Szittyakürt, 1974 (13. évfolyam, 1-5. szám)
1974-02-01 / 2. szám
4. oldal 1974. február hó MAGYAR SZÜLŐK FIGYELEM! A Cserkész Vezetők Lapja 1972. évfolyamának 24. száma 23. oldalán a következőket írja Awakumovics Ottó (Calif.): .. mi, magyar szülők és cserkészvezetők, felül kell, hogy emelkedjünk saját előítéleteinken és némely nosztalgia diktálta felfogásunkon. Akármennyire kedves nekünk a történelmi Nagy-Magyarország térképe (Sicc! tehát nem a földje csak a térképe), tanításainkban céltalan, sőt káros dolog a jogtalanul elcsatolt területek ‘visszakövetelését’ hangsúlyozni, hiszen bármiféle közép-európai kibontakozás és ezzel az összmagyarság sorsának jobbrafordulása csak az ott élő népek fokozott együttműködésével képzelhető el. Fontos tárgyalni Trianon igazságtalanságát és hangsúlyozni következményeit, de tisztán kell lássuk, hogy azt ma már ‘visszacsinálni’’ nem lehet.” Minden öntudatos magyar szülőnek csak egy válasza lehet erre: Egyetlen magyar szülő sem tűrheti, hogy gyermekének leikéből hasonló cserkészvezetők öljék ki Magyarország feltámadásának reményét. Vagy az Avvukomovicsok tűnjenek el a cserkészvezetők soraiból, vagy a magyar ifjúság vonuljon ki testületileg a cserkészetből és keltse új életre a dicső emlékezetű Levente szervezetet, amely a Trianont követő gyászban az egyetlen vigaszt ígérő reménysugarunk volt. De ki ez a derék Awumomovics úr és kinek a nevében beszél? Aki az első világháborút megelőző, a Monarchia aláaknázását célzó angol-mason sajtóirodalmat ismeri, az világosan ismerhet rá Avvukomovicsban a Monarchia szlávjait és ezek élén a Beneseket és Masarykokat lázadásra szító Seton Watsonalias Scotus Viator bértollnok hangjára. Ugyanezt a munkát folytatja, a Awakumovics azzal, hogy szlávbarát vakolóival strázsát áll Magyarország ravatala körül, mert ezekkel együtt lelkűk mélyén félnek áldozatuk feltámadásától. És félelmük teljesen jogosult is. Mert Magyarország ugyanazon történelmi logikával fog feltámadni, mint amely logikával támadt fel Izrael — nem 50 évvel, hanem 2000 éwel bukása után, ha a magyar szülők és a magyar ifjúság ugyanazon tiszteletreméltó hűséggel, ugyanazon szívóssággal követelik az őseink vérén szerzett, elrabolt országrészeink visszacsatolását, mint ahogyan tette ezt a zsidóság 2000 éven át! Ezzel a kitartással Trianont ma is ugyanúgy lehet "viszszacsinálni”, mint ahogyan Izraelt is vissza lehetett csinálni nem 50, de 2000 év múltán is, akár tetszik ez Avvukomovics uréknak, akár nem. Főképpen azoknak kellene tudomásul venniük ezt, akik az angol imperializmus kétségkívül tetszetős és megnyerő szellemi exportcikkét — a cserkészetet kívánják politikai szócsővül felhasználni az ifjúság hazaszeretetre buzdító erkölcsi nevelése helyett. Valamikor a "made in England” tiszteletet parancsoló, korlátlan hitelt élvező védjegy volt, akár az angol ipar, akár az angol szellemi export jelszava alatt jelent is meg. Hitele az angol világbirodalom tekintélyéből fakadt. De hol van az ma? Egyetlen nagyhatalom sem süllyedt olyan mélyre, mint Nagybritania napjainkban. És bukásának mélyebb oka éppen az a hazafiatlan szellem, amellyel az angol szénbányász szervezete megtagadja a kormány által követelt túlidő munkaszolgálatot, hogy az energia hiányban fuldokló országon segítsen. És ezt a hazafiatlan szellemet prédikálja Avvakumovics, amellyel az európai összefogás délibábját kívánja a nagyhatalmak harcában tájékozatlan ifjúság elé varázsolni. De ez a szellem, amely a saját hazájában sem képes közösségi összefogásra, az a szakszervezeti osztályönzés, amely megtagadja a nemzet egyetemét sújtó energiaválság enyhítésére túlidő munkateljesítését, ez a közérdekért áldozni nem hajlandó osztályönzés épp oly kevéssé vezethet európai összefogásra, mint ahogyan nem képes erre a saját hazájában sem. "Hiszek egy örök isteni igazságban” Anglia ma a saját bűneiért bűnhődik. Anglia volt évszázadokon át Európa sírásója. Anglia akadályozta meg évszázadokon át a "balance of power” elvével Európa politikai összeforrását. Anglia döfte le a nagy európaiakat: Napóleont és Hitlert még mielőtt ezek Európát összekovácsolhatták volna, fölényes katonai erejükkel. Anglia viseli a történelmi felelősséget azért, hogy ezt az európai összefogást egyszer s mindenkorra megakadályozta azzal, hogy Európa keleti felét — 100 millió európait eladta Sztálinnak a yaltai rabszolgavásáron vélt politikai előnyökért. És "last but not lasst” Anglia gyújtotta fel a saját vesztére (Folytatás a 3. oldalról) már megvan a véleménye rólunk és azt mondja, hogy mi magyarok biztos az ördögtől származunk. Az egész történet amúgyis egy igen zagyva és összekúszált valami, aminek nem lehet megtalálni sem az elejét sem az értelmét, de még a végét se. Nagyhirtelen a színre lép egy gróf, aki elmondja Marx-nak, a munka kereslet-kínálat összefüggéseit majd fiatal kora ellenére, ott helyben a propaganda szólam után meghal. Sajátmaga vagy az élet múlandóságai felett érzett bánatában, de szép simán egyszerűen meghal. Miért vagy mi jelentőségből? Nem tudni. Majd előkerül egy tanító, idős fehérhajú ember, aki minden "apropó” nélkül egy bárddal felmetszi a saját ereit és szép csendben az is meghal, miért? Nem tudni. A legérdekesebb az, hogy van a lányok között három, kinek mániája a vetkőzés. Először csak a blúzukat vetették le, de később teljesen mezítelenre vetkőztek. Az egésznek az érdekessége, hogy mindez idő alatt egy ezred katonaság gyakorlatozik körülöttük és egy szakasz csendőr mást nem csinál csak feltűzött szuronyokkal, hol ide, hol oda masírozik, az ünneplő és táncoló parasztok körül. Közben az anyaszült mezítelenre vetkőzött lányok nyugodtan mászkálnak körülöttük és a katonák között. Közben még a legények meg is fürdetik őket dézsában. Érdekes még azt is megemlíteni, hogy a rettentő éhezést amiről a parasztok beszélnek, alátámasztja a filmen látható minden földi jókkal megrakott, roskadásig megrakott asztal, továbbá a rettentő elnyomásban, a gyakorló téren álló katonák között, a gyakorlatok alatt, a sorok között járnak a vörös agitátorok és izgatják a katonákat a rendszer ellen. Ahogy visszaemlékszem, gyakorlótérnek a közelébe civil még nem is mehetett, nade ez már csak egy elenyésző szépséghiba. A legérdekesebb, hogy ezek az igen jólöltözött alföldi parasztok, akik rettentően el vannak nyomva, olyan frappáns Marxista idézeteket mondanak, 1898-ban az Alföldön, hogy egy mai párttitkár is elbújhatna mellettük szégyenében. A legaz izraeli kérdést, hírhedt Balfour deklarációjával, amellyel az első világháború katonai válságában a háború sikeres befejezésének esetére kötelező ígéretet tett a cionista mozgalomnak Izrael államának helyreállítására azzal a célzattal, hogy a cionisták írják rá befolyásukkal az USA-t hadbalépésre. Ezt a tényt bizonyítja okiratszerűen Robert Edward Edmundson: "I Testify” művében (Copyright 1933). Nos hát, ez az Európa ellen irányuló merénylet sikerült, sőt Anglia szempontjából átkozottan jól sikerült. Sikerült Európát, amelynek jövőjét Awakumovics úr a magyar nacionalizmustól félti, de elsősorban Angliát oly válságos helyzetbe sodorni, amelyben a legkisebb reménye sem lehet a régi befolyásának helyreállítására, már csak azért sem, mert képtelen azon szellemektől szabadulni, amelyek a mélységbe taszították. De Anglia hatalmának alkonyával be fog alkonyodni az ég szellemi szülöttjének, a cserkészetnek jövője fölött is. A cserkészet lehet egyenlőre még népszerű szervezet a világ hanyatló és kisebbik nyugati felén, de ostobaság, ha fiatalságunk szebb szebb jelenet az egészben, amikor a leány a fiúhoz simul és azt rebegi "jogot a népnek” a fiú nagy áhítattal fölé hajol és csókra csücsörített szájjal azt válaszolja: “éljen a munkás hatalom", hiába no azokban az időkben valószínű ez járta. Aztán jön a nagy meglepetés, mert az aratók egy hatalmas májusfa körül táncolnak, mulatnak együtt a katonákkal és egyszercsak egy síp szó, a katonák elszaladnak, megfújják a trombitákat és ezek a katonák lelőnek minden parasztot, aki a májusfa körül táncolt. Na mondom meghalt még a fő agitátor is. Ámde csodák csodájára reggel egy másik csoport parasztot hajtanak a csendőrök akasztásra és a tegnap kivégzettek mind ott vannak a csoportban. Az akasztás előtt az egyik meggondolja a dolgot és kijelenti, hogy nem hisz a szocializmusban tovább, mire félre áll. A filmet végigkíséri zenéjével egy gitáros legény, modern szép 1970-es mintájú gitárral, aki kedvenc dalát énekli mindig, hogy "Oh my darling, Oh my darling" igen kérem ez így van, az alföldi paraszt énekesek 1898 tájékán ezt az angol számot énekelték és nem tudtak volna enélkül aratni talán, legalábbis a "szakértő” véleménye szerint, aki a filmet szakértette. Lényeg az, hogy ez a gitáros legény csendben előhúz egy 1970-es mintájú amerikai "patent bökőt" azaz egy olyan bicskát, melynek nyeléből egy gombnyomásra kiugrik egy legalább 14 centis penge és leszúrja ezt az alakot, aki megunta a játékot és félreállt. De egy roppant szívós alak volt ez a gitáros, mert 4 csendőr, 4 revolverrel (mindegyiknek a balkezében van a revolver), legalább ötször rálő szegényre, de ő egy fának dőlve tovább énekel valamit. Közben elhúz egy vonat a háttérben igen modern légfékekkel felszerelve. 1898-at írunk. Végül estére megint csak lelőnek a katonák és a csendőrök mindenkit. A halottak közül felkel az egyik meztelen lány, lehúzza a csendőrt a lováról, elveszi a fegyverét és nyugodtan lelövi egyik csendőrt a másik után, azok pedig csak állnak és várják, hogy lőjjék őket. Az aratási ünnepélyek magyarjövőjét a hitével és lelkesedésével élesztett cserkész tábortűznél keresi, mert az ő jövőjük a nemzet egyetemével, nem Nyugaton, hanem Távolkelet felkelő napja alatt van! Ifjú véreim! Európától semmi jót sem várhatunk. Ezt részletesen fejtettem ki a Szittyakürt 1973 októberi számában. A történelmet sohasem a békeapostolok, hanem mindenkor a nacionalizmus alakította és fogja alakítani. Szerencsétlen helyzetünket szomszédaink nacionalizmusa okozta, amelynek aknamunkáját apáink kényelmes közönnyel szemlélték. Azt reméli — mint ahogyan Awakumovics tanácsolja, hogy ezek lemondanak a saját nacionalizmusukról, ha mi is lemondunk a saját igényeinkről, annyi, mint rábeszélni a farkasokat, hogy ne egyenek húst, hanem füvet. Nemzetünk fennmaradásának csak egyetlen útja lehetséges: ellenségeink nacionalizmusával szembeállítani a saját erősebb nacionalizmusunkat. Ameddig a történelemnek a múlt ködébe vesző folyamatán végigtekinthetünk, az élők világának és benne az embernek sorsát egyetlen örök törvény alakította: A létért való küzdelem, a struggle for life! Dr. Literáti Vágó Pál • • I alatt hallottunk egy pár szép szerb és román táncot is, melyet a parasztok énekeltek és táncoltak, mert hát már akkor öntudatos internacionalista volt a magyar paraszt kérem, főleg az Alföldön. Láttunk szép katolikus körmenetet is, ahol a körmenet népe a színes Máriás, katolikus templomzászlók alatt vonulva, nagybuzgón énekelte a reformátusok egyik legkedveltebb egyházi dalát, a "bízzatok, mert Jézus eljön”stb. Nem tudom, hogy voltak-e ilyenek, de ebben a filmben a katolikus papnak leányok ministráltak, lehet, hogy így volt 1898-ban, azért is múlt el ez az esztendő olyan hamar. Mint történelmi korkép, borzalmas volt ez a film és azt bizonyítja, hogy a filmszalag mit ki nem bír. Csodálatos. Mint kommunista propaganda, csapnivalóan rossz, mert nyugaton ennyi badarságot amit itt elmondtak még franciául sem lehet elhitetni a tömegekkel. Ha ez a szocialista realizmus a magyar filmgyártásban, akkor jaj nekünk Isten, hogy emberi agy ilyet is ki tudott találni. Kerestem a pozitív hőst, a negatív hőst, kerestem a film mondanivalóját, sőt előre megfogadtam, hogy abszolút tiszta fejjel minden előítélet nélkül fogom végignézni ezt a filmet. Isten bocsássa meg nekem az "elmaradottságomat”, hogy ezt a Jancsó-féle "haladó-szellemet” nem értettem meg. Higyje el az olvasó, nem volt mit megérteni. A kanadai—magyar "kultúrcserét” illetően csak annyit szeretnék hozzáfűzni a dologhoz, hogy Kanada lakosságáról igen lekicsinylő véleménnyel lehetnek Budapesten, hogy egy ilyen filmnek nevezett őrületet adnak cserébe a kanadai filmekért, melyek előtt — minden kanadai sovinizmus nélkül — mondom, hogy le a kalappal. Egy Madách: Ember tragédiája után egy ilyen filmet ideküldeni ez egyenesen aljasság, a magyarság lejáratására. Mindazok az idegen hangzású magyarországi nevek, akik e körül a kultúrcsere ügy körül tevékenykednek, valóban ezt is akarják elérni. (H. O. J.) VÖRÖS IMÁDSÁG...
