Szittyakürt, 1973 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1973-10-01 / 10. szám

6. oldal im tVAKÖHT 1973. október hó DR. LITERÁTI VÁGÓ PÁL: MIT VÁRHATUNK Kerek 120 évvel ezelőtt hangzottak el nemze­tünk látnokának, Kossuth Lajosnak az USA kong­resszusához intézett következő alábbi szavai: "Az orosz diplomácia sohasem dicsekedhet­nék nagyobb győzelemmel, mintha sikerülne rá­beszélnie az Egyesült Államokat, hogy ne törőd­jék az ő céljaival, miszerint Oroszország uralko­dó hatalom óhajt lenni Európában, uralkodó ha­talom Ázsiában, uralkodó hatalom a Földközi-ten­geren. Ez valóban nagy diadala lenne az orosz diplomáciának, de olyan diadal, mely hatásaiban borzalmas lenne az egész emberiségre, de senkire sem olyan borzalmas, mint éppen az Önök jövő­jére. Minden más okoskodás hiábavaló! Uraim az orosz abszolutizmus és az angolszász alkotmá­nyosság nem versengő, hanem egymással szembe­álló erők. Sokáig nem létezhettek egymás mellett! Önök talán azt hiszik, hogy ilyen diplomáciai dia­dal lehetetlen Amerikával szemben? Sajnálom, de ki kell mondanom, hogy ilyennek a lehetőségét segíti elő az olyan felfogás, amely Amerika kül­politikáját az ország, azaz Amerika határaihoz szabná. Biztosak lehetnek Önök afelől, hogy ami­kor az oroszok a szabadság szellemét kiirtották, abban a pillanatban, amikor az európai kontinens minden ereje felett rendelkezni fognak, Önök el­len fognak fordulni. Talán nem fogják flottáju­kat és hadseregüket az Óceánon keresztül vezet­ni, de először majd tönkreteszik az Önök prospe­ritását, megbénítva külkereskedelmüket, kizárva az európai piacokról. Ahol egy despota megveti a lábát, ott a szembeálló fél elbukik. Az ég nem köthet kompromisszumot a pokollal!” Kossuthot megtapsolta és lelkesen ünnepelte a kongresszus. Azonban Kossuth nem tapsokért kelt át az Óceánon, idézett szavaival fel akarta rázni Amerika népét a szabadság univerzális, az egész emberi közösséget összefogó védelmére, hogy ezzel új lángra lobbantsa a magyar szabad­ság eltiport parazsát. De ezt csak Ö látta a pró­féták isteni elhivatottságával. Cassandra jóslatát az eltelt 120 év mindenben igazolta: ma Európa keleti fele orosz igában görnyed, nyugati felét a ráirányított rakétakilövő-helyek százaival dermedt igézete alatt tartja. Akár tetszik, akár nem, ma mint Kossuth megjósolta uralkodó hatalom Eu­rópában, uralkodó hatalom Ázsia egész északi felén, uralkodó hatalom a Földközi-tengeren, amelynek legfontosabb kikötőit megszállva tart­ja, sőt tegyük hozzá fenyegeti az Egysült Álla­mok tengeri erejét kétszeresen felülmúló hajó­hadával. Kossuth eredménytelenül, csalódottan tért vissza 120 év előtti Amerikából, mert Amerika földjén Európával találkozott, nevezetesen Euró­pának német- és szláv magyarellenes velünk szemben túlnyomó többségű emigrációjával. De ha szemügyre vesszük, hogy kik voltak a trianoni parancsbéke kezdeményező propagálói, meg kell állapítanunk, hogy ezek egytől-egyig eu­rópaiak voltak, az amerikai paralytikus elnök csupán vakoló parancsra írta alá a trianoni ítéle­tet, de a kongresszus ezt nem ratifikálta. Trianon tehát — legyünk tisztában vele, Európa ítélete volt —, akár tetszik, akár nem az új Európa hir­detőinek és az a kísérő zene, amellyel Európa ki­emelkedő politikusai tapsoltak hozzá, ezek az eu­rópai magyargyűlöletnek ostoba és gonosz, de az európai közvéleményt jellemző tünetei voltak. Amidőn a magyar békedelegáció 1920 január­jában a neully-i szobafogságában hallgatni kény­szerült, akadt a román nép "n>gy” latin nővéré­nek egyetemén, a világhírű Sorbonne-on öt tanár, akik a Magyaroszág élveboncolásán tűnődő nagy­hatalmak tanácsához "szakvéleményt” nyújtottak be, kimutatván, hogy a magyar nép ázsiai, amely­nek tulajdonképpen helye sincsen Európában. Ezt a szakvéleményt egyébként is az európai te­kintélyek és tankönyvek megállapításainak sere­gével támaszthatjuk alá. Így pl. Edouard Herriot, volt francia miniszterelnök írta a "La France dans le Monde” (Franciaország a világban) c. könyvének 47. oldalán: "C’ este la” itt a Duna— Tisza közén "que se concentrerent les Qugriens" telepedtek meg a magyarok — "les Ogres" az em­berevők, kiálló pofacsontjukkal és sima csapzott hajukkal, akik a IX. században betolakodtak Eu­rópában, anélkül, hogy ide tartoznának." Csak helyeselhetjük, ha nemcsak mi, hanem autentikus európai tekintélyek is ázsiaiknak tar­tanak bennünket. Roppant tévednek azonban az európaiak ,ha ázsiai mivoltunkból arra következ­tetnek, hogy nincsen helyünk Európában. Ezek az európai nyilatkozatok egyetemesen igazolják jogigényünket a afro-ázsiai népek bandungi kon­ferenciájának 1955. április 24-én egyhangúan el­fogadott határozatára, amely kimondja a népek egyenjogúságát és követeli, hogy az európaiak hagyják el országaikat. Pontosan ezt követeljük mi is. Ázsiaiak vagyunk és a világ népei többsége nevében követeljük, hogy az európaiak hagyják el a történelmi Magyarország népjogellenesen meg­szállt földjét. Távozzék az országunkat megszálló orosz haderő, az orosz politikai ellenőrzés és ezek Magyarországi kormányát bitorló bábjai. Távoz­zanak a hazug történelmükkel a római származá­sukkal kérkedő vlachok, vagyis oláhok, a Nép­­szövetség nagy európaijaként dicsőített Benesnek nemlétező csehszlovák műnépe, a Jugozsláv mű­állam kisebbségét alkotó szerbség és távozzék a kereszténység vezető népe a zsidó, amely áthídal­­hatatlanul elkülönült az afro-ázsiai közösségtől Csinával és az arab világgal szemben tanúsított olthatatlan ellenszenvével. Ezek mindegyike Ma­gyarországra menekült és ott menedéket talált bevándorló vagy betolakodott idegenek leszárma­zottja. Minden amerikai államot le lehetne töröl­ni a térképről azzal az ürüggyel, amellyel a versaillesi győztesek fizették ki vazallusaikat Ma­gyarország testével. Magyarország felosztása a lenini népjog ellenére végrehajtott hatalmi be­avatkozás eredménye volt és ezt nem lehet utó­­lagossan jóváhagyni akkor sem, ha ez ellenséges megszálló hatalmak az időközben eltelt 50 és egy­néhány esztendő alatt a nekik kiszolgáltatott ma­gyarság irtásával bárhogyan is változtatták meg a történelmi Magyarország néprajzi térképét. Ezek, a trianoni utódállamok népei voltak a valódi be­tolakodók és kivétel nélkül elkövették a szepara­tista országárulás bűntényét, amelyet még a de­mokrácia mintaképéül tisztelt Egyesült Államok emmigrációs törvénye is súlyos szabadságvesztés­sel és végső fokon kiutasítással büntet és el kell ismernünk a budapesti kormány érdeméül, hogy ezt az ítéletet a szeparatista Volksbund szerveze­téhez tartozó németségen végre is hajtotta. A magyar nemzet életérdeke minden környe­ző európai nép érdekével ellentétes és a politikai gyermekovóba kell utalnunk minden olyan ku­­ruzslót, aki ma a hatalmon kívüli helyzetünkben azt tanácsolja, hogy a trianoni ketrecből próbál­junk kiszabadulni a környező népek emigránsai­val való közvetlen tárgyalások útján. Ezek elfe­lejtik, hogy mindenki mindenkivel barátkozhatik, csak éppen az ellenségével nem. De mivelhogy a magyar nemzet életérdeke minden környező né­pével ellentétes, ezért a magyarság Csina egyetlen rokonnépe Európában, amelyben Csina megbíz­ható szövetségesre találhat, de legkevésbé lehet ilyen megbízható barátja Románia, amely az 1956-os magyar szabadságharcban tanúsított magatartásával győzte meg Moszkvát arról, hogy minden Peking felé intett csókja ellenére is Moszkva leghűségesebb csatlósa. Ha román hű­ségről egyáltalán beszélni lehet Románia követel­te legelőször és leghevesebben Moszkva fegyveres beavatkozását és ezzel világos bizonyítékát adta annak, hogy Románia mindenkor azon az oldalon fog állni, amely neki Erdély birtokát szavatolja. És ez ma az adott európai helyzetet a moszkvai csúcskonferencián ismételten befagyasztó Moszk­va és nem az európai újjárendezést kilátásbahe­­lyező Peking. Magyarország az elszenvedett sérelmeivel szemben ugyanazon logikus álláspontot kell hogy képviselje, mint a vele rokonsorsú Csina: ragasz­kodnia kell történelmi jogaihoz. Nem kétséges, hogy az európai népek államvezető képességének Versaillesben és Yaltában megnyilatkozó csődje folytán Európa a legjobb úton halad, hogy Ázsia földrajzi félszigetéből átalakuljon Ázsiai félszi­getévé és akkor mi magyarok éppen a legjobb helyen leszünk, mint távol-keleti rokonaink nyu­gati előőrse. A trianoni lecke után jött a második vesztett háború utáni szupertrianon — amelyhez ismét Amerika adta aláírását és végül 1956. október 23. a világ csodálatával kísért szabadságharc, amely­nek legázolásához ismét Amerika adta meg Moszk­vának Belgrád közvetítésével a zöld fényt. Egy évezredes keserű pohár telt meg ezzel csordultig. Csak a legszimplább logika és némi bátorság kel­lett annak kimondásához, hogy barátom az ellen­ségem ellensége, tehát ez a barát nem lehet más, mint a torkunkat fojtogató Moszkva ellensége, Csina. Az 56-os vérbefojtott szabadságharc tanú­ságai alapján fogtam hozzá Csina eurázsiai külde­tését tárgyaló nemzetvédő könyvem írásához. De minő siralmasan nehéz felfogásúnak bizonyult ez­zel az alapjában véve egyszerű, de felmérhetetle­­kilátást nyújtó gondolattal szemben a nemzethű emigráció szellemi elitje is! Ennek a szellemi elit­nek írásain végigtekintve, pl. a Nádas János el­nöklete alatt évről-évre összeülő "Magyar Talál­kozó” szép piroskötésű beszámolóm, ezekről is­mét csak azt mondhatom, amit Szálasi mondott egyetlen engedélyezett nyilvános beszédében: ezek gondolatvilága legfeljebb a revízió áhítozá­­sáig megy el, de semmit sem mond annak az út­nak megjelölésében, amely a revízió megvalósítá­sához vezethet. Sok szemrehányást nem tehetünk nekik ezért, mert általános emberi gyengeség hin­ni abban, aminek beteljesedését egyéni érdekeink szerint is szeretnénk. Valamikor mi nyilasok, sőt az egész nemzeti közvélemény hitt a német csoda­­fegyverben, amely megmenthetett volna a Kun Béláék terrorjának — mint előre láttuk — sokkal borzalmasabb megismétlődésétől. Most az ameri­kai magyar entellektuell hisz az amerikai csodá­ban, hogy a hatalmas USA végül is megunja Moszkva örökös szerződésszegéseit és hatalmi beavatkozással nyitja meg a hazatérés útját. Ad­dig is úgy vélik, a legjobb ha mint jó Citizenek szereznek érdemeket, növelik befolyásukat az USA közéletében, akkor aztán mint hazatérő honfiakat harangzúgás közepette fehérruhás lánykák üd­­vözlik majd őket. A földesurak visszakapják föld­jeiket, a gyárosok a gyáraikat és Weiss Fülöp őnagyméltósága újból elfoglalhatja székét a nagy­bankok párnázott ajtai mögött. Ezt a közhiedelmet fejezte ki kiváló honfitár­sunk Wass Albert 1968. február 10-i válaszlevelé­vel azon kérelmemre, hogy szerezzen az általa életrekeltett Szépmíves Céh könyvkiadó vállalat kölcsönt a csinai orientációt hirdető könyvem kiadására. Wass A. ezt írta: "Kedves Barátom! Elméletedet, mely egyébként nem új számomra, tisztelem és becsülöm. Azonban a politikai hely­zet nem engedheti meg, hogy annak kiadásában amerikai intézmények résztvehessenek. Többet ártunk vele a magyar ügynek, mint használunk. Mint amerikai állampolgárok leghasznosabban az amerikai politikai életen belül dolgozhatunk és kár lenne befolyásunkat, amely szépen fejlődik azzal tenni tönkre, hogy nyíltan Amerika legádá­zabb ellensége Csina mellett foglalunk állást, stb. Tisztelő hived Wass A.” Egyet felejtenek el az így gondolkodó magya­rok: azt a handikepünket, amelyet 1000 esztendős keresztként cipelünk amiatt, hogy ázsiai idegen eredetünkkel beékelődtünk az ária nyugati világ nyomasztó többségébe, magával vitte az emigrált magyar Amerikába is. Ez velünk szemben-álló többség W.A. receptje szerint ugyancsak "az amerikai közéleten belül” akar érvényesülni s ve­lünk szemben nyomasztó többségben áll. Csodá­latos a magyar szellemi elit naív tájékozatlansá­ga. Annyit, mint magyaroknak tudniuk kellene, hogy Kossuth a mainál szerencsésebb helyzetben egymagában is nagyobb külpolitikai súlyt képvi­selt, mint a mai emigráció együttvéve. Őt az ame­rikai kormány hadihajón hozatta ki törökországi menhelyéről a rája ólálkodó osztrák hadihajók­nak fittyet hányva és Amerikában partraszállva mondta el idézett prófétai beszédét. De a vele szembenálló "az amerikai közéleten belül érvé­nyesült” európai többségű emigráció elgáncsolta törekvését. Ilyen előzmények után érkeztünk meg Kos­suth jóslatának beteljesedéséhez. Hogy is mondta Kossuth: "Amikor az európai kontinens minden ereje felett rendelkezni fognak, Önök ellen fog­nak fordulni... először majd tönkreteszik az Önök prosperitását... Ez már bekövetkezett az­zal, hogy a dollárt detronizálták arról a magaslat­ról, amelyre a Bretton Woodsi nemzetközi hatá­rozat emelte. A dollár nem az a fix pont a deviza­piacon, mint volt. Aranyra válthatóságát beszün­tették és árfolyamát a legyőzött Németország tá­mogatja meg. Ez annak a következménye, hogy Amerika kifulladt annak a fegyverkezési verseny­nek a hatása alatt, amelynek tempóját Moszkva diktálja. Az USA államháztartása a rákényszerí­­tett improduktív hadügyi kiadások miatt milliár­dos deficittel küzködik. Oroszország még nem ve­zette ugyan át a flottáját az Óceánon Amerika el­len, mint Kossuth mondotta, de miként a Buenos Aires-i Clarin washingtoni katonai tudósítója ír­ja: a Pentagont aggasztja, hogy a szovjet tengeri ereje 2:1 arányban felülmúlja Amerikát "Los

Next

/
Oldalképek
Tartalom