Szittyakürt, 1974 (13. évfolyam, 1-5. szám)
1974-01-01 / 1. szám
2. oldal **ITTVAICÖfcT 1974. január hó MEGDÖBBENTŐ ADATOK EGY NYlLTLEVÉLBEN A RABORSZAG FELELŐSEIHEZ A bécsi Magyar Híradó nemrég feltiinéstkeltő nyílt levelet közölt Körmendy Józseftől abból az alkalomból, hogy Péter János, akihez intézte sorait, a magyar—szovjet barátsági és kölcsönös segélynyújtási szerződést “a magyar történelem legdicsőbb (!) okmányának” nevezte. A megdöbbentő adatokat tartalmazó írásból valók az alábbi bő kivonatok. Megfontolandók Vasfüggönyön innen és túl! Péter János szerint az "okmányt” azok a sikerek teszik olyan dicsővé, amelyeket a szerződés óta a magyar nép elért. — “No lássuk csak, mik azok a kiváló eredmények?" — teszi fel a kérdést Körmendy, majd így folytatja: "Kezdjük talán az elején, amikor elhúzták a mézes madzagot a magyar paraszt szája előtt a földosztással, hogy aztán gyorsan vissza is vegyék tőle. Vagy talán az ezt követő kegyetlen beszolgáltatási rendszert nevezi sikernek, amikor jóformán minden paraszt Magyarországon megismerkedett a börtön belsejével. Jó, ez mind a múlté ... Hogy van azonban az, hogy a ‘virágzó tsz-ek’ korában sem lehet elegendő húst kapni Magyarországon, és hogy odahaza drágább a zöldség, a gyümölcs, mint bármelyik nyugati államban? Hogy a cukor, a zsír, stb. ára a tízszeresét éri el annak, ami a ‘jó forint’ megteremtésekor volt! — A falurádiót figyelve jön rá az ember, hogy milyen sok az ún. ‘kedvezőtlen adottságú tsz’, amelyeknek térítésmentes, visszafizetés nélküli hitelt kell adni millió forint számra! Hol kap ilyesmit a béréből élő dolgozó? Megveheti falusi testvérei termékeit, amiket az állam méregdrágán árusít, mert a maszek sem szégyeli magát, s a dolgozónak csak a fokozott teljesítmény marad, ha lépést akar tartani az áremelkedéssel. Hogy valójában mit hozott a szerződés, azt leginkább a gyárak munkáján lehet lemérni. Amit a szovjet ipar nem tud, vagy nem akar előállítani, azt a magyar iparra lőcsölik rá. Ezt úgy könyvelik el aztán, mint a szovjet nép 'testvéri segítségétől), mert ugyebár a rendelések munkát jelentenek a magyar gyáraknak. Csak persze az a nagy kérdés, mennyit kapnak érte? Alumínium-egyezmény, a Zsiguli (Váz) program műszerezése, a volgai toló-hajók építése, kikötői és más daruk, óceán-rádiók, ionosféra-kutató berendezések, ampulla-gyártó gépek készítése és szállítása, nem utolsó sorban a magyar uránérc kivitele a Szovejtbe szerepel ebben a szerződésben. A ‘Barátság’ olajvezetéken folyik ugyan olaj Magyarországra, de nem tudni, kinek az exportját növelik ezzel? ...” "És a fent felsorolt adatok csak kis hányadát jelentik a magyar nép kizsákmányolásának! Vajon mindez miért? Csupán azért, mert a Szovjetunióban krónikás betegség a ‘gazdasági nehézség’ és ezt önök is éppen úgy tudják, mint mi tudjuk idekint, de ugyebár erről nem beszélnek, mint ahogy annak idején a náciknak adott gazdasági segítségről sem lehetett, vagy nem volt tanácsos. De legalább azokat nem dicsérte senki! Talán inkább azokról a kiváló eredményekről beszélt, amelyek a kiváltságos réteget illetik meg a mai Magyarországon, és senki mást. Bizonyára járt már ezen elvtársak villáiban. Egyszer nekem is volt alkalmam Apró Antal elvtárs budai villájában bent lenni; van ott szobalány, szakácsnő, kézilány, kertész, soffőr, amire csak az új osztály urainak szüksége van egy luxus-villában — ez biztos a szovjet—magyar szerződés maradéktalan teljesítésével áll kapcsolatban. — Vagy kiváló eredmény-e, hogy egy-egy kerületben ma jóval több kocsma van, mint valaha bármikor. Hogy az alkoholizmus olyan fokot ért el, mint még soha! Vajon mire iszik a magyar munkás? A szocialista jövőre vagy a sajátjára (?), amelyben majd ‘ragyogó’ nyugdíjnak számít havi 650—800 Ft. Hogy kapnak 2000-en felül is ... persze, de kik? A párttitkár elvtársak és hozzátartozóik, ugyebár? — Vagy az talán a ragyogó siker, hogy minden pártkorifeus felesége, húga, sógora, sógornője és egyéb pereputtya T.Ü.K. (titkos ügykezelés) címén horribilis fizetést húz, vagy mint személyzeti osztályvezető vág zsebre nagy fizetést! Aztán itt vannak a kirúgott ávósokból lett ‘rendészek’, akik a dolgozók nyakán élnek. Micsoda egyének vannak köztük!? A Krisztics-féle esetet bizonyára ön is jól ismeri, hiszen elvtársa volt önnek: föl kellett akasztani rablógyilkosság miatt. Vagy itt van a törökbálinti rendész-eset. Ugye az is szép volt: az lopkodta a dolgozók szekrényeit, akinek vigyáznia kellett volna rájuk és sok embert küldött börtön-SZÁMVETÉS A NAGY ÜTRÓL (Folytatás az első oldalról.) romban szenvedő magyarral szemben bennünket emigráns magyarokat is terhel. Szeretjük hazánkat, vissza akarjuk szerezni szabadságát, érvényesíteni akarjuk a Kínai Népköztársaság segítségével turáni fajtánk elidegeníthetetlen jogát az önrendelkezésre és a függetlenségre. Talán nem leszünk szerénytelenek, ha a Szittyakürt érdemének minősítjük azt, hogy elsőként támogatta a hazai magyarvérű baloldal szovjetellenes törekvéseit. A nemzet függetlenségéért és szabadságáért továbbra is keresnünk kell ezzel a magyarvérű baloldallal való politikai szövetséget, természetesen az ideológiai szintézis kizárásával. Nem szabad idegenkednünk a kezdeményezésekkel járó rizikóvállalástól sem. Az óvatoskodók, akik az újat: a magyarvérű baloldallal való szövetséget egyszerűen "antibolsevista" elvből ellenezték, lemaradtak. Az érdem elsősorban azonban a kezdeményezőké, a vértanúhalált halt Bibó István történelmi hagyatékát őrző Kárpátdunatáji magyarságé. Említésre méltó jelenség az is, hogy lényegesen fokozódott a Szitytyakürt iránti érdeklődés. Ez nemcsak olvasóink és előfizetőink számának növekedésében, hanem abban is megnyilvánul, hogy különböző magyar emigráns szervezetek és szövetségek mindjobban saját fórumuknak tekintik lapunkat, és bőségesen ellátják azt a nemzetszolgálattal járó munkájuk gazdag tapasztalataival. Az elmúlt esztendőben lényegesen fokozódott lapunk külső munkatársainak és aktív tudósítóinknak száma is. Köszönetét mondunk mindazoknak, akik felismerték a magyar szocialista sajtó küldetését és elősegítették azt, hogy a Szittyakürt az emigrációs politikai élet nyilvános tapasztalatcsere fórumává vált. Az idő homokóráján újra lepergett egy esztendő. Ebben a hagyományos ünnepi légkörben ígérjük olvasóinknak, hogy mindazt, amit a lapunk erényének nevezhető a jövőben is megtartjuk és fejlesztjük. Képességeink, tudásunk és erőnk latba vetésével minden lehetőt elkövetünk turáni magyar fajtánk függetlenségéért és szabadságáért, az örök és oszthatatlan történelmi Magyarország feltámadásáért! Major Tibor be, amíg ki nem derült, hogy ő a legnagyobb tolvaj! Történelmünk legdicsőbb okmánya!? Már az, akinek; a magyar népnek biztosan nem az, mert a magyar népet alig zsákmányolta ki úgy a török 150 esztendő alatt, mint most 30 év alatt a Szovjet. Vagy ezt is testvéri egyetértéssel határozták el cserébe azért, hogy szovjet szuronyok védelmet nyújtanak önöknek? Egyetlen szerencséjük, hogy a magyar nép nem él azokkal az eszközökkel, amikkel a horvát ellenállók, mert akkor sok keserű pirulát kellett volna lenyelniük minden szovjet védelem közepette is! Még egy kérdést szeretnék önnek, mint Magyarország külügyminiszterének föltenni. Hogyan lehetséges az, hogy a Szovjetunió határozza meg szerepünket a bécsi kölcsönös csapatcsökentési konferencián? És miért nincs a magyar kormánynak beleszólása ebbe — pedig állítják, hogy Magyarország önálló külpolitikát folytat?! Bizonyára erőt vett önökön a félelem, hogyha a szovjet kiteszi a lábát Magyarországról, befellegzik a ragyogó életnek és mehetnek vissza oda, ahonnan jöttek: a Szovjetbe vagy ön persze még oda sem, de még egy kis vidéki gyülekezet papjának sem...” (M. L.) KL IFJÚSÁG EGÉSZSÉGE A szakorvosok állítják: fiatalságunk nem él egészségesen. Sokan passzív elfoglaltsággal töltik szabad idejüket. Terjednek a káros szokások, az egészségi szempontból ártalmas magatartás-formák. Az alkoholfogyasztás és dohányzás mellett növekszik az izgató- és nyugtatószerek fogyasztása, egyre gyakoribb az idegrendszer túlterhelése, és általában alacsony színvonalú az egészségügyi kultúráltság. Az elmondottakat számos felmérés igazolja. Csupán kiragadott példa: a 17-éves fővárosi szakmunkástanulók 49.6 százaléka italozik rendszeresen, 55.2 százaléka pedig dohányos. A 18 éveseknél ez az arány már 59.5, illetve 55.9 százalék. Hazánkban 11 százalékos a koraszülési arány. Igen rossz helyet foglalunk el az európai "rangsorban”. Évről évre sok fiatal nő panaszkodik meddőségről. Mindezek egyenes következményei a túlságosan korán kialakult egészségkárosító szokásoknak. Hazánk kedvezőtlen demográfiai mutatói, az alacsony születésszám, a sok koraszülés, a károsodott utódok sokasága — kapcsolatban vannak fiatalságunk életmódjával és fajtánktól teljesen idegen életszemléletével és egészségügyi ismereteivel. Tény, hogy ifjúságunk számottevő része korán kezdi a szexuális életet, s ennek esetleges káros következményei a fiatalok egyre nagyobb tömegét érinti. A fővárosban a 18-19 éves lányok mintegy 30 százaléka él nemi életet. Legutóbbi adatok szerint a középiskolás lányok 3.5 százaléka fordult az abortusz-bizottsághoz 1970-ben — valamennyi 15—19 évest tekintve — Budapesten ez a szám 7063. Sajnos terjedőben vannak a nemi betegségek, amelyek korántsem szorítkoznak a “klasszikus” megbetegedésekre. Figyelmeztető jel az is, hogy a tizenévesek aránya az összes gonorreás beteg közt sajnos megközelíti a 30 százalékot! Palkó Sándor írja a Magyar Nemzet hasábjain: “A szexszuális élet területén jelentkező bajok legfőbb oka a tudatlanság. Kevés a rendszerezett és megbízható biológiai és egészségügyi információ. Viszont az is igaz, hogy a puszta felvilágosítás, erkölcsi normák adása, és számonkérése nélkül keveset használ. Az egészséges életmódra nevelni kell az ifjúságot, -s ezen a téren alapos a lemaradásunk.” “Művi vetélés helyett pirulát!” Magyarország a világ egyik leggyermektelenebb országa. 1000 lakosra mindössze 14,7 születés esik s így a népi állomány fenntartása sincs biztosítva. A budapesti kormány szeretné ugyan emelni a születések arányszámát, de erről a mai viszonyok mellett szó sem lehet. Magyarországon, főleg Budapesten, nagy a lakásínség, a fizetések alacsonyak, s ez az asszonyokat arra indítja, hogy kereső munkát vállaljanak, a terhességmegszakításokat az állami biztosító fizeti. Ezen túlmenőleg az utóbbi évtizedben kétségtelen javult a közellátás s ez a tény arra ösztönzi a házaspárokat, hogy életszínvonalukat emeljék, s ennek érdekében inkább lemondjanak a gyermekekről. Mindezek a tényezők olyan helyzetet teremtettek a születések csökkenése terén, amely a magyar kormányt és pártot most már komolyan riadóztatja. A magyar kormány, egy nemrég hozott párthatározatra támaszkodva, most egy egész sereg népesedéspolitikai intézkedést léptetett életbe, melyek célja az, hogy a születések számát emelje. Szabó Zoltán egészségügyi miniszter kijelentése szerint a születési arányszámot 16/1000-re kívánnák feltornázni. A kormány szerint a 2 és 3 gyermekes családok lennének az ideálisak. Ennek előmozdítására a hatóságok "anyagi, erkölcsi és társadalmi intézkedéseket fognak foganatosítani”. E beavatkozás két síkon történik: egyrészt megnehezítik a terhességmegszakításokat, másrészt komolyabb családi pótlékokat és egyéb kedvezményeket juttatnak a többgyermekes családoknak. Ezentúl a nemkívánatos terhesség ellen nem művi vetéléssel, hanem megelőző eljárásokkal kívánnak védekezni. A kormány bejelentette, hogy nagyobb mennyiségben kíván előállítani és importálni fogamzásgátló szereket. “Művi vetélés helyett pirulát” — lesz ezentúl a jelszó. (Frankfurter Aligemeine, 1973 nov. számából.) • A FAO jelentése szerint a fejlődő országokban tavaly kb. 1 százalékkal nőtt az élelmiszertermelés. 1971- ben a növekedés 2 százalékos volt. Ha figyelembe vesszük a népszaporulatot, akkor ezek az adatok azt jelzik, hogy a fejlődő országokban az egy lakosra jutó élelmiszer menynyisége jelenleg kisebb, mint 1970- ben volt. A KANADAI OLVASÓINK SZÍVES FIGYELMÉBE! Lapunk Kiadóhivatala azzal a tiszteletteljes kéréssel fordul Kedves Olvasóihoz, hogy a Kanadában is bevezetett posta-irányító számot, hogy lapunk zavartalan és gyorsabb postázását biztosítani tudjuk szíveskedjenek Kiadóhivatalunk címére a legsürgősebben megküldeni. A Kiadóhivatal
