Szittyakürt, 1974 (13. évfolyam, 1-5. szám)
1974-02-01 / 2. szám
1974. február hó «itmicökt 3. oldal HOMONNAY OTTÓ JÁNOS: A magyar nemzeti vallás Korunk egyik legtöbbet vitatott témája, mely téma jóval a háborút megelőző években jött előtérbe. Nagynevű tudósok, magyar lelkületű főpapok boncolgatták tartalmát, lényegét, de valahogy csak addig a pontig jutottak el, hogy jó volna, ha egy ilyen valamije lenne a magyarságnak. Sokan meglátták és észrevették azt a tényt, hogy római kereszténnyé válásunk, óriási hasadást okozott a magyarság lelkében, de főleg nemzeti egységében. Az idegenből behozott vallás természetszerűleg magával hozta az idegen térítőket, majd az idegen letelepedőket, végül az idegen uralkodókat is, kiknek legkisebb gondja is más volt, mint a magyarság valóságos problémáival való törődés. Minden gondolkodó magyar emlékezett arra, hogy a római kereszténnyé válás előtt minden külső érdek kizárásával, a magyar kizárólag a közös magyar ügyet tekintette szívügyének, az egész magyar közösség életfolyamatának a megtartására, a jövő alapjainak lerakására. Jött a római kereszténység, ami ezt az évezredekre viszszanyúló hagyományokat részben kiölte a magyarság egy részének a lelkületéből és úrrá lettek, vagyis megosztották a magyarságot a különböző izmusok. A protestanizmus a maga idejében, mely egy Rómától való elszakadási folyamat, vagyis nemzeti önálló vallásgondolat jegyében született, mely magában hordozta a nemzeti önállóság gondolatát is, mivel úgyszintén idegenből jött, így annak lelki mozgató, érzelmi szálai ugyanoda vezettek vissza, vagyis a nemzetköziség valamilyen formájához. Ha megfigyeljük az utolsó 11 évszázad vallástörténetét Magyarországon, mindegyik vallási kezdeményezésben fellelhetők egyúttal a nemzeti törekvések is, de inkább mondhatnánk, hogy a nemzeti állapotokon való változtatások voltak az új vallásalapítások hátamegett, mint igazi indító okok. Minden új valláshullám kezdetekor egy nemzeti fellélegzés is észlelhető, mely új vallástól várt csodákat, csak a baj ott volt, hogy tartalmában mindég “keresztényi alapokon" levő, de külföldről importált vallási gondolatok voltak ezek, melyek előbb-utóbb elvesztek a mindennapi élet taposómalmában és ahelyett, hogy valóban visszavezették volna a magyarságot a teljes nemzeti egységre, még jobban megosztották azt. Ezekből a vallási szétzilált állapotokból születtek a teljesen különböző politikai irányzatok is, mely végül odavezetett, hogy az egyik vallású magyar, nemhogy csak nem állt szóba a másik magyarral, de halálosan gyűlölte is azt, mert még embernek sem nézte egyik a másikat, hála papjaink igen alapos és jó munkájának. Hiába születtek meg a legszebb nemzeti gondolatok, azok nemnagyon tudtak kifejlődni, vagy valami hatalmasat alkotni, mert a valláskülönbözet rányomta fékjét márcsak azért is, mert azt egy olyan valaki kezdeményezte, aki éppen egy másik vallásfelekezethez tartozott. Természetesen, ebből kifolyólag a legnagyobb kárt az egységes nemzeti érdekszemlélet, az egységes nemzeti gondolkodásmód szenvedte. Jól jártak a külföldi eredetű vallásközpontok és azok nem magyar vezetői, mert a templomok jövedelme kivándorolt az országból, jól jártak a magyarságot körülvevő ellenségek is, mert a magyar, ennyire széttagolva lévén, inkább papjaira hallgatott, mint józanul felfogott nemzeti érdekeinek sugallatára és keletről vagy nyugatról, végül a mindenhonnan reánktörő idegenek szétdarabolták hazánkat, de ami a legfájóbb szétdarabolták lelkileg a magyarságot. Mindezeket az évszázadokon át begyökerezett szokásokat felszámolni egyik napról a másikra nem lehet, mint ahogy ezen állapotokhoz az út úgyszintén igen hosszú ideig tartóit. Ellenben az elmúlt harminc év hazai átalakulásai az elrabolt területeken élő magyarság kisebbségi sorsa, valamint a külföldön élők emigráns sorsa, sokkal intenzívebb gondolkodásra sarkallta népünket, mint más békebeli állapotok. így jutottunk el arra a pontra, hogy egy teljes nemzeti egység helyreállításához nem elég az "ökumenikus” áhitat, mert ez nem más, mint a különböző internacionalista szervezkedések vallási világtrösztje, mert pontosan azok hisznek legkevésbbé a "jézusi szeretet" ill. "keresztényi szeretet” való lényegében, akik a legjobban prédikálják azt. Az egyik katolikus heti röpiratban olvasható az alábbi kitétel is az ökumeniával kapcsolatban: “Mivel emberi erővel nem tudjuk legyőzni azokat az akadályokat, melyek a keresztények egységét gátolják, azért kell imádkozzunk” Nem minden egyes keresztény, egyénileg, a legfelsőbb vezetéstől kezdve lefelé a legalacsonyabb keresztényig múlik-e az, hogy a másik kereszténynek nevezett kereszténynyel hogyan bánunk? Nem "emberi” keresztényeken múlik-e egy másik keresztény nemzettel való bánásmódunk? Hol van ilyenkor a "keresztény” egyházfők politikai befolyása? — Valahogy mi magyarok ezekből a dolgokból már nem kérünk, mert ebben az "egy akol, egy pásztor” elméletben, mi szegény fekete bárányok, mindig az akol szélére kerültünk, csak minket vert folyton az idők vihara és amikor a bundánk ennek következtében teljesen megkopott, hogy már a többi "bárányka” védelmére sem voltunk jók, akkor egyszerűen kirekesztettek bennünket ebből az akolból is a farkasok martalékává. Ez az ún. "nyugati keresztény” vallás elmélet szabta számunkra azt a feladatot Európában, hogy a mi feladatunk e "keresztény nyugatnak” a védelme, mely hivatás elméletét szerencsétlen fajtánk ostobán magáévá tette az elmúlt ezer év alatt. Egyetlen kereszténynek mondott vallás még arra nem tanította a magyart, hogy mint nép, mint nemzet, hogy erősödjön, hogy fejlődjön, hogy legyen elsősorban a saját nemzeti érdekeinek a védelmezője. Nagyon véres és hosszú utat kellett, hogy megtegyünk addig, míg mindezekre az abszolút valóságokra ráébredtünk. Éppen ezért egy teljes magyar egységet, csakis egy olyan, sajátságos magyar vallással tudunk elérni, mint ami a birtokunkban volt, mielőtt ránk kényszerítették a római kereszténységet. Őstörténet kutatóink már bebizonyították, hogy népünk, azaz Árpád népe, a Jézus által tanított és hirdetett, legszorosabb testvéri, családi közösségben és szeretetben élt egymással, mely egy-Isten hitével, a halhatatlanságba vetett hitével, kulturális színvonalában messze felülmúlta az akkori idők minden más faját, még az ún. "nyugati civilizált keresztény” világot is. Ezt a vallási szemléletet, ezt a hitet, a magyarságunk halhatatlanságába vetett hitet kell visszahozzuk és ma, a huszadik század tudományos követelményeinek a kielégítésével kell ,hogy viszszaadjuk a magyarságnak. Régi, rossz, mélyen belénk idegződött szokásokat .idegen imádatot, kisebbségérzetet és a hamis alázatok megaláztatását kell kivetni a lelkűnkből ahhoz, hogy egy való nemzeti feltámadás érdekében lelkileg megtisztuljunk és megújuljunk ezektől a mérges gyökerektől, melyek majdnem nemzeti végpusztulásunkat okozták. Ebben a mi, Nemzeti Vallásunkban, hisszük és valljuk Jézus tanításait az atyafiúi szeretetre, magyarnak a magyar iránt való testvéri viszonyának a megvalósításában. Évszázadok során annyit szerettünk másokat, hogy ma már alig maradt valami a saját atyánkfia, a saját fajtánk, a saját vérünkből való magyar számára. Jézus tanításait ide kell alkalmazzuk legelőször és mindenekfölött, már csak azért is, mert az írások szerint vérünkből való vér és a húsunkból való hús volt. Ez viszont nem jelenti azt, hogy egyesek abba a tévedésbe essenek, hogy valamelyik keresztény nemzetközi vallást akarjuk megreformálni, vagy az Üj Testamentumot akarjuk megmagyarosítani, mert akkor már el se kezdjük, mert odajutunk vissza, ahonnan elindultunk. Valóban új, de az eredeti régi magyar Isten-tisztelő utat akarjuk járni, melyen honfoglaló őseink jártak, mert akkor mind egyek voltak. Mélységesen Isten-tisztelő és szerető emberekből állott Árpád népe, kik a tiszta Isten Ugyancsak lázban van az ontáriói és a québeci magyarság. Tiltakozások íródnak, mindenki ideges és felháborodott. A 25-ös televíziós adón január 6-án este ll:30-kor levetítettek egy magyarul beszélő, francia feliratos filmet, melynek címe: "Psaume Rouge”, azaz "vörös imádság” és a film a kanadai-magyar "kultúrcsere” egyezmény keretében került Kanadába. A film 1971-ben készült a hazai Stúdió I. termékeként, Jancsó Miklós rendezésében. A témaköre, a magyar parasztságról íródott, mely bűnt egy Hernádi Gyula nevű valaki követett el az emberiség ellen. Vannak még az "alkotók” között ilyen nevek is, mint Grünwalszki Zoltán és egy "szakértő” Nagy Dénes. A film 1898-ban játszódik, valahol az Alföldön. Azt még megértem, hogy Jancsó esetleg egy szatírát akart készíteni a hazai vörös rendszerről, de a baj ott van, hogy ezt nem írták rá a filmre, hanem mint történelmi valóságot tárják a néző elé, de Uram bocsás’ a külföldi néző elé?! Ha ezt a filmet végignézték a külföldiek, akkor megállapíthatták, hogy mi magyarok filmet gyártani egyáltalán nem tudunk, de ehhez még halvány fogalmunk sincs. Mindenesetre az operatőr vagy a "kamera” kezelő az egyetlen aki e förmedvényben elismerést érdemel, mert a téma az nulla, szereplők a másik nulla és e kettő összegét kellett ennek az operatőrnek igen gyönyörű színes felvételeivel valahogyan elviselhetővé tenni. Mindjárt a film elején baj van a történelmi hűséggel, mert 1898-ban az Alföldön a magyar parasztok aratási ünnepély közben nem nagyon dúdolták vagy énekelték a Marseilhitük mellett karddal és kemény munkával, de nem ájtatoskodással teremtettek Otthont maguknak a Kárpát-medencében. Éppen ezért nem új megreformált rózsafűzéreket akarunk magunknak készíteni magyar-módra, de nemzeti irodalmunk, népi kultúrkincseink, már-már veszendőbe, a feledés homályába merült gyöngyszemeit akarjuk fényesre csiszolva népünk lelkében feléleszteni, mely egyedüli záloga és szellemi mozgatóereje az örök magyar életfolyamatnak. A mi "Ó-szövetségünket” megírták a Sumir kőtáblákon, a magyar "Krónikák Könyvét” vérrel, a "Királyok Könyvét” ugyancsak vérrel, millió és millió magyar vérével, verejtékével írták meg az elmúlt ezredév magyar hitű főpapjai, prófétáink, a magyar történelem kimagasló alakjai és író-óriásai. Ezek adják nekünk azt a hitet, amivel ma, ebben a korban, az Új Szövetségünk megírásához fogunk, amikor megalakítottuk az első Magyar Nemzeti Egyházunkat. Mi nem akarjuk követni sem a római, sem a babiloni "keresztény” előírásokat, mi egyet akarunk, visszaadni népünknek a tudás, az igazi tudás hatalmát, megvalósítani egymásközt azt a szeretetet egymás iránt, melyet Jézus tanítása, mintegy parancsaként hagyott ránk örökül annak okáért, hogy már itt a földi életünkben, egymás megbecsülésében és szeretetében gyarapodjunk és ennek eredményeként mint nemzet erősödjünk, itt a földön, nemzeti egységünkben üdvözöljünk. les-t. De ez a dallam végig kíséri a filmet és "forradalmi mondanivalóját". A “Story” az, hogy egy alföldi uradalomban a parasztok megtagadják a munkát, mert bizony követeléseiket a kasznár úr nem teljesítette. A nagyobb nyomaték kedvéért a munkát megtagadó parasztoknak az egyik agitátor felolvassa "Engels elvtárs” levelét. Én ilyenről nem tudok, hogy az Alföld parasztjaihoz külön írt volna, nade mindegy. A párbeszédek arról szólnak, hogy a féktelen Ínséget és nyomort tovább bírni már nem lehet, de a szereplők a filmen olyan kitünően és jól vannak öltözködve, hogy becsületére válna még egy nyugati mezőgazdasági dolgozónak is. Mindenki szenved a rettentő nyomor és kizsákmányolás súlyától a filmen, de mindenki táncol és énekel, állandóan. A film magyar címe eredetileg úgy szól, hogy “Még kér a nép”, de azt nem tudni meg a filmből, hogy mit? Arató ünnepély van, ahol a parasztok, urak egyformán gyújtogatják a termést és főleg a templomot. Csak a történelmi hűség kedvéért szeretném megemlíteni, hogy Magyarországon a magyar paraszt, templomot soha nem gyújtott fel, még az Alföldön sem, még Engels levelére sem. Mindenesetre a katolikus Quebec-ben jó helyen játszották ezt a filmet, mert a francia paraszt ott úgy gondolkodik, hogyha ez a kommunizmus, akkor nem kell, mert, ha a papja nem mondja neki, hogy menjen el egy politikai gyűlésre, akkor azt oda nem húzzák még hat ökörrel sem. Azt hogy a papot zárjuk a templomba és gyújtsuk rá a templomot, ezt meg egyenesen elképzelhetetlennek tartja, de hogy ezt filmen bemutatták neki, hogy Magyarországon megtörtént, most(Folytatás a 4. oldalon) VÖRÖS IMÁDSÁG...
