Szittyakürt, 1977 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1977-11-01 / 11. szám

4. oldal

$*ITTVAKÖftT

Viam Veritatis Elegi

AZ IGAZSÁG ÚTJÁT VÁLASZTOTTAM

“Beszéljek? Ne beszéljek? Nemi Meg kell mondanom.” — Soha nem voltak időszerűbbek Márton Áron erdélyi püspöknek a szavai, mint ebben a perverz világban. Itt kint, a nyugati világban élő magyarság szinte meg van babonázva, hipnotizálva egy háttérben dolgozó szervezet által, amely a világ tökéletes “átalakítását” akarja a saját elvei szerint megvalósítani. Annyi ostobaság, ügyetlenség, piszkos önzés és felkorbácsolt osztálykülönbség uralja a lelkeket, hogy akik még magyar hivatásukat ezekben a nehéz és romboló időkben teljesíteni akarják, nagyon sokszor gúnyolódásoknak és sértegetéseknek vannak kitéve.

Amikor magyarul beszélő, de nem magyarul érző emberkék a román pópákhoz mennek undorító bocsánat kéréssel, hogy Erdély visszacsatolását Magyarországhoz csak egy néhány “túlfűtött" magyar nacionalista követeli, és ők a demokrácia fiai nem akarnak területeket vissza, csak “emberi jogokat" az erdélyi magyarságnak, akkor a kálvária útjára kényszerűéit magyar nemzetnek nincs más választása, mint szemétdombra dobni a rothadt almákat a kosárból.

Kik azok, akik nem akarják az idegenek igája alatt szenvedő, vérrel, könnyel, munkávaLszerzett 1081 éves Magyarországot a magyar nép jogos tulajdonában látni? Az egyszerű válasz lenne, hogy egy szenvedély

és hízelkedéssel felkorbácsolt “okos magyar fiatalok” siralmas históriája az egész. Van benne igazság, de nem mondja meg teljesen ra valóságot. Öntsünk tiszta vizet a pohárba. Az említett fiatal és nem olyan fiatal “titánok” vagy nem ismerik a történelmet, vagy pedig kétségbeesetten kapaszkodnak a robogó vonat lépcsőjébe ahonnan előbb vagy utóbb lelesznek rúgva.

Ezen percemberkéknek a cselekedetei undorítóak és piszkosak. De valójában csak kis halak a nagy óceánban. De azok, akik élvezték a hatalmat, gazdagságot és kiváltságokat a magyar nép jóvoltából, akiknek az elődjeik hosszú évszázadokon keresztül fényben és pompában éltek a történelmi Magyarország területén, miközben a magyarság vérzett, könnyezett és dolgozott azért, amit a hősök megteremtettek, most nem akarnak kiállni testestül-lelkestől a magyarság jogos tulajdonának az érdekében, elkövették a legnagyobb és megbocsájthatatlan bűnt, nemzet- és hazaárulást. Ezek az emberek kiközösítették magukat a magyar nemzet testéből örökre. Semmi, de semmi sem magyarázza meg azt a bűnt, amit elkövettek a magyarság ellen.

“Aki nem kiabálja az igazságot, amikor tudja, az a hazudozók és hamisítók bűntársa."

ESZTERHÁZYJENŐ

A TURÁNI OLAJPOLITIKA

A kínaiak tízezer években gondolkodnak. Japán és koreai mentalitás szerint a kínaiak abnormálisán türelmes emberek, de talán a népesség után ebben van a legnagyobb erejük. A világ feltárt olajkészleteit maximum 40 évre becsülik a nyugati tudományos körök. Az olajpolitika erejét napjainkban is láthatjuk, de mi lesz 40 év múlva? Akinek olaja lesz, az előtt térdre kényszerül a többi és hogy kinek lesz olaja, arra a Chemical Engineering amerikai^ technikai folyóirat ez év október 10-i száma ad választ. Így szól a tudósítás:

“A New Evening Post Hong Kong-i újságban megjelent tudósítás közölte, hogy Teng Hsiao-Ping, a Kínai Népköztársaság alelnöke, az elmúlt hónapban vendégül látott japán törvényhozóknak mondotta, hogy Kína olajtartalékát 400 billió bbl-re becsülik (bbl—hordót jelent, egy hordóban 42 gallon, azaz 158.9 liter a tartalma).

Ez azt jelenti, hogy Kína kétszer annyi olajjal rendelkezik, mint Dél- Arábia. Az újság szerint az elmúlt hónapokban országszerte történt

INNEN-ONNAN

* UNESCO-publikáció szerint mintegy 400.000 tudós — az összes kutatóknak fele — közvetve vagy közvetlenül fegyverek és hadianyagok fejlesztésén dolgozik. A jelenlegi atomfegyver készlet mellett a világ minden állampolgára 15 tonna nagy robbanóerejű anyag jut. Az UNESCO adatai szerint 1976-ban összesen 275 milliárd dollárt fordítottak fegyverkezésre, s ez az összeg meghaladja Afrika és Délkelet-Azsia bruttó társadalmi termékét.

* STOCKHOLM a világ egyik legdrágább városává vált. Néhány számadat: egy olyan svéd állampolgár, aki egy évben 7 ezer dollárnyi keresetet ér el, ennek 34 százalékát kell, hogy adóban lerója. A nagy jövedelműeknél pedig úgy alakul a helyzet, hogy aki már eléri az évi 23 ezer dollárnak megdelelő keresetet, ennek 56 százalékát viszi el az adóhivatal.

meglepő felfedezések okozták az olajtartalék magas számát.

Kínáról ismeretes, hogy ebben az évben óriási erőfeszítéseket tettek az olajkutatás terén. Májusban Hua Kuo-Feng tíz újabb nagy olajmező feltárását ígérte az év végéig. Mindegyik egyenként akkora, mint az ország legnagyobb északkeleti telepe Tachingban.

A New Evening Post becslése szerint 1985-ig az évi olajtermelés meghaladja a 2.1 billió bbl-t és 2000-ig elérheti az évi 2.9—3.6 billió bbl-t. Egy általában megbízható forrás szerint az 1976-os olajtermelést 610 millió bbl-re becsülik. Ezek a becslések jóval meghaladják a nyugati becslések méreteit. Példának okául a U.S. Cl A reportja az elmúlt nyáron a kínai olajtartalékot 100 billiónak állapította meg. Egy Hong Kong-i amerikai bank olaj specialistája a közelmúltban 70—80 billió bbl olajtartalékkal számolt. A Kínafigyelők azonban afelé hajlanak, hogy a közismert olajmezők hihetetlen gyorsasággal fejlődnek, a kutatási munkálatok óriási méreteket öltenek és a sokat ígérő partmenti területek még nincsenek felkutatva. Valóban azt mondják, hogy a Po Hai öbölt magában az egyik leggazdagabb olajvidéknek tartják.”

* * *

Ez a közlemény élénk bizonyítéka annak, hogy a világ iparilag fejlett államai Japán, Nyugat-Németország és az Egyesült .Államok, miért igyekeznek Kínának kedvébe járni. Kína ugyancsak tucfja, hogy fegyelmezett nép tömegé vei, nyugati technikával és a folyékony arannyal a Világ első nagyhatalmaként lép majd be a második évezredbe. Ezt még a románok is felismerték, csak a magyar államvezetés az, mely politikai rendszerektől függetlenül, mindig utolsó az olyan kapcsolatok kiépítésében, melyet reálpolitikának lehet nevezni, holott nekünk turáni népeknek, az elsők között kellene állni a nagy kínai nép mellett. (M. L.)

V isszaemlékezés

A sok harcaink és főleg a Habsburg-házi királyaink nemzetünket sorvasztó politikája és a korszerűtlen feudális földbirtokrendszerünk hatására majdhogy kisebbségbe jutott saját hazájában a magyar fajtánk. Ha a Habsburg-házi királyaink alatt nem is lehetett tenni semmit nemzetünk építése érdekében, de a kiegyezés utáni idők kormányainak felkellett volna ismerniük és meg kellett volna akadályozni nemzetünk további sorvadását, amit annál is inkább megtehettek volna, mert erre megvoltak a lehetőségek. Kormányaink nem vették észre, vagy talán nem is akarták észrevenni azt, hogy hazánkban a feudális nagybirtok és az öncélú nagytőke árnyékában nyomorog és nem szaporodik, sőt ha teheti hazáját örökre elhagyva tengerentúlra vándorol a magyar, a földnélküli földmunkás és a munkanélküli iparimunkás. Földmunkásaink kicsinyke lakásában nem istenáldás, hanem istenverés volt a gyermek születése, mert növelte a nyomort, pedig nemzetünk ezen mostohagyermekei a legtöbbet rejtettek magukban a magyar fajtánkat jellemző értékekből. Ez a szociális elmaradottság és igazságtalanság fokozta nemzetünk sorvadását. Fogyott a magyar és nem tudta benépesíteni az országot. A királyság alatti törvényhozóktól — főleg a főrendiháztól — nem volt remélhető egy korszerű földreform megalkotása, mert a főrendiház tagjai születésük vagy vagyonuk jogán a király által kinevezett életük végéig betöltötték magas tisztségüket és anyagi érdeküket sértette volna egy földreform megalkotása.

Nagy birtokosainkat és nagytőkéseinket mindenkor kiszolgáló kormányaink azzal indokolták a nagybirtok szükségességét, hogy azok jobbat és holdanként többet termelnek mint a kisbirtok; pedig a csak eszmeileg felosztott és társasnagybirtokká alakított birtok ugyanolyan minőséget és mennyiséget termelt volna mint az egykézben lévő nagybirtok.

Ha a követelményeknek megfelelő földreformot csináltak volna, akkor az elvett földeikért kártalanítandó nagybirtokosok hatalmas tőkéhez jutottak volna, ezáltal fellendítették volna az ipart, a kereskedelmet, olcsóbbá tették volna a hitelt, jóléthez jutottak volna a saját birtokhoz jutott milliók, növekedett volna a fogyasztás, fellendült volna a termelés, megszűnt volna az ipari munkanélküliség, családot alapíthattak volna az egykori nyomorgók és istenáldássá lett volna a gyermek ott is, ahol addig csak istenverés volt; nem ment volna tengerentúlra a sok magyar és a számban növekvő magyarság benépesítette volna az országot.

Minthogy a földreform folytán tőkéhez jutó egykori nagybirtokosok versenytársaikká lehettek volna a kereskedelmi és az ipari élet urainak, ezért a nagytőkések is ellenezték a földreform megvalósítását; ebben egyetértett a világi és az egyházi nagybirtokos a nagytőkéssel.

Az I. világháború elvesztését előidéző és azt követő forradalmak, valamint hazánk feldarabolásának hatására általános kívánsággá lett a földreform megvalósítása. Csináltak is földreformot, de csak olyant, amilyent a nagybirtokosaink sugalltak.

Megcsonkított hazánkban 16 millió hold volt a szántóföld, ebből 8 és V6 millió holdat a nagy és középbirtokosaink uraltak. Három millió volt a földnélküli mezőgazdasági munkás, helyesebben mondva, mezőgazdasági koldús. A földreform megalkotására 1920-ban és 1924-ben hozott törvények végrehajtása folyamán 1.269.651 hold földet juttattak 357.500 hadiözvegynek, hadirokkantnak, földnélküli mezőgazdasági munkásnak, törpebirtokosnak és jó

1977. november hó

a földreformra

összeköttetésű igényjogosulatlanoknak. Ha nem történtek volna vaskos visszaélések, akkor is csak 3 és Vé hold jutott volna mindegyiküknek. A földreform hozzásegített sok nagybirtokost ahhoz, hogy silányabb földjétől megszabaduljon oly módon, hogy vagyonváltság címén átadta az államnak, vagy pedig eladta azt az államnak a földreform céljára. Sokan visszaadták a kapott földet, mert annak rossz minősége csak növelte nyomorúságukat. A földreform ellenségei elérték a céljukat, mert egyelőre elment a nincstelenek kedve attól, hogy földreformot kívánjanak.

Az 1918-ban megszűnt főrendiház helyett 1926-ban létrehozott felsőháztól sem volt remélhető az, hogy valaha is elfogadjon egy olyan törvényjavaslatot, amely egy korszerű földreformot szándékozna megvalósítani, mert a felsőház tagjainak összeállítása biztosíték volt arra, hogy a nagybirtok és a nagytőke nem bántható. Felsőházunk tagjainak száma 244 volt és a következőképpen oszlott meg:

4-en a Habsburg-ház Magyarországon lakó családaiból;

38-an egyes főúri családok tagjai;

19-en a betöltött hivatali méltóságuk alapján;

40-en az államfő által az életük végéig kinevezettek;

31 -en különböző felekezetek főpapjai;

59-en a vármegyék küldöttei;

17-en a törvényhatósági jogú városok küldöttei;

36-an érdekképviseletek és szervezetek küldöttei.

Minthogy a nemzeti emigráció magáénak vallja az elbukásában is oly dicső 1956-os szabadságharcot, akkor magáénak kell vallania annak követeléseit is. A követelések 5. pontja azt monja, hogy “Célunk az igazságos és az egész nemzet érdekét kielégítő földreform maradéktalan megvalósítása”. A 6. pont azt mondja, hogy “Célunk az igazságosság és a tisztes jövedelemelosztás figyelembevételével a nagyüzemek, bányák, bankok köztulajdonbantartása oly mértékben, ahogy az a közjónak megfelel.” — Szabadságharcunk egy magasabbrendű fejlődési irányt és egy új hitet adott a magyarságnak, melynek megvallása és megalkotása mellett úgy számban mint magyarságtudatban erőssé lehet a nemzetünk. Hazánknak idegen hatalom általi megszállásában, trianoni feldaraboltságában és önkéntes száműzetésünkben is építői lehetünk nemzetünknek, ha megmaradunk jó magyarnak és gyermekeinket is jó magyaroknak neveljük: ha szeretni és ápolni fogjuk anyanyelvűnket és hagyományainkat.

Az átélt vagy átszenvedett nagy megpróbáltatások után az egykori nagybirtokosaink és nagytőkéseink is megfogják érteni az idők szavát és azt, hogy magyar társadalmunk fejlődésének az általános jólétet adó, forradalom nélküli, a jóg és parlament útján megvalósítandó, az emberi szabadságot biztosító, békés, emberséges és osztálykülönbség nélküli szocializmus felé kell haladnia.

Hiszem, hogy ha megtörténik majd az az isteni csoda, hogy hazánk újra szabad lesz — aminek megkell történnie —, akkor már csak azok az élénk fantáziájú honfitársaink, főleg honfitársnőink fognak továbbra is ragaszkodni az egykori nagybirtokaikhoz és gyáraikhoz, kiknek birtokaik és gyáraik valahol kint a világűrben, valahol a Jupiteren vagy a Holdban voltak.

THIR Y SÁNDOR

Ha még nem vagy — akkor legyél #A MOZGALOM HARCOSA!