Szittyakürt, 1973 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1973-10-01 / 10. szám
1973. október hó tflTTVAKOfcT 7. oldal EURÓPÁTÓL? soviéticos han superado en temano a la marina de guerra de Estados Unidos en proporción de dos,a unó.” Ilyen helyzetben tette meg Washington az első kísérletet, hogy békés úton bírja rá Moszkvát fegyverkezési tempója mérséklésére, amivel éppen 120 évet késett. így jött létre a moszkvai csúcskonferencia, amelynek eredményét az itteni Magyar Hírlap méltán “Super Yaltának” nevezte. A konferencia 12 pontban összefoglalt eredményével a Szovjetunió elérte azt, amit Kossuth az orosz diplomácia legnagyobb diadalának nevezett. A konferencia 12 pontban összefoglalt eredményének mindjárt az első pontja kimondja, hogy a szerződő két fél szuverén, egymás ügyeibe bele nem avatkozhat, a 11 és 12 pont kimondja, hogy egyik fél sem követelhet különleges jogokat — értsd nem követelheti békeszerződésnek revízióját és a felsorolt pontok nem érintik a szerződő feleknek előzetesen megszerzett jogait. Amerika tehát ünnepélyesen kötelezte magát, hogy ne törődjék Oroszország szándékaival és járuljon hozzá a Yalta-potsdami határozatok által megvont országhatárok befagyasztásához. Oroszország elérte azt, amit akart: hatalmában tartja a Yaltában neki ígért Kelet-Európát, amerikai hozzájárulással biztosítja Nyugat-Európa nyugalmi helyzetét, egyszóval biztosította a hátát Nyugat felé, hogy teljes erővel léphessen fel Csina ellen. De mit ért el Amerika? Nem tudta érvényesíteni álláspontját a vietnami kérdésben. Vietnámban a tisztára presztízs okokból folytatja a menthetetlenül elvesztett háborúját légierők bevetésének minden borzalmával, az egész világ közvéleményét maga ellen ingerlő kegyetlenségével, amely a két ázsiai nagyhatalmat Moszkvát és Pekinget szerencsétlenségünkre ismét egybekovácsolja Amerika ellen. Moszkva egyszerűen napirendre tért Nixon aziránti kérelme felett, hogy mérsékelje szubverzív agitációját a dél-amerikai államokban. De ami fő: fniben csökkent a nukleáris háború veszélye? És miben nőtt Amerika biztonsága azzal, hogy a nukleáris fegyverek gyártását felfüggesztették? Ezzel csupán elnapolták ennek a halálosan fontos kérdésnek a megoldását, és tudomásul vették, pontosabban befagyasztották az adott helyzetet, amely szerint Moszkva nukleáris arzenálja 1,6:1, Henry Jackson szenátor szerint 4:1 arányában nagyobb az USA- énál! Változatlanul fennáll a lehetősége annak, hogy valamely anarchista őrült megnyomja a nukleáris támadás startjának gombját és ezzel megindítja a nukleáris háborút a maga pokoli következményeivel. E veszély elhárításának egyetlen feltétele a csinai javaslat végrehajtása: nemzetközi ellenőrzéssel megsemmisíteni minden nukleáris fegyvert. De, hogy az ún. békés koexisztencia szándéka az egyik fél részéről sem volt őszinte, mutatja, hogy a csinai javaslat szóba se került. • A konferencia eredményét az amerika-barát nacionalista magyar emigráció a kétségbeesés hangulatával vette tudomásul. Most már be kellett látniuk azoknak is, akik esztendőkön át meghallgatatlan Cyranok módjára pengették lantjukat a Fehér Ház lefüggönyzött ablaka alatt, hogy a függöny mögött nem az imádott Roxon, hanem annak 5000 éves vén zsidó guvernantja lappang. Azonban kétségbe csak az esik, akinek nincs mentő ideája. így hát a nyugat-szerelmesek más idea híján Európára vetették reménykedő tekintetüket. Az új varázsige az európai gazdasági közösség. Ezek a fogalmak összetévesztésével úgy okoskodnak, hogy Európában él nemzetünk, tehát európaiak vagyunk és az európai közösségben kell biztosítanunk jövőnket. Ezek a holdkóros Európaszerelmesek hivatkoznak arra, hogy az európai közös piac már eddig is nagyobb forgalmat ért el és nagyobb lakossággal rendelkezik, mint az USA. Ezek azt hirdetik, hogy a közös piac diadalával megújhódott Európa a negyedik világhatalom igényével léphet fel. Lássuk a menyasszonyt közelebbről. Ennek a gazdasági közösségnek 1955-ben először 6 európai állam volt a tagja: Belgium, Nyugat-Németország, Franciaország, Hollandia, Olaszország és Luxemburg. Ez a hatos csoport az idei év végére Nagybritannia, Olaszország, Dánia és a Norvég-országok csatlakozásával tízre egészült ki. Ennek a közösségnek gazdasági ereje tényleg impozáns. Lakossága 250 millióval felülmúlja a Szovjetunió mintegy 246 milliós és az USA 202 milliós népességét. Acéltermelése 140 millió tonnával meghaladja az USA 120 és az USSR 110 évi acéltermelését. Mindez a gazdasági összefogás olyan eredmény, amelyre büszke lehet egy kereskedelmi vállalat vezérigazgatója, ami azonban még nem egyenrangú kategória egy birodalomalkotó államférfiú történelmi korszakváltót jelentő szerepével. Lássuk mindenekelőtt mit várhatna a magyarság nemzeti sérelmeinek jóvátétele szempontjából ettől a közösségtől a közösség alkotmánya alapján? E közösség működését négy szerv irányítja: a felügyelőbizottság, a minisztertanács, a parlament és a döntőbíróság. A felügyelőbizottságnak 9 tagja van: 2-2 német, olasz, francia és 1-1 holland, belga és luxemburgi kiküldött. Ez a bizottság majd ki fog egészülni a többi négy csatlakozásával. A felügyelő bizottság faladatköre a gazdasági közösség függetlenségének védelmére szorítkozik oly értelemben, hogy egyetlen kiküldő állam kérelmét, vagy utasítását sem veheti figyelembe: "No pueden solicitar, ni admitir instrucciones de los Estados ni de ningun organismo. Sólo deben vetar por el interes general de la Comunided que está encomandado.” Ezek után az örök magyar cél, történelmi országunk reintegrációja szempontjából a többire nem is lehetünk kiváncsiak. Ez a szervezet, bármekkora gazdagságot képvisel is teljesen incompetens alapszabályainál fogva nemzeti sérelmeink orvoslása tekintetében. Magyarország, mégha a tagja lehetne is, nem képviselhetne a közösségben nagyobb súlyt gazdasági erején kívül, e politikai sérelmei süket fülekre találnának. Végeredményben a világtörténelmet a hatalom irányítja. Márpedig ez a közösség politikai passzivitásánál fogva állóvíz, amely lehet akkora, mint az óceán, de ha nyugszik nem szakíthatja át az adott államhatárokat. Távol áll egy birodalomalkotó államférfi bölcsességétől az, aki elhiszi, hogy ezzel a gazdasági összefogással mindjárt egy történelmi igényekkel fellépő negyedik világhatalom született meg. Hol van az a birodalmi ideal, amely hadköteles ifjúságának célt, hol az a tradíció, amelyből hadköteles ifjúsága példáit meríthetné? Nemzeti ideal és megszentelt tradíció nélkül nincsen életképes, cselekvő közösség. A múltat legjobb is lesz elhallgatnia, mert ha az európai közösség csillogó köntösét levetjük, alatta egy házsártos boszorkány vicsorítja a fogát. Európa 2000 éves története az állandósult háborúinak története és ez csak a kölcsönös gyűlölet, a kielégítetlen bosszú érzelmeit eleveníthetné fel. Európa a múltban sohasem egyesült politikai hatalommá önerejéből, hanem minden esetben egy diadalmas hódító parancsuralma alatt rövid időre, hogy aztán ismét széthulljon elemeire egyeduralkodója eltűnte után. így volt ez az Európa-hódító Julius Caesar, Attila, Nagy Károly, Napoleon és Hitler történetében. Ezeket maga Európa buktatta meg. Európa egyszerűen nem akar birodalmi hatalommá egyesülni. Ki lesz a legközelebbi egyesítő? Vaknak kell lennie annak, aki nem látná: a legközelebbi esélyes Európa-egyesítő Moszkva lesz. Mert az egyesített Európát nem hősi ideálok, nem a sorsközösség érzete, hanem egy roppant sivár, minden lyrai lelkesedést nélkülöző eszme fűzi össze és ez nem más, mint a profit. A hajsza a pénz után. Ezért fut versenyt a Renault a Fiattal, hogy melyik létesíti a világ legnagyobb autógyárát Moszkva dicsőségére az Uraiban és e verseny leggroteszkebb ténye, hogy Nyugat-Németország maga előlegezi a Nyugat-Németországba torkoló és gázvezeték építését, noha neki magának akkora szénkincse van, amely 2000 éven át fedezhetné teljes energiaszükségletét. Mindez nem számít, ha az olaj és gáztüzelés nagyobb profitot hoz. így csúszik Európa megindult lavina módjára gyorsuló mozgással Moszkva ölébe! Leninnek tökéletesen igaza volt, amikor vitriolbamártott gúnnyal jelentette ki, hogy neki a kapitalisták eladják még azt a kötelet is, amelyre majd felkötheti őket. Talán nem kötheti fel a németeket a gázvezetékekre, de megfojthatja a gáztüzelésre átállított német gazdaságot a gázcsap elzárásával. És e dicstelen versenyt megáldja a nyugati világ erkölcsi testületének feje a pápa is azzal, hogy Moszkva kegyeiért feláldozta leghívebb papját, Mindszentyt abban a naív reményben, miként ezt a Nemzeti Figyelő a pápa szócsövének pater Leibertnek nyilatkozatában közli, hogy Moszkva a békepapok ellenében miszsziós tevékenységet engedélyez a Szovjetunió mérhetetlen területén. íme így néz azon Egyesített Európa, amelytől egyes Nyugat-imádatba szédült nemzettársaim a moszkovita bilincsekből felszabadulásunkat várják! Az általános szellemi kapitulációnak e légkörében csupán egyetlen reménytkeltő mozgalom hangja követeli elismertetését, ez az Űj Európa-rend mozgalma, amely két évenként tartja közgyűlését. A legutóbbit Barcelonában tartotta. Ha egyáltalán várhatunk valamit Európától, úgy ez abból fakad, hogy nem vagyunk egyedül Európában azokkal, akik fellázodnak a rájuk kényszerített igazságtalan határok ellen. Miként a sötét éjben eltévedt vándorra egy távoli barátságos otthon fénye hat ránk az Új Európa-rend 1969-i barcelonai közgyűlésének egyhangú határozata, amely gróf Potocki László lengyel követnek indítványára a trianoni parancsbékét népjogellenes megsemmisítendő bűnténynek nyilvánította. Ritkán hoz a jótett édes gyümölcsöt. De most az évszázados lengyel magyar sorsközösség szellemében végrehajtott jó tett, amelyet nem törődve a hatalmas Németbirodalom rosszalásával, Lengyelország megpróbáltatása idején szerencsétlen sorstársunkkal szemben tanúsítottunk, íme nem maradt viszonzatlanul. Mint emlékezetes, megtagadtuk a német birodalmi kormány azon kívánságának teljesítését, hogy a Kassa—Bártfai vasútvonalat bocsássuk csapatszállítás céljából a német hadseregfőparancsnokság rendelkezésére — noha ez a vasútvonal Hitler közbelépésével került vissza hozzánk 1938. november 2-án. Ha ezt a vasútvonalat német csapatszállítás céljából a németek rendelkezésére bocsátjuk, ezzel Lengyelország bekerítése teljes lett volna. így azonban több, mint százezer lengyel menekülhetett hozzánk. Macartney professzor az October Fifteenth művében páratlannak minősíti a diplomácia történetében azt a bajtársiasságot, amellyel a lengyeleknek menedéket nyújtottunk. A tisztek és a legénység megkapták zsoldjukat. A tiszteket főúri kastélyokban szállásoltuk el és a menekült gyermekeknek iskolákat létesítettünk. És ami számunkra kockázatos segélynyújtás volt: Horvátországon átszöktettük azt a katonaságot, amely önként tovább akart harcolni Lengyelországért. Igaz, hogy ezt megfizettük azzal a barátságtalan elbánással, amellyel Berlin Románia előnyére velünk szemben tanúsított, bár nem voltam híve Horthy országosának, a lengyelekkel szemben tanúsított magatartásunkat nagy érdemeként kell betudnunk. • DE VAJON NÉZHETI-E CSINA ÖLBETETT KÉZZEL ... De vajon nézheti-e Csina ölhetett kézzel, hogy nyugati határán az Atlanti-óceántól a Csendesóceánig terjedő moszkovita nagyhatalmi komplexum alakul ki, amely a Csinát megillető eurázsiai hegemóniáját vitássá teheti? Ennek a nagyhatalmi komplexumnak gyenge pontja, amelyben az orosz elem kisebbséget alkot, az összetevő elemeinek ellentétes érdekeiből és érzelmeiből fakadó belső feszültsége, amely éppen úgy, mint a hirtelen lehűtött üvegcsepp példáján látjuk, elég az üvegcsepp vékony szárának letörése, hogy az egész robbanásszerűen bomoljék részeire. Ez az analógia jellemzi az egész észak-ázsiát felölelő orosz imperiumot. Csinának nincsen szüksége atombombákra, sem páncélos hadosztályokra. Az éter hullámain terjesztett szabadság eszméit nem lehet országhatárokkal lezárni és nem lehet vitás, hogy a hatalomnak az a bölcs mérséklete, amely Mao Che-tungnak a csinai kommunista párt VIII. kongresszusának 1956. szeptember 16-i megnyitó beszédében nyilatkozott meg: "sohasem szabad a nagyhatalmi soviniszták kevély magatartást magukra ölteni és győzelmünk, valamint országépítésünk néhány sikerével kérkednünk”, lehet a Nyugaton nem létező igazságot hirdető új erkölcs hajnala. Mert valóban mély meghajlással kalapot emelve kell elismernünk e nagy államfő bölcs mérsékletét, aki "néhány sikernek” nevezi egy 800 milliós éhező nép felemelését a feudalizmus bénultságából egy korszerű iparállam gyorsan növekvő jólétének szintjére. És ha ehhez hozzávesszük a csinai népköztársaság delegációjának nevében Csiao Guan Huanak az UNO 26. közgyűlésén elhangzott bemutatkozó beszédét, amelyben kijelentette, hogy a csinai nép mindenkor az imperializmus támadó
