hogy románok 100 éves állami létük során még mindegyik szövetségesüket elárulták és hátbatámadták. Most aztán az amerikaiak saját maguk is láthatják és tapasztalhatják ezt. Ennek a rövid, de velős riportnak pontosan ez a felismerés adja meg a jelentőségét. Dehát Ceausescu nem hiába román, most sem tagadja meg magát és egyszerre két vasat is tart a tűzben. Hogy az amerikai magyarok Románia gazdasági és politikai érdekeit veszélyeztető megmozdulását semlegesítse, a románok mellett egymás után küldözgeti ki a kisebb-nagyobb kaliberű magyarokat is, hogy ezzel is bizonyítsa, milyen szabadságban élnek Romániában a magyarok. Ezek közül elég legyen csak Papp László nagyváradi református püspököt, Hajdú Győzőt, az Igaz Szó főszerkesztőjét és feleségét, Ádám Erzsébet “élszínésznőt” megemlíteni, akik nemcsak az amerikaiak szédítésére jöttek ide, hanem a magyarok kikémlelésére is. A Romániából érkezett újságok és folyóiratok tanúsága szerint Hajdú Győző a szíves fogadtatásért hálából mindennek elgyalázza a szabad földön élő magyarokat és olyan undorító módon tesz hűségnyilatkozatot a “közös román hazának” és a “nagy” Ceausescunak, hogy arra még nem volt példa. Szerencséjére, minden éremnek két oldata van. Semmivel sem lehetett volna hatásosabban tudtára adni a 3 milliónyi román uralom alá kényszerített, hitét, reményét vesztett magyarnak, hogy nem feledkeztünk meg róluk, mint ezzel. Másrészt az ilyen, fajtájukat eláruló, hitvány magyarok előtt, mint Hajdú Győző is, örökre bezárult a szabad földön élő magyaroknak nemcsak a szíve, de a pénztárcája is. Carter elnök eddigi megnyilatkozásai után reméljük, hogy be fog zárulni a románok előtt Amerikának a szíve és pánztárcája is... A Virrasztó hírszolgálata. Ceausescu letörte a belső ellenállást és propaganda hadjáratot indított az USA és a nyugati államok ellen
