Szittyakürt, 1974 (13. évfolyam, 1-5. szám)
1974-02-01 / 2. szám
10. oldal «ITtVAKÖftt 1974. február hó AZ iZRAEL-ARAB HÁBORÚ HADÁSZATI KIÉRTÉKELÉSÉHEZ SZEMLE Egyre halmozódnak a most lezajlott Izrael—Arab háborúval kapcsolatos hadászati szempontból is figyelemreméltó cikkek. Bőséges anyag változatos megvilágításban mutatja be a konfliktus előzményeit, okait, eredményeit(?), gazdaság- és katonapolitikai következményeit. — Természetesen nem lehet cél az olvasó átlagos érdeklődését a terjedelmes és nem egyszer egymásnak ellentmondó adathalmazzal megterhelni. így inkább csak a lényegesre szorítkozva tennék néhány kiegészítéssel a magyar sajtóban méltán feltűnést keltett Pécsi Kornél dr. és Takáts M. József mérnök igen jó elemzéseihez. Vitathatatlan, hogy az 1967-i dicsőségessé avatott villámháború óta az ifjú zsidó állam saját propagandája áldozatává vált. Könnyű győzelmeiből következtetve, ellenfeleit lebecsülte! Erre vall most a konfliktus kitörése előtt Arie Sharon nyugalmazott tábornoknak a közelgő választások alkalmából mondott beszédében a dicsekedés: "Izrael katonai szuperhatalommá vált. Európa minden hadserege gyöngébb a mienkénél! Ha akarnánk, egy hét leforgása alatt meghódíthatnánk akkora területet, amely Khartumtól Bagdagon át Algírig terjedne." — íme, az önteltség, az elbizakodott vágyálom ... Gondolt-e ez a tábornok arra, hogy hol van az emberanyag ilyen teljesítményhez?! E példához hasonló 3 nappal a konfliktus előtt az Izraeli Munkáspárt egész oldalt betöltő választási propagandája hirdetve, hogy "A Bar-Lev vonal a mi vonalunk!” Aláírás: Golda Meir, Moishe Dajan, Pinhas Sapir, Abba Ebban. A világhírré kürtőit villámháború sikere után Izrael legyőzhetetlennek tartva magát, lefitymálta az arab emberanyag katonai rátermettségét — amire keserűen ráébredt a múlt év októberében. — Erre mutat a 67-i villámháborúban résztvett izraeli veterán tiszt véleménye egy francia lapban így jellemezve az arabok harckészségét: "Annak idején az első puskalövésre megfutamodtak, ma az utolsó töltényig harcolnak.” Ugyanekkor a többmilliós példányszámú Stern c. folyóirat közli, hogy az egyiptomi csapatok gyűrűjéből kitört izraeli tiszthelyettes, meglepetéséből felocsúdva a legőszintébb elismeréssel adózik a Szuez-csatornán átkelt ellenfélnek. De nem volt ez másként a szíriai fronton sem. "Itt, a Golan-magaslatokon — írja egy angol haditudósító —, a szíriai páncélosok eddig sohasem tapasztalt szaktudásról és harci szellemről tesznek bizonyságot. Többszáz páncélost vesztve, alig akadt köztük, amelyik hátrálni próbált. — Az izraeli veszteségek sem sokkal kisebbek", fűzi hozzá. A Daly Mail lebanoni tudósítója, Malcolm Stuart az izrael-iraki légi harcok megfigyelése után így ír: "Az az állítás, hogy Izrael e háborúban ismét teljes légi fölényt biztosított, csak fenntartással állíthatjuk." Öt megfigyelt légiharc során 5 izraeli Phantom géppel szemben csak 2 iraki Mig lelövését látta. Nem egyszer az izraeli Phantomok kitértek a Migekkel való harc elől. Majd így folytatja: "Mind az öt légi harcban az izraeliek voltak az üldözöttek” ... "Kétségesnek tartom — fűzi ehhez Stuart —, hogy az izraeli légierő 488(?) repülőgépével ebben a háborúban hosszabb ideig ilyen arányú vesztességekkel, mint amilyeneket láttam, ellent tudjon állni.” — Hát ez bizony nagyon valószínűtlen is. Legföljebb a müncheni "Hadak Útján”-t szerkesztő, szolgálaton kívüli pléhgalléros vezérkari tisztje gondolhatta másként, Izraelért aggódva. Föltehető, hogy a válságos napokban az 1967-i győzelem túlértékelése nyomán "új RommeV’-lé előléptetett egykori Hagganah-terrorfiúból altisztté, majd tábornokká kinevezett self-made stratéga, Moishe Dayanba helyezte minden reményét. — Az 1967-i izrael—arab villámháborúban aratott zsidó győzelmet eltúlozva méltató vezércikküket ismét átolvasva, az a benyomás marad, hogy a "Hadak Útján” katonai szakírói a m. kir. honvédség hadi iskoláin ugyancsak elpazarolták az időt és pénzt, ha Moishe Dayant új Rommellé akarták felmagasztosítani. Rommel tábornok újszerű sivatagi harcvezetését, hadászati elgondolásait valóban a világ minden katonai akadémiáján fogják tanítani. Dayan csak a korunkban feltűnt anyagcsaták egyikét vezette. Hogy hogyan? Arra felel az egyik francia lap, többek között írva, hogy Izrael egy heti harc alatt csaknem teljesen felhasználta tartalékolt lőszeranyagát is! Ezért az izraeli El-Al légiforgalmi Boeing-707 gépei eltakart felségjellel!!) már okt. 10 körül az USA-i Norfolkban hadianyagot raktak be pótlásra... Később, amikor az URSS ugyancsak hadianyagpótlásra megnyitotta Szíria felé légi hídját, az El-Al Jumbo-i már nyíltan szállították a hadianyagot, karöltve később a USA légi erői szállító gépeivel. (Ma már ismeretes a NATO nyugat-németországi raktárainak Izrael javára történt kiürítése kapcsán támadt botránysorozat.) Az emberanyag pótlásáról azonban már az ellenségeskedéseket követő 48 órán belül gondoskodtak. Az ellenséges tűzhatáson kívül eső telavivi LÓD közforgalmi repülőtérre "tengeren túlról tartalékosok” (hm!) százai érkeztek, akiket haladéktalanul “egységeikhez” irányítottak. IZRAEL MOZGÓSÍT Kétségtelen tény, hogy Izrael mintaszerűen szervezte mozgósítását. Néhány óra alatt emberállományát 120.000-ről 400.000 főre emelte! A magyarázatot kitűnő mozgósítási terve mellett kiterjedt híradó hálózata, a közlekedési utak sűrűsége és a rendelkezésre álló nagyszámú szállítóeszközök adja meg. Az aránylag kis területű ország mozgósított egységeit 2 órán belül egyenruhával és könnyű gyalogsági fegyverrel fölszerelve gépkocsin útbaindíthatja bevetési pontjára. (Ezt, sajnos, hadi akadémiát végzett uraink alig tudták volna utánozni, mert ehhez zsidó "tehetség és intelligencia” szükséges ..., avagy talán valami más is ... Anyag! Pénz! Nagyon sok pénz!) Egyébként Izrael meglepően gyors mozgósításának ténye egyes katonai szakértők szerint gondosabban időzített felkészültségre mutat, mint amilyent a világgal elhitetni akart Tel-Aviv. Idetartozik a kérdés: tényleg meglepetésszerűen érte Izraelt az arab támadás? Aligha! Hetekkel és napokkal is megelőzőleg csapatösszevanásokat jelentett nemcsak a hírszerző szolgálat, hanem a légi földerítés is a Csatorna övezetében. E nagyarányú csapatösszevonásokról nem tudták megállapítani, vajon támadó vagy védelmi jellegűek-e? — Az izraeli hadvezetés a 67-i győzelemből következtetve, azokat defenzív jellegűnek vélte, jóllehet a légi földerítés hadi hídoszlopok és vízi járművek tömeges jelenlétét állapították meg! A preventív háború gondolatát tehát elvetették Tel Avivban még akkor is ,ha a Szíria—Egyiptomé felvonulás tovább fokozódnék, hogy az esetleges arab támadás esetében az egész világ, de főleg az USA előtt egy békés, felkészületlen áldozat benyomását kelthessék. Föltehető, e propagandisztikus hatás érdekében hajlandók voltak a meglepetésből eredő első csapás sikerét az ellenfélnek átengedni. — Milyen mértékben érte el Izrael ezt a célt? Azt mindnyájan tapasztalhattuk. Világszerte a sajtó, a rádió, televízió csaknem kizárólag izraeli forrásból közölt híreket s a Bar-Lev erődvonal létéről a háború kitörése után vagy 10. napon értesülhettünk. Az USA-ban élő zsidóság négy nap alatt bevallottan 80 millió dollárt adott Izrael megsegítésére. (Tanulhatnánk tőlük!) Washingtonban már a múlt év nyarán mérlegelték Izrael hathatósabb támogatása kérdését és az emiatt az olaj ellátás vonalán támadó nehézségeket. Árulkodó erre Izhak Rabin, volt vk. főnök, Izrael washingtoni nagykövetének a m. év júliusában Tel Avivba küldött jelentéséből ez: "Az amerikaiak azért adtak fegyvereket, hogy azokat szükség esetén használjuk... Az USA- ban egyre inkább kialakul a nézet, hogy a civilizált világnak végső esetben jogában áll, ha kell erőszakkal az olajforrások ellenőrzése..., amennyiben valamelyik középkori módszerekkel uralkodó, hatalmaskodó tényleg a civilizált világ millióit veszélyeztetné.” (Aláhúzás tőlem!) A "civilizált világ” közös érdekeként feltüntetett izrael—arab ellentét jegyében Izrael bátran nézhetett a küszöbön álló arab támadás elé. Ami az arabokat illeti, megállapítást nyert, hogy hadseregeik harcos szelleme, katonai és műszaki felkészültsége az 1967-i háború óta sokat fejlődött. A szovjet szakértőknek és kiképzőknek sikerült az arab államok katonáit a XX. század korszerű hadi technológiájára átképezniük. A szíriai és egyiptomi hadsereg kemény helytállása tisztára mosta katonáik, tisztjeik becsületét, amint azt az egyiptomi vezérkar alig 42 éves főnöke mondta. A tisztikar és legénység között az érintkezés őszintébb. (Folytatás a 9. oldalról) való korlátozására. — A totális háború kikapcsolásával ki-ki megőrizte a maga védence fizetőképességét! Ez magyarázza meg a harcoló felek légierőinek korlátozott területen történt bevetéseit. A hátországok csak kisebb bombázásnak voltak kitéve. Az újtípusú szovjet SA-6 elhárító rakéták aligha voltak egyedüli és kizárólagos okai annak, hogy az izraeli légierő nem bombázta le "huszárosán” az Assuan-i duzzasztó gátat, ami katasztrofális kárt okozhatott volna Egyiptomnak. Ámde, az assuani gát mindaddig szovjet tulajdon, amíg a befektetett utolsó rubelt kamatostul Egyiptom vissza nem fizette. Egy föltehetőleg létező titkos megegyezés védte ugyanekkor az USA izraeli beruházásait. AZ OLAJKORLÁTOZÁS Azonban nem képezte megegyezés tárgyát az olaj korlátozás! Ez az új, titkos és rendkívül hatásos fegyvert sem az USA műbolygói, sem tojásfejűi nem tudták előre földeríteni, de talán magát Moszkvát is váratlanul érte meglepetésszerű bevetése. Míg az arab—izraeli hadműveleteket feszesen kézben tartva, minden fázisában ellenőrizni tudták, addig az olaj korlátozásból eredő energia-kríemberibb, bajtársiasabb lett. Korszerű fölszerelésük, annak tökéletesített használata, bizonyított hatása erősen csökkentette a küzdőfelek közötti egyenlőtlenséget s így a harcos szellem "győzniakarásához” jelentősen hozzájárult. Az aggresszív és türelmetlen izraeli politika megszülte a régvárt arab egységet, méghozzá két síkon. Először: az arab államok szorosra fogott politikai és katonai akcióközösségét. Másodszor: az egyén arab öntudatra ébredésével közelebb hozta a sejket és a szegény felláhot egymáshoz és a kiüldözött Palesztináihoz. Az afro-ázsiai államok fölzárkózása az arabokhoz Izraelt és az USA-t földünk e nagy térségében már-már teljesen elszigetelte. A jótékony, humanista USA sohasem hasonlított annyira és méltán az "Ugly American”-ról festett képre, mint napjainkban. Izraelre vonatkozólag fölvetődik a kérdés: meddig bírja ezt a sem béke, sem háború állapotát lelkileg, de főleg anyagilag, hiszen tudvalévő, hogy a világ legeladósodottabb állama! A náci időkben elszenvedett üldözésekből bőven kamatoztatott tőke erkölcsileg, anyagilag kimerülőben van. Az emeriség békét akar. Élni, ahogy hirdették: jól, kényelmesen és veszélymentesen — kerül, amibe kerül! De ugye még akkor is, ha ezért esetleg Izraelt is ejteni kellene... Csak idő kérdése, mikor fogy el az utca emberének a türelme? A hideg lakás, az utazási korlátozások, kisebb, kényelmetlenebb autó, a gépkocsi- és rokoniparai sorvadása, az élelmiszerek drágulása, az életszínvonal ijesztő csökkentése, a kezdődő munkanélküliség még ijesztőbb arányai nem kizárólagosan az arab olajzárlatnak köszönhetők, őszintén megvallva, sokan megértéssel és rokonszenvvel viseltettek az üldözött, balsorsú izraeli nép ügye iránt, amíg létében fenyegetve volt. Azóta azonban sok minden változott. Az üldözöttből könyörtelen üldöző "katonai szuperhatalom” lett. Janusarcú istenségként egyikkel békeszólamok mákonyát hinti, a másikkal kénköves tüzet okádva, öli embertársait. A kétezeréves üldözésből eredő schizofreniájában a megalománia túlhajtásával lángba boríthatja egy nap az egész világot. Mosonyi Ákos zist minden gazdasági és társadalompolitikai bonyodalmával teljesen szem elől tévesztették volna? — Avagy azon bizonyos washingtoni "okkult mértékadó körök” újabb csapdáját fedezzük föl benne, ami Pearl Harbourhoz hasonlóan casus belli ürügyéül szolgál az USA-nak? — A közönséges útonállók erkölcsi színvonalán mozgó érvelése volna, ha az USA olajkorlátozásra és ebből eredő károkra hivatkozva, egyszerűen katonailag megszállná az arab olajtermelő országokat és erőszakkal eltávolítaná azok vezetőit, kormányait. Valószínűbbnek látszik a CIA és rokonvállalkozásainak a Közel- és Közép-Keleten fokozottabb subversiója nyomán palotaforradalmak útján az ottani vezetők kikapcsolásával "barátságos hangulatok" teremtésével, "pozitív közreműködést" biztosítani az olaj korlátozás megszűntetésére és Izrael terjeszkedő politikáját szentesíteni... Ne kerteljük bevallani a döbbenetes tényt: a közel- és közép-keleti olaj birtoklása egyenlő a világuralommal! S aki nyílt lánggal játszik az olaj körül, nemcsak magát égetheti meg, hanem az egész világot is iángba boríthatja! UJ HÁBORÚ FELÉ
