Szittyakürt, 1977 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1977-11-01 / 11. szám

1977. november hó ttitmieoitt RADICS GÉZA: AZ EMBER ÉS KÖRNYEZETE A nyugati kultúrvilág legjobb ko­ponyái immár kétszáz év óta kutat­ják, hogy mi lehet az általános alap­tényező vagy ok, mely minden mű­veltség kialakulásában, vagy széthul­lásában, mint egyik legfőbb befolyá­soló erő megvan és kimutatható. Kezdetben úgy vélték, hogy a nagy folyamok mentén húzódó ter­mékeny talaj a legfontosabb ténye­zője az emberi műveltség kezdeté­nek. E nézet alapjául a korai civili­zációk földrajzi elhelyezkedése szol­gált. A sumér, az egyiptomi, a kínai és indiai műveltségek mind a nagy folyamok mentén alakultak ki, ezért ezeket folyami műveltségeknek ne­vezzük. Azután úgy látták, hogy az ember, azaz a “minőségi” ember a kizárólagos és vitathatatlan alkotó, független minden befolyástól. Jöttek egyéb elméletek is, melyek ideig­­óráig helytállónak mutatkoztak. A tudomány újabb és újabb ismeretek­kel gyarapodott a porbahullott civi­lizációk életéről, társadalmi felépíté­séről, hitvilágáról és népi összetéte­léről, s a korábbi elméletek, mint kártyavár omlottak össze. Dr. Padányi Viktor, a XX. század egyik legnagyobb gondolkodója, a “Tér és történelem" című művében mutat rá arra az egyetemes alapté­nyezőre, amely minden műveltség kibontakozásában, mint okozó jelen van. Ez a felismerés nem csak a kul­túrák és civilizációk kezdetének okára derített fényt, de kimutatja, hogy azok jellegének kialakításában is döntő szerepe van. Minket magya­rokat pontosan ez a tétel érdekel, mert a “nomád”-nak nevezett népe­ket és műveltségüket — mint tudjuk Árpád apánk magyarjai is ide lettek besorolva — új megvilágításban mutatja be. Az “ember térben és időben él" mondja Padányi. Mindkettő a Világ mindenség alkotóereje. Tágabb ér­telemben mindkettő végtelen, de az ember fizikai és társadalmi életét illetően erősen határolt. A tér szűkebb, de közvetlenebb alkotója a környezet. Mint egyének és családok a környezetben éljük életünket, a társadalom viszont a térben él. A térben feszültség van, s ez a feszült­ség ellenáll minden külső beavatko­zásnak. Az ember formálója a térnek és környezetének, ezért egy soha meg nem szűnő harcban áll a természet erőivel, és e küzdelem szintézise: az emberi műveltség. S hogy e művelt­ség milyen jelleget ölt, azt mindig a térbeni feszültség, vagyis a megélhe­tés, a létfenntartás elé gördített akadályok nagysága határozza meg. Ahhoz, hogy a művelődés kipattan­jon magvaiból egy bizonyos fokú ellenállásra van szükség, amely ser­kentőleg hat az ember szellemi tevé­kenységére. Ez az ellenállás egyen­súlyban kell hogy legyen az ember fizikai és szellemi képességeivel. Ahol az ellenállás felülmúlja az em­beri képességeket, ott műveltség nem jöhet létre, mert fejlődés csak akkor állhat be, ha az ember győztes lesz a természet erői fölött. Az utóbbi hiányában csak a vegetálás, vagy a könyörtelen pusztulás lehet­séges. Művelődés ott sem indulhat meg, ahol a kívánt feszültség hiány­zik, mert van az emberi tulajdonsá­goknak egy naposabb oldala is, csak akkor és annyit vagyunk hajlandók elvégezni, mint amennyit a Lét föl­tétele megkövetel. Földünk azon pontjain, ahol az élelmiszer bőséges és könnyen megszerezhető, ott a mai napig nem fejlődött ki önmagából egyetlen magasműveltség sem. Amíg a műveltség a természet erői és a lét közötti küzdelem eredménye, addig a fejlődés a kereskedelem ki­építésének függvénye. A kereskede­lem a javak kicserélésén alapszik, vagyis adás-vételen, ami rendszerint az árú egyik helyről a másik helyre történő szállítását teszi szükségessé. A Térben két megadott pont közötti egyenest távolságnak nevezzük. Te­hát ahhoz, hogy egyik ponttól a másik pontig valamit elszállítsunk, vagy oda eljussunk, távolságot kell leküzdenünk. A távolság a fejlődés legkonokabb ellenfele, és a művelt­ség jellegének meghatározója. Kez­detben az árúszállítás gyalogszerrel történhetett, később az ember fölis­merte a folyamok medrében áramló víz természet adta lehetőségeit, s fel­használta azt árúfeleslege elszállí­tására. Ennek a kereskedelemnek a víz folyása irányában volt csak civi­lizációs jelentősége, mert az ár ellen ekkor még nem tudtak úsztatni. Ez az egyirányú szállítás mégis jelentős vívmánynak számít, mert ennek eredményeként jöttek létre a folyami műveltségek. Most, ha egy pillantást teszünk a térképre, ezt a feltevést könnyen ellenőrizhetjük. A folya­moknak mellékfolyóik is vannak és együttesen hatalmas telüteket ölel­nek magukba. E területeken talált javak a víz hátán és annak folyása irányában jutottak el értékesítésük színhelyére. A szállításban résztve­vők batyuikkal bandukoltak vissza otthonukba, vagy sokan közülük vissza se tértek. Amint látjuk a tá­volság meghódítása tette lehetővé a kereskedelmet, s ezzel kezdetét vette Kedves Hallgatóság, Hölgyeim és Uraim! Sztálin jósolta meg, hogy Anglia mint egy világhatalom nem a Themse, hanem a Yangtse, Ganges avagy a Nilus partján fog kapitulál­ni. Ezzel azon nézetét akarta kife­jezni, hogy ha egy világhatalom nem tudja érvényesíteni politikai elkép­zeléseit, befolyása megrendül és megszűnik világhatalomnak lenni. Ezen kijelentését próbáljuk most a Panamai Csatorna problémáival összehasonlítani. Utóbbi, az Egye­sült Államoknak nem csak straté­giailag fontos, de psychológiailag is, mert az amerikai visszavonulás és vereség Dél-Vietnámban, a szabad világban nagy kiábrándulást váltott ki, mely az országra egy szégyentel­jes bélyeget nyomott. Összehasonlí­tásképpen itt említendő meg a sike­res kubai beavatkozás Angolában, ahol az Egyesült Államok érdekei kapituláltak és a kis kubai katonai egység vitte el a pálmát, ami az afri­kai népeket ejtette gondolkozóba. Igaz, szovjet segítséggel érték él cél­jukat, de eredményesek voltak. Jelenleg Castro, vagy inkább mondhatni, főnöke Brezsnyev, a panamaiakat türelemre inti, mond­ván, hogy az idő az imperialisták ellen szól, megjegyezve, hogy a pa­namai népnek nem könnyű, mert az ország kicsi, de ha a 1.200.000 pa­namaihoz hozzá teszünk 9 millió kubait, az már számottevő erőt biz­tosít a győzelemre. Ez célzás volt arra, hogy ha az idő és viszonyok megfelelnek teljes kommunista tá­mogatásra számíthatnak. Időközben propagandával és psychológiailag próbálják az Egye­sült Államokban megnyerni a libe­rálisokat és a naívokat a saját el­képzeléseik szerint. Az Egyesült Államoknak jelenleg fel kell készülni egy növekvő szovjet katonai és tengeri hatalom sakkban tartására, és a marxista ideológia egyensúlyozására. A szovjet célpon­toknak Jamaicát, Argentínát, Chilét és Bolíviát szemelte ki, Panamát már elkönyvelte. Tréfásan Moszk­a fejlődés. Később a tavakon és bel­tengereken, majd az óceánokon ala­kultak ki a víziutak, melyek a “parti” műveltségeknek adtak életet. A kontinenseknek azonban nem csak partjai, de hatalmas belterüle­tei is vannak. Ott van a távolság is teljes kérhetetlenségével. Amíg a fo­lyamok vízrendszere lehetővé tette egyes területek részbeni kiaknázását, addig a belterületek nagyobb száza­lékban kihasználatlanok maradtak. Forradalmi változás csak akkor következett be, amikor az ember szolgálatába állította a lovat. A ló kihasználásával lehetőség nyílt a tá­volság legyőzésére, az emberi telje­sítőképesség megnövelésére. A ló volt a legjobban bevált állat, amit az ember a belterületek távolsága elleni küzdelemben a gőzgép feltalálásáig, a legeredményesebben tudott alkal­mazni. A megélhetés feltételeit az ember számára a természet szabta meg, s az ember alkalmazkodott. Ezért túlnépesedés, vagy az éghajlat kedvezőtlen változása esetén, amikor a megélhetést csak a távolabbi terü­letekről beszerzett élelmiszer tette volna lehetővé — mivel a lovak telje­sítőképessége erősen határolt — cél­szerűbbnek látszott felkerekedni és a megélhetés számára kedvezőbb terü­letekre vándorolni. Ezek az elván­vában azt jósolták, hogy 2000-re, amikor a Panamai Csatorna szerző­dése lejár, a Fehér Házban úgyis egy kommunista elnök fog ülni. Hogy milyen befolyása lesz a Szovjetunió­nak a dél-amerikai fejleményekre, az a jövő titka. A kérdés csak az, hogy az “amerikai szavahihetőség” hol fog megbukni, az Amazon avagy a Rio Grande partján? A Kongresszusban sokan azt ál­lítják, hogy Carter elnök akarattal terjesztette elő a Panama Csatorna feletti törvényjavaslatot, röviddel mielőtt a nyári szabadsága megkez­dődött, hogy a média általi propa­gandával kellőképpen előkészíthes­se kedvezően a népet. Egyes hon­atyák még mindig azt állítják, hogy nem tudják mit tartalmaz a javaslat és azt kérdezik mi lesz a következő lépés, Alaszka avagy a Louisiannai Terület megvételének feladása. A panamai szerződés ratifikálása még nagy harcok elé néz, különös­képpen mivel az ország milliói el­lenzik a csatorna átadását. De, a sötét láthatatlan erők amik a hát­térben működnek a szovjet malmá­ra hajtják a vizet, pláne mivel az utóbbi egyezik a Trilaterál Com­missio célkitűzésével. A Panama Csatorna átadásáról már 1973-ban tárgyaltak az akkori külügyminiszter dr. Henry Kissin­ger és Ellsworth Bunker volt követ. Bunker és felesége tagjai a Council of Foreign Relation-nak, amelyet sokan az “árnyékkormánynak” ne­veznek. Emellett a követ úr tagja az Amerikai—Orosz Kulturális Szö­vetkezetnek és a radicális Council of World Affairnek. Tiszteletbeli el­nöke a pro-szovjet Foreign Policy Association-nek és meghatalmazott­ja a pro-marxista New School of Social Resource-nak. Jellemző, hogy egy ilyen ember vezette az utolsó panamai tárgyalásokat. A nemzetközi kommunizmusnak sok közös vonása van David Rocke­feller Trilateral Commissiojával, mint például aláaknázni az Egyesült Államok souverenitását. Ez az oka annak, hogy ismert marxisták tá­dorlások lehettek ideiglenesek, eset­leg később visszatértek, vagy állan­dóak. A “nomád” megjelölést e népekre részben tévedésből, részben lealacso­­nyításként alkalmazzák napjainkig. Tévedés abból az elméletből szár­mazott, hogy a lovas “nomád” élet­formát kezdetleges műveltségfoki­nak vélték. Ma már tudjuk, hogy ez nem műveltségi fok, hanem művelt­ségiforma volt. Ezért helyesen lovas műveltségnek nevezzük őket. Kultúr­­tárgyaikat életszükségletüknek meg­felelően készítették. Korabeli le­letekkel találkozhatunk, nem is kis számban, Magyarország és Kelet- Európa múzeumaiban. Ezek azt iga­zolják, hogy tudásban, jártasságban nem maradtak alul a letelepedett népek művészetével, kézművességé­vel szemben. Kiváló fémművesek, csont és fafaragók voltak. Szőtteseik ugyancsak a kor legjobbjai közé tar­toztak. Öltözetük a kabát és nadrág volt, mint ahogy ma is abban járunk és nem tógában. Ismerték a földmű­velést, a kézműipar minden ágát, írtak és olvastak. Imádták az Istent, kinek jelképe a fölkelő Nap volt. To­vábbá tudjuk Árpád királyunk ma­gyarjairól, hogy egynejűek és sokan közülük már akkor keresztények vol­tak. Ez a nép volt a puszták népe, melyet a természeti elemek kemény­­nyé, szilajjá, tehetségessé edzettek a létért vívott küzdelmek során. Ilye­nek voltak Árpád ágbeli őseink. 3. oldal mogatják céljait, főleg az új gazda­sági rend bevezetését, melynek egyik célja a csatorna átadása. A baloldal a Trilateral Commissio programjában látja az új világrend kezdetét. Jellemző a panamai elnökre, Omer Torrijos-diktátorra, hogy csak fenntartással hagyta jóvá az új egyességet, ami a marxista dialek­tika szerint egy lépés a helyes irányban. A doktrinárok nézete a kommunista vezetőségben az, hogy egyességek azért lesznek létesítve, hogy meg lehessen szegni őket. Ab­ban az esetben, ha az egyességet a szenátus nem ratifikálja, nagyon valószínű, hogy Torrijos erőszakot használ majd az átadás siettetésére. Köztudomású, hogy két kommunis­ta guerilla formáció már készenlét­ben áll ennek a feladatnak a keresz­tülvitelére. Nem fér kétség hozzá, hogy ha Torrijos kezdeményezne egy támadást a Carter adminisztrá­ció egy katonai visszavonulást fog­­ganatosítana. Mellesleg megjegyzendő, hogy a Panama Csatorna soha sem volt Panama birtokában. Sőt, mi több, Panama a létezését az Egyesült Államoknak köszönheti. Utóbbi 1903-ban a New York-i Waldorf Astoria szállodában lett létrehozva. 500 columbiai katona és 400 hely­beli tűzoltó lett lefizetve, akik egy ún. hazaszerető katonai csoportot létesítettek, akik révén Amerika létrehozta a Columbia elleni felke­lést és elszakadást. Így született meg egy nép és az új amerikai csatorna. Az elmondottak után a Csatorna voltaképpen Columbiát illeti meg, tehát nekik kellene felette diszpo­nálni, nem pedig a vacuumban be­fészkelni vágyó Szovjetuniót és csat­lósát, ami előbb-utóbb, sajnos, be fog következni. * * * (Elhangzott a WBOE-FM /90.3/ rádióállomás magyar programján. Műsorvezető: Szabadkai Sándor.) DR. LELBACH ANTAL: A panamai csatorna problémája...

Next

/
Oldalképek
Tartalom