Szittyakürt, 1974 (13. évfolyam, 1-5. szám)

1974-01-01 / 1. szám

2. oldal **ITTVAICÖfcT 1974. január hó MEGDÖBBENTŐ ADATOK EGY NYlLTLEVÉLBEN A RABORSZAG FELELŐSEIHEZ A bécsi Magyar Híradó nemrég feltiinéstkeltő nyílt levelet közölt Körmendy Józseftől abból az alka­lomból, hogy Péter János, akihez in­tézte sorait, a magyar—szovjet ba­rátsági és kölcsönös segélynyújtási szerződést “a magyar történelem legdicsőbb (!) okmányának” nevez­te. A megdöbbentő adatokat tartal­mazó írásból valók az alábbi bő ki­vonatok. Megfontolandók Vasfüg­gönyön innen és túl! Péter János szerint az "okmányt” azok a sikerek teszik olyan dicsővé, amelyeket a szerződés óta a magyar nép elért. — “No lássuk csak, mik azok a kiváló eredmények?" — teszi fel a kérdést Körmendy, majd így folytatja: "Kezdjük talán az elején, amikor elhúzták a mézes madzagot a magyar paraszt szája előtt a föld­osztással, hogy aztán gyorsan vissza is vegyék tőle. Vagy talán az ezt kö­vető kegyetlen beszolgáltatási rend­szert nevezi sikernek, amikor jófor­mán minden paraszt Magyarorszá­gon megismerkedett a börtön belse­jével. Jó, ez mind a múlté ... Hogy van azonban az, hogy a ‘virágzó tsz-ek’ korában sem lehet elegendő húst kapni Magyarországon, és hogy oda­haza drágább a zöldség, a gyümölcs, mint bármelyik nyugati államban? Hogy a cukor, a zsír, stb. ára a tíz­szeresét éri el annak, ami a ‘jó fo­rint’ megteremtésekor volt! — A falurádiót figyelve jön rá az ember, hogy milyen sok az ún. ‘kedvezőtlen adottságú tsz’, amelyeknek térítés­­mentes, visszafizetés nélküli hitelt kell adni millió forint számra! Hol kap ilyesmit a béréből élő dolgozó? Megveheti falusi testvérei termékeit, amiket az állam méregdrágán árusít, mert a maszek sem szégyeli magát, s a dolgozónak csak a fokozott tel­jesítmény marad, ha lépést akar tar­tani az áremelkedéssel. Hogy való­jában mit hozott a szerződés, azt leginkább a gyárak munkáján lehet lemérni. Amit a szovjet ipar nem tud, vagy nem akar előállítani, azt a magyar iparra lőcsölik rá. Ezt úgy könyvelik el aztán, mint a szovjet nép 'testvéri segítségétől), mert ugyebár a rendelések munkát jelen­tenek a magyar gyáraknak. Csak persze az a nagy kérdés, mennyit kapnak érte? Alumínium-egyezmény, a Zsiguli (Váz) program műszerezé­se, a volgai toló-hajók építése, kikö­tői és más daruk, óceán-rádiók, ionosféra-kutató berendezések, am­pulla-gyártó gépek készítése és szál­lítása, nem utolsó sorban a magyar uránérc kivitele a Szovejtbe szerepel ebben a szerződésben. A ‘Barátság’ olajvezetéken folyik ugyan olaj Ma­gyarországra, de nem tudni, kinek az exportját növelik ezzel? ...” "És a fent felsorolt adatok csak kis hányadát jelentik a magyar nép kizsákmányolásának! Vajon mindez miért? Csupán azért, mert a Szovjet­unióban krónikás betegség a ‘gazda­sági nehézség’ és ezt önök is éppen úgy tudják, mint mi tudjuk idekint, de ugyebár erről nem beszélnek, mint ahogy annak idején a náciknak adott gazdasági segítségről sem lehe­tett, vagy nem volt tanácsos. De legalább azokat nem dicsérte senki! Talán inkább azokról a kiváló eredményekről beszélt, amelyek a ki­váltságos réteget illetik meg a mai Magyarországon, és senki mást. Bi­zonyára járt már ezen elvtársak vil­láiban. Egyszer nekem is volt alkal­mam Apró Antal elvtárs budai villá­jában bent lenni; van ott szobalány, szakácsnő, kézilány, kertész, soffőr, amire csak az új osztály urainak szüksége van egy luxus-villában — ez biztos a szovjet—magyar szerző­dés maradéktalan teljesítésével áll kapcsolatban. — Vagy kiváló ered­mény-e, hogy egy-egy kerületben ma jóval több kocsma van, mint valaha bármikor. Hogy az alkoholizmus olyan fokot ért el, mint még soha! Vajon mire iszik a magyar munkás? A szocialista jövőre vagy a sajátjá­ra (?), amelyben majd ‘ragyogó’ nyugdíjnak számít havi 650—800 Ft. Hogy kapnak 2000-en felül is ... per­sze, de kik? A párttitkár elvtársak és hozzátartozóik, ugyebár? — Vagy az talán a ragyogó siker, hogy min­den pártkorifeus felesége, húga, só­gora, sógornője és egyéb pereputtya T.Ü.K. (titkos ügykezelés) címén horribilis fizetést húz, vagy mint személyzeti osztályvezető vág zsebre nagy fizetést! Aztán itt vannak a ki­rúgott ávósokból lett ‘rendészek’, akik a dolgozók nyakán élnek. Mi­csoda egyének vannak köztük!? A Krisztics-féle esetet bizonyára ön is jól ismeri, hiszen elvtársa volt ön­nek: föl kellett akasztani rablógyil­kosság miatt. Vagy itt van a török­bálinti rendész-eset. Ugye az is szép volt: az lopkodta a dolgozók szekré­nyeit, akinek vigyáznia kellett volna rájuk és sok embert küldött börtön-SZÁMVETÉS A NAGY ÜTRÓL (Folytatás az első oldalról.) romban szenvedő magyarral szem­ben bennünket emigráns magyaro­kat is terhel. Szeretjük hazánkat, vissza akarjuk szerezni szabadságát, érvényesíteni akarjuk a Kínai Nép­­köztársaság segítségével turáni faj­tánk elidegeníthetetlen jogát az ön­­rendelkezésre és a függetlenségre. Talán nem leszünk szerénytelenek, ha a Szittyakürt érdemének minősít­jük azt, hogy elsőként támogatta a hazai magyarvérű baloldal szovjet­ellenes törekvéseit. A nemzet füg­getlenségéért és szabadságáért to­vábbra is keresnünk kell ezzel a ma­­gyarvérű baloldallal való politikai szövetséget, természetesen az ideoló­giai szintézis kizárásával. Nem sza­bad idegenkednünk a kezdeménye­zésekkel járó rizikóvállalástól sem. Az óvatoskodók, akik az újat: a ma­gyarvérű baloldallal való szövetséget egyszerűen "antibolsevista" elvből ellenezték, lemaradtak. Az érdem el­sősorban azonban a kezdeményező­ké, a vértanúhalált halt Bibó István történelmi hagyatékát őrző Kárpát­­dunatáji magyarságé. Említésre méltó jelenség az is, hogy lényegesen fokozódott a Szity­tyakürt iránti érdeklődés. Ez nem­csak olvasóink és előfizetőink szá­mának növekedésében, hanem ab­ban is megnyilvánul, hogy különbö­ző magyar emigráns szervezetek és szövetségek mindjobban saját fóru­muknak tekintik lapunkat, és bősé­gesen ellátják azt a nemzetszolgálat­tal járó munkájuk gazdag tapaszta­lataival. Az elmúlt esztendőben lé­nyegesen fokozódott lapunk külső munkatársainak és aktív tudósí­tóinknak száma is. Köszönetét mon­dunk mindazoknak, akik felismer­ték a magyar szocialista sajtó kül­detését és elősegítették azt, hogy a Szittyakürt az emigrációs politikai élet nyilvános tapasztalatcsere fóru­mává vált. Az idő homokóráján újra lepergett egy esztendő. Ebben a hagyományos ünnepi légkörben ígérjük olvasóink­nak, hogy mindazt, amit a lapunk erényének nevezhető a jövőben is megtartjuk és fejlesztjük. Képessé­geink, tudásunk és erőnk latba ve­tésével minden lehetőt elkövetünk turáni magyar fajtánk függetlensé­géért és szabadságáért, az örök és oszthatatlan történelmi Magyaror­szág feltámadásáért! Major Tibor be, amíg ki nem derült, hogy ő a leg­nagyobb tolvaj! Történelmünk legdicsőbb okmá­nya!? Már az, akinek; a magyar nép­nek biztosan nem az, mert a magyar népet alig zsákmányolta ki úgy a tö­rök 150 esztendő alatt, mint most 30 év alatt a Szovjet. Vagy ezt is testvéri egyetértéssel határozták el cserébe azért, hogy szovjet szuro­nyok védelmet nyújtanak önöknek? Egyetlen szerencséjük, hogy a ma­gyar nép nem él azokkal az eszkö­zökkel, amikkel a horvát ellenállók, mert akkor sok keserű pirulát kel­lett volna lenyelniük minden szovjet védelem közepette is! Még egy kérdést szeretnék önnek, mint Magyarország külügyminiszte­rének föltenni. Hogyan lehetséges az, hogy a Szovjetunió határozza meg szerepünket a bécsi kölcsönös csapatcsökentési konferencián? És miért nincs a magyar kormánynak beleszólása ebbe — pedig állítják, hogy Magyarország önálló külpoliti­kát folytat?! Bizonyára erőt vett önökön a félelem, hogyha a szovjet kiteszi a lábát Magyarországról, be­fellegzik a ragyogó életnek és me­hetnek vissza oda, ahonnan jöttek: a Szovjetbe vagy ön persze még oda sem, de még egy kis vidéki gyüle­kezet papjának sem...” (M. L.) KL IFJÚSÁG EGÉSZSÉGE A szakorvosok állítják: fiatalsá­gunk nem él egészségesen. Sokan passzív elfoglaltsággal töltik szabad idejüket. Terjednek a káros szoká­sok, az egészségi szempontból ártal­mas magatartás-formák. Az alkohol­­fogyasztás és dohányzás mellett nö­vekszik az izgató- és nyugtatószerek fogyasztása, egyre gyakoribb az ideg­­rendszer túlterhelése, és általában alacsony színvonalú az egészségügyi kultúráltság. Az elmondottakat számos felmérés igazolja. Csupán kiragadott példa: a 17-éves fővárosi szakmunkástanu­lók 49.6 százaléka italozik rendszere­sen, 55.2 százaléka pedig dohányos. A 18 éveseknél ez az arány már 59.5, illetve 55.9 százalék. Hazánkban 11 százalékos a kora­szülési arány. Igen rossz helyet fog­lalunk el az európai "rangsorban”. Évről évre sok fiatal nő panaszko­dik meddőségről. Mindezek egyenes következményei a túlságosan korán kialakult egészségkárosító szokások­nak. Hazánk kedvezőtlen demográ­fiai mutatói, az alacsony születés­szám, a sok koraszülés, a károsodott utódok sokasága — kapcsolatban vannak fiatalságunk életmódjával és fajtánktól teljesen idegen élet­szemléletével és egészségügyi isme­reteivel. Tény, hogy ifjúságunk szá­mottevő része korán kezdi a szexuá­lis életet, s ennek esetleges káros következményei a fiatalok egyre na­gyobb tömegét érinti. A fővárosban a 18-19 éves lányok mintegy 30 szá­zaléka él nemi életet. Legutóbbi ada­tok szerint a középiskolás lányok 3.5 százaléka fordult az abortusz-bi­zottsághoz 1970-ben — valamennyi 15—19 évest tekintve — Budapesten ez a szám 7063. Sajnos terjedőben vannak a nemi betegségek, amelyek korántsem szo­rítkoznak a “klasszikus” megbetege­désekre. Figyelmeztető jel az is, hogy a tizenévesek aránya az összes go­­norreás beteg közt sajnos megköze­líti a 30 százalékot! Palkó Sándor írja a Magyar Nem­zet hasábjain: “A szexszuális élet területén jelentkező bajok leg­főbb oka a tudatlanság. Kevés a rendszerezett és megbízható bioló­giai és egészségügyi információ. Vi­szont az is igaz, hogy a puszta felvi­lágosítás, erkölcsi normák adása, és számonkérése nélkül keveset hasz­nál. Az egészséges életmódra nevelni kell az ifjúságot, -s ezen a téren ala­pos a lemaradásunk.” “Művi vetélés helyett pirulát!” Magyarország a világ egyik leg­gyermektelenebb országa. 1000 lakos­ra mindössze 14,7 születés esik s így a népi állomány fenntartása sincs biztosítva. A budapesti kormány szeretné ugyan emelni a születések arányszámát, de erről a mai viszo­nyok mellett szó sem lehet. Magyar­­országon, főleg Budapesten, nagy a lakásínség, a fizetések alacsonyak, s ez az asszonyokat arra indítja, hogy kereső munkát vállaljanak, a terhes­ségmegszakításokat az állami bizto­sító fizeti. Ezen túlmenőleg az utób­bi évtizedben kétségtelen javult a közellátás s ez a tény arra ösztönzi a házaspárokat, hogy életszínvonalu­kat emeljék, s ennek érdekében in­kább lemondjanak a gyermekekről. Mindezek a tényezők olyan helyzetet teremtettek a születések csökkenése terén, amely a magyar kormányt és pártot most már komolyan riadóz­­tatja. A magyar kormány, egy nemrég hozott párthatározatra támaszkodva, most egy egész sereg népesedéspoli­tikai intézkedést léptetett életbe, melyek célja az, hogy a születések számát emelje. Szabó Zoltán egész­ségügyi miniszter kijelentése szerint a születési arányszámot 16/1000-re kívánnák feltornázni. A kormány szerint a 2 és 3 gyermekes családok lennének az ideálisak. Ennek elő­mozdítására a hatóságok "anyagi, erkölcsi és társadalmi intézkedése­ket fognak foganatosítani”. E beavatkozás két síkon történik: egyrészt megnehezítik a terhesség­megszakításokat, másrészt komo­lyabb családi pótlékokat és egyéb kedvezményeket juttatnak a több­­gyermekes családoknak. Ezentúl a nemkívánatos terhesség ellen nem művi vetéléssel, hanem megelőző el­járásokkal kívánnak védekezni. A kormány bejelentette, hogy nagyobb mennyiségben kíván előállítani és importálni fogamzásgátló szereket. “Művi vetélés helyett pirulát” — lesz ezentúl a jelszó. (Frankfurter Aligemeine, 1973 nov. számából.) • A FAO jelentése szerint a fejlődő országokban tavaly kb. 1 százalék­kal nőtt az élelmiszertermelés. 1971- ben a növekedés 2 százalékos volt. Ha figyelembe vesszük a népszapo­rulatot, akkor ezek az adatok azt jelzik, hogy a fejlődő országokban az egy lakosra jutó élelmiszer meny­­nyisége jelenleg kisebb, mint 1970- ben volt. A KANADAI OLVASÓINK SZÍVES FIGYELMÉBE! Lapunk Kiadóhivatala azzal a tiszteletteljes kéréssel fordul Ked­ves Olvasóihoz, hogy a Kanadá­ban is bevezetett posta-irányító számot, hogy lapunk zavartalan és gyorsabb postázását biztosítani tudjuk szíveskedjenek Kiadóhiva­talunk címére a legsürgősebben megküldeni. A Kiadóhivatal

Next

/
Oldalképek
Tartalom