Szittyakürt, 1974 (13. évfolyam, 1-5. szám)
1974-03-01 / 3. szám
10. oldal «itrvAKőkt 1974. március hó Äar é wezrckffnrttufa tiiirá tóm-ová(táo a(a "Mi vagyunk a világ legnagyobb családja.” (Alföldi Géza: Turáni Ének.) A legújabb leletekre támaszkodó ösmagyar kutatás szép eredményeket ért el annak bizonyításában, hogy a sumér és egyiptomi, valamint az Indus-völgyi kultúrák letéteményesei az ősmagyarok voltak. 1973-ban, Párizsban a 29. Orientalista Világkongressszuson bebizonyítást nyert a sumér—magyar azonosság, Baráth Tibor A Magyar Népek Őstörténete c. könyvében pedig cáfolhatatlanul igazolja a peremes-piramist építő s a papírást-papiruszt használó egyiptomiak és a Kr.e. második évezredben fénykorát élő Indusvölgyi műveltség ősmagyar mivoltát. J. Churchwald, T. Earll (Mu Revealed, 1970) Csicsáky Jenő (A Magyar Nemzetcsalád Útja, Sydney 1961) írásai ugyanakkor arra mutatnak rá, hogy az emberiség szülőföldje a Hawaii szigetektől a Hús vét szigetekig terjedő MU anyabirodalom volt, amely Kr.e. 11-ezer táján süllyedt el. Móricz János, Csőke Sándor írásaikban felfedik, hogy a MU műveltség közép-amerikai leszármazottai, jelesül a mayák és a még ma is élő egyes indián törzsek (ajmara, kecsua, gajapas) nyelve ősmagyar eredetű. Szerintük a Muról és annak észak-afrikai és délkelet-ázsiai gyarmatairól áradt szét az ősmagyar műveltség. Az egyiptomi kultúrát az Atlantiszról a kara-mayák Tóth (Tudó) vezetése alatt hozták át, míg a sumér kultúra a Délkelet-Ázsiából jövő naga-mayáktól származik. Csobánczi Elemér (Ősturánok, Garfield 1970) ugyanakkor a Kárpátmedencét tekinti az emberi műveltség bölcsőjének; szerinte innen terjedt szét a sumér, egyiptomi, indusvölgyi és az őscsinai műveltség. E. T. C. Werner (Myths & Legends of China, London 1956) és Csobánczi adataira támaszkodva érdekesen alakul a csinai történelem ősmagyar vonatkozása is. A csinai legendák szerint Kr.e. 3340 körül uralkodott Fo-Hi (Föhun?) tanította meg a népet a háziállatok megszelídítésére, amik közül a ló volt a legfontosabb. Fo-Hi-t tekintik az írás feltalálójának is; megjelent előtte egy lóhoz hasonló sárkány, melynek bőrtarkasága különös jeleket mutatott, ezeket lemásolta és írásjeleket formált belőlük. A sárkány a LÓ folyóban lakott és a nép az írást Ló-folyó írásának is nevezte el. A legrégibb megtalált csinai írás JAO (Jó) császár idejéből származik (Kr.e. 2500). A Kr.e. 1766-tól 1122-ig Észak-Csinában a Gobi-sivatagtól délre elterülő országrészen uralkodó SHANG dinasztia ősmagyar (hun) eredetű volt, erre vallanak az Ayang város mellett feltárt bronzedényeken, szerszámokon talált, ősmagyar, szittya állatminták. A ma használatos csinai írásjelek kb. 2000 jele — amely a sumér képírásrendszerrel mutat feltűnő hasonlatosságot — a Shang dinasztia idejéből származik. A soronkövetkező 1100 és 250 között uralkodó dinasztia szintén ősmagyar-hun jellegű; fegyelmezett lovassággal rendelkeztek, egyistenhívők voltak az emberszeretet eszményével. A Csu uralkodóház hunmagyarjai építik a Csinai Nagy Falat a nyugatról fenyegető ugyancsak hunvérű törzsek betörései ellen. A Csu dinasztiát váltotta fel a CSÍN uralkodó család; Csina ettől kapta nevét. Az ősmagyar-hunok Csina történetében mégegyszer és utoljára Kr. u. 385—431 között vittek jelentős szerepet az ORDOS puszta környékén lévő TÓBA birodalomban, amikoris a tobai be nem olvadt hunokat a csinaiak elűzik és azok csatlakoznak az európai végeknél csoportosuló hun testvéreikhez. Az észak-csinaiak tehát lényegében a hunok és mongol-csinaiak keveredéséből származnak. 560 körül Szibériából az UGOROK hatoltak be Csinába, ezek mintegy négy milliót kitevő leszármazottai Csina nyugati határán most is megtalálhatók. Ezek az ugorok (uigorok) feltűnően hasonlítanak a Duna—Tisza közötti magyarokra (L. Kanadai Magyarság beszámolója 1973 szeptemberében, és a csinai képeslapok 73-as számai). Ugyanakkor egy Licent nevű francia szerzetes közvetlenül a második világháború kitörése előtt arról tudósított, hogy az ORDOS puszta táján ma is ősmagyar-hunul beszélő szittya népeket talált. A. T. Sadler (A Short History of Japan London, 1963) nyelvész pedig azt állítja, hogy a Mu-ból jövő japánok nyelve feltűnő hasonlatosságot mutat a sumérral! Churchward ugyanakkor azt írja, hogy a japán és egyes indián törzsek nyelve 40%-ban azonos. Látjuk tehát, hogy a maya, kecsau, nilusvölgyi, indusvölgyi ókori nyelvek, az ó-csinai és ó-japán feltűnő hasonlatosságot, rokonságot mutatnak a sumérral. A sumér pedig bizonyítottan azonos a magyarral! A nyelvi bizonyosság mellett a hitvilág azonossága is jelentős: az előbb felsorolt kultúrákban, pl. mindenütt élt az a hit, hogy az emberiség a Göncölszekér csillagrendszerből származik. Az eddig elért kutatási eredmények még nem egységesek abban, hogy az ősmagyarság a MU-ról vagy a Kárpátmedencéből árasztotta szét az egyiptomi, sumér, indiai, csinai, japán kultúrákat, de abban mindnyájan megegyeztek, hogy a fent említett műveltségek lerakói a sumérazonos ősmagyarok voltak! Az egymilliárdnyi néptömeget számláló turánság tehát igenis létező valóság! Létező valóság és erős meggyőződésünk, hogy nemes tisztaságával, a tudás és igazság hatalmával a közeli évezredfordulóra ez a Csina— Japán vezette turáni erő fogja megváltani a káoszba taszított, gáládul agymosott, elpuhult-elfásult sprengleri világot. S erre az őrségváltásra nekünk magyaroknak, az ősi kultúrák egyenes leszármazottainak felkészülni: szent hivatásunk és parancsoló kötelességünk. Sorakozzunk hát; hív a szeretet és igazság ősistene, a szeretet és igazság turáni szelleme. Befejezésül forrásítsák magyar szívünket Vágó Pál idevágó sorai: "Nincs még olyan tényező, amely a nemzet fennmaradását hatásosabban szolgálná, mint az őseredetig visszanyúló történelmi tudat és az ebből leszármazott, a nemzet közéletét minden vonatkozásban szabályozó nemzeti erkölcs." Ezzel az őstörténelmi tudattal és nemzeti erkölccsel induljunk hát útnak az Évezredforduló Turáni Őrségváltása elé... (VTL) Prof. TÓTH IMRE:------------------ KEMAL ATATÜRK------------ÉS A MAGYAR-TÖRÖK BARATSAG Bár az idegen érdekek eredményes hatására a két nemzet hosszú-hosszú időn át testvérháborúskodott egymással — a ma történelme már bensőséges és szívélyes török—magyar barátságot könyvelhet el. Ez tanítson minket a jelenben, a jövőre nézve pedig megszívlelendő és követendő például szolgáljon! A múlt pusztító és gyilkos testvérharcai ellenére is — úgy vélem —, hogy ez a két testvérnemzet váll, váll mellett harcolhat a közös ellenség ellen. Az esetben, ha származásunk és kultúránk közös eredetének fényénél tudatosítjuk testvérnemzet mivoltunkat és ha mi hun-magyarturk-ok, mint Európában a legősibb kultúra viselői és terjesztői leszünk a pánszláv kommunizmus helyén az egyetlen hatalom — akkor Európa a szabadság, a béke és az emberi jogok érvényesülésének aranykorát fogja élni! Szükségesnek tartom különösen ma, hogy a magyar—török barátság és testvériség horderejére való emlékeztetés és a fölötti lelki elmélyülés céljából bizonyos jelentős pontokat ismertessek. A két nemzet a barátság kiépítését 1920 után kezdte el komolyan. Az első világháború befejezése után kemény emberek vették kezükbe a török állam sorsának gyeplőjét. A nagy hadvezér és széleslátókörű politikus: Kemál Atatürk volt az a nagy államférfi, aki vállalkozott a török nemzet vezetésére és kormányzására. Neki sikerült a török nemzetet viszonylag rövid idő alatt a polgáriasodás saját korabeli szintjére emelnie. Hála Atatürknek! Ö volt a török állam első elnöke, aki a magyar— török barátságot kezdeményezte és az első lépéseket ezen az úton megtette. A közös eredet és kultúra megdönthetetlen tényére épült barátság ma erősebb, mint azelőtt volt. A testvéri együvétartozás és együttérzés nemes szellemében felejthetetlenül nagyot tett a magyar népért. Az 1914-es világháború után az igazságtalan és megalázó trianoni békediktátumot — mely Magyarország ősi földjének kétharmad részét osztotta föl az utódállamok között, s melyet 32 állam írt alá és ratifikált; csak Mustafa Kemál Atatürk és az USA nem ismerték el és nem írták alá. (NB. az USA különbékét kötött Magyarországgal, mely a határokat nem érintette.) Atatürknek a magyarságai szemben tanúsított eme nemes cselekedetét a magyar nemzet mindig elismerte és ma is megfelelőképpen méltányolja. Éppen ezért mindig hálás szeretettel gondol a nagy államfőre, együttérzéssel és igaz testvéri szeretettel a török testvérnemzetre. Ez az igaz és őszinte testvérszeretet legyen az az örökké égő fáklya, mely utat mutasson és bizton vezesse mindkét nemzetet a jövőbe, melynek horizontján most fenyegetőn gyülekeznek a vészterhes viharfelhők. Atatürk idejében megszámlálhatatlan török diák tanult magyar egyetemeken magyar ösztöndíjon, melyet az akkori magyar kormány nyújtott nekik. Ezek a török testvérek aztán tanulmányaik befejeztével viszszatértek hazájukba és a magyar iskolákban megszerzett tudásukat és gazdag tapasztalataikat hazájuk és nemzetük javára gyümölcsöztették! A török nemzet az 1956-os szabadságharc igazságosságát és jogosultságát elismerte és azzal egyetért ma is. Nincs a világnak még egy olyan hozzáhasonlítható másik nemzete, amely még ma is, csakúgy mint 17 évvel ezelőtt annyi szeretettel és oly nagy együttérzéssel írna a magyar szabadságharcról, mint ahogy azt a török nemzet ma élő legjobb írói és költői teszik. Örökszép írásaikban, melyeket a történelem és Kemál Atatürk szelleme ihletnek, rámutatnak a magyartörök testvériség és barátság halhatatlanságára. Kihangsúlyozzák, hogy a testvériség tudatának ápolása, a baráti szálak továbbfonása és erősítése a ma és a holnap nemzedékeinek első kötelessége, hogy ezzel is szolgálja a nagy hadvezér, a kiváló államférfi, a török állam megalapítója: Musztafa Kemál Atatürk szellemi hagyatékát. Kemál Atatürk halálakor — 1938- ban — nemcsak a török testvérnemzetet sújtotta a mély gyász. A magyarság leikét is ugyanolyan mély gyász ülte meg. Vitéz Horthy Miklós, az ország kormányzója, az őszinte testvéri együttérzés kifejezéseként, de azért is, mert a magyar nemzet is szívből gyászolt —, hétnapos országos gyászt rendelt el! Gyászba öltözött az egész ország. Budapest és a vidéki városok házait ellepték a fekete gyászlobogók. A középületeken pedig félárbócon lengtek a szentkoronás nemzeti zászlók. Aki pedig csak tehette, feketébe öltözött, vagy gyászkarszalagot viselt. így gyászolta a magyarság a török nemzet nagy fiát! A két ország közötti földrajzi távolság, valamint a két nemzet fiai közötti vallási különbség ellenére is a közös tőről való származás és testvériség ténye tudatos csakúgy, mint az az elhatározás is, hogy a testvériség közös útján együtt kell menetelnünk! Az örök turáni testvériségben egyesült nemzetek minden akadályt legyőznek! Emlékezzünk Musztafa Kemál Atatürkre (1881—1938) a török nemzet nagy fiára, a magyarság igaz testvérére és őszinte nagy barátjára.
