Szittyakürt, 1973 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1973-11-01 / 11. szám

1973. november hó JllfíVAKÖkt 7. oldal PÉCSI KORNÉL: ÚJ SZÁZÉVES BÉKE? Az A- és H-bombák fölényes birto­kában és látszólagos egyensúlyában az USA és USSR a világbéke diktáto­rának tűnik az utca emberének. Az utca embereiből áll az emberiség, amellyel elhitetik, hogy ez így van, s hogy minden rendben is. Nyugodtan alhatunk újabb vagy száz esztendőn át, mert a nagy Metternich ifjonc ta­nítványa, az indián arcélű, szép Hen­rik úgy akarja, hogy miként 1814-ben az a nevezetes bécsi kongresszus száz esztendőre (tegyük hozzá: nagy­jából) biztosította a status quo-t, ezt a száz esztendős mozdulatlanságot most meg lehet ismételni... Azon­ban abban a bizonyos, úgynevezett százéves béke-korszakban is akadt elegendő mozgás! Ki ne emlékeznék a görög- (1821, 24, 27, 30), a lengyel­­(1830, 48, 63), a magyar (1848—49), az olasz- (1859) szabadságtörekvé­sekre. Azután Sadowa 1866-ban, a francia—porosz összecsapás 1870— 71-ben. Igaz, a Szent Szövetség résen állt, s hogy nagyobb változás az "egyensúlyi helyzetben” csak 1870 után mutatkozik. De — és ezt ve­gyük fontolóra —, 1814 és 1900 kö­zött még korántsem -feszültek olyan nagy erők a világpolitikában, mint napjainkban, azaz 1945 után! Már­pedig ahol ilyen nagy erők feszülnek az idők méhében, a változások be­láthatatlan gyorsulásával kell szá­molnunk. Ami említett aggadalmunkat illeti, az annál inkább jogosult, mert bár végre úgy látszott, hogy Nyugat is fölismerte a Kárpátmedence kulcs­helyzetét, mégis hajlandó volt a Szovjet erőszaka előtt meghajolni, igazolva régebbi állításom: nem Eu­rópa, hanem a Szovjet biztonságáról van szó! Természetes, hogy a Kárpát­medence birtokában Moszkva bezár­ta a mögöttes rabországokat. A ha­rapófogó elsősorban Bukarestnek szól, ahol ugyancsak elmélkedhetnek ezen, még akkor is, ha moszkvai en­gedéllyel olykor ki-kirándulhatnak A futólag említett néhány súlyos probléma mellett közelebbről érde­kel minket a német kérdés. — A Trianonban halálra sebzett Európa kegyelemdöfésre már nem volt mél­tó — csak végső csapásra. Ez pedig telibe talált, amikor a sztálini agya­fúrtság a betegagyú roosevelti bele­egyezéssel kettéhasította Németor­szágot. (E képtelenség megerősítése azzal, hogy "két Németország” lehet az UN tagja, csak sietteti majd a vég­kifejletet.) Elemzéseim bár sohasem igénylik a jósok bizonyosságát, a jelen tényei mégis felbátorítanak néhány követ­keztetésre. — Vegyük szemügyre a tények közül a következőket: 1. Ha ma Európát mondunk, e földrész politikai megcsonkításában Magyarország feldarabolása mellett a legostobább cselekedet Németor­szág kettéhasítása. Az így keletkezett német kérdés bármilyen megoldása Európa további sorsának kialakulá­sától elválaszthatatlan. 2. Mielőtt e kérdést közelebbről megvizsgálnék, legyünk tisztában Washington új Európa-politikájával. — Azon túl, hogy jelenleg a USA-t még mindig a Watergate-botrány el­foglalja, mellette a délkelet-ázsiai térségben inkább moszkvai, mint pe­kingi uszításra fokozódó kommunis­ta nyomás feltartóztatása —, növek­vő gondja európai elkötelezettségé­től való szabadulás. — Nem vitás, I. rész nagy sajtópropagandával kísért láto­gatásokra, azaz kémkedésekre — akár Pekingbe is ... Moszkvában jól ismerik a szereposztás fortélyát: színlelésben a rumének mesterek, er­ről tanúskodik a történelem, ami Peking előtt sem ismeretlen. — A Magyarországon állomásozó szovjet erők ugyanekkor Nyugat felé is (be­leértve a Földközi-tenger térségét) biztosítják a továbbiak felvonulását. Az 1814-i bécsi kongresszus emlé­kének idézgetése még inkább sántít, mint akkor Talleyrand, mert a lázas előkészületekkel folyó biztonsági ér­tekezlet aligha tudja majd megnyug­tatóan levezetni a feszültséget, amit csak fokoznak a kölcsönös bizalmat­lanság légkörében az igazságtalan és természetellenes rendezések. Ideig­lenes megoldást egykor biztosító bé­csi kongresszus helyett a közelmúlt­ban annyi diplomáciai jellegű utazás­ról és összejövetelről értesülhetett az eddig gyanútlan utca embere, hogy most már el kellett merenge­nie: vajon minden olyan nagyon rendben van-e a kissingeri béke kö­rül? Hogy Délkelet-Ázsiában az any­­nyit tömjénezett egyeztetése csődöt mondott, ez éppen nem titok. S az sem, hogy a dzsungel-harcok tapasz­talataiban gazdag GI-okat most siva­tagi harcokra képezik át... A UNO főtitkára közelkeleti körútjáról ki­adott jelentéseket lehet-e másként jellemezni, mint a "nesze neked sem­mi, fogd meg jól!” mondással, mert azokon a tájakon régi igazság, hogy "a kutya ugat, a karaván halad” ... íme, a sok közül csupán egy-egy kiragadott probléma, de akármelyi­­küket tekintjük is, mindegyik indo­kolja nagyok és kevésbé nagyok bi­zalmatlanságát, nagyok és kevésbé nagyok sietős utazgatását, kapcsolat- és szövetségkeresését. Mert egyik sem hisz a status quo-ban, egyik sincs megelégedve a jelen lehetetlen állapotai rögzítésének erőszakolásá­val. hogy a Fulbright szenátorral tartó képviselők és szenátorok a katonai kiadások csökkentésének szükséges­ségére hivatkozva sürgetik mind a délkelet-ázsiai, mind az európai csa­patok visszavonását. Ez a követelés a USA rohamosan romló gazdasági viszonyai miatt széles rétegekben ro­konszenves, mert az utca embere mindig az adócsökkentés és nem az adóemelés mellett van. Tekintve, hogy Kissingernek nem sikerült Dél­kelet-Ázsiában a békét helyreállítani, most "új Európa-politikájával" akar­ja kárpótolni főnökét és az amerikai polgárt. 3. Ennek az "új” politikának két eleméből az egyikből éppen nem csi­nál titkot. Egyszerűen abból áll, hogy bár még mindig nem hajlandó teljes értékű A-védelmet nyújtani a Cson­­ka-Európának, viszont az OTAN-ban vállalt jelenlétéért egyre magasabb számlát nyújtana be. (Az amerikai segítséggel kapcsolatban emlékez­zünk csak az USA arzenáljából ki­mustrált Bomarc-rakétákra, amelyek­ről megállapították, hogy bevetésük előtt legalább 48 órával föl kell töl­teni folyékony üzemanyagukkal és legalább 10—12 órával kilövésük előtt elektromos fűtőtakarókkal be­pólyázva fölmelegíteni. Természetes, ha a németek keserűen fölvetették a kérdést: Hol lennének már egy Ke­letről elindult támadás élei ezen idő alatt!?) 4. A másik elem kísértetiesen pár­huzamos ezzel a zsarolással. Neveze­­zetesen arról az alkuról van szó, hogy Moszkva engedjen Délkelet- Ázsiában, Washington enged Euró­pában. Jó kifogásul szolgál majd, hogy a félkézzel is alig védett felek nem hajlandók fedezni a fokozott követeléseket. A "szövetségesek” ma­gukra maradván, ki lesznek szolgál­tatva Moszkva kegyére. 5. Ennek az "alkunak” egyik sark­pontja volt kétségtelenül Magyaror­szág küllebbitése a hírhedt bizton­sági értekezletről; a másik most van soron: a német kérdés "rendezése”. — Mindaz, ami eddig a nagy garral behirdetett Bonn-pankowi meg berli­ni egyezmények óta történt, a német kérdést csak elnapolta, mert meg­nyugtató megoldást sem a közvetle­nül, sem a közvetett érdekelteknek nem hozott. A Brandt-Brezsnyev ta­lálkozás óta pedig a napnál is vilá­­gosabbb, hogy a kérdés megoldásá­nak kulcsa régen nincs Washington­ban, hanem Moszkvában. Ezt a tényt vették tudomásul el­végre Bonnban. És most mi lesz? — kérdezzük joggal. Akárhány régi dip­lomata kartársammal beszéltünk e forró témákról, az alábbi egyöntetű felfogásunk alakult ki: Washington, hogy megszabaduljon mind délkelet­ázsiai, mind európai terheléseitől, belenyugszik a semleges Németor­szág egyesítésébe. Ennek óriási je­lentősége gazdasági téren az lesz, hogy vagy a COMECON csatlakozik a Közös Piachoz, vagy Németország lesz kénytelen kiválva ebből, beállni a COMECONhoz. Az utóbbi lehető­sége valószínűbb. — Akármelyik vál­tozat is valósul meg, az igazi vesztes mégis az USA és a Csonka-Európa marad, a német ipari kapicitás, ter­melékenység és technológiai fölké­szültség a COMECONt erősítve föl! Német részről tekintve mindez nem olyan tragikus, ha ellenértékűi az or­szág egyesítését és semlegességét a két világrendőr biztosítja. Ez ma már széles rétegek tetszésével talál­kozik Elbán innen és túl. Még az el­lenzék is bianco-csekket adott Brandtnak azzal a hátsó gondolattal, hogy ha nem lesz beváltható, akkor majd ezzel megbuktatják a szocialis­tákat. Ha pedig Németország kilép az OTANból, az eddig idefolyósított összegeket szívesen utalná át kézzel­fogható ellenszolgáltatásként, hosszú A Somogy-megyei Somogyvárott már egy éve dolgoznak a csaknem 900 éves Bazilika és kolostor feltárá­sán. A régészek nemrégiben szenzá­ciónak is beillő leletre bukkantak. A Bazilika főhajójának nyugati harma­dában ráleltek Szent László egyko­ri nyugvóhelyére. A korabeli források szerint először ebben a templomban temették el a királyt. A krónikás sze­rint ugyanis nagy meleg volt akkor s nem vállalkozhattak hosszabb útra a holttesttel. így került az a Szent László által alapított és temetkezési helyéül is kijelölt apátságba. Igaz, nem hosszú ideig, mert egy 1106-ból származó pápai okirat szerint Szent László akkor már Váradon nyugo­dott. Szent László egykori bazilikája dombtetőn állott, amely a régészek szerint már a rómaiak idejében is lakott hely volt. A honfoglalás után a Tar-Szörény nemzetség birtokolta ezt a tájat. A nemzetségfő, Koppány, kővárat építtetett Somogyvárott és lejáratra a szovjet ipar fejlesztésére. Bonnban is, Moszkvában is tisztá­ban vannak elvégre azzal, hogy mint mindenütt a világon, hasznos szol­gálatokért fizetni kell. 5/a Az évek óta Washingtontól sürgetett, de Adenauertól visszauta­sított sztálini ajánlatot most tehát Brandt magáévá téve elindult a moszkvai úton. Bonn új urai marxis­ta múltja és felfogása jó ajánlólevé­lül szolgált Moszkvában. Brandt egyébkbént így eljárva, közvetlen tárgyalások során jelentéktelenebb engedmények mellett közvetlenül ki­értékelhette a Szovjet Németorszá­got és általában Európát illető poli­tikáját. Eddig főleg Washington tár­gyalt és intézkedett — szokásához hí­ven — partnerei feje fölött Európá­ról. 6. Más kérdés, hogy Németország esetleges kiválása a Közös Piacból, ezt életképtelenné sorvasztva, milyen közgazdasági- és társadalompolitikai zavarokat idéz rövidesen elő főleg Francia- és Olaszországban. Ilyen za­varos állapotok mindig mágnesként vonzzák a szovjet beavatkozást. S ez az a kritikus pont, ahol Washington­ban aligha nézhetik tétlen, hogy az imént annyi indulattal támadt ver­senytársa, a Közös Piac helyébe olyan gazdasági óriás lép, amilyen az orosz—német összefogás ... To­vábbá az se kizárt, hogy a semlegesí­tett Németország fokozatos nyomás és megfélemlítés súlya alatt kényte­len lesz már nemcsak passzívan, ha­nem ténylegesen is a Szovjet segéd­csapataivá válni. A francia és olasz kommunista tömegekre támaszkod­va ezután az orosz messianizmus a III. Róma koncepcióját marxi—leni­ni—sztálini formulákkal az eurázsiai térség népeire alkalmazva, Moszkvát szuper-nagyhatalommá növelheti. A leigázott népek ilyetén való megszer­vezése, egy-két nemzedék kancsuka módszerekkel történt átnevelése olyan szupranacionalista világhata­lom központjává teszi majd Moszk­vát, amilyent még a legvadabb náci elképzelés sem álmodott meg, de ami már ma gondolkodóba ejthetné a washingtoni bölcseket! Föltételez­zük, hogy vannak még gondolkozóbb fők Washingtonban is, akik fölismer­ve a jelen más veszélyeit, nem bízzák az Időre a legborzalmasabb elhárítá­sát. S talán mégis eszükbe jut a nagy olaj- és más üzletkötés közben Lenin ugyanannyiszor idézett, mint elfelej­tett kijelentése arról a bizonyos ka­pitalista kötélről, amit olyan kész­séges mohósággal felakasztásukra a Szovjetnek szakadatlanul szállíta­nak ... (Folytatás a következő számban) a helységet később I. István várme­gyeszékké tette. Szent László nem­csak államigazgatási, hanem vallá­si központtá is emelte Somogyvárt. Megépítette az ország egyik legna­gyobb bazilikáját és mellé a kolos­tort, amelybe francia bencés szerze­teseket telepített. A bazilikát később többször átalakították s az ősi falak átvészelték a tatár, a török dulásait. Később azonban, miután a környék elnéptelenedett, a bazilika is pusztu­lásnak indult. A török kiűzése utáni zavaros időkben, kincsek után ku­tatva, az épület északi falát felrob­bantották. Ma már csak a déli szárny és a három hajót lezáró, fél­köríves apszisok állnak viszonylagos épségben. Az eddigi munka során mintegy 700 faragott követ s közel 4 ezer kisleletet tártak fel. A legérté­kesebb ezek közül egy agyag pecsét­nyomó IV. Béla korából és egy 12 cm-es aranyozott bronz Krisztus- Corpus. A NÉMET KÉRDÉS Megtalálták Szent László egykori sírját

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom