Szittyakürt, 1974 (13. évfolyam, 1-5. szám)

1974-04-01 / 4. szám

8. oldal

St ItTVAKOfcT

1974. április hó

KORAI AVAR KAGANOK

•KöNWeKRŐL

Fehér M. Jenő “A nyugati avarok birodalma" c. a Magyar Történelmi Szemle (Buenos Aires, 1972, 250, 1., 32 tábla, 4 térkép) kiadásában megjelent nagy műve II. kötetének ismertetéséhez fogva eszembe jut L. Halphen, a középkor kiváló kutatójának "A nagy inváziók történelmi fontossága” c. előadása, amit 1928- ban a Nemzetközi Történeti Kongresszuson Oslóban felolvastak. Ebben hangsúlyozta, hogy olyan bonyolult problémák, mint amilyenek a hunok, avarok, bolgárok, magyarok eredete és utóélete, csak akkor lesznek teljesen megvilágítva, amikor nemcsak történészek, hanem régészek, nyelvészek, anthropológusok, geográfusok egy nemzetközi bizottságot alkotnak, amely mintegy összekötője lesz a szerteszét szórt kutatóknak. Ugyanekkor sürgette a munkamódszer egységesítését is, mert szerinte jelenleg egyetlen (discordantes) módszerrel dolgoznak. (Louis Halphen: A travers I’histoire du Moyen-Age, Paris 1950 PUF, 352 1.) Halphen professzor javaslata nyomán fogalmat alkothatunk arról a munkáról, amit Fehér M. Jenő magára vállalt: összefoglalni a népvándorlás idején jelentős szerepet játszott avarság történetére vonatkozó könyvtárnyi anyagot. — A múltban lejátszódott események lehetően hű rekonstruálását a szétágazó "segédtudományok” részlet-eredményei sokszor csak megnehezítik. Maguk az egykori források sem mindig megbízhatók. Fölismerhetetlenségig torzított vagy csonkított cserepek nemcsak a régésznek okoznak fejtörést, hanem az ehhez hasonló töredékes vagy célzatos föl jegyzések a nyelvésznek, történésznek.

További és nem kis nehézségek okozói a zavaros és előítéletektől terhes, irányzatos feldolgozások. Az így tenyésztett vadhajtások mellett a felületességükkel népszerűséget szerzett “művek” ártanak széles körökben a legtöbbet. — Fehér M. Jenő összegező munkájának értékét tehát csak növeli a hangyaszorgalommal gyűjtött anyag megrostálása. Ami maradék, az is jelentős és megszerkesztéséhez elengedhetetlen a már(Európai Sajtó Referense)

Ref. No.; Ny. Uv. 373/74

Vitéz D. N. Árpád, a Magyar Turáni Testvéri Közösség ázsiai megbízottjától f. hó 28-án párizsi tartózkodásakor a sajtóközleményt átvéve, rövid tájékoztatással az alábbiakban ismertette a palesztin szervezettel kötött megegyezés fontosságát.

Az 1956-os Forrodalmunk és Szabadságharcunknak az amerikaiaktól történt elárulása, majd 1973-ban a bécsi SALT-értekezlet minden kétséget kizárólag leírva hazánkat a szabad nemzetek sorából, sürgős köte-KEDVES OLVASÓINK!

Megvételre keressük az alábbi könyveket:

Marschalkó Lajos: Országhódítók Padányi Viktor:

A nagy tragédia Bosnyák Zoltán:

A magyar fajvédelem úttörői Henry Ford:

A nemzetközi zsidó (magyar nyelvű kiadás)

már művészi képzelőerő. — A költői megérzés vallotta, hogy "hajdan nagy volt a magyar!” De mert a költő szólt, így sokan, ha szívesen hallgatták is az ilyen és hasonló kijelentéseket, leginkább költői túlzásnak könyvelték el. S így voltunk vagy vagyunk a hun—avar—magyar folytonosság kérdésével.

Ha Fehér “Az avar kincsek nyomában" c. kötete már sok meglepetést hozott, az előttünk fekvő sem nélkülöz újabbakat. Ennek első fejezeteinek egyike éppen a hun— avar—magyar folytonosságnak a napjaink politikai tragédiáját is érintő kérdésével foglalkozik. Hogy miről van szó? Válaszoljon a kérdésre az alábbi kivonatos közlés:

“Attila ... úgy szerepel nemcsak az európai történelmi köztudatban, mint akinek ‘sem elődje, sem utódja’, így aztán könnyű volt a következetlen krónikák lapjaira becsempészni a téves és félrevezető véleményt, hogy halálával egy térségileg és népességiig is annyira jelentős Hun Birodalom a maga 80 éves múltjával a gyermekmesék rigmusa szerint eltűnik: köd előttem, köd utánam-szerűen. — Az ‘eltűnés’ alaptalanul hangsúlyozva szerepel és csak a legújabb, elfogulatlan irányzatú történészek törnek lándzsát a hunok továbbélése, utódállamaik fennállása és jelentősége mellett. Az eltüntetésben azonban nemcsak s régi krónikák és irányított korabeli ‘haditudósítók’ játszottak szerepet —, ezek megcáfolása nem lenne olyan kemény feladat —, hanem a szlavisztika hajdani és mai művelői, akik e tekintetben pl. a krónikák egyetlen adata szerint 35 évig létező Samo-féle 'szláv királyság’, amit... egy frank kereskedő alapított 622-ben és 657 óta többé említés sem esik róla, a későbbi cseh állam megalakulásáig tovább élt! A kérdés jelentősége nem egészen ‘teoretikus’ és történészek vitájának tápanyaga, hanem az I. világháború után mesterségesen létrehozott és a Monarchia testéből, jobban mondva az ősi Magyarország területéből Trianonban erőszakkal elkapcsolt területeink szláv és oláh lakosságának ‘mitikus’ erőforrása, amit marxista történészek is nagy sovinizmussal szítanak és élesztgetnek azzal a jelszóval, hogy ‘ők már a Duna-medencében voltak’, mielőtt

lességünkké tette az afro-ázsiai tájékozódást. — Az URSS és az USA hatalmi egyensúly-helyzetéből teremtett befolyási övezetekből kitörni szándékozó nemzetek — jelen esetben az afro-ázsiai blokk, majd a hamarosan hozzájuk csatlakozó délamerikai államok — politikuma nagyjából fedi a vasfüggöny mögötti népek elképzeléseit.

1956-ban a moszkovita kommunizmussal szemben harcolva, ugyanakkor elutasítottuk a nyugati kapitalizmust is, a magyar hagyományoknak és adottságoknak megfelelő szocializmust akartunk megvalósítani. Akkor el kellett buknunk, mert ennek megvalósítása a világhatalom birtokában lévő két szuper-hatalom érdekeibe ütközött.

Reméljük, hogy a közeljövőben Pakisztánban összehívott afro-ázsiai blokk tanácskozásain megfigyelőkként résztvehetünk, s ezzel is előre mozdíthatjuk népünk ügyét. — Ugyanakkor Közösségünk alkalomadtán cselekvőén is bekapcsolódik a palesztin kommando-vállalkozásokba, fiataljaink tapasztalatszerzésének céljából.

a népvándorlás iránya errefelé vette volna útját!”

íme, ez egy okkal több, hogy a magyar történetírás foglalkozzék az avarok — állíthatni — elsikkasztott és agyonhallgatott történetével. Eddig főleg szándékos felületességgel vagy kifejezetten rosszindulatúan és röviden tárgyalta az avarokat a Történelem. Pedig föltűnhetett, hogy a kétségtelenül jelentős Carolus Magnusnak az avarok fölött aratott győzelmét mennyire méltányolták, magasztalták az egykorú források és nyomukban a későbbi történetírás. Ha a 800-as években az avarok ellen folytatott hadjáratoknak ilyen nagy volt a fontosságuk, talán mégis illett volna ezzel az "ellenséggel” behatóbban foglalkozni! — Kétségtelen, hogy az avar birodalom feldúlása szanaszét szórta emlékeiket, tehát összeszedésük aprólékos munkát követel s nyomában a hiteles múlt feltámasztása fegyelmezett képzeleterőt, józan logikát.

Az, hogy Fehér mindezen föltételeknek maradéktalanul eleget tesz, arról tanúskodnak művének II. kötetében közölt eredményei is. Valamennyi fölsorolása nem lehet e sorok célja. — A lényeget összefoglalhatni így: sikerrel bizonyítja a folytonosságot vagy kapcsolatot a hun hódítást követő avar honfoglalással. Azonos hadi erényekkel és fejlett államalkotó képességgel rendelkező népek ezek.

A kötet nyitányát a Stuhr-féle csodálkozást "a villámgyors avar rabló hordák Nyugatra vonulása” felett és hamis magyarázatát tanulságos kiküszöblés alkotja. Kifejezetten gyöngyszemként fűződik ehhez a "Sz. Szeverin és a hun népek” c. rendkívül érdekes kis fejezet, amelynek kiegészítését Fehér az “Avarság szellemi öröksége" c. kötetben ígéri nyilván további meglepetésekkel. Egyelőre annyit, hogy Sz. Szeverin életrajzírója megemlékezik e mágus hírében álló püspökről, aki a hun maradványok nagy barátja és védelmezője volt az V. sz. végén, járt Batavisban — Batavárban is, ami "nem más, mint Pass-Hunt kis avar megyeszékhely, ahol a hunok még Sz. István korában is éltek, megőrizve sajátos ősi szokásaikat és jogot formáltak a mai magyar földi Hont megyére!” (Mindez összhangzik Pázmány Péter önéletrajzi megjegyzéseivel ...)

Fehér külön kiemelendő érdeme, hogy biztos kézzel nyesegeti a helynévkutatás terén a germánista és szlávista történészek és nyelvészek tenyésztette bozótot. Idetartozik az au-végződésű helynevek megfejtése a mongol "aul = lak, telep” szószármaztatással, egyszersmind bizonyítva, hogy e helyek egykor hunoktól, majd avaroktól lakottak voltak. (Föltételezve, hogy nem vagyok optikai csalódás áldozata, a "hun’’-kezdetű nevek közé sorolnám az aquitaniai Hunaud főúrat, aki 777 körül fellázadt Carolus Magnus ellen. — Id. Folz, R.: De l’antiquité au monde módiéval, Paris 1972 PUF, 299 és Auzias, L.: L’Aquitaine, carolingienne. P. 1937.)

A Fekete-tengeri hun államok c. fejezetből megtudjuk, hogy a sabirokat 515 után Bizánc az ottani hunok ellen akarta felhasználni, s hogy ezek a hunok latin műveltségűek. A hunugor nevet, amiből származtatható a Hungary, Hongrois, stb., Jordanes (551 k.) erről a vidékről jegyezte föl, Attila népe maradékára alkalmazva. E hun néphez csatlakozott 470 k. a Var és Qun (vár-kun) avar törzs. Itt esik azután szó az egyre valószínűbb három "magyar”

honfoglalásról: az első a hunokkal érkezetteké, a második az avarokéval, a harmadik Árpád vezérlete alatt.

E nagyszabású nyitány végső akkordjaként megszólalnak a régészektől feltárt sírok, köztük pl. a mosonszentjánosiak, "ahol egymás mellett egy időben hunok és avarok temetkeztek!”

Maga az avarság a türkök előnyomulása következtében érintett, különböző népek (uar, xunni = avarkun, kutrigur, ogur, stb.) törzseinek egyvelegéből alakult ki az V. sz. elején. Korábbi sorsukat a perzsiai vallási villongásokat ismertető fejezetben nyomozza a szerző. Figyelemreméltó, hogy I. Chosroes Anosirván (531-79), sassanida uralkodó, akinek anyja hunszármazású volt, intelmeiben az avarokat türkként említi, mivel ezt a gyűjtőnevet alkalmazták akkor minden hunfajta barbárra ... Anusirván rájuk erőszakolta a tűztiszteletet és 7 törzsre szervezte őket. Itt bukkan föl az Alániával szomszédos avar törzs neve: hangar, ami Kmoskó és Czeglédy szerint a magyarság egyik névadója lehetett. A Bizánc és Perzsia között vallási ürügy címén is folyt hatalmi vetélkedésből Zabergán vezetése alatt 556/'7-ben a kutrigurok kivonták magukat és megküzdve az utrigurokkal is, 558-ban a mai Dobrudzsa területén átadja a kagáni jogart Baján nagykagánnak.

Szerencsés kézzel iktatta be Fehér itt Lukinich Imre "Az avar-görög háborúk történetéhez” szerény című, de rendkívül alapos kutatásokról árulkodó tanulmányát, ismertetve a Baján uralkodása alatt lezajlott avar-görög összecsapásokat. — S ha ezt szerencsés kézzel iktatta a szerző jelen művébe, akkor ugyancsak méltán illeti elismerés azért, hogy a múltkor már említett Fekete Zsigmond beható kutatások után "Avar védelmi és folyami építkezések” c. 1879-ben írt tanulmányából fac-similében közli az avar alkotások pörölyös bizonyítékait.

Külön figyelmet érdemel a különféle szlávok jelenléte és szerepe az avar birodalomban és ezzel kapcsolatban ismét több avar emlékre utaló helynév elemzése mellett a dúldúló szó eredetének megfejtése. A legújabb "Magyar történeti etimológiai szótár” szerint eredete ismeretlen! Fehér M. Jenő kutatásai után kiderül, hogy a dúló szóval jelölték az avarok azokat a szlávokat, akik az avarság előtt vagy után jártak és végrehajtották azokat a kegyetlensékedéseket, dúlásokat, amelyeket a nyugati történetírás máig az avarok számlájára ír ...

A kötet záró fejezetei az avar-bizánci ellentétekben 602—627 közti történetét adják elő különös figyelemmel a szlávista történetírás ferdítései helyreigazítására. — A külpolitikában klasszikus gyakorlat egy-egy állam közrefogása két oldalról, esetünkben Bizánc harapófogóba szirítása az Avar-birodalom és Perzsia közé miért hiúsult meg 627- ben Bizánc falai alatt? — máig is rejtély. Viszont ezt a kudarcot aligha lehet az Avar-birodalom hanyatlása kezdetének tekinteni, amint azt szeretné általában a történelem. "Az Avar-birodalom határai ebben az időszakban — írja a szerző —, kis módosulásokkal véglegesen megszilárdulnak és a belső szervezés folyamata teljes erővel megindul.”

A 28 lapot betöltő könyvészet közel 500 cím felsorolásával ismét más kutatóknak is nagy szolgálatot tesz.

Csery C. M. dr.

Megrendelhető $6.00 beküldésével:

E. M. FEHÉR, C. C. 5484 C. C.

BUENOS AIRES, ARGENTINA.

Magyar Turáni Testvéri Közösség