Szittyakürt, 1974 (13. évfolyam, 1-5. szám)
1974-01-01 / 1. szám
1974. január hó «ITTVAKÖkf 3. oldal PÉCSI KORNÉL dr.: ATOM VAGY OLAJ? A IV. izrael—arab háború előestjén régi angol kartárs-ismerősöm, akivel londoni szolgálatom idején többször tárgyaltam, s aki most külügyi szolgálata utolsó éveit az egyik arab államban töltötte, körlevélben búcsúzott kartársaitól. Kapcsolatunk sohasem szakadt meg s így én is megkaptam rendkívül értékes megfigyeléseket tartalmazó sorait. A bizalmas és személyes természetű részletektől eltekintve, reánk bízta — ha jónak látjuk —, a közérdekűeket közérdekből nyilvánosságra hozni. Élve ezzel a lekötelező szabadsággal, az alábbiakat idézem a mindvégig az angol szellemességet iróniára hajló humorral fűszerezett írásából: “Közismert a nyugati gondolkozást jellemző lustaságból folyó általánosítás és az elkopott klisék szajkózása. Különösen áll ez a széles rétegekben az arab világról vallott felfogásra. Sokan még mindig az Ezeregy éjszaka mesevilágát alkalmazzák az arab világra. Sokan még mindig a mesés kincsek fölött korlátlanul uralkodó sejkek háremtitkait fürkészik, hogy fáradt képzeletüket csiklandozó tárgyak felvillanyozzák. Azt hiszik még mindig, hogy holmi zsarnok-uralom alatt száz- és százezer boldogtalan fellah baromi sorban igát húz. — Hogy mekkora változás történt a Közel- és Középkelet arab államaiban, arról az átlagközönségnek a sajtó e téren feltűnően hiányos tájékoztatásai miatt nincs fogalma. Hogy hány iskola, kórház, remek műút épült! S ennek következtében — Allah ide vagy oda — már telefon, rádió, sőt a televízió sem újság többé a homoksivatagnak képzelt arab világban. A háremeknek legföljebb annyi közük van mindehhez, hogy nem egy sejk vagy emir felesége európai vagy amerikai származású. E delnők édes kettesben sok mindenre kitanították uraikat. Fiaik közül pedig sokan végezték magasabb tanulmányaikat Nyugat- Európa, Amerika, sőt — Allah bocsássa! — a Szovjetunió egyetemein. S ezek is jól kitanultak ...” "... De nemcsak az arab társadalom felső körei élvezték a nyugati fertőzés áldásait, hiszen ha nem is gondolunk azokra, akik cipő- és illemhely-tisztítóként működtek Londonban, Párizsban, stb., szorgosan gyűjtött vagyonkával visszatértek szülőföldjükre, hanem azokra, akik a helyszínen az olaj feltárásoknál nap mint nap érintkeztek a nyugati szakemberek légiójával — mindezek másként látták már a dolgokat, mint ahogy a Koránból a szurák tanították ..." "Arab öntudat eddig is volt Maghrebtől Pakisztánig, de éppen ez a nagy távolság más, Önök előtt ismert tényezők mellett, akadályozta szolidaritásuk kifejlését. A mohamedánizmus meglepő terjedése az afrikai népeknél azonban jelentősen hozzájárult Nasser nagyralátó tervezgetéseihez. Tanítványa, ahogy egyik kartársunk írta a múltkor, a ‘rejtélyes arcú’ Sadat — úgy látom —, tűzön-vizén keresztül megvalósítja az arab, illetőleg a moszlim népek politikai egységét... — S miért higyjük, hogy ezek a minden téren emelkedő moszlim népek majd veszni hagyják, amit megszereztek a fekete arany: az olaj árán. Ha kenyértörésre kerül a sor, az őket veszélyeztető, irigy külvilágnak kemény harcokkal kell számolnia.” "Különféle agitációk (a pálma kétségtelen a bolseviki ügynököké), nem maradtak hatástalanok. E téren csaknem lélegzetállító az Afrika Indiai-óceánra néző, parti államaiban folyó, többé-kevésbé csendes, de annál veszedelmesebb dulakodás. Emlékeztetem Önöket a csodálatunkra is érdemes kínai műszaki teljesítményre: a Zambiát Tanzániával öszszekötő vasútépítésre. S ha már a kínaiakat említem, nem mulaszthatom el felhívni a figyelmet a Nixon— Brezsnyev találkozó alkalmával nyilvánosságra hozott azon egyezmény horderejére, amelynek értelmében tekintélyes amerikai tőke-befektetéssel akarják kiaknázni a kelet-szibériai olaj-, ill. földgáz-lelőhelyeket. Ez az egyezmény azt jelenti, hogy az USA és az URSS érdekközössége gáncsot vetett Kína éppen ezen területek visszahódítását célzó szándékainak! Kína helyzete tehát van olyan kényes, mint ma Európáé. Ezért nem lesz csodálatos, ha a franciák és németek is hamarosan keresni fogják kapcsolataik kimélyítését Pekinggel... Távolkeleten Moszkva és Washington pillanatnyilag egy-egy ‘tússzal’ rendelkezik Japán, ill. Kína felé a Kurili-szigetek, ill. Formoza képében ...” “... És ki ne emlékeznék a szovjet befészkelődésére nemrég Somaliaban? (1971. okt. 21-én az amerikai ‘segítséget’ küllebbítette onnan államcsíny. P.K. megj.) — Az Indiaióceán térsége, tehát ami a Perzsaöböltől Délre fekszik, a Szuezi-csatorna blokádja miatt, tekintve az arab olajszállítások ez úton történő lebonyolítását, a nagyhatalmi érdekek ütközőpontjává vált. Régebben talán rosszmájúan néztük, ha a francia flotta egy-egy tüntető sétát tett Djinuti és Tananariva között —, ma örülünk, hogy ha e madagascari támpontról távozniuk is kell, a Réunion-szigeten megkapaszkodhatnak. Az amerikaiak majd legföljebb 7. flottájuk egy-egy egységével vehetnek részt a Jóreménység foka, no meg a Csendes-óceán felé haladó óriás olajszállító hajók biztosításában ...” “Igen, mert napjaink legégetőbb kérdése az olajjal hajtott rengeteg gép, az olajjal fűtött épületek olajellátása. A világszerte rendkívül megnövekedett igény az arab olajkútak birtokosai vagyonátlagát már is olyan félelmetes mértékben emelte, hogy mind az amerikai, mind az európai pénzügyi szakemberek az egész világgazdaság válságával számolnak. Természetesen fölmerül a kérdés, meddig tömhetik arannyal, dollárral, fonttal, frankkal, márkával a sejkek és emirek páncélszekrényeiket? Beruházásaik és a külföldi piacon eszközölt befektetéseik hovatovább már nem emészthetik föl folyvást növekvő jövedelmüket. Az arányosan növekvő irigység természetesen védekezésüket célzó katonai jellegű kiadásokra is kényszeríti, ami viszont Izraelt felettébb idegesíti s egyesek egyáltalán nem tartják kizártnak az újabb arab—izrael összecsapás lehetőségét sem. S itt említem, hogy kormányunk már nem egyszer felhívta az Egyesült Államok, illetékeseinek figyelmét az arab—izraeli civakodásban több rugalmasság szükségességére. Érvelésünket alátámasztotta az a körü’mény, hogy bár az arab vezetők előtt nem ismeretlen a már időtlenidők óta a térségre nehezedő orosz nyomás, mást nem tehetnek a közvetlenebb izraeli nyomás ellensúlyozására, mint a Szovjetunióhoz folyamodást. Ez azután jó ürügyül és mentségül szolgál az oroszoknak, hogy a Földközi-tengeren fokozott ellenőrzést gyakorolva, megvalósíthassák Moszkva évszázados vágyát. Ezért az izrael-arab viszály állandósítása csak malmukra hajtja a vizet — messze a Nilus forrásvidékén is!” "... Bizonyos, hogy az arabok nemcsak, hogy nem felejtenek, hanem megbocsátást sem ismernek. De ez áll az izraelitákra is. így van az, hogy a minap Izrael oslói követségének úgynevezett biztonsági tisztjét Norvégia kiutasította, mert egy marokkói arab meggyilkolásában részessége bebizonyosodott. Ilyen terrorcselekményeket azelőtt csak a szovjet KGB-ügynökök hajtottak végre, visszaélve a diplomatáknak biztosított előnyökkel. No, de ne csodálkozzunk: az erőszak korában élünk ...” Eddig hát volt angol kartársam szeptemberben kelt leveléből, amit közérdekűnek véltem. — Azóta a IV. arab—izraeli háború folyik, amelynek tengelyébe — kétségtelenül — félelmetes politikai fegyverként lépett az olaj. Hogy mennyire félelmetes, azt mindnyájunk egyre inkább a saját bőrén érzi, amikor a tél hidege borsódzik már milliók hátán. OLAJ VAGY ATOM Félelmetes azért is, mert ha az arabok jogos kívánságait visszautasító USA és a vele tartó államok továbbra is csökkenő mértékben kapnak olajat, egész gazdasági rendszerük súlyos válságba jut. Vegyük fontolóra, hogy ha csökken a már is fölemelt áron árusított olajtartalék, akkor egy sorozat iparágban ez munkanélküliséget idéz elő. Ugyanekkor a megdrágult szállítás a piacon minden árú áremelkedését vonja maga után. A Föld gyomrában rejtőző olajmennyiség becslése körüli vitát mellőzhetjük, hiszen a lényeges inkább az az aggodalom, hogy e hajtóerő egyes forrásai kimerülőben vannak s az újabb feltárások nem mindig kecsegtetnek az igényeket kielégítő eredménnyel. Érthető, ha inkább a már működő kutak megszerzésére irányul a figyelem. Elsősorban is az arab területen fekvőkre, mert akik megszerzésükre áhítoznak, úgy vélik, az “arabok gyengék, nem tudnak majd védekezni lerohanásuk esetén.” Amíg az atomenergiát nem tudják megszelídíteni békés célokra, addig megfélemlítő eszközként birtokosai felhasználják inkább taktikai, semmint stratégiai eszközként. E sorok írásakor nem egyszer felbukkant a hír, hogy mind Izrael, mind Egyiptom rendelkezik e veszedelmes fegyverrel. Bevetésére sor kerül-e? A legleplezetlenebbül a szomszédságomban lévő Massachusetts Institut of Technology egyik tanára, Morris Adelman tárta fel az erre vonatkozó tervet, amikor a "pénzt vagy életet!”’ genszterizmusra emlékeztető választás elé állítja az arabokat: olajat vagy háborút! Szerinte ugyanis az arab olajmezők elfoglalása a megoldás ... A tervet éppen nem rejtette véka alá s így a TIME okt. 9-i száma közölhette. Hogy a "megoldás” veszélyesen kétélű, hiszen a háborús pusztítás velejárója lenne a szabotázs-akciók sorozata is, arra nem gondol, s akkor hiába a vérontás, abból nem lesz olaj. (Múlt alkalommal már céloztam a partizán-harcokban gyakorlott Gl-ok sivatagi háborúra átképzésére és a UN főtitkára tulajdonképp eredménytelen közelkeleti utazgatásaira.) A háborús uszításhoz sietett hozzátenni egy közgazdasági lapszerkesztők előtt tartott előadásában dr. W. H. Freuhauf, kanadai energia-szakértő. Háborús fenyegetőzése ezúttal már nemcsak az araboknak szólt, hanem mindazoknak, akik az arab követelések jogosultságát hangoztatják. Ugyanekkor nem maradtak el New Yorkban, Washingtonban, Ottawában, Párizsban s más nagyobb városokban rendezett tömegtüntetések Izrael mellett. — Mindez azonban inkább visszafelé sült el, amiről tanúskodik Hayim Herzog tábornok panasza Tel-Avivban, mondván ezt: "A légkört globális antiszemitizmus” jellemzi, bár szerinte az antiszemitizmus és antikommunizmus között különbséget kell tenni. Ugyanekkor Golda Meir szerint "Izrael egyedüli támogatója Isten és egyetlen barátja az Egyesült Államok.” — Ki vonhatja ezt ma már kétségbe? Az arab olaj-korlátozás megtorlásaként egyes körök sürgetik az USA- élelmiszerszállítás beszüntetését az ©Damaszkusz Izrael által megszállt terület ,i,c7 Arab Köztársaságok AKSZ Szövetsége A KÖZEL-KELET TÉRKÉPÉ AZ IZRAEL ÁLTÁL MEGSZÁLLT TEROLETEK JELZÉSÉVEL
