Szittyakürt, 1974 (13. évfolyam, 1-5. szám)
1974-02-01 / 2. szám
1974. február hó **imAKöirr 9. oldal PÉCSI KORNÉL dr.: A genfi tárgyalások idején NEMZETKÖZI SZEMLE Népek életében vannak történelmi jelentőségű események. A zsidó nép története szétszóratása óta előbb főleg az európai népek-nemzetekében, újabban az amerikaiakéban kutatható. 25 évvel ezelőtt azonban, mint nemzetközileg elismert ország tulajdonosa, önálló politikai tényezővé vált. A nemzetközi politika bonyolult viszonyai természetesen "önálló” szót napjainkban megkérdőjelezhetik. — Az azonban nem kétséges, hogy Izrael fennállása 25. évfordulóján diplomáciai tárgyalófélként találkozik esküdt ellenségeivel. Az állam lélekszámban ugyan törpe, de a külföldi zsidóság nagylelkű támogatásával biztosított befolyás nagyhatalommá növelte. Ez a befolyás ezideig jobbára inkább a kulisszák mögött érvényesült az államok életében. Most minden egy csapásra megváltozott. — Tagadhatatlan, hogy a világ elsőszámú nagyhatalmának mondott USA fenntartás és kendőzés nélkül az Izraelt létrehozó cionizmus mellé állt. Ugyanekkor az USA elnöke már csak ámyékelnök s mind az ország, mind már-már a világ sorsát az ismeretlenség homályából okkult erők szándékából a külügyek elnökévé ("president of foreign affairs”) előléptetett Henry Kissinger dönti el. (Mintha igazolást nyernének Hitler és Goebbels zavaros elemzései alig félszázad lepergése után.) Elgondolkoztató körülmények ezek, ha az URSS-ben egyre fontosabb szerepet játszó technokraták körében ott látjuk a Lenin óta a Kremlbe szabadon ki és bejáró A. Hammert, amerikai olajmágnásként. Ámde vessünk egy pillantást a tárgyalóasztal másik oldalán ülőkre is. — A nemzetközi politikában ezek alig ismert vagy félreismert nevek. Olyan kincs birtokosai, amely a hatalom biztos tudatával tölti el őket. Meglepően merész sakkhúzásaik már az egész világ közgazdaságát megrendítették! S e csapásukkal elsősorban a zsidóság kereskedelmi tevékenységére céloznak, követeléseiket leszögezve: 1. Az 1967-ben elfoglalt területek kiürítése; 2. a Palesztinából kiüldözöttek kártérítése és jogállásuk rendezése; 3. Jeruzsálem szabad vagy nemzetközi státusának elismerése. Arab részről először hajlandók méltányos keretek között elismerni Izrael állam létét. REÁLPOLITIKUS-E IZRAEL? Érthető kíváncsiság kíséri a genfi tanácskozásokon Izrael külpolitikai felkészültségét. Vajon túl tudja-e tenni az ószövetségi "szemet-szemért, fogat-fogért” bosszúálló szellemiségen? Felismeri-e reálpolitikusként a világpolitikai erőviszonyokban beállt eltolódásokat? (Gondoljunk itt az arabok mögé felsorakozók növekvő táborára!) Felismeri-e, hogy a cionisták imperializmusának aggressziói eljátszották az ügyesen fölépített és világszerte támasztott rokonszenvet az annyit üldözött, békeszerető, de elgázosított zsidóság iránt. Tanújelét adják-e az íróiknál, sajtójukban folyvást olvasható humanizmusnak, filanthropiának, türelmességnek? Ha Genfben a nürnbergi pörökre emlékeznek az arab államférfiak, nem sok reményük lehet. De Izrael súlyos hibát követne el, há a nürnbergi szellem vezetné, mert most Genfben más államok segédkeze nélkül "nem adhat mást, mint lényegét". Szeretnénk, ha a sokszor magasztalva emlegetett, kifinomult zsidó politikai talentum érvényesülne ... De már is tévedést követnének el Izrael diplomatái, ha a "divide et impera” elv gyakorlatba helyezésével akarnának eljárni. Ilyen szándékra mutat a Golda Meirhez közelálló Shlomo Hillel, izraeli rendőrminiszter meglehetős port fölvert minapi beszélgetése a Le Nouvel Observateur munkatársával. (Ld. 1973. dec. 3—9 sz. 39. 1.) Az újságíró maga is jónak látta mintegy humorosan észrevételezni, hogy "ha viszonylag könnyűnek is látszik a (csapatok) visszavonása részletenkint, a békét nem lehet kolbászként felszabdalni.” — Az újságíró — úgy látszik — emlékezett a Rákosi-Róth-tól szabadalmazott szalámitaktikára. Ilyen spekulációba azonban az arabok aligha fognak belemenni, mert világos előttük, hogy amíg egyikük több-kevesebb engedményt elérhet, addig az a másik rovására történnék. Ez pedig az arab egység megbontását eredményezné ismét. PALESZTIN TERRORISTÁK Amíg a genfi tárgyalások előkészítése nem csekély nehézségek közepette folyt, a Palesztinából kiüldözöttek egy-egy végsőkig elkeseredett csoportja az egész világ megdöbbenését kiváltó cselekedetekkel hívja föl a figyelmet honfitársaik immár negyedszázados szenvedéseire, nyomorgásaira. — E terrorcselekményeken hamar ellágyuló széplelkeink megfeledkeznek az elrabolt területeinkről vagonszámra kiutasított magyar véreinkről, valamint Szamuelly és társai rémtetteiről. Ilyen TAKÁTS M. JÓZSEF, Ing. E.: (Érthető, ha mindenki feszült figyelemmel kíséri a Közel- és Közép- Keleten zajló események alakulását. Nem lévén politicológ, nincs olyan diplomáciai felkészültségem, és széleskörű tájékozottságom, mint Pécsi dr-nak, mégis úgy gondoltam, hogy az alább írtak Pécsi mindig érdekes fejtegetéseit kiegészítik — úgy az olvasó részéről. Az évtizedeken át Nyugat-Németországtól kisajtolt "kártérítés” (Wiedergutmachung), az arab államok sejtését igazolva, csak kis részben szolgálta Izrael szuper-állam "békés termelését”. Sokkal inkább fordította az ultranacionalista törpe paranoiás neo-imperialista álmai megvalósításához szükséges korszerű hadsereg fölállítására. — 1967-i “eklatáns” győzelme után Tel-Aviv vezető körei már nem rejtették véka alá, hogy Izrael állam térrendező szerepet akar játszani Eurázia és Afrika e gazdasági és hadászati fontos csomózóján. Izrael külügyminisztere, Aba Eban, többször hangoztatta, hegy egy arab—zsidó békeszerződésben Izrael biztosítani kívánja az arabokkal a "szorosabb gazdasági együttműködést”. Hogy miként nézne ki egy ilyenfajta együttműködés, azt a k. Olvasó képzeletére bízom. Izrael világhíressé vált titkos szolgálatának Moszkvában éppúgy, mint Washingtonban beépült ügynökei tragikus előzmények vezettek nálunk a Héjjas Iván, majd a Kémeri Nagy nevéhez fűződő Rongyos-gárda viszszavágásaira, amelyek természetesen korántsem voltak olyan végzetesek, mint most a palesztin halálkommandóké. Itt kell rámutatnom a külföldi magyar sajtóban az izrael—arab viszályról cikkezők sokszor csaknem nevetséges tájékozatlanságára. Szűklátókörűségük félrevezeti az olvasókat és e bonyodalom világpolitikai előzményei, valamint végzetessé válható következményei fölött épp úgy elsiklik, mint észszerű megoldása sürgetése fölött. Ugyanúgy elmarad a magyar tragédia párhuzamosítása a palesztinaiéval. Érthetetlen a kérdésklompexum európai vonatkozásainak mellőzése akkor, amikor Kissinger mégis fontosnak tartotta, hogy személyesen vegyen részt a NATO tanácskozásain. — Már legutóbb az amerikai hisztérikus riadókészültség kapcsán céloztam tavaszi tervezgetésére. Ennek az akkor a NATO-nak a Közel- Keleten, tehát Izrael védelmét is magába foglaló kiterjesztésére irányuló erőszak, érthető okokból megbukott. Most módosított változatát szerette volna eladni “felújított” atlanti szövetség ürügyén. Nem vall nagy diplomáciai érzékre Kissinger dr. részéről a rendkívül bizonytalan világpolitikai viszonyok között meszszebbmenő elkötelezettségekre rábírni felelős európai tényezőket. Mindez akkor, amikor a vesztésre álló Izrael gyors megsegítésére az USA a NATO Európa védelmére tárolt fegyverzetének jelentős részét odaszállította. Utaltam ezzel kapcsolatban a Szovjet hallatlan lehetőséútján állandó tájékoztatást kapott a haditechnika fejlődéséről. "B” egyénei hírszerző tevékenysége még a semleges Svájcra is kiterjedt. így került sor ott pár éve a “Mirage”tervek eltulajdonításából keletkezett kémpörre. A hadi technika rohanó fejlődése, a belőle fakadó harcászati és hadászati előnyök biztosításáért Izrael a két szuperhatalmat utánozta. — Hadseregének védszükségleteit meghaladó, zömmel támadó fegyverekkel — aránytalanul sok páncélossal és vadászbombázókkal való felfejlesztésével hitelesítette a közelkeleti térség rendező hatalmára irányuló törekvését. Az ilyen vérmes hatalmi álmok megvalósításához elengedhetetlen nehézipar és nyersanyagtartalékok hiányában a három és félmilliós Izrael nemzeti jövedelme és a világba szétszóródott hitsorsosok gyakori megadóztatása sem bizonyult kielégítőnek. USA ÉS USSR HITELEK SZEREPE Az USA "okkult, mértékadó körei”-ben régóta érvényesülő cionista befolyás a világtörténelemben páratlanul álló, szinte határtalan (Limit is only the blue sky...) hadfelszerelési kölcsönt biztosított Izraelnek. Közelebbről szemügyre véve e kölcsön-ügyletet, az USA kihitelezett pénze biztosítása miatt szükségképpen Izrael szövetségesévé vált. A pogeire is. — Itt idézhetem egy, a hitleri időkben mellőzött s azokat kis viszontagságok között átélt s most ismét félretett német kartársam leveléből a következőket: "A NATO nyugat-német területen tárolt hadianyagának Izraelbe való elszállítását már az egyoldalú mozgósítás előtt (!) megkezdték az amerikaiak. Ez az anyagmozgatás természeténél fogva világkonfliktust idézhetett volna elő! — Bonn szemet húnyt a különös lépés fölött, hiszen a békét minden áron igézetében, mit a németekbe 1945 óta beléneveltek, könnyű megfeledkezni a háborús veszély növeléséről és arról, hogy az állandóan amúgy is ugrásra kész szovjet erők kényelmesen besétálhattak volna előbb a Rajnáig s pár napon belül a Csatornáig ...” Ilyen körülmények között ismétlem a kérdést: ha Európa veszélyben van, ki beszélhet Amerika biztonságáról? A népei szabadságaira annyira féltékeny nyugati demokráciának hol vannak biztosítékai, hogy a polgárjogok a pánszláv-bolsevista rendszerben is fennmaradnának? Csonka-Európa vezetői politikáját mindenesetre még mindig több felelősségérzet hatja át, mint az a sokszor eszeveszett kapkodás, ami Washington politikáját jellemzi. Vagy ami Tel-Avivét az imént idézett Shlomo Hillel szavai szerint, mondván, hogy az arab-izraeli béketárgyalások meghiúsulása esetében, ha emiatt Izrael magára marad, akkor "egyedül fogunk védekezni és mindvégig, ha kell az egész világ ellen!” — Ilyen túlfűtött szenvedélyességű nyilatkozatok nem vallanak nagy politikai bölcsességre s aligha állnak Izrael érdekében, végeredményben pedig veszélyeztetik az amúgyis gyenge lábon álló "új százéves békét.” (1973. dec. 29.) litikai és katonai szövetségeket mindenkor túlélő pénzszövetség folytán az USA kül- és katonapolitikája függő viszonyba került Izraelével, ami egyenes arányban növekszik az Izraelnek az US A-tói folyósított hitellel. Természetes, hogy az ifjú titán zsidó állam ilyen hatalmas partner szélárnyékában sok mindent..., de talán még ennél is többet megengedhet magának. — A most említett kapcsolatok felismerése az arab államokban, de főleg a palesztinai menekülteknél az utóbbiak sorsának méltányos rendezése kevés reménynyel kecsegtet. Az aránytalan erőelosztás tudatából fakadó elkeseredettségükben elszánt egyének, utánozva a Stern-fiúk vagy a Hagganah terrorcselekményeit, kiterjesztették működési területüket immár az egész földkerekségre. Izrael és az USA viszonyának hátterét ismerve, joggal föltételezhető, hogy hasonló függő viszony áll fenn Egyiptom, Szíria, Irak és a Szovjetunió között. Ésszerűen következtetve a két szuper-nagyhatalom az atompattból folyó hallgatólagos megegyezése a zsidó—arab ellenségeskedésekor életbe lépett és minden tekintélyüket latba vetették védenceiknél a harci cselekmények bizonyos mérvű és meghatározott területre (Folytatás a 10. oldalon) ÚJ HÁBORÚ FELÉ...?
