Szittyakürt, 1973 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1973-11-01 / 11. szám
6. oldal «ITtVAKOHT 1973. november hó volt a Csonkaország határain is meghódítani az elszakított magyarságon kívül a hajdan a Szt. Korona tekintélyével összefogott társnemzeteket is. Ami Szálasi gondolatvilágát foglalkoztatta: írja Prof. Macartney az October Fifteenth I. kötet 161 oldalán, az Magyarország helyzete volt a Világban. Mindazt, amire gondja irányult, ez Magyarország felemelése volt arra a helyre, amely hite szerint megillette. E tekintetben szellemi fejlődése nagyon hasonlatos Hitleréhez azzal a lényeges különbséggel, hogy Hitler annak a népnek volt a fia, amelynek néprajzi határai túlterjednek az államhatáron — ennélfogva a "faj” területi igényeiben gondolkodott, addig Szálasi Ferenc olyan nemzetnek volt a fia, amelynek országát a természetes és történelmi határok semmibevételével a nemzetiségi elv egyoldalú — sőt meghamisított — alkalmazásával szaggatták szét, Szálasi tehát a Föld, helyesebben a Táj történelemformáló erejére vetette tekintetét. Az ő problémája Macartney szerint ez volt: milyen úton és minő formában volna lehetséges Nagymagyarország visszaállítása a korszellemnek tett és minő engedmények árán? Szálasi helyesen ismerte fel, hogy ilyen eszme szocialista, nemzeti és egyúttal forradalmi, mégis magyar kell legyen, amely a nemzet legszélesebb néprétegét képes talpraállítani. Találóan nevezte magát "Hungarista Mozgaloménak és az ,ami ebben a mozgalomban eredetileg magyar és az öszszes bel- és külföldi rokon mozgalmakkal szemben jellemző, ez a történelmi Magyarország reintegrációjának eszméje volt, a Kárpát-népek konnacionalista szövetségén nyugvó gazdaságpolitikai egysége alapján. Mi az a “konnacionalizmus”? Mi hungaristák — írtam C. A. Macartney professzorhoz — teljesen tisztában voltunk a német ideológia alapvető tévedésével — elsősorban a "Herrenvolk” eszméjében megnyilatkozó nemzeti gőg időszerűtlen voltával, melyet Szálasi találóan "negatív judaizmusnak” nevezett és egy európai integráció lélektani akadálya volt. Mi világosan láttuk, hogy a közép-európai nemzeti és szocialista forradalmak világtörténelmi igazolásukat csak abban az esetben érhetik el, ha sikerül Európa nemzeteit egyetlen politikai közösségbe öszszefoglalniuk. De azzal is tisztában voltunk, hogy a Kárpátmedence ujjárendezése az egyetemes európai integráció függvénye és ennek a kialakulásában a mi különleges magyar igényeink teljesítésének az esélyei oly mértékűek, aminő mértékben sikerül követeléseinket olyan elvi alapon megfogalmaznunk, amelyet az európai közösség egyetemes európai rendező elvként fogadhat el. Az a tény, hogy Magyarország néprajzi egységét a török időkre következő Habsburg telepítési politika megbontotta, eleve kizárta, hogy az örök magyar hivatást, a történelmi Magyarország reintegrációját, akár a francia nemzetállam mintájára 67-es alapon, akár a német felfogásnak megfelelő faji primátus alapján kíséreljük meg. Éppen ez az alapvető magyar kérdés vezetett a felismerésre, hogy a történelmi Magyarország reintegrációjának kérdése a legnagyobb nemzetiségi birodalom, Európa integrációjának miniatűrje és ezért állambölcseletünkben európaiabbak voltunk a németeknél. Semmi szükségünk sem lehetett tehát arra, hogy politikai programunkat Berlinben szabadalmaztassuk, amely hatalom egészen a saját csődjéig a Hungarista Mozgalommal szemben határozott rosszindulattal viselkedett. Szálasi az internacionalizmussal — amely a földkerekség minden népét egyetlen nemzetietlen tömeggé kívánja gyúrni (az Úr választott népének kivételével) a konnacionalizmust állította szembe, vagyis egy, a nemzetek felett álló szuverenitással egybefűzött egyenjogú népek közösségét, abban a felismerésben, hogy a nemzetek maguk is magasabbrendű személyiségek, amelyek között tartós béke csak akkor lehetséges, ha azok a törvények, amelyek a konnacionalista közösség életét szabályozzák ugyanazon erkölcsi elvekben nyugszanak, mint amelyek egyúttal a szabad világ polgárjogának az alapja is. A polgári igazságszolgáltatás alapja az egyenlő elbánás elve. Ez nem érvényesült sem az első, sem a második világháborút lezáró európarendezéskor. Ez az alapelv lesz, egyúttal minden eljövendő konstruktív világpolitika axiómája és ennek a kárpátnépek közösségére való alkalmazása lesz minden valóban magyar és nemzetérdekű állampolitika alapja, amíg csak ennek az országnak a szíve magyarul érez, a Kárpátok állanak és vizei lefelé folynak. (Dr. Vágó: a Kelet-nyugati válaszúton.) Nem paradoxon azon állításom, ha Hitler hungarista és nem nemzetiszocialista lett volna és főként Ukrajnában ennek megfelelő magatartást tanúsít, megnyerhette volna a háborút. Az európai megbékélés alapvető feltétele olyan igazságos államhatárok megvonása, amelynek keretén belül minden államalkotásra érett nép az európai szövetségi unió végrehajtó hatalma által szavatolt belügyi önkormányzatát gyakorolhatja. Természetesen, Közép-Európa tarka néprajzi térképét tekintve olyan államhatárok megvonása nem lehetséges, amelyek nemzeti kisebbségeket meg nem hagynának. E közigazgatási problema megoldását célozta vértanú Hubay Kálmánnal a magyar Országgyűlésen 1941. június 13-án benyújtott törvényjavaslatom, mely a konnacionalista elv pragmatikus kifejezése volt. E törvényjavaslat rendelkezési része kimondja, hogy a Magyar Szt. Korona területén (tehát a történelmi Magyarországon) az államhatalom gyakorlása kifejezetten a magyar népcsalád tagjait illeti meg, de a nem magyar nemzetiségi csoportok kulturális sajátságainak, faji különállásának, nyelvi elkülönülésének és világnézeti felfogásának tiszteletbentartása érdekében biztosítani kívánja a minden magyar állampolgárt megillető azt a jogot, hogy életében egyszer, de visszavonhatatlanul Magyarország hét népszemélysége közül annak anyakönyvébe vezettesse be magát, amelyhez lelkiismerete és meggyőződése szerint tartozik. Az egy nemzetiségre anyakönyvezett magyar állampolgárok meghatározott önkormányzati jogkörrel felruházott közjogi személyiségnek nyilvánuló testületet alkotnak. Önkormányzati jogkörükbe tartoznak a közoktatás, a népnevelés, a népjólét, az elsőfokú közigazgatás és igazságszolgáltatás, stb. ügyei. Mi volt a magasabb szempont, amely a törvényjavaslat megalkotásához vezetett? Az a meggyőződés, hogy a nemzethűség az emberi lélek metafizikai mélységeiből fakadó olyan szent érzelem, mint valláserkölcsi meggyőződésünk, és vitathatatlan, hogy az emberiség bölcsőjénél a nemzet és a vallás kultusza egymástól elválaszthatatlan tényezők formájában jelentkezett. A zsidóság az egyetlen nép, amely ezt az ősi életformáját tiszteletreméltó hűséggel megtartotta. Náluk a zsidó Isten tisztelete, aki nekik világhatalmat ígér a törvény betartása ellenében, a zsidó nemzettudattal oszthatatlan eszmei egységet alkot. Ez tartotta fenn őket 2000 esztendei diaszpórájukban felségterület és végrehajtó hatalom hiányában is egységesen, mint nemzetet. Ezt kellene megtanulnunk tőlük zsidó próféták szolgai idézgetése helyett! Honfoglaló őseink Európa színterén egy katonai nagyhatalom erejével léptek fel. Az a tény, hogy a bibliai időket megelőző múltra visszatekintő hitünket és népi szervezetünket Adelhaid, István gonosz mostohájának befolyására, aki Istvánt németnek nevelte, felcseréltük a nyugati judeo-krisztianizmus hitvilágával és feudális életformájával, vezetett feltartóztathatatlan bukásunkhoz. De a nemzetiségi és a hitéleti kérdés lényegbeli azonossága mutatja, hogy a hungarista törvényjavaslat volt és marad a nemzetiségi kérdés egyetlen olyan megoldása, amely a háborús viszály örök forrását, az államhatárok méregfogát egyszer és mindenkorra kihúzza, mert a nemzetiségi kérdésnek nem területi, de testületi alapon való megoldása tenné lehetővé, hogy a különböző nemzetiségek éppen úgy élhessenek békésen egymás mellett még ugyanazon városokban is, mint ahogyan ez a béke bekövetkezett az egymás mellett ugyanazon közületben együttélő különböző hitfelekezetek között, amióta a lelkiismereti szabadságnak a világon legelőször Erdélyben, a tordai országgyűlésen törvényerőre emelt elve véget vetett az Európa földjén 30 éven át dúló vallásháborúnak. (A smalkaldeni békében 1648- ban.) Mindez mégsem meríti ki történelmi országhatárainkat illető jogunkat, amelyet az elvesztett területre földrajzi és főképpen történelmi alapon formálhatunk. Annak ellenére, hogy változatlanul fenn kell tartanunk a hungarista törvényjavaslat elvi határozatait, nem szabad felednünk, hogy annak végrehajtási utasítása revízióra szorul, mert a javaslat benyújtása óta az elszakított területeken kiirtott véreinket, ha hungarista országrendezésre kerül a sor, nem hívhatjuk sírjaikból a szavazó urna mellé. De felül kell vizsgálnunk államhűség szempontjából is azokat, akiket méltónak ítélünk arra, hogy a konnacionalista kárpáti unió közösségébe felvegyünk. Csak a végelgyengülésben szenvedő, bukásra ítélt nemzetek, mint aminő a liberális judeo-keresztény Magyarország volt, tűrhetett kebelében szeparatista törekvéseket. Még a demokráciák mintaképéül felmagasztosult USA is hűségeskü ellenében adja meg a bevándorlóknak az állampolgári jogokat, és az ez ellen vétő szeparatista felbúj tókat szigorú pénz- és szabadságvesztéssel, sőt kiutasítással sújtja. Ehhez kell ragaszkodnunk nekünk is. Találóan mondta Szálasi első és utolsó engedélyezett nyilvános beszédében “Valljuk, hogy minden népiség csak öröklött nemzeti adottságaiból tudja legmagasabb emberi értékeit kifejleszteni és csak ezekkel képes azt a nemzeti keretet, amelyben él, becsületesen és értékesen kitölteni. Csak ezeknek a sajátos nemzeti adottságoknak szabad kiélése mellett lehet hazájának hálás, elégedett, hasznos és hűséges fia." Csak olyan nagyhatalom oldalán szállhatnánk meg elszakított részeinkkel együtt Erdélyt is nyugodt lelkiismerettel, amely magáévá teszi és szavatolja a nemzetiségi kérdésnek az előadott elvek szerinti rendezését, mert csak ez az alap biztosíthatná a visszacsatolt részek belső békéjét és ezzel együtt az irányító magyar hatalom állandóságát. Vajon várhatjuk-e ezt a Szovjetunió részéről? Erre a kérdésre kerestem választ, követve azt a jó magyar közmondást: a jó pap holtig tanul. Áttanulmányoztam tehát a nemzetiségi kérdésre vonatkozó marxista irodalmat és nagy elégtételemre állapítottam meg, hogy konnacionalista elveink tökéletes összhangban állanak Leninnek a nemzeti kérdésről "Zur nationalen Frage” (a nemzeti kérdésről) címen írt könyvében kifejtett elveivel. (Dietz Verlag, Osterlin). Ez dönti el, hogy ilyen, a magyar békét biztosító újjárendezést a Kárpátokban a Szovjetunió részéről sohasem várhatunk. A Peking és Moszkva között folyó ideológiai vita egyik lényeges felidézője Pekingnek jól megalapozott vádja, hogy Moszkva csak hivatkozik Leninre, de nagyszláv imperializmusával tökéletesen meghamisítja Lenin hagyományait. Jelen értekezésem keretét túllépné e kérdés bővebb megvilágítása, amelyet részletesen a "Peking is right: Moscow is the traitor of Lenin’s legacy” fordítás alatt álló művemben fejtek ki. Már csak azért sem azonosíthatjuk magunkat Kádár külpolitikájával egy esetleges Románia ellen irányuló akcióban, mert ezzel szembekerülnénk Csu En-lai nyilatkozatával, amelyet a Peking Rundschau (Pekin Review) 1971. jún. 15-i száma szerint a Ceausescu vezetésével megjelent román delegációnak tett: “Az azonos vagy különböző társadalmi rendű államok közötti viszonyunkban a kölcsönös tisztelet, a territoriális integritás (?) és a felségjogok elvét... szigorúan be kell tartanunk." QKcL egnivo ERDÉLYI BIZOTTSÁG COMMITTEE OF TRANSYLVANIA Az Erdélyi Bizottság tisztújító közgyűlését 1973. november 23-án, pénteken délután, pontosan 3 órai kezdettel tartja Clevelandban, a Statler — új nevén Cleveland Plaza Hotel (Euclid Ave. & E. 12. Street sarok) II. emeleti termében, amelyre tagjait és az Erdély ügye iránt érdeklődő magyar testvéreket honfitársi szeretettel meghívja. Tárgysorozat: 1. ) Elnöki megnyitó és jelentés. 2. ) Pénztáros és pénztári ellenőrök jelentése. 3. ) Helyzetjelentés a tagdíjakról. 4. ) Határozati javaslat az Anyanyelvi Konferencia tárgyában. 5. ) Hozzászólások és javaslatok. 6. ) Megemlékezés elhunytainkról. 7. ) Beszámolók az erdélyi magyar helyzetről. 8. ) Tisztviselők választása. 9. ) Munkaterv és költségvetés az 1974. évre. A közgyűlésen szavazati joggal bír az a tag, aki 1972. évi tagdíját befizette, vagy a gyűlésen befizeti. Távollevő tagok meghatalmazott útján is gyakorolhatják szavazati jogukat. Hozzászólások és javaslatok írásban is beküldhetők az elnök címére (216 Yarmouth Road, Rochester, N. Y. 14610).