Szittyakürt, 1974 (13. évfolyam, 1-5. szám)
1974-05-01 / 5. szám
JZlíTVAKÖfcT XIII. ÉVF., 5. SZÁM 1974 MÁJUS HÓ ÁRA: 50 cent. Tisztelgünk Mindszenty József hercegprímás Magyarország első zászlósora előtt AZ 1956-OS MAGYAR FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC BARIKÁDJAINAK HARCOSAI NEVÉBEN A HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM TISZTELEG MINDSZENTY JÓZSEF HERCEGPRÍMÁS ELŐTT CLEVELANDBA ÉRKEZÉSE ALKALMÁBÓL. MOZGALMUNK AZ 1956-OS TÖRTÉNELMI ESEMÉNYEK MAGASLATÁN ÁLL, ÉS E TÖRTÉNELMI SZEREP MINDEN DICSŐSÉGÉT ÉS SÚLYÁT HORDOZZA. FELADATA, HOGY MINDEN RÁGALOMMAL, FELEDÉSSEL ÉS ELSZÜRKÜLÉSSEL SZEMBEN TISZTÁN ŐRIZZE MEG A MAGA FORRADALMÁNAK A ZÁSZLAJÁT. A NAGYSZERŰ FORRADALOM, AMELYNEK FEGYVERES HARCOSAI VOLTUNK, LERÁZTA A KERESZTÉNY EGYHÁZAK KEZÉRŐL A BILINCSEKET. A GYŐZEDELMES FORRADALOM PEDIG VISSZAHELYEZTE EGYHÁZI MÉLTÓSÁGÁBA MINDSZENTY JÓZSEF HERCEGPRÍMÁST, RAVASZ LÁSZLÓ REFORMÁTUS ÉS ORDAS LAJOS EVAGÉLIKUS PÜSPÖKÖT. MINDSZENTY JÓZSEF HERCEGPRÍMÁS EGYHÁZI MÉLTÓSÁGÁBA VALÓ VISSZAHELYEZÉSE AZONOS AZ ORSZÁG ELSŐ ZÁSZLÓURÁNAK MÉLTÓSÁGÁVAL IS. ÉPPEN EZÉRT KÉRJÜK A FEKETE INTERNACIONALIZMUS AZON KÉPVISELŐIT, AKK MOST OLY ELŐSZERETETTEL CSAK "BÍBOROS ÚRNAK” NEVEZIK A SAJÁT ORSZÁGUK ZÁSZLÓSURÁT, HOGY NE JÁTSZANAK "KÁLLAI-KETTŐST” A VATIKÁN ÉS A MI LEGSZENTEBB NEMZETI ÉRZÉSÜNK KÖZÖTT. MI NEMZETI FORRADALMÁROK, NEM FOGADJUK EL A PÁPÁNAK EZT A KÖZMEGDÖBBENÉST KELTETT HATÁROZATÁT, MINT AHOGY NEM FOGADTUK EL A MÉGZSIDÓBB RÁKOSI-RÓTH ALKOTMÁNYÁT SEM ÍGY SZÓLTUNK MOST ÉS ÍGY FOGUNK SZÓLNI AZ ORSZÁG ELSŐ ZÁSZLÓSURÁNAK SZÍNE ELŐTT IS. a HSzM Központi Vezetőségének megbízásából: Major Tibor ORSZÁGH JÓZSEF: Turánizmus vagy Kereszténység (VÁLASZ EGY VITAINDÍTÓ ÚJSÁGCIKKRE) Dr. Zsigmond András, a kanadai Magyar Élet hasábjain a magyarságtudomány egy alapvető kérdését veti fel a Tiszta vizet a pohárba című rövid írásával. A szerző a magyar őskutatás szerinte káros megnyilvánulásait teszi vita tárgyává. Egyre szélesedik az emigrációban — és Magyarországon is — a korszerű magyar őskutatás után érdeklődő műkedvelők tábora, akik lelkesedéssel figyelik legjobb magyar történészeink és régészeink a magyar eredetkérdést és az úgynevezett "honfoglalás” előtti történelmünk feltárását célzó, figyelemre méltó munkáit. Sok szó esik (talán még nem elég) a szumir és magyar nyelvrokonságáról. Ez az érdeklődés nem a “tudományos szenzáció” keresése. Sokkal több annál: a magyarvérű értelmiség, sokszor tudat alatt érzi, hogy itt rejtőzik magyarságtudatunk magva, hogy itt keresendő a nagy magyar titok, fajtánk fennmaradásának a titka. Nem túlzás azt állítani, hogy történelmünk nemzeti szellemben való átértékeléséből fog elindulni az igazi magyar föltámadás. Az idegenek által ráhányt salaktól megszabadulás viszi majd a nemzetet az igazi öntudat felfelé ívelő útjára. Önmagunkat kell megtalálni ahhoz, hogy megleljük helyünket a nemzetek közösségében. Ez a történelem átértékelő munka egy valóságos Kulturális Forradalom. Tudjuk jól, hogy minden forradalom áldozatokat is követel és a harc hevében néha fájdalmas sebeket is ütnek. Sok idejét múlt felfogás kerül lomtárba, sok történelmi alak vonul az őt jobban megillető — néha szerényebb — helyre, bármenynyire fájdalmas is ez bizonyos "ezeréves hagyományokhoz” ragaszkodó személyeknek. Mielőtt a turánista történészek munkáit bírálnánk, szét kell választani bizonyos fogalmakat. Kellemetlen félreértésekre ad alkalmat a világnézet, illetve a vallás összekeverése a történelemtudománnyal. Ha ezek a fogalmak bizonyos mértékig kapcsolatban is vannak egymással, de illő tisztázni, hogy mit akarunk és azt, hogy mit tartunk lényegesebb kérdésnek. Itt egy próbakőhöz érkezünk: Mit tartunk lényegesebbnek, a vallási, illetve filozófiai kérdéseket, avagy a magyarság egyetemes fennmaradásának a kérdését? Néha az igen egyszerűen így fogalmazható meg: mi vagy először, magyar, vagy keresztény, magyar vagy kommunista? Nem mintha a magyarság fogalma összegyezhetetlen lenne a kereszténység vagy a kommunista fogalmával, de előfordulhat olyan helyzet, amikor mindenképpen választani kell. Távol áll tőlem a szándék, hogy dr. Zsigmond Andrást keresztény hitében megingassam, vagy megbántsam. Az álláspontját tiszteletben tartom. Megértem azt a gondját is, hogy nem szükséges újabb súrlódási felületeket kelteni a már úgy is megosztott magyarság körében, de a turáni magyarságtudomány elindult a maga útján és előbb-utóbb minden igaz magyarnak, Zsigmond úrnak is, válaszolnia kell a fent említett kérdésekre, hogy tudjuk miről beszélünk és mit akarunk. Történelmünk utolsó ezer évében, mert történelmünk sokkal több, mint ezer év, a kereszténység és a magyarságtudat sohasem állt ellentétben azon egyszerű oknál fogva, hogy István király a magyarságot bizonyos — és vitatható — okokból keresztény Európa érdekkörébe erőszakolta. Ez történelmi tény. Az már egy más kérdés, hogy mit kapott a magyarság az úgynevezett “kereszténység védőbástyája” szerepéért Európától és mit veszített emiatt. Nem szükséges itt jól ismert történelmi eseményeket felsorolni, azt tegyék azok, akik a tények alapos ismeretében, szenvtelenül képesek kiértékelni az elmúlt ezer év eseményeit. Történelmet sokféle szempontból lehet írni, de legyünk olyan becsületesek és őszinték, hogy mondjuk meg, hogy milyen szemszögből. Ha magyar szemszögből írunk történelmet, akkor az elmúlt ezer év, ha a kereszténység jelében zajlott is le, de az egyetemes magyar turáni történelemnek csak egy — és valljuk meg őszintén — igen szerencsétlen epizódja, ami a magyarság majdnem teljes pusztulását eredményezte. Ez csak egy tudományos megállapítás és nem keresztény-ellenesség. Az egyetemes magyarság arra a pontra jutott, hogy vagy önmagát megtalálva új alapokra helyezi öntudatát, vagy a többi ideológiával együtt elvész. A zsidók ereje is abban rejlik, hogy számukra a vallás, illetve az ideológia csak eszköz a nemzeti célok érdekében. Egyet értek Zsigmond Andrással, amikor azt írja, hogy az új történelemkutatás következtetései ellentétben vannak a "magyar nép ezeréves hagyományával, az egész magyar történetírással (amit ugyan idegenek írtak)... amely vallotta és vallja, hogy nemzetmentő volt Géza fejedelem és Szent István részéről, amikor — ha kellett erős kézzel — a kereszténységre térítették népünket.” Viszont ez a történelemszemlélet dobta a magyarságot ágyútölteléknek az úgynevezett "művelt Nyugat” védelmében. Ez a történelemszemlélet alacsonyította le Európa legősibb kultúmépét (az egyetlent, amelyik nem másoktól tanult, hanem saját írásával jött, jóval Árpád előtt Euró-