Szittyakürt, 1974 (13. évfolyam, 1-5. szám)

1974-01-01 / 1. szám

1974. január hó «ITTVAKÖkf 3. oldal PÉCSI KORNÉL dr.: ATOM VAGY OLAJ? A IV. izrael—arab háború előest­jén régi angol kartárs-ismerősöm, akivel londoni szolgálatom idején többször tárgyaltam, s aki most kül­ügyi szolgálata utolsó éveit az egyik arab államban töltötte, körlevélben búcsúzott kartársaitól. Kapcsola­tunk sohasem szakadt meg s így én is megkaptam rendkívül értékes megfigyeléseket tartalmazó sorait. A bizalmas és személyes természetű részletektől eltekintve, reánk bízta — ha jónak látjuk —, a közérde­kűeket közérdekből nyilvánosságra hozni. Élve ezzel a lekötelező szabadság­gal, az alábbiakat idézem a mindvé­gig az angol szellemességet iróniára hajló humorral fűszerezett írásából: “Közismert a nyugati gondolkozást jellemző lustaságból folyó általáno­sítás és az elkopott klisék szajkózá­sa. Különösen áll ez a széles rétegek­ben az arab világról vallott felfogás­ra. Sokan még mindig az Ezeregy éjszaka mesevilágát alkalmazzák az arab világra. Sokan még mindig a mesés kincsek fölött korlátlanul uralkodó sejkek háremtitkait fürké­szik, hogy fáradt képzeletüket csik­landozó tárgyak felvillanyozzák. Azt hiszik még mindig, hogy holmi zsar­nok-uralom alatt száz- és százezer boldogtalan fellah baromi sorban igát húz. — Hogy mekkora változás történt a Közel- és Középkelet arab államaiban, arról az átlagközönség­nek a sajtó e téren feltűnően hiá­nyos tájékoztatásai miatt nincs fo­galma. Hogy hány iskola, kórház, remek műút épült! S ennek követ­keztében — Allah ide vagy oda — már telefon, rádió, sőt a televízió sem újság többé a homoksivatagnak képzelt arab világban. A háremek­nek legföljebb annyi közük van mindehhez, hogy nem egy sejk vagy emir felesége európai vagy amerikai származású. E delnők édes kettesben sok mindenre kitanították uraikat. Fiaik közül pedig sokan végezték magasabb tanulmányaikat Nyugat- Európa, Amerika, sőt — Allah bo­csássa! — a Szovjetunió egyetemein. S ezek is jól kitanultak ...” "... De nemcsak az arab társada­lom felső körei élvezték a nyugati fertőzés áldásait, hiszen ha nem is gondolunk azokra, akik cipő- és il­lemhely-tisztítóként működtek Lon­donban, Párizsban, stb., szorgosan gyűjtött vagyonkával visszatértek szülőföldjükre, hanem azokra, akik a helyszínen az olaj feltárásoknál nap mint nap érintkeztek a nyugati szak­emberek légiójával — mindezek másként látták már a dolgokat, mint ahogy a Koránból a szurák tanítot­ták ..." "Arab öntudat eddig is volt Magh­­rebtől Pakisztánig, de éppen ez a nagy távolság más, Önök előtt is­mert tényezők mellett, akadályozta szolidaritásuk kifejlését. A mohame­dánizmus meglepő terjedése az af­rikai népeknél azonban jelentősen hozzájárult Nasser nagyralátó ter­­vezgetéseihez. Tanítványa, ahogy egyik kartársunk írta a múltkor, a ‘rejtélyes arcú’ Sadat — úgy lá­tom —, tűzön-vizén keresztül meg­valósítja az arab, illetőleg a moszlim népek politikai egységét... — S miért higyjük, hogy ezek a minden téren emelkedő moszlim népek majd veszni hagyják, amit megszereztek a fekete arany: az olaj árán. Ha ke­nyértörésre kerül a sor, az őket ve­szélyeztető, irigy külvilágnak kemény harcokkal kell számolnia.” "Különféle agitációk (a pálma két­ségtelen a bolseviki ügynököké), nem maradtak hatástalanok. E téren csaknem lélegzetállító az Afrika In­diai-óceánra néző, parti államaiban folyó, többé-kevésbé csendes, de an­nál veszedelmesebb dulakodás. Em­lékeztetem Önöket a csodálatunkra is érdemes kínai műszaki teljesít­ményre: a Zambiát Tanzániával ösz­­szekötő vasútépítésre. S ha már a kí­naiakat említem, nem mulaszthatom el felhívni a figyelmet a Nixon— Brezsnyev találkozó alkalmával nyil­vánosságra hozott azon egyezmény horderejére, amelynek értelmében tekintélyes amerikai tőke-befektetés­sel akarják kiaknázni a kelet-szibé­riai olaj-, ill. földgáz-lelőhelyeket. Ez az egyezmény azt jelenti, hogy az USA és az URSS érdekközössége gáncsot vetett Kína éppen ezen terü­letek visszahódítását célzó szándé­kainak! Kína helyzete tehát van olyan kényes, mint ma Európáé. Ezért nem lesz csodálatos, ha a franciák és németek is hamarosan keresni fogják kapcsolataik kimélyí­tését Pekinggel... Távolkeleten Moszkva és Washington pillanatnyi­lag egy-egy ‘tússzal’ rendelkezik Ja­pán, ill. Kína felé a Kurili-szigetek, ill. Formoza képében ...” “... És ki ne emlékeznék a szovjet befészkelődésére nemrég Somalia­­ban? (1971. okt. 21-én az amerikai ‘segítséget’ küllebbítette onnan ál­lamcsíny. P.K. megj.) — Az Indiai­óceán térsége, tehát ami a Perzsa­öböltől Délre fekszik, a Szuezi-csa­­torna blokádja miatt, tekintve az arab olajszállítások ez úton történő lebonyolítását, a nagyhatalmi érde­kek ütközőpontjává vált. Régebben talán rosszmájúan néztük, ha a fran­cia flotta egy-egy tüntető sétát tett Djinuti és Tananariva között —, ma örülünk, hogy ha e madagascari támpontról távozniuk is kell, a Réunion-szigeten megkapaszkodhat­nak. Az amerikaiak majd legföljebb 7. flottájuk egy-egy egységével vehet­nek részt a Jóreménység foka, no meg a Csendes-óceán felé haladó óriás olajszállító hajók biztosításá­ban ...” “Igen, mert napjaink legégetőbb kérdése az olajjal hajtott rengeteg gép, az olajjal fűtött épületek olaj­ellátása. A világszerte rendkívül meg­növekedett igény az arab olajkútak birtokosai vagyonátlagát már is olyan félelmetes mértékben emelte, hogy mind az amerikai, mind az eu­rópai pénzügyi szakemberek az egész világgazdaság válságával számolnak. Természetesen fölmerül a kérdés, meddig tömhetik arannyal, dollárral, fonttal, frankkal, márkával a sejkek és emirek páncélszekrényeiket? Be­ruházásaik és a külföldi piacon esz­közölt befektetéseik hovatovább már nem emészthetik föl folyvást növek­vő jövedelmüket. Az arányosan nö­vekvő irigység természetesen véde­kezésüket célzó katonai jellegű kia­dásokra is kényszeríti, ami viszont Izraelt felettébb idegesíti s egyesek egyáltalán nem tartják kizártnak az újabb arab—izrael összecsapás lehe­tőségét sem. S itt említem, hogy kormányunk már nem egyszer felhívta az Egye­sült Államok, illetékeseinek figyel­mét az arab—izraeli civakodásban több rugalmasság szükségességére. Érvelésünket alátámasztotta az a körü’mény, hogy bár az arab vezetők előtt nem ismeretlen a már időtlen­idők óta a térségre nehezedő orosz nyomás, mást nem tehetnek a köz­vetlenebb izraeli nyomás ellensúlyo­zására, mint a Szovjetunióhoz folya­modást. Ez azután jó ürügyül és mentségül szolgál az oroszoknak, hogy a Földközi-tengeren fokozott ellenőrzést gyakorolva, megvalósít­hassák Moszkva évszázados vágyát. Ezért az izrael-arab viszály állandó­sítása csak malmukra hajtja a vi­zet — messze a Nilus forrásvidékén is!” "... Bizonyos, hogy az arabok nem­csak, hogy nem felejtenek, hanem megbocsátást sem ismernek. De ez áll az izraelitákra is. így van az, hogy a minap Izrael oslói követségének úgynevezett biztonsági tisztjét Nor­végia kiutasította, mert egy marok­kói arab meggyilkolásában részes­sége bebizonyosodott. Ilyen terror­­cselekményeket azelőtt csak a szov­jet KGB-ügynökök hajtottak végre, visszaélve a diplomatáknak biztosí­tott előnyökkel. No, de ne csodál­kozzunk: az erőszak korában élünk ...” Eddig hát volt angol kartársam szeptemberben kelt leveléből, amit közérdekűnek véltem. — Azóta a IV. arab—izraeli háború folyik, amely­nek tengelyébe — kétségtelenül — félelmetes politikai fegyverként lé­pett az olaj. Hogy mennyire félel­metes, azt mindnyájunk egyre in­kább a saját bőrén érzi, amikor a tél hidege borsódzik már milliók há­tán. OLAJ VAGY ATOM Félelmetes azért is, mert ha az arabok jogos kívánságait visszauta­sító USA és a vele tartó államok továbbra is csökkenő mértékben kapnak olajat, egész gazdasági rend­szerük súlyos válságba jut. Vegyük fontolóra, hogy ha csökken a már is fölemelt áron árusított olajtartalék, akkor egy sorozat iparágban ez munkanélküliséget idéz elő. Ugyan­ekkor a megdrágult szállítás a pia­con minden árú áremelkedését von­ja maga után. A Föld gyomrában rejtőző olaj­­mennyiség becslése körüli vitát mellőzhetjük, hiszen a lényeges in­kább az az aggodalom, hogy e hajtó­erő egyes forrásai kimerülőben van­nak s az újabb feltárások nem min­dig kecsegtetnek az igényeket kielé­gítő eredménnyel. Érthető, ha in­kább a már működő kutak megszer­zésére irányul a figyelem. Elsősor­ban is az arab területen fekvőkre, mert akik megszerzésükre áhítoz­nak, úgy vélik, az “arabok gyengék, nem tudnak majd védekezni leroha­­násuk esetén.” Amíg az atomenergiát nem tudják megszelídíteni békés célokra, addig megfélemlítő eszközként birtokosai felhasználják inkább taktikai, sem­mint stratégiai eszközként. E sorok írásakor nem egyszer felbukkant a hír, hogy mind Izrael, mind Egyip­tom rendelkezik e veszedelmes fegy­verrel. Bevetésére sor kerül-e? A legleplezetlenebbül a szomszédsá­gomban lévő Massachusetts Institut of Technology egyik tanára, Morris Adelman tárta fel az erre vonatkozó tervet, amikor a "pénzt vagy életet!”’ genszterizmusra emlékeztető válasz­tás elé állítja az arabokat: olajat vagy háborút! Szerinte ugyanis az arab olajmezők elfoglalása a megoldás ... A tervet éppen nem rejtette véka alá s így a TIME okt. 9-i száma közöl­hette. Hogy a "megoldás” veszélye­sen kétélű, hiszen a háborús pusztí­tás velejárója lenne a szabotázs-ak­ciók sorozata is, arra nem gondol, s akkor hiába a vérontás, abból nem lesz olaj. (Múlt alkalommal már cé­loztam a partizán-harcokban gyakor­lott Gl-ok sivatagi háborúra átképzé­sére és a UN főtitkára tulajdonképp eredménytelen közelkeleti utazgatá­saira.) A háborús uszításhoz sietett hozzá­tenni egy közgazdasági lapszerkesz­tők előtt tartott előadásában dr. W. H. Freuhauf, kanadai energia-szak­értő. Háborús fenyegetőzése ezúttal már nemcsak az araboknak szólt, hanem mindazoknak, akik az arab követelések jogosultságát hangoztat­ják. Ugyanekkor nem maradtak el New Yorkban, Washingtonban, Ot­tawában, Párizsban s más nagyobb városokban rendezett tömegtünteté­sek Izrael mellett. — Mindez azon­ban inkább visszafelé sült el, amiről tanúskodik Hayim Herzog tábornok panasza Tel-Avivban, mondván ezt: "A légkört globális antiszemitizmus” jellemzi, bár szerinte az antiszemi­tizmus és antikommunizmus között különbséget kell tenni. Ugyanekkor Golda Meir szerint "Izrael egyedüli támogatója Isten és egyetlen barátja az Egyesült Államok.” — Ki vonhat­ja ezt ma már kétségbe? Az arab olaj-korlátozás megtorlá­saként egyes körök sürgetik az USA- élelmiszerszállítás beszüntetését az ©Damaszkusz Izrael által megszállt terület ,i,c7 Arab Köztársaságok AKSZ Szövetsége A KÖZEL-KELET TÉRKÉPÉ AZ IZRAEL ÁLTÁL MEGSZÁLLT TEROLETEK JELZÉSÉVEL

Next

/
Oldalképek
Tartalom