Szittyakürt, 1977 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1977-01-01 / 1-2. szám
4. oldal ______________________________ffltmKdkt HARASZTI ENDRE: Klapka György török kapcsolatai '. Klapka György — 1849-ben. (1820—1892) (1876-ban volt 100 éve annak, hogy a törökök meghívták a volt honvédtábornokot az oroszok elleni katonai haditervek elkészítésére.) Ismeretes, hogy Világos után a menekülő Kossuthot, Szemere Bertalant, Bem Józsefet, Mészáros Lázárt, Perczel Mórt, Kmettyt, Guyont és társaikat a törökök lovagias vendégszeretettel fogadták. A kalendárium 1849 augusztus hónapját mutatta. Klapka György honvédtábornok nem volt a menekültek között. Ó még akkor Komárom várát védte az osztrákokkal szemben. Ez a végső vár csak október 10-én lett átadva — a bántatlan és szabad elvonulás ígérete mellett — az osztrákoknak. Tehát Klapka tábornoknak semmiesetre sem voltak még 1849- ben török kapcsolatai. És mégis, ő lett az a magyar emigráns, aki a leggyümölcsözőbbnek látszó kapcsolatokat építette ki később a Török Birodalommal, természetesen a hazája érdekében, illetve a gyűlölt oroszok ellenében. Klapkát — miután Komárom várát közvetlenül Haynaunak átadta — nem fenyegette közvetlen életveszély. Nem kellett félnie attól, hogy az aradi vértanúk sorsára jut. Helyzete azonban elég bizonytalan volt a Schwarzenberg Felix herceg által “kormányzott” országban. (Bach Sándor báró csak 1852 után vette át a császári helytartó szerepkörét, miután a herceg hirtelen elhalálozott.) Klapkát természetesen rettenetesen letörte, hogy csak ő és Komárom védői kaptak amnesztiát. Haynau rémtetteiről érkező hírek lelkibeteggé tették. Még Görgeyt is internálták Klagenfurtba, csak ő — Klapka — járkálhatott szabadon. Emiatt indokolatlan lelkiismeretfurdalások gyötörték; az “életre ítélés” kegyelme még jobban meggyűlöltette benne az osztrák uralmat. Az első kedvező alkalmat felhasználta, hogy nyugatra távozzék s minden lehetőséget felhasználjon arra, hogy valamilyen formában kapcsolatba lépjen olyan erőkkel, melyek segítsége viszszaadhatja az elvesztett szabadságot hazájának. Tudott Kossuthék kedvező törökországi fogadtatásáról s ebben látta a kibontakozás útját. Az angolszászokról nem volt túl nagy véleménye s Kossuth sikertelen angliai, majd amerikai útja még jobban meggyőzte őt elmélete helyességéről. Az 1850-es években Genfben találjuk Klapkát, már mint a kanton és a városi polgárság befogadott, tisztelt tagját, mint üzletembert és az ottani Általános Bank egyik igazgatóját, a nagy európai vasútépítkezések egyik vállalkozóját. Ki gondolta volna a derék svájciak közül, hogy a tehetséges üzletember lelkében megmaradt honvédtábornoknak, kinek gondolatai akkor már Törökországban járnak, lesve, várva a kedvező lehetőséget? Mikor 1853-ban kitört a háború a törökök és oroszok között — s mikor Klapka meggyőződött arról, hogy a törököket ezúttal Anglia, Franciaország és Szardínia is támogatni fogja —, Klapka váratlanul Konstantinápolyban termett. Felajánlotta katonai szolgálatát. A svájci üzletember bőréből — íme — ismét kibújt a magyar honvédtábornok! A török fővárosból csalódottan kellett Klapkának távoznia. Abdul Mejid szultánnak (1839—61) tanácsadói azt ajánlották, hogy Komárom volt hősének ajánlatát utasítsa viszsza. A törökök jól emlékeztek a Habsburgok és a Romanovok 1849- es — döntő — szövetségre, s miután Ausztria ezjdőszerint semleges volt, nem akartak Klapka miatt politikai földcsuszamlást előidézni. Egy esetleges osztrák—orosz szövetség meggyengíthette volna Omár pasa, török fővezér lehetőségét. Klapka szomorúan tért vissza Genfbe, de útja nem volt teljesen haszontalan. Amellett, hogy megerősítette baráti, üzleti összeköttetéseit, izzó magyar szíve elvezette Rodostóba, ahol megtalálta Rákóczi sírját. Ezután Nikodémiába utazott, ahol Zrínyi Ilona sírhantjára lelt. Még elutazása előtt megkezdte az orosz —török háborúról írt részletes, szakszerű munkáját. Svájcban ismét folytatta megszokott pénzügyi műveleteit, de a szeme Törökországon maradt s kapcsolatait levelezés útján erősítgette. Öröm mel állapította meg, hogy az osztrák-orosz “barátságnak” alighanem vége volt, hiszen éppen Bécs fenyegette háborúval az oroszokat, ha vereségüket nem ismerik el a megfelelő békepontok elfogadásával. A párizsi kongresszus (1856. február-március) Törökországot — mely ezúttal Ali pasa és Mehmed Jemal által volt képviselve — befogadta az európai országok családjába, ezzel szemben az oroszoknak el kellett venniük a kezüket a Feketetengerről. Klapka újabb önbizalmat kapott s ismételten balkáni irányból várta a magyarság felszabadulását. Jó üzletemberi mivolta persze a nemzetközi diplomáciában is megnyilvánult. Tudta, hogy egyetlen szálat sem szabad kezéből kiengednie. Cavour meghívására segített az olaszok és franciák Ausztria elleni háborújának előkészítésében s Kossuthtal és Teleki Lászlóval egyetértésben megalapította a Magyar Nemzeti Igazgatóságot. Ő szervezte meg az olaszországi magyar légiót is. III. Napoleon váratlan megegyezése Ferenc Józseffel derékba törte Klapka reményeit (1859. júl. 11.), de máris új terveket szőtt. Ezúttal maga a nagy Garibaldi és Türr István voltak a társai abban az akcióban, mely a románokkal és szerbekkel való barátság kiépítése útján kísérelte meg Magyarország politikai elszigeteltségének megszüntetését. (Már 1855 óta agitált a magyar— délszláv—román konfederáció felépítésén — úgy érezte, hogy itt van a cselekvés ideje.) Az 1860-as esztendő már Obrenovich Mihály szerb fejedelem és Cuza Sándor román herceg udvaraiban találja Klapkát. Ezek a kapcsolatok annyiban nem voltak kellemesek számára, mert a szerbek és románok éppen a török hatalom alól való felszabadulásukon dolgoztak — de Klapka valahogy kimagyarázkodott török barátainál. A két fejedelemnek francia és olasz segítséget ígért, ha Ausztria ellen fordulnak. Azzal is biztatta őket, hogy a magyarok — kik Klapka szerint “új szabadságharcra készülnek” — természetesen melléjük fognak állni. (Valóban, ekkoriban különös elkeseredést váltott ki a Bach-önkény; Teleki Lászlót a szász hatóságok a menekültjog megsértésével kiszolgáltatták Bécsnek, Széchenyi gróf Döblingben pisztolylövéssel vetett véget életének, $ a császár ún. “Októberi Diplomája” csak felingerelte a nemzetet, mert világos lett, hogy Bécs nem volt hajlandó a követelt alkotmányos változásokra.) Klapka balkáni tervei egymásután megdőltek. A kis fejedelemségeket kielégítette a törökök fokozatos visszahúzódása; nem kockáztatták az Ausztria elleni háborút. A svájci bank is tönkrement és az elkeseredett Klapka átmenetileg Franciaországba költözött. 1866-ban személyesen tárgyalt Bismarckkal és magyar légiót szervezett az osztrákok ellen, de a Königraetz (1866) utáni fegyverszünet következtében ismét le kellett adnia szép tervéről. (Pedig légiója élén — a jablonkai hágón átkelve — már Magyarország földján járt!) Rá kellett jönnie, hogy a nagyhatalmak csak “parasztnak” tartogatják a magyar emigrációt a nemzetközi nagy sakktáblán. Az emigráció politikai jelentősége az 1867-es “Ausgleich” után úgyszólván nullára csökkent. Törökországot a krétai felkelés, a szuezi csatorna megnyitása (1869) kötötte le. A török kormány barátságos képpel fordult Bécs felé; 1872-ben elkezdték a Konstantinápoly—Buda — Bécs vasútvonal építését. Barátja és volt emigránstársa — 1867 óta magyar miniszterelnök — gróf Andrássy Gyula hazahívta Klapkát, ki jelentős segítséget tudott adni a gyáralapítás és vasút1977 j anuár—február hó építés területén. 1873-ban ismét tönkrement — újra a törökök felé fordította figyelmét. Jól sikerült üzleti utat bonyolított le Egyiptomban s újjáélesztette konstantinápolyi kapcsolatait is. Nem tetszettek neki a hazai viszonyok. A kiegyezés óta Deák-párti volt, de látta, hogy az “Ausgleich” gazdasági szempontból szinte kizárólag Ausztria érdekét szolgálja. Andrássy Bécsbe helyezte át székhelyét, Deák elöregedett, Lónyay és Tisza Kálmán kormányainak módszere távol állt Klapka — még mindig 48-as — szívétől. 1876. január 28-án Deák Ferenc meghalt — Klap ka ismét Konstantinápolyba készült! A török — orosz háború a küszöbön állott megint! Itt volt az alkalom a gyűlölt nagyszláv birodalom elleni lépés megtételére. A bosnyák felkelés nyilvánvalóvá tette, hogy az oroszok a pánszláv mozgalom kapcsán igyekeznek a törökök ellen hangolni a Balkán országait, hogy Konstantinápolyi visszaszorítsák ázsiai birtokaira, s hogy Szentpétervár lenyújthassa csápjait a Földközitengerre. Midhat pasa, a brilliáns új török miniszterelnök és II. Abdul Hamid az új szultán (1876 — 1909) megegyeztek: Klapka György tapasztalatait megszerzik az oroszok ellenében! Régen vágyott politikai-katonai kulcspozíciójában Komárom hőse 1876-ban az oroszok elleni háború legfőbb haditerv-készítője lett. Ennek 1976-ban volt száz esztendeje. Érdekes, hogy ugyanakkor, volt barátja és emigráns-társa, Andrássy, az oroszokkal egyezkedett. Megegyezett a cár diplomatáival, hogy amennyiben Oroszország legyőzi a törököket, akkor a Balkán apró, autonom államocskákra lesz osztva, s a Monarchia hadserege majd bevonulhat Bosznia-Hercegovinába — adminisztráló és rendfenntartó minőségben. A Közép-keleti krízis, illetve az orosz —török háború során megint nem váltak Klapka reményei valóra. Hiába, Törökország már ekkor “Európa beteg embere” volt. A helyzeten még a Disraeli által küldött angol flotta sem segíthetett, sőt, az elkeseredett Klapkának tapasztalnia kellett azt, hogy a San Stefano-i és a berlini béketárgyalások során az oroszok békés egyetértésben paroláznak az osztrákokkal s angolokkal is. (1878.) Visszatért hát megint Magyarországba s többet nem tartotta a kapcsolatokat török barátaival. Csupán az újságokból értesült az Ozmán Birodalom lépésről-lépésre történt összeomlásáról s arról, hogy a gyarmatokra éhes franciák és angolok örömmel habzsolják be a törökök volt területeit, Tuniszt, illetve Egyiptomot. Élete utolsó éveiben vasút- és hídépítő társaságokat szervezett, iratait rendezte, emlékiratait írta — hosszasan emlékezve meg törökországi kapcsolatairól, törökvonatkozású terveiről. (Emlékiratait az elmúlt években adta át Párizsban élő unokája, Marie Therese Masselin de Klapka asszony a párizsi magyar nagykövetségnek. Az iratok ma az Országos Levéltárban vannak.) Klapka György 1892-ben halt meg. Mint a nemzet nagy halottját temették el. Síremléke a budapesti Kerepesi temetőben áll. Annak emlékére, hogy török kapcsolatai csúcspontján, az oroszok elleni háború haditervkészítője lett, érdemes volt visszanézni erre az éppen száz esztendő előtti érdekes eseményre. Érdemes volt talán ennek “ürügyén” visszaemlékezni erre a nagy magyar emigránsra, aki életének minden óráját, percét a magyar függetlenség, szabadság visszaszerzésének szentelte. Klapka török kapcsolatainak felidézése is ezt tanítja nekünk — mai magyar emigránsoknak.
