Szittyakürt, 1977 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1977-04-01 / 4. szám
12. oldal BRAZÍLIAI MOZAIK— _______________«ITTVAKÖfct 1977. április hó Mivel ebben a rovatunkban rendszeresen fogunk beszámolni ennek a “kontinens” nagyságú latin, kibontakozó nagyhatalomnak főbb eseményeiről, mint második számú közleményünkben még olyan természetű dolgokról is írunk, melyek nem kifejezetten politikai vonatkozásúnk. Célunk ezzel az, hogy adjunk egy hozzávetőleges képet azokról a “mozaik” darabokról, melyek a mi népünk és a brazil közötti kapcsolatokról beszélnek, a nagy együttesben.. Amikor egy külföldi érdeklődő először veszi kezébe, mondjuk, csak a Rio de Janeiro-i és Sao Paulo-i telefonkönyveket, és ha az illető magyar, kinek már van annyi előtanulmánya a meglátogandó Brazíliáról, hogy portugál nyelven legalább annyit tud, mit jelent Magyarország, azaz Hungria, méltán elámulhat az említett könyvekben található hoszszú családi-név lajstromokon. Mind “Hungria” és még valami tipikusan portugál név, mint pl. Azevedo, Silva, Marcondes stb. Néhány év előtt még a Legfőbb Federál Bíróság elnöke Nelson Hungria volt, Brazília legkiválóbb büntető jogásza. Természetesen magyar származású, mint ő maga is megerősítette ezt előttünk egy ízben. Két eredete van a Brzíliában szerte-széjjel található sok ezer Hungria névnek. Mind a kettő az 1848-as emigrációra vezethető vissza. Kitűnő lehetett az a magyar réteg, mely ideérkezett akkor. Ma is láthatjuk a nyomukat mindenütt. Azok a magyar fiúk és leányok kik akkor, abban az időben összeházasodtak a legjobb brazil családok ifjaival (a Hungria családi név minden esetben a “legjobb” itteni családok “függvénye” nem az egyszerűbbeké) a brazil fülnek komplikált magyar családi nevek helyett büszke származásuk megörökítése céljából neveiket egyszerűen “Magyarországra” egyszerűsítették le . . . Találunk azonban gyakran olyan neveket is a telefonkönyvekben, melyek elferdítve is, illatoznak a magyar származástól. Igaza volt tehát azoknak a honvéd-családoknak, melyek egyszerű “Hungria”-ra változtatták meg a nevüket. Sok brazil “jó” család azonban csupán Kossuth Lajos és Magyarország iránti rokonszenyből is hozzá vette pótlásképpen rendes családi neve mellé a “Hungriát” és azt véglegesítette. Ez is mutatja, mennyire volt képes a magyar ügy 1848-49- ben a világközvéleményt megremegtetni csupán a sajtó és táviratok segítségével. * * * Látszat szerint a mi otthoni éghajlatunkhoz legközelebb álló délbrazíliai, Rio Grande do Sul-i (gaucho) állam vonzotta a legtöbb 48-as magyar családot. Ez a legeurópaibb állam a brazil államfederációnak. Itt laknak a legszebb emberpéldányok is. Jól tápláltak, magasak, tisztán fehérek és jellemben nyíltak, harciasak és nagyon vendégszeretők. Még annak idején, alig néhány évvel ideérkezésünk után, egy alkalommal üzleti ügyben összejöttünk egy vállalati igazgatóval . . . Gaucho volt és rokonszenves. Mikor megtudta, hogy magyarok vagyunk, dicsérni kezdte nemzeti tulajdonságainkat, a hősiességet, mellyel évszázadokon keresztül védtük magunkat a Habsburgok németesítő törekvéseivel szemben. Kérdeztük — honnan tudja ő mindezt. Elmondta, hogy diákkorában legkedvesebb olvasmányai közé tartoztak a magyar szabadsághősök küzdelmei az osztrák bitorlókkal . . . Nem akartunk hinni a fülünknek. Vagy tíz évvel később, már saját cégünkkel utaztunk le Porto Alegrere, a Pan American ottani fiókját berendezni. Az üzletvezető tudván magyar voltunkat, otthonról egy féltucat régi illusztrált brossúrát hozott magával. Ráismer maga ezekre? — kérdezte tőlünk érdeklődve. Az egyiket pillanatok alatt átlapozva, megrendülve láttuk sokhelyütt Esze Tamás nevét, Rákóczi zászlait, a mentés huszárokat, a rohamozó, bajuszos “Libertas” hősöket, Bercsényi nevét stb. A Kárpátok várromjait ábrázoló művészi rajzokat, fenyőerdőket, Ungvár, Rahó, Munkács, Vihorlát neveit. A másikakban Görgeyt, Kossuthot, Bem apót stb. A “vörös-sipkásokat”, mind-mind a mi nagyszerű, jó, előttünk itt járó emigráns honfitársaink szellemi hagyatékát. Nem adna el belőlük a számunkra néhányat? — kérdeztük. Szívesen odaadnám magának ingyen, de a fiaim még nem olvasták el, mert csak most kezd iskolába járni a nagyobbik. Akarom, hogy ők is tanuljanak belőlük “ideálizmust”, mint én és apám is tanultunk belőlük. Újabb kiadások már nem jönnek a piacra . . . * * * Mielőtt a Szittyakürt számaiban rendszeresen kezdenénk beszámolni Latin-Amerika legnagyobb államának politikai fejlődéséről, megjegyezni kívánjuk azt, hogy minden brazil ténykedés kül- és belpolitikai viszonylataiban egyetlen, következetes zsinórmértéket követ 1964. március 31. óta: erősnek és függetlennek lenni kifelé és befelé és mindenképpen kimaradni az elkerülhetetlen nagy harmadik világháborúból. Ebben ugyanis Brazília semmit sem nyerhetne, csak veszthetne . . . Ma, 1977 elején, Brazília a maga 112 millió lakosságával nagy, talán túlságosra is méretezett iparával egyre növekvő tekintélynek örvend a nemzetközi politikában. Egymásután kapja a “megtisztelő” kibontakozó új nagyhatalom titulusát. De belül, szervezetileg még gyönge . . . Évek óta beszélnek “brazil csodáról” a nemzetközi közgazdasági szemlék, amióta a brazil nép nagy többsége a Fegyveres Erőkkel az élen meggátolta azt, hogy 1964 elején egy külföldről irányított összeesküvés a káoszt idézze elő itt, és előkészítse a latin-amerikai általános “kommunizmust”. Ez a kontinens nagyságú, mindenképpen gazdag állam ugyanis “par excellence” stratégiai, gazdasági és politikai központja Dél-Amerikának, mert két kisebb államon kívül minden délamerikai állammal van közös határa. Tehát Brazília birtokában a többi részek uralma könnyen megszerezhető ... Az államhatalom szilárdan áll a Fegyveres Erők és a “Sorbonne” kezében. Ez utóbbi megjelölés az Escola Superior de Guerra által rendszeresen kiképzett “polgári vezető réteget” jelenti, akik majdnem teljesen a kezükben tartják a nemzetgazdaság bázisait és a közigazgatás kulcspozícióit. A nagy brazil Vezérkar legjobb fejű tisztjei és az egyetemi fakultások legkiválóbb gondolkozói képezik ki őket. Az utóbbi elnevezés alatt azonban nem holmi “Kissingerek” érthetők, hanem a legmegbízhatóbb, nemzeti és keresztény alapon álló igazi brazil, tradicionális családok leszármazottai; . . Azt állítani azonban, hogy Brazíliában minden rendjén van, mégsem lehet, mert ahhoz ennek az országnak szüksége van egy nemcsak világos agyú vezetőre, mint amilyen a jelenlegi Ernesto Geisel, hanem bátorra is, aki ki meri mondani azokat a fájó problémákat, melyeknek megoldására eddig még senkinek sem volt lelkiereje . . . Hogy csak röviden adjunk ízelítőt előszóban — Brazília 112 millió lakosságának 38 millió munkaképes lakosságából csak 58% termel, a többi lóg . . . azaz az előbbiek nyakán élősködik . . . Világos nappal az utcák tömve vannak kószáló emberekkel. V. I. “Feltámadtak az ó-romániai magyarok” Nemrégen rövid hírt olvastunk Luigi Poggi érsek — a híres Casaroli bíboros helyettesének, a román kormánnyal történt bucaresti tárgyalásairól. Luigi Poggi érsek, nem magyarság-védelem céljából ment Bukarestbe — de útja akaratlanul is befolyással van a romániai magyarság sorsára és talán éppen azért, útja sikertelen volt Bukarestben. A Vatikánnak és Romániának nem sikerült megegyezni. Rumániában nincs pap utánpótlás a római katolikus vallás számára (a sors iróniája, hogy éppen a “rómaiak” szabotálják le a római katolikus egyház munkáját ezen az ősi “római” földön . . .). A rumán uralom alatt Erdélyben a római katolikus vallás a rumánok által a svábok vallásának lett elkönyvelve azért, hogy ezzel is csökkentsék a magyarság “statisztikáját”. — Ezt segítette elő az a tény is, hogy a római katolikus papi pályára főleg sváb ifjak lettek segítve. A rumánok bosszúságára azonban a legtöbb sváb — magyar környezetben felnevelkedve és paposkodva — jó magyar is egyúttal. Az erdélyi római katolikus magyar parókiák plébánosai a “Vogel”-ek — éppen olyan jó magyarok, mint a hívők “Vargái”. Az erdélyi sváb ifjak előtt a papi pálya helyett — Rumánia most a kitelepülés lehetőségeit csillogtatja. — Németország talán még fizet is értük, hogy megmentse leikeiket... Poggi érsek utazásával kapcsolatban vatikáni statisztikai adatok is lettek közölve, amely adatokat eddig sem a rumén kormány, sem a New York-i Transylvania — még nem cáfoltak meg — pedig ezek mindent megcáfolnak, ami nem egyezik a román “hivatalos statisztikákkal”, hogy Erdélyben egy állandóan sorvadó másfél millió magyar van. A vatikáni statisztikai adatok nem is Erdélyre vonatkoznak, hanem ó-Romániára és jogunk van hinni, hogy a Vatikán tudja, hogy mennyi “aktív” hive van. (Van, aki a román kommunizmusban nem mer aktív katolikusnak megmaradni.) A Vatikán szerint a jasi (Jászváros) egyházmegyében 221.335 nyilvántartott hivő van és ezeknek a nagyobbik része csángó-magyar — azok leszármazottai, akik a honfoglaláskor, vagy a Habsburg önkényuralom idején csángtak el. A második bennünket érdeklő egyházmegye, illetve érsekség, a bukaresti — ahol a vatikáni statisztika szerint a nagyrészt magyar és “német” hívők száma 84.162 fő — egyszóval a vatikáni statisztika szerint a két ó-romániai egyházmegyében 305.497, hogy ne írjunk magyart, mert ez nem divat egyes emigráns berkekben — csángó székely és sváb római katolikus hivő van. Mivel, sajnos, nincs minden felekezetnek jól szervezett Vatikánja — a rumán kormánynak vagy az Egyesült Nemzetek szövetségének kellene nyilvántartania az “ó-romániai” protestáns, görögkatolikus, magyar zsidó — vagy éppen a vallás-ellenes terror miatt nagyszámú atheista magyarokat. A vatikáni hírből mindenesetre igazolva látszik az Erdélyi Világszövetség rumán adatokon alapuló korábbi híradása, amelyben az ó-romániai magyarok számát háromszázezer körül állapítja meg. — Erdélyben 2,830.000 (kétmillió nyolcszázharmincezret) és ó-Romániában 300.000 (háromszázezret). Szabadság, egyenlőség, testvériség. (A magyarok részére is.) ZOLCSÁK ISTVÁN »ITtVAKÖftT Megjelenik havonta Publ. Monthly — Publ. mensuelle Felelős szerkesztő — Editor: MAJOR TIBOR Kiadó — Publisher: HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM Levelezési cím — Corresp. Offices: USA: Hungária Szabadságharcos Mozgalom P. O. Box 534 — Edgewater Branch, Cleveland, Ohio 44107 Előfizetés: Egy évre $10.00 — egyes szám ára 85# Printed by Classic Printing Corporation 9527 Madison Avenue Cleveland, Ohio 44102 MEGJELENT a Körösi Csorna Sándor Történelmi Társaság Árpád Tagozatának gondozásában CSŐKE SÁNDOR új könyve “Finnugornyelvek nincsenek. Az ószláv nyelv szumér-uralaltáji elemei. A magyar nyelv állítólagos szláv jövevény szavai. ” címmel. A könyv 294 oldal, fűzve. Copyright by KCSST München. Ára DM 24 — postai költséggel együtt. Megrendelhető: Körösi Csorna Sándor Historische Gesellschaft c/o A. KATONA Rubinstr. 12., 8.-München-50., West-Germany.
