Szittyakürt, 1977 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1977-11-01 / 11. szám
JÍITTVAKOfcT Szocializmust - magyar módra! XVI. évfolyam, 11. szám 1977. NOVEMBER HÓ Ára: 85 cent ZOLCSÁK ISTVÁN: ÉS MÉGIS MOZOG A FÖLD . . . * A “Délamerikai Magyar Hírlap” az Erdélyi Világszövetségnek adományozta minden számának két oldalát, s így a Délamérikai “Lármafa” — az Erdélyi Világszövetség felelősége alatt —, mint a Magyar Hírlap melléklete fog megjelenni. * Az UNO főtitkárának kérésére az Egyesült Nemzetek Emberi Jogok Bizottsága (kisebbségvédő és discrimináció ellenes albizottság) megvizsgálja az Erdélyi Világszövetség bead ványát az erdélyi magyarság védelmében. Az Erdélyi Világszövetség társelnökéhez dr. Béky Zoltán püspökhöz az UNO levelet intézett az ügyben. * Az U.S. State Department a belgrádi értekezlet előkészítése folyamán többször kihallgatta az Erdélyi Világszövetség társelnökét, dr. Béky Zoltán püspököt, a Világszövetség által beadott emlékiratokkal kapcsolatban. Az erdélyi, illetve a romániai magyar, német, zsidó és bulgár népességek nyugati ellenségei azt írják, hogy erre azért került sor, mert az U.S. State Department és az UNO kommunista befolyás alatt áll, mert tudniillik az Erdélyi Világszövetség az emberi jogok követelésén kívül, az erdélyi magyarság védelmében a helsinki szerződésre hivatkozva Erdély azonnali felosztását követelte a és tanúvallomásokkal bizonyította, hogy a román kommunista pártban, csak olyan magyarokat vesz fel a román kommunista párt vezetősége, akik elárulják magyar eredetüket és nemzeti hovatartozásukat. * A Romániai Református Egyház Zsinatának elnöke D. Papp László — nagyváradi református püspök —, aki már többször járt Amerikában és nyugaton (pl. Nairobiban /Kenya/, az Egyházak Világtanácsának Kongresszusán) abból a célból, hogy a román kormány kisebbségpolitikáját dicsérje (nem is tehet mást), levélben meghívta Bütösi János, Ábrahám Dezső és dr. Béky Zoltán U.S. református magyar püspököket, hogy helyben győződjenek meg az erdélyi magyarság helyzetéről. — A meghívásban az Erdélyi Világszövetség Elnöki Tanácsa, a román kormány azon erőfeszítéseit látja, amely egy építő dialógushoz vezethet, és hogy propaganda szempontból “a múlt hibáinak” felszámolására irányuló készséget domborítja ki abból a célból, hogy az oroszok felé bebizonyítsa “a szocialista testvériség elveinek tiszteletben tartását és tovább kapja a hivatalos amerikai pénzügyi segítséget, amelyet Erdélynek románokkal való betelepítésére használ fel azután, hogy az Egyesült Államok elnöke még egy évre meghosszabbította, a Romániát évi kb. egy billió dollárral favorizáló kereskedelmi szerződést. — Érdekes, hogy a Romániához viszonyítva csakugyan demokratikus és az emberi jogokat tiszteletben tartó Magyarország számára nincs kedvezményes amerikai kereskedelmi szerződés . . . * A Moszkva utasítására létrejött Kádár—Ceausescu debreceni és nagyváradi találkozóra a román vörös-fasizmus új, hamisított “materialista dialektikát” talált fel a hivatalos román statisztikára alapozva — miszerint idézek Ceausescutól: “A történelem fejlődése folytán úgy adódott, hogy Magyarországon román kisebbség (húszezer) és Romániában magyar kisebbség él (kb. 2.830 millió), és hogy ilyen formán a kisebbségi kérdés, minden kormány saját belügye.” — Nagyszerű mákszem-dinnye egy az egy arány statisztika. Állítólag Kádár belebetegedett és Brezsnyev dührohamot kapott Ceausescu nyilatkozata után. Ezzel kapcsolatban kényszerítve érzem magam a budapesti Magyar Nemzet c. újság július 31-i számában a kiváló Ruffy Péter kommunista író tollából megjelent “Nemzetiségi kérdés — Világkérdés” c. cikkének részletes ismertetésére, ahol a nyilvánvalóan a New York-i vonallal egyet nem értő magyar közvélemény nevében Ruffy a következőket írja: “A nemzetköziség nem elsöpörni hivatott a kisebb, vagy nagyobb etnikumokat, hanem felemelni, éltetni. A Szovjetunió a legfőbb példa arra, hogy a nemzetiségek, kisebb és nagyobb etnikai csoportok, nevezzük bárhogyan is őket, a szocialista kor nemzetköziségétől kaphatják csak meg igazán nemzeti, etnikai jussukat, teljes jogegyenlőségüket.” (Nem így az erdélyi magyarság — saját megjegyzésem.) És így folytatja: “A második világháború után, olyan sokáig agyonhallgatott, elföldelt, betemetett kérdés (a nemzetiségi) szívósan, kemény erővel merült fel az utóbbi években, s a kis kérdésből óriási kérdéssé — európai kérdéssé — világkérdéssé vált.” “A világon sok legenda és számos vastag hazugság él — írja ugyanott a Magyar Nemzet. — Itt az alkalom az egyiket felemlegetni: Az első világháborút lezáró Párizs környéki békében olyan francia — angol amerikai uralkodó körök ítélkeztek, a háborút veszített, majd forradalmait idegen erővel levert Magyarország és régi rossz nemzetiségi politikája felett, amely körök sokkal nagyobb bűnökben lettek volna elmarasztalhatok, amely körök erkölcsi tógában és szemfényvesztőén ítélkezve, nemhogy a nemzetiségi jogokat megadták volna, de egész teljes gyarmati népeket irtottak ki, forgatták ki valójukból.” “A mi békeszerződésünket a fiatal Szovjetunió, amely valóban erkölcsi alapon állt — nem fogadta el, akkori jóindulatát sikerült eljátszania a mi uralkodó köreinknek a második világháború őrült hadüzenettel.” Ez így van, tisztelt pártvezetőség. A magyar nép az őt ért igazságtalanságok miatt polgári és később szocialista forradalmat csinált 1918- ban és ezt a forradalmat — mondjuk csak ki bátran, a franciák és a románok verték le — és erkölcstelen üzletet csinálva elszakítottak olyan területeket Magyarországtól, amelyek mindig magyarok voltak. — Ennek az őrült erkölcstelenségnek, a nácizmus 1919-es román szálláscsinálóinak volt törvényszerű következ(Folytatás a 2. oldalon) HALLJÁTOK NEMZETEK! Irta: SEGESDY LÁSZLÓ 1956 november, Sao Pauloban. Halljátok, franciák és angolok, Németek, svédek, belgák, spanyolok, Norvégek, olaszok, lengyelek, Amerikaiak s ti mind, emberek, Kik láttátok a ránk zuhant vihart És hagytátok leölni a magyart! Halljátok meg a költő j^j szavát, Ki elvesztett szülőt, testvért, hazát, S a hangja nem csak zeng, hanem sír is! Ha meghalunk, hát meghaltok ti is! Tengeren túlról nektek üzenem: Elfogy a hit, fohász, a türelem, Eláll a harc, ha nincs több golyó És elapad a drága vérfolyó — Kiszárad egyszer majd a könnypatak És elhalkulnak majd a jajszavak — S ha eltemették mind a holtakat És ellenálló már alig akad, Ha elfogy a falat kenyér, víz is: Tán elveszünk, de elvesztek ti is! Népek, halljátok ha van fületek, Egy hős nemzet nevében üzenek, Kiáltom és kimerem mondani: Magyar nemfogja vérét ontani Tiértetek, ha rátok dől a vész S ha m^jd a torkoton lesz a kés! Ha mindenki majd titeket okol, S ha majd rátok szakad szovjet-pokol, Ha nem marad közületek tíz is, Én kimondom: vesszetek ti is! Mert hagytátok a vészt ránk rontani, Szabadságunkat vérbe fojtani — Hagytátok: ifjak, nők és gyermekek Szovjet-hordák prédái legyenek . . . Csak tárgyaljtatok a békén éltetek! Míg más ontotta a vérét értetek! Nem hallottátok a küzdők szavát, Kik puszta kézzel védték a hazát! Nem volt egy értünk dobbanó szív is . . . S ha így kell vesznünk, vesszetek ti is! S megírja egyszer a történelem: Magyarnak lenni j^j volt, gyötrelem — Magyarnak lenni j^j volt, kárhozat, De nem hiába volt az áldozat! Mert ránkzúdulhat újabb vérözön, S ha nem marad egy kő a kövön, Ha tank-csordák rohannak ránk megint ... — Az Úristen egyszer m^jd ránktekint, S áldó kezével védőn betakar, Hogy újra éfjen, győzzön a magyar!!! De ha e harcban mégis elveszünk . . . Hát vesszünk el! S ti vesszetek velünk!!!
