Szittyakürt, 1974 (13. évfolyam, 1-5. szám)
1974-05-01 / 5. szám
1974, május hó ttlftVAKÍhtt 7. oldal C.CCP A második világháborúban mutatkozott be az Atomerő. Az emberiség történelmében az Atomkorszak. A hadászati és harcászati atomfegyverek alapjaiban formálták át a háború fogalmát. Hadműveletek vezetése az utolsó 25 évben határozott irányt mutat a Villámháború Harcászati Fogalmának gyakorlata felé. Villámháborúban — elméletben — az atomfegyverek használata nincs érvényben, éppen ezért korlátozott háború jelleggel ismeretes. Amikor egy nagyhatalom kizárólagosan az atomfogalomra rendezi be úgy hadászati, mint haderejének felépítését, akkor hadászati céljai és módszerei komoly mértékben korlátozottak, míg haderejét a bel- és külügyi vonal tartja megbilincselve. Ebben az állandó, meghosszabbított, győzelem nélküli háborúban volt az Egyesült Államoknak része úgy Koreában, mint Vietnámban. A tény az, hogy az Egyesült Államok hadereje nem volt képes az előtte álló hadászati helyzet gyakorlati kérdéseit megoldani. Az európai, Csendes-óceáni hadszíntér tábornokai már nincsenek állományban. Ez azt jelenti röviden, hogy az Egyesült Államok a második világháború óta nem nevelt ki egyetlen komoly hadvezért sem a hagyományos Patton, MacArthur nagyságértékben! Az atomfegyverek használatától mentes hadászat gyakorlatban a villámháború fogalmát használja. Izráel villámháborúi az Arab Államok ellen gyakorlatban mutatta be ennek a korszerű fogalomnak használatát. A csaták gyorsak, döntőek és főleg olcsóak voltak. Nyugati szakértők szerint pénzügyileg voltak olcsók. Szerintünk hadászatiig voltak olcsók a győzelmek! Dacára annak, hogy az Arab Hadseregek korszerű felszerelés birtokában voltak, vezérkaraik vezénylő-felépítése nem volt magas fokú. Nem láttunk egyetlen ész és okszerű támadást az arabok részéről. Abban az esetben pedig, ha volt is támadásuknak megrázó ereje, lendületüket nem használták fel. A támadás meglepő jellege következtében kedvező helyzetnek azonnali kihasználása nem történt meg! Az ellenséget lebecsülni végzetes lehet, ezt nem is cselekedj ük fő-ellenségünket illetőleg. A tény azonban az, hogy az arab tisztikar szovjet kiképzést kapott. Szovjet szakértők és tanácsadók ezrei tartózkodtak az arab államokban. Ettől függetlenül a csúfos vereségek sorozata. Az izraeli páncélosok a jellegzetes Rommel-szabvány szerint fejlődtek fel az ütközetekben. Képtelenek vagyunk azt állítani, mégcsak feltevésként is, hogy a közel-keleti háborúkban a két jótálló nagyhatalom, Szovjeunió—USA, hadászati fogalmai ütköztek meg lényegében. Az arabok oldalán a Szovjetunió támogatása érvényben van, azonban Izrael oldalán a Westpoint, War College fogalmai helyett a német páncélos "Blitzkrieg” került érvénybe, a nyilvánvaló tényekből kifolyólag! Eddig kizárólagosan azt volt szándékunkban, mintegy dióhéjban vázolni, hogy: 1. Egy atomfogalomra berendezkedett hatalom képtelen meghosszabbított háborút megnyerni (USA). 2. Korszerű fegyverek háborút nem nyernek, ha a vezérkar vezénylő képesség és korszerű harcászati módszerek nélkül vesz részt ütköző helyzetekben (Arab államok). 3. A Szovjet harcászati módszerek nem voltak eredményesek az izraeli villámháború ellen. Ahol a védekező-ellentámadó harcászat nem eredményes, ott a támadó harcászatnál sem egyezik valami. A vietnámi háború szolgáltat adatokat az amerikai hadászat tehetetlenségét illetőleg. A második világháború óta azonban a Szovjetunió nem vett részt komolyabb méretű fegyveres összeütközésben. 1956-ban nem a Magyarországot megszálló szovjet haderők győztek, hanem a Nemzeti Felkelés vesztett. A vezetés, szervezés, fegyverek és korszerű harcászati módszerek hiánya következtében! Villámháború harcászati módszere két (2) lényeges tényezőre alapozott: 1. Fölényes tűzerő. 2. Mozgékonyság. Fölényes tűzerő a mozgékony, gépesített, páncélos alakulatokat támogatja hadműveleteik közben. A villámháború kimenetele azonban egy tényezőre alapozott: a parancsnokra. Egyetlen paHua Min Kuo rancsnok vezényli, lehetőleg személyes, elsővonalbeli felügyelettel korlátozza a hadmozdulatokat és fegyver-rendszereket. Az ütközet ezen a ponton és szakaszban két (2) korlátozó összetevőn alapszik: 1. Összeköttetés. 2. Vezérkari támogatás. (Hírszolgálati adatok feldolgozása, stb.) A végeredmény az ütközet ütemétől függ. Eredményes vezénylés és felügyelet arra alapozott, hogy a parancsnok mennyire képes összhangba hozni a fegyver-rendszerek és a hadmozdulatokat végző egységek erőfeszítését, azaz eredményes támogató-tűzerőt szolgáltatni a mozgó alakulatok hadászati céljai ellen. Tűzerő szolgáltatja az "elfojtó” hatást az ellenség fegyverei ellen. Villámháborúban a haderők különböző ágai közötti összhang parancsoló módbani szükséggel rendelkezik. Az összetett hadászati erőfeszítésnek másodpercnyi pontossággal kell megtörténni, mert a haderő és a harcászati fegyver-rendszerek olyan hatalmas területeken működnek, amit csak a négyzetkilométerek ezreiben lehet meghatározni. (Napóleon győzelme például 2 percre alapozott. Arra a 2 percre ,amit a osztrákok mulasztottak el kihasználni, késlekedve a csatatér hadászatiig döntő pontjának elfoglalását illetőleg.) A villámháború sarkalatos tétele az összpontosított-tömeg, tűzerőben, vagy rohamcsapatokban, de lehetőleg a kettő összeállításában. Az összpontosított haderők tökéletes elpusztító képessége a jelenlegi korszerű hadászat tétele! A villámháború jellegzetességei: 1. A villámháború jellegű harcászat szerepel, mint csata, vagy sorozatos csaták, tehát nem háború. 2. A Hadtörténelem tanulmányozása következtében tényként említjük meg, hogy döntő csaták egyike sem volt villámháború jellegű. 3. A villámháború csatáinak haderői tartalmaznak legkevesebb egy hadosztályt (15.000). Legtöbb egy hadtestet (60.000). Ugyanis ebben az erő-összeállításban legeredményesebbek a parancsnok korlátozó lehetőségei. Villámháború lényegében az a hadászati módszer, aminek nagyhatalmi gyakorlata elkerülné az atomháború következményeit. Ettől függetlenül L. P. Prusanov, a Szovjet Kommunista Párt szócsöve, már 1965-ben hangot adott azon szovjet hadászati-bölcseleteknek, amik atomfegyverek használatát vetítik. Prusanov környezete azokból a második világháború óta pangásban lévő tábornokokból áll, akiknek kedvenc terve egy villámháború jellegű rakétatámadás Csina ellen. Úgy Moszkvában, mint Washingtonban az egy nyílttitok, hogy a Szovjet hadvezetőség tettrekész Csina ellen! Az is egy nyílt titok úgy Moszkvában, mint Washingtonban, hogy a háború kitörése esetén a Szovjeunió és Csina között, az Egyesült Államok nem fog ázsiaiak oldalán fehérek ellen harcolni! Jelenleg, az amerikai rakéta-fegyvertár bizonyos százalékát, Nixon—Schlessinger határozata alapján, "átirányították” céljaikat illetőleg. A rövid hír úgy próbálta magyarázni ezt a lehetetlen határozatot, hogy a rakéták bizonyos százalékát nagyvárosokról átirányították kevésbé lakott központok ellen, abban a reményben, hogy a Szovjetunió követni fogja az amerikai jópéldát. Nos, ebben a határozatban két lehetőséget látunk: 1. Nixon kormányzat hazaáruló és eladta Amerikát a Szovjetuniónak. 2. Az amerikai rakétákat átirányították csinai célokra! A magyarországi törvénytelen-kormányban előfordult “zsidótalanítás” szovjet mintára, szintén a 2. pontot erősíti meg, ugyanis a Szovjetunió részére ésszerű, ha rendbe teszi kelet-európai szénáját, azaz biztosítja hátterét, mielőtt háborút kezdene Csinával! Ezek után vizsgáljuk meg a helyzetet a háború valószínűségét véve alapul: 1. Szovjetunió. Alátámasztva azt az elméletet, hogy Csina megtámadására az oroszok felkészültek, ami lényegében egy szovjet tétel 1957 óta, a Pravda 1969. aug. 29-én durva őszinteséggel jelentette ki, hogy a háború Csinával "Atomháború lesz". Az oroszok hadászati tapasztalata Távol-Keleten korlátolt. 1905-ben hatalmas vereséget szenvedtek Japántól. 1939. aug. 20-án Zsukov döntetlent ért el a Kwantung Hatodik Hadsereggel szemben. 1945. aug. 9- én, a szovjet távol-keleti hadsereg három arcvonalon támadott. A hadműveleteket Vasziljevszki tábornagy vezette, míg az arcvonalakat Malinovszki tábornagy, Purkajev tábornok és Mereckov tábornagy vezényelte. A távol-keleti hadsereg állt 1.577.125 harcosból, 26.137 ágyúból, 5556 páncélosból és 3446 repülőből. Dacára annak, hogy a Japán kormány aug. 14-én bejelentette, az oroszok aug. 19-ig a fegyverletételi ajánlatot el nem fogadták! Lényegében a japáni Kwantung hadsereg ellenállása akadályozta meg azt, hogy a szovjet távol-keleti hadsereg elfoglalja Pekinget. A Szovjetunió Ázsiában háborút soha nem nyert. A fegyverletétel az után történt meg, hogy az Egyesült Államok atombombával támadta meg Japánt és két városát, Hirosimát, Nagaszakit, elpusztította. Ezenkívül a csinai hadászati erőfeszítések következtében kb. 1.7 millió japáni katona sebesült meg. Éppen ezért a szovjet tapasztalat lényegében nem Hadászatban érvényesült, de az utánpótlás megszervezésében. Egy 6400 km-es utánpótlási vonal, amit 136.000 vasúti kocsi fedezett, 1945. június—július között a Bajkál tótól keletre. Jelenleg a szovjet távolkeleti hadsereg Mongóliában teljesen önálló. Hosszúlejáratú háború esetére ellátása, önálló jelleggel kérdéses!? A szovjet távol-keleti hadászatot jellemezte a gyorsan mozgó páncélos alakulatok hatalmas tömegű támadása. Ejtőernyős támadás Harbin és Mukden ellen aug. 18-án. Hatalmas tüzérségi előkészítés rakétát kilövő fegyver-rendszerekkel — Katyusa. — A szovjet haderők — kb. 1 millió — jelenlegi tartózkodási helye Kelet-Mongólia, az Amúr és Ussuri folyók mente. A legújabb erőösszpontosítás Dél-Mongóliában a Gobi Sivatag szélén helyezkedik el. Szovjet hadászati tervek a látszat szerint kizárólagosan villámháborúra alapozottak, 24 órán, esetleg egy héten belüli térdrekényszerítése (?) Csinának. A csinai központok megbénítása, majd a csinai atomképesség megsemmisítése. Arra nem mutat semmi jel, hogy a szovjet távol-keleti hadsereg felkészült egy "elhúzott” háborúra! A kizárólagos villámháborút atomfegyverekkel Csina ellen megerősítette az a tény, hogy a szovjet távol-keleti hadsereg főparancsnokának Vladimir F. Tolubko vezérezredest nevezték ki. (Tolubko volt a szovjet hadászati rakéta-erő alparancsnoka.) 2. Hua Min Kuo. A csinai vezetőség álláspontja nagyhatalmi támadó háborút illetőleg egyszerű és világos: ‘‘Először is ellene vagyunk, másodszor pedig nem félünk tőlük. Akárki megtámad minket, elpusztítjuk." Dacára annak, hogy ez a kijelentés szónoklatnak tűnik, nem üres, sőt nem is túl derűlátó álláspont. Az 1930—40-es háborús szakaszban Mao Nemzeti Felszabadító Hadserege a Japán hadsereghez viszonyítva sokkal gyengébb volt, mint jelenleg a szovjet hadsereghez viszonyítva. Ettől függetlenül a Japán elleni háború 8 éve alatt Mao Nemzeti Felszabadító Hadserege kb. 125.000 ütközetben, 1.7 millió japáni katonát pusztított el. A Kuomintang elleni harcban pedig kb. 8 millió katonát semmisített meg! "Szabad Csapat Jellegű Harcászat az, ami képes mozgósítani és felhasználni az egész nemzet erejét az ellenség ellen” (Mao). "Az ellenség előrenyomul, mink visszavonulunk. Az ellenség letáborozik, mink megzavarjuk. Az ellenség elfárad, mink támadunk. Az ellenség visszavonul, mink üldözzük” (Mao). Függetlenül attól, hogy egy támadóhatalom milyen korszerű fegyverek birtokában van, a háború kimenetelét a gyalogság tényezője állapítja meg. Háború bár nem sakk-játék, gyalogság a háború királynője! A csinai néphadsereg arra kapott és kap kiképzést, hogy állásait tartsa, csak akkor lőjjön, ha az ellenség szemefehérjét látja! Ez megköveteli azt, hogy a harcos bátorsággal és önfegyelemmel rendelkezzék. A csinai néphadsereg állandó gyakorlatban élesíti képességeit az éjszakai harcászatban, szabad csapat jellegű harcászatban, hegyi és "dzsungel" jellegű harcászatban. Hozzászokott ahhoz, hogy a csatatérre hosszú, erőltetett menetelés után érjen el, közben a menetelés alatt a környező vidékről szerezze be ellátását. A csinai haderők egyenlőek a világ bármelyik hadseregével 200 méteren belül! Ez azt jelenti, hogy közel
