Szittyakürt, 1976 (15. évfolyam, 3-12. szám)
1976-05-01 / 5. szám
1976. május hó szittvaköut 3. oldal Dr. Lelbach Antal ünnepi beszéde A Délmagyarországi Felszabadító Tanács 1976. évi közgyűlésén Ezer esztendőn keresztül, valami végzet nehezedett a magyarságra, hogy éppen a legkritikusabb időben nem saját érdekét tartotta szem előtt, hanem más nemzetek hódítási érdekeiért vérzett a csatatereken. Azokért, akiktől semmi jót nem várhatott és akik pusztulásba taszították. így volt ez 1914-ben, amidőn legnagyobb ellenségünket, Ferenc Ferdinánd trónörököst Princip golyója leterített. A történelmi lavina Trianonhoz vezetett. Trianonban, ezen a francia királyok kélyhelyén, aláírt békediktátum végzetes kihatással volt a magyarság életére. A leszegényedett, megrabolt, meg csonkított országnak és az elszakított magyarok millióinak a határokon innen és túl, a revizió volt az egyetlen reménysége. Sajnos, utóbbi csak egy ábrándnak bizonyult. 1938-ban a világpolitika zajlani kezdett, amit a hitleri birodalom indított el, kinek kifejezett célja a versaillei békediktátum megsemmisítése volt. Tárgyilagosan megítélhető, hogy az Anschlussal és a Sudeta föld bekebelezésével, hogy a Ruhr-vidéki bevonulásról ne is beszéljünk — Németország érvényesítette a nyugati népi önrendelkezési jogot. Ezek az események az Egyesült Államok elnökét, Franklin Delano Rooseveltet arra késztették, hogy alatomosan megkezdje Amerika népét a németek ellen hangolni és háborús céljait megvalósítani. Ellenakcióként, Hitler létrehozza a német—olasz—japán háromhatalmi egyezményt, melyhez rövidesen Magyarország is csatlakozik. Jugoszlávia 1941-ben szintén tagállamnak lesz felvéve — de amidőn az aláírók hazatértek, letartóztatásban részesültek. Simovié tábornok vezetésével, akit Roosevelt, Donovan amerikai ezredes révén 3 millió dollárért megvett, új kormányt alakít, és Szovjetoroszországgal köt egyezményt. Ä németek ezt háborús provokációnak minősítik és megtámadják Jugoszláviát. Gróf Teleky Pál bölcs előrelátással minden áron megpróbálja a nemzetet kívül tartani a háborúból, mivel úgy vélekedett, hogy háborúba lépésünk a németek oldalán végzetes lesz hazánkra. Hosszú huzavona után, ami gr. Teleky Pál öngyilkosságához vezetett, csapataink az önálló Horvátország kikiáltása után, tehát amikor Jugoslavia de facto és de jure megszűnik létezni, átlépték a határt és birtokukba vették az ősi magyar rögöt, Bácskát, Baranyát és Muraközt. Bánát német katonai közigazgatás alá került, Sepp Jankó német vezető sugalmazására egy jövendő német Gau biztosítására. Hogy a német követelésnek ne álljunk ellen és így ne maradjunk ki a Jugoszláviába való bevonulásból az nem csak a magyar nép és egyes politikusok kívánsága volt. Ehhez nagyban hozzájárultak egyes hitközségi vezetők forszirozása, mivel előrelátható volt, hogy ellenkező esetben a németek megszállják Magyarországot és elhurcolják a zsidókat. Megboldogult Bárdossy László népbírósági perében erre célozva kijelentette, hogy ha mi 1941-ben az együttműködést a németekkel megtagadjuk, akkor alig maradt volna valaki aki itt a főtárgyalási teremben az ügyész vádbeszédének tapsoljon.” Megállapíthatjuk, hogy nem csak a magyar nép és az elszakított területek magyarsága fogadta megelégedéssel, lelkesedéssel, szeretettel és hálával honvédeinket — de egy számunkra idegen parazita néptörzs is megkönnyebbülten nézett sorsa elé. A háború végével ebek harmadára jutottunk, Roosevelt a nagyvonalú “humanista” jóvoltából. Vesztességeink emberáldozatban meghaladta a 1 és 1/2 milliót, a hitközség csak propaganda számokat képvisel. A második világháború sem volt a mi háborúnk, sem lelkileg, sem katonailag nem voltunk erre a gigantikus küzdelemre felkészülve. Yaltában megpecsételték sorsunkat, ádáz gyűlölettel rontott ránk a sisere had, amig 1956 októberében a dicső magyar Szabadságharc kiharcolta magának függetlenségét és az ország semlegességének elismerését kérte a világpolitika uraitól. Az USA kormánya, Eisenhowerrel az élén azonban válaszul titkos távirati üzenetet küld Titonak, megnyugtatva a Kremlt, hogy az USA kormánya nem nézné szívesen egy szovjetellenes népfelkelés győzelmét a Szovjetunió szomszédságában. A magyar népösztön 1956-ban véres zászlaja alá egyesítette a csepeli munkás hősöket, az ifjúságot, a magyarok apraját-nagyját. Ez az 56-os szellem átterjedt a megszállt területek magyarságára, ahol a szervezkedés mindenhol nagy lelkesedéssel folyt. Sajnos a magyar nemzeti egységgel szemben egy számunkra idegen népösztön rádöbben az ország feletti hatalom elvesztésére. New Yorkban anti-szemita, fasiszta lázadásnak minősítik a magyar Szabadságharcot és ennek megfelelően cselekszik Dulles és az állítólag információ hiányában szenvedő, de szép mosollyal rendelkező elnökünk. így egy idegen kisebbség, egy másik népösztön pecsételte meg a mi végzetünket, tanulságképpen a magyarvérű baloldali magyarságnak, hogy a megátkozott jobboldaliak sorsára jutottak. Egy végzet áldozatai lettünk, nem csak prímások, papok, mágnások, de munkások, földművesek, értelmiségek egyformán. Emlékeztessen mindannyiunkat és soha sem feledkezzünk meg a gyűjtőfogházak mártírjairól, az Oroszországba hurcoltak tízezreiről, a fiatalkorúak bebörtönözésére, majd 18. évük betöltését követő bitófán való halálukról. De arról sem, hogy mennyi rosszindulatú feljelentés, magyar a magyar ellen, tizedelte meg sorainkat. Az ország meghóditott, a munka elvégeztetett, főleg a hitványok együttműködésével. Vannak betegségek, a himlő, a lepra, melytől felgyógyulhat a beteg, mégis ragyás, hegges marad az arc. Valahogy így néz ki jelenleg szeretett hazánk. De nem különb a világ többi része sem. Napjainkban, a nyugati szellem zavaros lett. Bomlasztó erők eszközeként a minden áron való megegyezést próbálja egyengetni az orosz molohhal szemben. Nem tudja megkülönböztetni a jót a rossztól. A Detentet mint az arany borjút istenítik az itteni vezetőink. A közeli utókornak, ha ugyan erre még ideje lesz, a fiatalabb nemzedéknek kell majd bebizonyítani vajon egy induló sötét végzetnek bevezető szakaszát képviselik-e — avagy a bolsevista gyarmatosítás iszapos nyomorúságától akarják-e, avagy tudják-e kiharcolni a világ új rendjét. A valódi tragédiát globálisan kell szemlélnünk. Abban a világban élünk, melyben egy messianisztikus fanatizmus áll szemben az ún. nyugati demokráciákkal, ahol egy totális immoralitás és egy fatális hypocrisis ütötte fel a fejét. A keleti tömb háborúval avagy katonai fölényének elérésével akarja megvalósítani céljait — a Nyugat és főleg az USA, a háborús vész elhárítására politikai megoldást keres, ahogy lehet, ha kell hason csúszva, rimánkodva az erősebb kegyéért, avagy Sonnenfeldt doktrínákkal — népek beolvasztásával — feláldozásával. Összehasonlításképpen fel kell tüntessem, hogy gróf Teleky Pál öngyilkosságot követett el a tragikus pillanatban, hogy megmentse az elvek tisztaságát. Nagy távlatokban gondolkodott, ismerve a történelmet, annak törvényeit, ismerte szövetségeseink kapicitását és ellenségeink erejét. A jelen nyugati politikusok még csak saját hazájukkal sem törődnek, hanem a dekadencia lejtőjén ingadoznak és választási szólamaikkal félrevezetik a befolyásolható és naiv népet. Kérdem, vajon ezektől várhatjuk-e hazánk felszabadítását, nemzetünk megmentését? A magyar D.P. emigráció több mint 30. évében objektívan, adjunk számadást működésünkről — eredményeinkről. Visszatekintve, szerintem nagyan kevés eredményt tudunk felmutatni. Magyarország helyzetében kedvező fordulat nem következett be. A magyarázat az, hogy ebben a feszültségben telt világunkban a Nyugat nem rendelkezik államférfiakkal, csak kicsinyes öncélú politikusokkal. A nyugat-európai országokat pedig megszállta a szocializmus betegsége, ahol beépített kommunisták a hangadók. Az Egyesült Államokban a dölyfös Rasputin—Kissinger, Houdinit szeretné imitálni — tevékenysége egyenlő a hazaárúlással. Befogadott hazájának elhivatottságát, küldetését szisztematikusan meggátolja. Helye Izraelben volna, ahol moloh gerinctelenségét összehasonlíthatná Mosha Dayan és a mostani vezetők karakán kiállásukkal és eltökéltségükkel. Tanulságképpen, szívleljük meg, hogy a kis keresztény nemzetek sorsát soha sem a jóindulat vagy az igazságtalanságok megszűntetésére irányuló törekvések vezénylik, hanem valamelyik nagyhatalom önző érdeke. Sajnos, a magyar emigráció vezetői idáig nem vették tudomásul azt a politikai egyszer-egyet, hogy ellenségünk ellensége a mi barátunk, és hogy azokkal kell felvenni az összeköttetést. Ezt az emigrációnak programjába kell venni és nem lekicsinyelni a jövendő világhatalmat, Kínát — még akkor sem, ha ma, kommunista vezetés alatt is áll. Olyan időket élünk, amikor újból egy idegen elnyomás sanyargatja nemzetünket. Őrt állói csak az országhatárokon kívül teljesíthetik kötelességüket, mert a határokon belül a nemzetvédelemért börtön vagy halál a válasz. Nem utolsó sorban tudomásul kell vennünk, hogy a nemzet jövője egyedül a fiatalok aktivitásától függ. A nemzet és az emigráció ereje a jelen fiatalsággal fog kisarjadni, és így a felelőség súlya őreájuk száll. Rajtuk fog múlni, hogy mit vállalnak, mit végeznek el és mit hagynak megoldatlanul a nemzet kárára. A magyar fiatalság van hivatva szólni és cselekedni. Kérni és remélni szeretném, hogy szolidaritást vállaltak a jelenleg halálra ítélt nemzet jövendőjével. Álljatok tehát össze tömören és egységben, ne úgy mint elődeitek. Készüljetek küldetésiekre és kapcsolódjatok be az amerikai politikai életbe, ha célt akartok elérni. Ha ki kell állni és kockázatot vállalni, arra még itt vagyunk mi, öregek, kiknek politikai ténykedését a sikertelenség jellemzi. Egyre azonban fel szeretném hívni figyelmeteket, hogy kompromissumos félmegoldásokba soha se egyezzetek bele, mert egy trianoni Magyarország, az nem Magyarország. Csak úgy maradhatunk hívek Magyarországhoz, ha soha és sehol el nem áruljuk, amelyért olyan sok magyar adta életét a hazáért. Egy éve halt meg MINDSZENTY JÓZSEF hercegprímás EGYÉNISÉGE, ÉLETE ÉS MÜVE AZONBAN ELTÖRÜLHETETLENÜL BELESZÖVÖDÖTT ÄRVA-MAGYARORSZÄG ÉS AZ EGÉSZ VILÄG TÖRTÉNETÉBE. — ÉLETÉT, VÉRTANÜSÁGÁT PÉLDÁZVA, EMLÉKÉT ŐRIZVE MI MAGYAR SZABADSÁGHARCOSOK NAGY-MAGYARORSZÄG FELTÁMADÁSÁÉRT TOVÁBB HARCOLUNK!
