Szittyakürt, 1974 (13. évfolyam, 1-5. szám)
1974-04-01 / 4. szám
12. oldal «IttVAKOfct 1974. március hó A magyarság kelet-közép-európai helyzete (Folytatás all. oldalról) fürkészte-kereste a tatár vonásokat a magyar arcokon. Őt akkor már évek óta ismertem. A következő eset egy autóbuszon történt. Egy háromtagú társaság szlovákul beszélgetett. Egyik hozzámfordult és nemzetiségem felől érdeklődött. Megmondtam. Mire ő elég csúfondáros hangon mindjárt Trianonnal kezdte. Valahogy így: "Na, most már sírhattok ,hogy mindent vissza ... Igaz, az okotok is megvan rá, stb.” Egy elsőbb ösztön hatására mindennapi, emeri dolgokra tereltem a beszélgetést. Megemlítve, hogy külsejük rokonszenves benyomást keltett bennem. Gyorsan változott a hangneme. Végül őszinte együttérzését fejezte ki, majd "őszinteséggel az Isten áldását kérem az uj emigráns életére” — fejezte be a beszélgetést. Elérzékenyülését lehetett látni, amikor megemlítette, hogy régen — azért volt sok szép is. Amikor elmentek, arra gondoltam, hogy cseh szomszédaink szorgalmasan dolgoznak ugyan, de egy szlovák gyorsan felmelegszik, ha összekerül egy magyarral, egy normális hangnem esetén. Itt a testvéremre kell emlékeznem, aki nemrég egy szlovák családba nősült be Miskolc környékén. Aki ezeket írta: "Feleségem és családja mély keresztény vallású. Engem és a magyarokat szerető, megbecsülő és egyenes, becsületes család. Jól választottam.” Egyízben, hazafelé menet, már messziről integetett a házinéni, s láthatólag megdöbbenve újságolta, hogy új lakója van. Neve Szekeres, valamiféle könyv alapján állítja, hogy az utolsó magyart is ki kellene tenni a Kárpát-medencéből, mert ázsiaiak. A házba belépve odasúgtam a barátunknak, hogy beszéljen csak nyugodtan, mert magam is csak beszélem a magyar nyelvet. Fürgén hozta a könyvet s olvasni kezdte oroszul vagy ukránul — már nem emlékszem. Mi a különbség a két nyelv között végeredményben? Amikor látta, hogy nem értem, csalódottan kérdezte, hogy ki vagyok. Tatár, mondtam határozottan. Mire ő figyelő tekintettel, vontatott hangon mondta, hogy az nem létezik. Na, látja — mondtam —, ezt Ön mondta. Ön mást lát, mint amit olvas. Amikor az USÁ-ba kerültem, a sors megint úgy hozta, hogy olyan családdal kerültem kapcsolatba, ahol a férj román, az asszony szerb volt. Steve-vel barátságot kötöttem, s mikor mindenki együtt volt, tálaltam a trianoni ügyet. Előzőleg ő örömmel, lelkesedéssel mondta, hogy Jugoszláviában mindenki boldog és elégedett, mindenki szereti ott a kommunista rendszert. Először Európa történetében megtalálták a módját a különböző nemzetiségek harmonikus együttélésének. S mi szeretjük a magyarokat. Kértem őt, hogy sorolja fel az ott élő népeket. Felsorolta. A végén hozzáfűztem, hogy magyarok is vannak. Most légy olyan kedves, sorold fel az ún. Szövetségi Köztársaságok neveit. Megtette. A végén megint megjegyeztem, hogy itt megint kimaradt valami... Most kérdezem tőled, Steve, hogy miért nincs Magyar Szövetségi Köztársaság Jugoszláviában? Hisz kétszer annyian vannak, mint a macedónok. Egyébként a macedónok lélekszámát ismerte, a magyarokét meg nem. — Aztán egyszerű szavakkal megmondtam neki, hogy mi magyarok ugyanúgy szeretjük a hazánkat, mint ti a tiéteket. Ezért nem tartjuk jó szomszédi viszonynak azt a tényt, s azt a módot, ahogy a magyar Délvidék több mint egymillió magyarral hozzátok került. A Magyar Szövetségi Köztársaság felállítása is teljesen értelmetlen, amikor a szomszédban egy magyar állam létezik. A jószomszédi viszony akkor fog helyreállni, ha a magyar Délvidék csorbítatlanul visszakerül. Az idősebb szerb hazafi sem szólt semmit, de néha keményen villant a szeme. Utolsó esetként a bolgár Taneff-el és Nivichanov-val, valamint családjukkal történő beszélgetésemről szeretnék részletezni. Nivichanov házában voltam vendég Californiában. Ő az 50-es években van, s a bolgár királyi rendőrség tábornok vezetőjének a fia. A háború alatt a berlini műszaki főiskola hallgatója volt s nyári és téli szünidőkben hazafelé utaztában Budapesten szokott néhány napig tartózkodni. Beszélgetésünk alatt rátért arra, hogy őt többször meghurcolták odahaza, mint osztályidegent. Egyízben, amikor a politikai rendőrség épületébe vitték, egy a kezénél-lábánál a padlóra szögezett embert mutattak neki, s közölték vele, hogy ő lesz a következő. Taneff rámtekintve elsápadt s látszólag vonagló arcizmokkal tiltakozott, hogy ez nem igaz, mert a kommunista rendszer humánus, emberszerető. Ilyet soha senki nem csinált, a kommunista rendszernél emberibb nincs. Ö egyébként 1964-ben egy hajóról ugrott a tengerbe és hagyta el Bulgáriát. Azóta ismerem, de messze vagyok attól, hogy ténylegesen megismerjem. Aztán Nixon közelgő kínai útjára terelődött a beszélgetés. Akkor hallottam először egy alaposan megindokolt okfejtést arra vonatkozólag, hogy miért kell az egész fehér fajnak, (mint kommunista szimpatizánsnak ismerve furcsa volt hallani a fajok emlegetését) USÁ-t is beleértve összefogni a Szovjetuniót fenyegető Kína megsemmisítésére. Mondtam neki, hogy Kína nem fenyegeti Bulgáriát, csak jogos elszámolni-valója van az oroszokkal. Bolgár vagy te, vagy orosz? Nem válaszolt, csak verejtékezve figyelt maga elé ... Egyízben javasoltam neki, hogy mi kelet-európai fiatalok itt kint összefoghatnánk népünk boldogulásáért. Szemében az irtózat ült — visszahőkölve tiltakozásra emelte kezeit. Máig sem értem viselkedését. Akkor se, ha tudom, hogy ő kommunista és az oroszokat különösen respektáló. A fentieket összefoglalva nem mondom azt, hogy az esetek mérvadók lehetnek a bonyolult keleteurópai helyzet tisztázásában s erre kell alapozni állásfoglalásunkat — de egy okos ember tanul belőle. Most analizáljuk dr. Kardos honfitársunk fejtegetéseit. Csehszlovákiát illetően kifejti, hogy Szlovákiában ma három és félmillió szlovák él, ami mögött kilencmillió cseh áll. Ez természetes. Azért, mert "jól becsaptuk azokat a hülye tatárokat” ügyeskedéssel akkor 2 millió szlovák és 1 és félmillió magyar került uralmuk alá. Vele együtt a történelmi Magyarország arra a vidékére koncentrált erős ipara. Amit ön elmondott Kardos úr, az egy cseh hazafi álláspontja. Most lássuk egy magyar hazafi álláspontját. Először is meg kell említeni, hogy az elszakított Észak-Magyarországon élő 1 és félmillió magyar szellemi és faji kapcsolatait a mögöttük álló 11 millió magyarral semmi féle trianoni szemfényvesztés nem szakíthatja meg. Valamint kiemelve azt a tényt, hogy a következő európai rendezésnél ill. utána a trianoni területfosztogatók majd elmondhatják hogy "csak egyszer volt Budán kutyavásár”. A Trianon Press Club erősen dolgozik ezen, hogy úgy legyen. Kezdődő kínai kapcsolatainkra — meg elmondhatjuk, hogy azok igen kedvezőek. Szlovákok kapcsolata a csehek propagandája ellenére a magyarokkal is erős. Itt a Pannónia Kör lapját kell megemlítenem. Nemrég dr. Sima Ferenc megszólalt benne — az 1968-as csehszlovák parlament tagja —, aki elmondta az említett lap hasábjain, hogy a szlovák Dubcsek az 1968-as események alatt a parlament folyosóján elmondta azon meglátását, hogy az első történelmi alkalmat meg kell ragadni a szlovák és a magyar nép újraegyesítésére az egyenrangúság alapján. A szerb kérdésnél ugyancsak az érem egyik oldalát vizsgálta meg. Igaz, hogy a magyar Délvidéken élő 1 millió szerb mögött 7.8 millió szerb áll Szerbiában, de ugyanakkor nem említette, hogy az ugyancsak ott élő 1 millió magyar mögött 11 mililó a csonkaországban és másfélmillió magyar "Szlovákiában” áll azok mögött. A horvátok viszonyát a szerbekkel ravaszul elintézte. Igen bonyolult írja. Elfelejtette megemlíteni, hogy a horvátok függetlenségi küzdelme úgy odahaza, mint az emigrációban igen erős. Előbb-utóbb győzelemmel fog végződni. Ezzel Jugoszlávia ereje minden tekintetben meggyengül. Növekedni fognak olyan eszmei áramlatok, amelyek a horvát—magyar kapcsolatok helyreállítását fogják sürgetni. A Virrasztó legutóbbi különkiadása meg arra enged következtetni, hogy a magyarokkal való kapcsolatuk, a másik oldalról nézve, nem bonyolult. A román kérdés tálalásánál van a legnagyobb hiba. A kérdés megvilágításának módja mutatja a tárgyi felkészültség hiányát is. Itt megint egy román hazafi álláspontját tükrözi. Úgy a négy és fél millió erdélyi, mint a 12 millió román földön élő román számadata körül baj van. A két és fél millió magyart egyszerűen leírta. Ez nem volt szép. Most nem akarok foglalkozni az ún. bukovinai csángó magyarsággal, hanem csak azzal a 12 millió román lélekszám beállításával. A Danubian Press következő könyve Török Sándor tollából "Településtörténeti Tanulmányok és Határproblémák a Kárpát-medencében" lesz. Amelyben látni fogjuk, hogy a másodszori honfoglalás alkalmával a magyarok nemcsak a Kárpát-medencében települtek meg, hanem az al-Duna vidékén is. Nem is beszélve arról, hogy a magyar fajú, és nyugat felé támadó húnok és besenyők nagy tömegekben hígították fel a Havas-alföld románjait. Szóval azzal a 11 millió román lélekszámmal nagy baj lesz. Végül 808 ezer ruszinról beszélni azt hiszem egy kis túlzás. Az erre vonatkozó forrásmunkák a magyar—rutén föld összlakosságát 340 ezerre teszik az elcsatolás idejében. Az összefonódott orosz—ukrán szovjet-hatalom a második világháború után egy teherautó-kampánnyal javított a fele-fele arányon a magyarok és a ruténok között, de nem lényegesen. Külön kell foglalkoznom az ukrán kérdéssel. Tekintetbe véve azt az okot, ami cikkének megírására késztette és amire felszólítja a kék-újság olvasóit, azt kell megállapítanom, hogy Ukrajnát, mint a CCCR 2. nukleáris hatalmát egy irreális közép-európai közösségért, számbaveszi a küzdelemre ugyanazon nukleáris hatalom ellen. Ez kérem egy lehetetlenség. Fölösleges arról írni, hogy az említett két ország az utóbbi 600 év viharaiban mindig együtt menetelt. Ez az ikertestvér az egyre tornyosuló kínai viharban, történelmi tapasztalatunk alapján, vállvetve az érdekelt szláv népekkel soha nem látott szolidaritást fognak bizonyítani. Valószínű, hogy ezt sokan nem látják idekint, mert nem népi, nemzeti politika talaján állnak. Ők a nemzeti politika hívei. A nyugati világban élő egv-két szláv vezéregyéniség a faji öszszetartás ösztönétől hajtva csak tompítani igyekszik az elnyomó szovjet hatalom elleni fegyver élét. Ha Kína "egycsapásra” tisztázza viszonyukat egymás között, háborúval, vagy békésen, Ukrajna az egészséges nemzeti érdekek szemelőtt tartásával szigorú nemzeti politikát fog folytatni. Az említett nyersanyagaiból az fog részesedni, akinek a legjobb valutája lesz. Tekintetbe véve a nyugateurópai államok ambícióit, s azt a tényt, hogy Anglia és Franciaország elvesztette nyersanyagbiztosító gyarmatait, s Németország meg állandóan nyersanyag-hiánnyal küszködik — az állítólagos ukrajnai nyersanyagok zsinpregyenest fognak Nyugat felé vándorolni. Aztán megint elmondhatjuk, hogy megint egy hibát csináltunk. Igaza van abban a cikk írójának ,hogy becsüljük meg szomszédainkat. De ehhez először meg kell tanulnunk becsülni önmagunkat. S meg kell becsülnünk mindazt, ami a miénk. Értékelni kell az elcsatolt sok-sok millió magyar szorgos keze munkáját. Milyen egyszerű ez. Miért kell egy mániákus ötlettel tönkretenni önmagunkat? Következőkben néhány kérdést szeretnék feltenni. Milyen közös ügyért kell összefognunk Közép-Európa becsületes reprezentásaival? Nem számítva az általános emberi összefogás szükségességét ezen a földtekén. Amikor Trianonról beszél, miért emeli ki a Lengyel—Magyar Világszövetség elsődlegességét? Hisz Lengyelország nem érdekelt a trianoni kérdésben. Miért nem a román—, szerb—, cseh—magyar világszövetségről beszél? Miért nincs nekik politikai emigrációjuk úgy mint a magyaroknak? Ezek mind kétségbevonják álláspontja helyességét. A Trianon Press Club kibontott zászlójára azt írtuk rá: VESSZEN TRIANON. Van mód, van lehetőség rá. Célkitűzésünk anyagi szükséglete jóval alatta van a nyugati világban élő magyarság anyagi erejének. Arra kérünk minden magyart, hogy anyagi hozzájárulásával vigye előre nemzetmentő munkánkat. Göncz Miklós T. P. Club USA vezetője «IttVAKÖkt Megjelenik havonta Publ. Monthly — Publ. raensuelle Felelős szerkesztő — Editor: MAJOR TIBOR Kiadó — Publisher: HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM Levelezési cím — Corresp. Offices: USA: Hungária Szabadságharcos Mozgalom P. O. Box 534 — Edgewater Branch, Cleveland, Ohio 44107 Előfizetés: Egy évre $7.00 — egyes szám ára 50e Printed by Classic Printing Corporation 9527 Madison Avenue, Cleveland, Ohio 44102
