Szittyakürt, 1974 (13. évfolyam, 1-5. szám)
1974-05-01 / 5. szám
1 8. oldal harcban a csinai harcos fog győzni! Ez a harcászati modor csigázta el a japáni hadsereget. Ázsiában nem a szovjet távol-keleti hadsereg, nem is az amerikai atombombák, de a csinai néphadsereg verte meg a Kwantung hadsereget! A csinai rakéta-tudomány 1969 és 1973 között elérte a Földrészek közötti képesség színvonalát. Atomfegyvereket folyamatosan gyártanak 1966 óta. Jelenleg képesek elpusztítani a szovjet távolkeleti központokat, mint Vlagyivosztok, Nakhodka, Blagovescsenszk, Komszomolsz-na-Amur, Csita, Irkuck és Brataszk. Képesek elpusztítani a szovjet csapatösszevonási gócokat Csojbalszánban, Kelet-Mongólia, a Gobi Sivatag déli részén és Ulan Bátorban. A szovjet atom-csapás nem lesz képes Csinát megbénítani! A szovjet villámtámadás első napja lesz kezdete egy hosszú háborúnak, amiben a Csinaiak lelkiismeretfurdalás nélkül, kíméletlenül, rendszeresen fogják felmorzsolni, kimeríteni, tökéletesen megsemmisíteni a szovjet hullámokat hullámok után. Ez a hagyományos csinai harcászati módszer! Évezredeken keresztül engedte be Csina ellenségeit, mintha képtelen lenne megállítani, majd a magasrendű csinai műveltség és a «ITTVAKÖkf hatalmas embertömegek egyszerűen megfojtották és elsüllyesztették az ellenséget. A jelenlegi csinai néphadsereg sorkatonasága nyolcszorosán múlja felül a szovjet haderők létszámát az Uraitól keletre. Háború esetén pedig Csina képes kiállítani egy 60 milliós harcos-tömeget a Szovjeunió ellen. Abban az esetben, ha a Szovjetunió atomtámadást indít, elpusztít kb. 300 millió csinait, még akkor is marad 525 millió! A szovjet támadás lehet, hogy képes lesz elpusztítani az összes csinai központokat és összeköttetési vonalakat, de a harcászati-sejtek akkor is megmaradnak, mert erre az eshetőségre képzettek. Megvárni az ellenséget, amíg 200 méterre kerül, mert akkor sem tüzérség, sem bombák, sem páncélosok, sem hangontúli sebességgel repülő vadászbombázók nem lehetnek eredményesek! A Szovjetunió nem lesz képes Csinát megszállni soha! A csinai nép ellen nincs olyan erő a Földön, ami képes lenne harcolni a végtelenségig, mert a csinai hadászati-sejtek addig képesek kitartani. Ilyen háborúra a szovjet nem számít, mert a bolsevista forradalom óta állandóan lebecsülte a nemzeti erő-áramlatokat. Képtelen elemezni, felbecsülni és megfejteni a nemzeti érzéseket, de főleg a nemzeti erőket más országokban. Saját faji-előítéletükre alapoznak, mint egyesítőerőre, ami lényegében nem valós, mert az oroszok bár gyűlölik az ázsiaiakat és félnek tőlük, a háborútól mégjobban félnek, sőt harcolni semmi kedvük nincs! Különösen Ázsiában! Nem képesek felértékelni Csina nemzeti öntudatát, ami sokkal erősebb, mint az orosz faji-gyűlölet! Itt és ebben jelentkezik a Csinai Művelődési Forradalom lényege: az ifjúság nevelése! A csinai ifjúság forradalomban nőtt fel, megismerve a küzdelmet, nehézségeket, önfeláldozást. A csinai nép félelmet nem ismerve bátran áll ki az ellenség ellen, függetlenül attól, hogy mik az egyenetlenség tényezői! A határozott tényező az elkövetkező háborúban, Csina és a Szovjetunió között, az emberi-tényező. A csinai nép szelleme, erkölcse, élet és harci kedve, hajlandósága a küzdelemre, önfeláldozásra, életadásra! Ennek a tényezőnek a súlyát senki nem képes megmérni, különösen 825 millióval megszorozva! A háború kimenetele Csina vitathatatlan győzelmével fog végződni! Ügy legyen! A NAP KELETEN KEL. Jobbágyi László, dr. _________________________________1974, május hó Lássunk tisztán! A nemzeti egységre támaszkodó politika felszámolása a CFR világkormánykotyvasztók alfája és ómegája. Előző írásomban ezt is igyekeztem bemutatni Görögország, Csile és hazánk esetében. Igazi potenciális ellenségük azonban nem az előbb említett kis országok, hanem a nagyhatalmi listára került azon államok, ahol befolyásuk csekély vagy a nullával egyenlő. Ide kell sorolnunk Japánt és Csinát. Halálfélelem fogja el őket még annak a gondolatára is, hogy a két hatalom összefog és az arabok támogatását és olaját biztosítva értéktelen papírtigris múzeummá devalválja New York-i bankközpontjaikat. A cion-tulajdonú amerikai média mindent megtett, hogy a japánokat lejárassa; vérszomjas, alattomos, megbízhatatlan nációnak agymossa őket. S ebben a befeketítő ármánykodásban kétségtelenül értek is el sikereket az amerikai masszaembernél. Amikor 1971-ben Nixingerék felvették a kapcsolatot Csinával, nem értesítették Japánt. Azóta is azon fáradoznak ,hogy a Felkelő Nap országát úgy vonják be a New York-i—moszkvai együttesbe, hogy az csak alárendelt szerepet kapjon. Japán segítse tőkével a szibériai olaj kiaknázását. Japán azonban csak úgy hajlandó csatlakozni, ha a Szovjet visszaszolgáltatja az elorzott Kurilli szigetcsoportot. Amikor most az izráeli—arab háború kapcsán Japán elismerte az arab követelések jogoságát, Washingtonból rögtön udvarias ultimátumot kapott, amelynek lényegében az volt a mondanivalója: ha Izráel ellenes politikát folytattok, akkor átkunk rátok; hétrossz nektek! Japán azonban nem hátrált meg és most a világösszeesküvők játékával teljesen tisztában lévő Szaud-Arábiával kötött baráti és kereskedelmi egyezséget. Ez olyan tűrhetetlen lépés volt a gyűlölt dzsepek (japs) részéről, hogy az összeesküvők riadót fújtak. A félzsidó Goldwater — akit Buckleyhez hasonlóan konzervatívnak álcáznak, de valójában a nemezti mozgalmak, par excellence a napkeleti nemzeti politika esküdt ellensége — olybá nyilatkozott, hogy az eljövendő harmadik világháborúban, ami Csina és a Szovjet között tör ki, az USA a Szovjet oldalán lesz majd található. Figyelmeztetés ez Tokió felé: csak lassan a testtel, vigyázzatok; a két szuperhatalom a “sárga veszedelem” ellen fog össze. A japánok és csinaiak azonban nagyon jól tudják, hogy a háborút mindig azok nyerik meg, akik a szilárd erkölcsi fedezet; a család, a haza, a szorgalmas, nemes munka szeretetének és az értük való önzetlen áldozatvállalásnak a birtokában vannak! A közömbösségre, a katonai behívók elégetésére ösztökélt kábítószerekkel lezüllesztett, családját, hazáját nem tisztelő amerikai ifjúság hogyan veszi fel a harcot a turáni erővel szemben? Hogyan fog viaskodni a Szovjet imperializmus katonája, az az ukrán, tatár, litván, lengyel, magyar katona, aki csak az alkalmat lesi, hogy fegyverét a halálbaküldő "elvtársurai” ellen fordítsa? A világuralomra törő CFR haramiák a görög, a csilei, magyar, japán, csinai politikájukban nemcsak leleplezték önmagukat, hanem megkezdték saját sírgödrük csákányozását is. Az ókori tiglatpilezári népirtástól a katyni tömegmészárláson, a hirosimai atompusztításon a palesztiniai arabok legyilkolásáig mindenütt a cionisták véres kezét látjuk. S ezek a kegyetlen gyilkosok a japánokra kenik az alattomos vérszomjasság bélyegét, a csinaiakat hibáztatják a kábítószerhasználat amerikai elterjedésében. Tudatosan mocsárba süllyesztették az amerikai ifjúságot, elsorvasztották jellemét, hogy a gerinctelen masszán kényük-kedvük szerint uralkodjanak. Azt azonban kifelejtették a számításból ezek a minden hájjal (vagy úgy látszik mégsem minden hájjal) megkent fenevadak, hogy az ilyen kocsonyaváz ifjúság holtbiztosán csatát veszt majd a turáni acélosság harcosaival szemben. Megkotyvasztották a mérget és mo'st saját maguknak kell azt elfogyasztani! A halálméreg pedig nem ismer kivételt, nem ismer bocsánatot! (VTYZ) GYÖNGYSZEM A PORBAN... Nagyon sokszor abba a hibába esünk, hogy az élet hatalmas útjának porfellegeiben, a szerényen meghúzódó gyöngyszemeket nem veszszük vagy talán nem akarjuk észrevenni. Legjobban vonatkozik ez a velünk együtt emigráns kenyeret evő, hazátlanságba taszított, de szívében lelkében magyarnak megmaradt költőre. Vannak akik hangos kiabálással igyekeznek magukra felhívni a figyelmet, hogy lássatok, halljatok, mert én vagyok a költő, de mindezen jól hirdetett, valahogy idegen ízű költészetnek azért mégsincs maradandósága. Vannak akik az irodalmi szabályok, stílusformák miegyebek betartására és megtanulására hatalmas összegeket és időt töltenek, de szavukból mégis idegenség cseng, valahogy nem veri vissza azt a hangot, mely lélekig hat. Vannak itt sokan, akik 56 októberének dicső napjairól írtak, zengtek ódákat, de azokat a napokat valahol Nyugaton, a televízió képernyőjén keresztül látták csak, lényegében soha át nem élték a dicsőséget. Szerény kis gyöngyszemünk, mely nem kiabál csak csendben meghúzódva tapossa velünk és szívja az élet porát, csendesen írja meg sorait, népe tragédiáját és ez a fiatal költőnk szabadságharcos, a szó legszorosabban vett értelmében, Mányoky-Német Károly. Nem kesereg tragédiánkon, de tisztán látva bajainkat írja: Ötszáz éve Csatát-csatára vesztettünk. Ádáz harcban, Gyilkolt sorvasztó — Belviszály. Mindezek mellett világosan látja azt is, hogy problémáink más, ugyancsak belső okozója és minden félelem nélkül le is meri írni: Urak’ dölyfös nagy urak! Csak nektek köszönhetjük — Hogy elveszett az Ország: Rab-bilincsbe hullt kezünk. Nem csupán külső háborúság és belviszály, de valahogy mintha az elevenjére tapintott volna soraival. A börtön és a harcok utáni szenvedés, mely vele együtt a nemzeté is, szeretné valahogy kifejezni érzéseit, fájdalmát és az egyszerű, de romlatlan magyar paraszt leikével, a költészethez fordul vigaszért: Költészethez c. versében: Titkon esengtem hozzá. Dalnok lettem egyszerűn’ Lantot fogtam kezembe, Rögös úton keserűn. Vágtam hasítva sziklát. Vérzett tenyerem sebe, írtam kézről-kéz adva, Dalt szőttem verseimbe. S a dal, amit versébe szőtt, az átélt dicső napok emlékét örökítik: Egy voltam a sok közül az élre mertem állni szembe nézni halállal Amikor nincs kegyelem. Ma hosszú évek távlatából, joggal kérdi e rohanó világtól Társaimhoz c. költeményében: Kik egykor — velem voltatok, Most kérdem — Hányán maradtunk? Nem sokan, Legtöbbje meghalt: Ki tudja? Sorjában őket. Arcukat — Lelkembe vésten Itt élnek S felejthetetlen. S a megemlékezés Halottak Napja c. versében egyszerű, de megrázó: Nekem is vannak hallotjaim, testvéreim, akik korán megtértek az Őseimhez és és Szüleim: Édesanyám, aki még serdülő koromban itthagyott árván és az Édesapám, aki száműzetésem alatt távol tőlem megtért kemény örökké küzdő apáihoz szintén. Lélekben ott vagyok sír halmaiknál, nincs felejtés. Versei nem kérkedők, de megrázó valóságukban magát az életet tükrözik, melynek vele együtt részesei vagyunk, de rohanó életünk mindennapjaiban nem vesszük észre mindazokat, melyeket e fiatal baj társunk meglátott s verseiben mégegyszer átélt. “1956. október 23.” c. verseskötete kapható a szerzőnél, valamint a totorontói könyvkereskedésekben. HOJ r FELHÍVÁS ! MAGYAR TURÁNI TESTVÉRI KÖZÖSSÉG EURÓPAI SAJTÓ REFERENSE! KÉRJÜK LAPUNK RÉSZÉRE A PONTOS POSTA CÍMÜKET, A SZERKESZTŐSÉGÜNKBE ÉRKEZETT LEVELEK TOVÁBBÍTÁSA VÉGETT. TOVÁB J V
