Szittyakürt, 1974 (13. évfolyam, 1-5. szám)
1974-01-01 / 1. szám
1974. január hó «IttVAKÖftt 11. oldal A TÖRVÉNY ÉS A REND SZOLGÁLATÁBAN Végre két éves megfeszített munka után megjelent a “M. Kir. Csendőrség" című könyvünk 435 oldalon, 270 képpel, bordó vászonkötésben, arany nyomással, színes borítólappal, díszkiadásban, vitéz kisbarnaki Farkas Ferenc vezds. úr megható és értékes előszavával, a kiadó indokolásával örök emlék és a magyar történelem számára Írott 100 igaz és megtörtént cikkel. A könyv bemutatja a csendőrt békében, háborúban és az emigrációban. Hősi Halottaink és Mártírhalált halt Csendőr Baj társaink emlékét szolgáljuk vele és a valódi, igaz magyar történelmet, ahogy az események, történtek, ahogy mi láttuk a mi csendőr szemünkkel. Az igazi csendőr és hősi magyar szellem sugárzik a könyv minden szavából. A könyvet a clevelandi Árpád Akadémia történelmi és irodalmi osztálya 1973. november 24-én Árpád Aranyéremmel tüntette ki. A vastag díszkiadású könyvet kiküldjük minden Bajtársunknak és Barátunknak azzal a kéréssel, hogy tartsák meg, olvassák el, csináljanak a könyvnek propagandát és rendeljenek újabb példányokat gyermekeiknek, honvéd Baj társaiknak és szabadságharcos Hőseink számára, hadd ismerje meg minden igaz magyar a valódi csendőr igazságot. Ezzel szolgáljuk legjobban a sárbatiport kakastollat! Bajtársi tisztelettel és szeretettel a vezetőség nevében: v. Kövendy Károly szds sk. ügyvezető-kiadó A könyv ismertetésére lapunk hasábjain még visszatérünk. Addig is Csendőr Baj társaink hozzájárulásával a gyöngyszemekből egy részletet közlünk, Nagy János őrm. “A Pártfunkcionárius” c. elbeszélését: A PÁRTFUNKCIONARIUS Angyalföldön ismerkedtem meg "Rókával”, vörösszőke hajáról kapta ezt az alvilági nevet. Kovács Laci rendőrdetektív barátommal nyomozás közben elhatároztuk, hogy körülnézünk az egyik hírhedt angyalföldi csapszékben. Kicsi helyiség, kopott asztalok, székek. A szakállas kocsmáros, ki egyúttal a környék orgazdája is volt, bent ült a léces kármentőben. Innen adogatta ki az italokat. A teremben vágni lehetett a dohányfüstöt. A személyek? Az élet hajótöröttjei: rakodómunkások, trógerek, fuvarosok, zsebmetszők, betörők és egyéb alvilági alakok. Ápolatlan emberarcok, a fáradt emberi testek izzadtságszaga vegyült össze a pálinka szagával. Állítólag Rejtő Jenő is sokszor megfordult itt, talán itt mintázta meg regényeiben előforduló alakokat. Kirándulásunkra alaposan nekiöltöztünk. Laci bajtársammal kettesben ültünk az egyik astzalnál. Kezemben a "Friss Újság”, Laci két könyökére támaszkodva nézte a gerendás mennyezetet. Kancsóban egy liter bor állt előttünk. A szomszéd asztalnál négyen ültek, a hangadó "Róka" volt. Alvilági nyelven beszélt: "Holnap elslisszolunk a kreháccal, iber vesszük a szivacsot, majd potováljuk egymás közt a dohkót a fickóból, de dekkolnunk kell magunkat a hekusgóré miatt." (Érthetően: Holnap elmegyünk a kocsival és átvesszük az italokat, a pénzt a közös kasszából fizetjük egymásnak, de fedeznünk kell magunkat a rendőrparancsnok miatt..) A szöveg hallatára akaratlanul magam elé tettem az asztalra az újságomat. "Róka” rögtön kapcsolt, felfigyelt, kissé meglökte a mellette ülő barátját, majd csendesen mondta: "Nézd csak a frájert, hogy eszi a szalámit!” (Érthetően: Nézd csak azt a pasast, figyeli beszédünket!) Tudtam, hogy hibát követtem el, de Laci barátom feltalálta magát. Félig ittas emberek mozdulatait utánozta, csendesen, majd később hangosabban magyar nótákat keztünk énekelni. A helyiségben csend lett, sokan közelebb húzódtak hozzánk. A fáradt arcokon halvány mosoly futott végig. Éreztük, hogy reménytelen sorsú emberi szívek ajtaján kopogtattunk. Róka mellém ült, velünk énekelt, néha beszélgettünk. Elejtett szavaiból lassan világossá vált előttem egész élete. Magasrangú polgári tisztviselő törvénytelen fia volt, büntetett előéletű, apja nem akar tudni róla, munkát sehol nem kap, apróbb lopásokból él, az élet hajótöröttje! Ellenben Édesanyját szeretettel emlegette és nem ítélte el botlása miatt: “Az én drága jó anyám mosónő, nedves pinceodú a lakásunk, egész nap gürcöl.” — Ezekből a szavakból megértettem, hogy egy jobb sorsra érdemes embertársam ül mellettem. Rókának jó kedve volt, vállamat veregette és "rendes srác”nak nevezett. Hosszú évek után, ha erre az estére gondolok, el kell ismerjem, jól éreztem magam. Minden toprongyos alak egy lélektani tanulmány volt. Bármelyikkel is váltottam szót, a zsebmetsző, betörő emberi arcát is észrevettem. Bőven iddogáltunk, későre járt az idő, közeledett a záróra is, búcsúzkodtunk a társaságtól. Róka még egy jó darabon elkísért bennünket. A sötétben cédulát nyomtam a markába és megígértettem vele, hogy a papírt elolvasás után elégeti. A cédulára a csapszék mellékhelyiségében a következő szöveget írtam: "Ha az életben bármilyen nehézséged, problémád van, bizalommal fordulj hozzám: Nagy Jancsi, nyomozó csendőr.” Róka még aznap este meglepetéssel tudta meg, hogy kikkel szórakozott. Hónapok teltek el. Egyik napon Róka jött felém a Böszörményi úton és megállított. Fáradtan, éhesen és rémült arckifejezéssel tekintett rám. Nézéséből íáttam, hogy valami baj van. Bizalommal keresett, várt rám az utcán. Betöréses lopás miatt körözte a rendőrség! Rövid előadása alapján azonnal láttam, hogy ez esetben ártatlan. Mint egy gyereket, kézenfogva szüleim lakásába vezettem. Értesítetmet Kovács Lacit, detektív barátom pedig teljes tárgyilagossággal kezelte ügyét. Pár nap múlva tisztázódott minden Róka felszabadult lélekkel, nyugodtan koptathatta az aszfaltot. Aztán felkaroltuk Rókát, közös igyekezetünkkel munkát szereztünk neki a csepeli Weis & Manfréd gyárban a csillagmotor osztályon, Róka megbecsülte magát s később kiváló vasesztergályos lett belőle. Évek teltek el, a háború, az összeomlás, a börtön, a munkanélküliség már elmosta Róka emlékét is. Kint a Hungária körúti csapszékben, fáradtan szénporral tele, izzadtan, ápolatlan külsővel ittam fröccsömet, mint az élet új hajótöröttje. Jómegjelenésű, 30 év körüli férfi lépett a vendéglőbe. Ápolt arc, vasalt ruha, gondosan kötött nyakkendő, kabátján a magyar kommunista párt jelvénye. Ismerős volt az arca, emblékeimben kutattam, ki lehet? ő hamarabb ismert meg, pár ugrással mellettem termet, összeölelt és "drága Jancsim”-nak nevezett. Elmondtam kálváriámat, jelen nehézségeimet. Most a régi Róka, most már Pista fogott kézen, mint a gyereket. Fáradhatatlanul kilincselt velem az országos pártbizottságnál, minden osztályon ismerős volt. fgy lett belőlem szövetkezeti könyvelő. Egyik vasárnap tiszta étteremben ebédeltem Pistával. A Rókából Pistává vedlett barátom mesélt a múltról, jelenről és jövőről: "Tudod Jancsi, a múltnak sok hibája volt. Sok keserűséget hagyott bennem a származásom, hiszen zabigyerek voltam. De a jelennek is sok hibája van, kár volt megszületni! Kár volt felosztani, szétbomlasztani a csendőrséget, egy kiváló szervezetet züllesztettek szét Veletek! Fel a fejjel öreg fiú! Eljön az idő, mikor Benneteket egyenként fognak úgy lámpással megkeresni! Sajnos kevesen maradtatok, de jó srácok voltatok!" Prof. Dr. Mácsay-Lengyel Béla. m. kir. ezredes Mlcsay-Lengyel Béla testvérünk az ismert közíró és magyar őstörténeti kutató 1973. december 17-re forduló éjjel bécsi lakásán elhunyt. A nemzeti emigráció egyik kimagasló egyénisége tért meg őseihez. Tisztalelkű magyar volt, aki egész életével és munkásságával követendő példát mutatott minden hazáját és fajtáját szerető magyar számára. Három kötetnyi terjedelemben dolgozta fel Túrán történetét, amikor kihullott a toll kezéből, a halál elnémította, de Máccsay-Lengyel Béla szelleme és tanítása tovább él a Szittyakürt hasábjain. Mácsay-Lengyel Béla emlékét kegyelettel őrizzük! Vámos Tóth László: Büszkén Magyar . . . Légy Büszke és Magabiztos Erre Jelöl Magyar Lelked Múltad Dicső és Magasztos Őskorokat ír Hős Neved! Magyar Szó Csengett Hajdanán A Nílustól az Indusig A kőkori Tisza táján A babiloni fennsíkig. Magyar Szellem Szült Titeket Ti Peremes Piramisok Naperő Volt az Istened Papírás a papiruszod. Magyar Nyelven szólt az írás Evő-Éva, Adom-Ádám Messzi-Jós volt a Messiás S Uram volt az Ábrahám. Mezős-Mózes, Szemúr-Sumér Mahar-Ashtra: Magyar Est Úr Jézusban is Magyar a Vér Ösmagyar volt a Sumér Úr. Szem Úr Mása: Semiramis Ura Nabukonodozor Magyar Címet Visel Ő is Neve: Napokat Néző Úr! Magyarul szólt az Ősgörög Hon Úr Hős volt nagy Homeros Sten volt az ö Istenük Füatalos: Fiatalos. Magyart hallat Etruszk rovás Ékíráskő Tatárlakán Attila serlegén írás Nyelvünkön szól Hún-magyarán. Úrbot-Árpád ősiségünk Adj erőt és lelkességet Örök Magyar Dicsőségünk Mindig Büszkén Élünk Téged! Mozgalmi életünkből Clevelandban: A HSzM Központi Vezetősége 1973. december 9-én tartotta meg nyilvános évzáró értekezését a CMAC kultúrtermében. Prof. P. Jobb Andornak a HSzM vezetőjének megnyitó szavai után Pápay Elemér a HSzM főtitkára és Major Tibor a Szittyakürt felelős szerkesztője ismertette az elmúlt esztendő munkáját. Mindkét beszámolót élénk vita követte és több fontos kérdésben hozott határozatot a nyilvános értekezés. Montreálban: 1973. december 29-én összehívott rendkívüli közgyűlésen Ederer Rezsőt választották a HSzM montreáli vezetőjévé. A HSzM Központi Vezetősége Ederer Rezső szabadságharcos baj társunkat ebben az új munkakörében ez évi első zártkörű értekezésén hozott határozat értelmében megerősítette. MEZZOFANTI BÍBOROS (1771—1848) A MAGYAR NYELVRŐL "Tudják-e, melyik az a nyelv, amit konstruktív képessége és ritmusa harmóniája miatt az összes többi elé, a göröggel és latinnal egy sorba helyezek? A magyar. — Az új magyar költők számos versét ismerem, amelyek dallamossága teljesen magával ragadott. Kísérje figyelemmel a jövő történetét és a költői géniusz olyan hirtelen föllendülésének lesz a tanúja, ami teljesen igazolja majd jóslatom. — Úgy látszik, a magyarok maguk sem tudják, hogy milyen kincset rejt magában nyelvük." Mezzofanti csodálatos nyelvtehetségéről volt híres. Ítéletét valószínűleg Vörösmarty és kortársai költészete nyomán alkotta meg. Ugyanekkor előre látta Petőfi és Arany remekei megszületését. — Szeressük, ápoljuk hát a szép magyar nyelvet! —ry— I
