Szittyakürt, 1973 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1973-10-01 / 10. szám
6. oldal im tVAKÖHT 1973. október hó DR. LITERÁTI VÁGÓ PÁL: MIT VÁRHATUNK Kerek 120 évvel ezelőtt hangzottak el nemzetünk látnokának, Kossuth Lajosnak az USA kongresszusához intézett következő alábbi szavai: "Az orosz diplomácia sohasem dicsekedhetnék nagyobb győzelemmel, mintha sikerülne rábeszélnie az Egyesült Államokat, hogy ne törődjék az ő céljaival, miszerint Oroszország uralkodó hatalom óhajt lenni Európában, uralkodó hatalom Ázsiában, uralkodó hatalom a Földközi-tengeren. Ez valóban nagy diadala lenne az orosz diplomáciának, de olyan diadal, mely hatásaiban borzalmas lenne az egész emberiségre, de senkire sem olyan borzalmas, mint éppen az Önök jövőjére. Minden más okoskodás hiábavaló! Uraim az orosz abszolutizmus és az angolszász alkotmányosság nem versengő, hanem egymással szembeálló erők. Sokáig nem létezhettek egymás mellett! Önök talán azt hiszik, hogy ilyen diplomáciai diadal lehetetlen Amerikával szemben? Sajnálom, de ki kell mondanom, hogy ilyennek a lehetőségét segíti elő az olyan felfogás, amely Amerika külpolitikáját az ország, azaz Amerika határaihoz szabná. Biztosak lehetnek Önök afelől, hogy amikor az oroszok a szabadság szellemét kiirtották, abban a pillanatban, amikor az európai kontinens minden ereje felett rendelkezni fognak, Önök ellen fognak fordulni. Talán nem fogják flottájukat és hadseregüket az Óceánon keresztül vezetni, de először majd tönkreteszik az Önök prosperitását, megbénítva külkereskedelmüket, kizárva az európai piacokról. Ahol egy despota megveti a lábát, ott a szembeálló fél elbukik. Az ég nem köthet kompromisszumot a pokollal!” Kossuthot megtapsolta és lelkesen ünnepelte a kongresszus. Azonban Kossuth nem tapsokért kelt át az Óceánon, idézett szavaival fel akarta rázni Amerika népét a szabadság univerzális, az egész emberi közösséget összefogó védelmére, hogy ezzel új lángra lobbantsa a magyar szabadság eltiport parazsát. De ezt csak Ö látta a próféták isteni elhivatottságával. Cassandra jóslatát az eltelt 120 év mindenben igazolta: ma Európa keleti fele orosz igában görnyed, nyugati felét a ráirányított rakétakilövő-helyek százaival dermedt igézete alatt tartja. Akár tetszik, akár nem, ma mint Kossuth megjósolta uralkodó hatalom Európában, uralkodó hatalom Ázsia egész északi felén, uralkodó hatalom a Földközi-tengeren, amelynek legfontosabb kikötőit megszállva tartja, sőt tegyük hozzá fenyegeti az Egysült Államok tengeri erejét kétszeresen felülmúló hajóhadával. Kossuth eredménytelenül, csalódottan tért vissza 120 év előtti Amerikából, mert Amerika földjén Európával találkozott, nevezetesen Európának német- és szláv magyarellenes velünk szemben túlnyomó többségű emigrációjával. De ha szemügyre vesszük, hogy kik voltak a trianoni parancsbéke kezdeményező propagálói, meg kell állapítanunk, hogy ezek egytől-egyig európaiak voltak, az amerikai paralytikus elnök csupán vakoló parancsra írta alá a trianoni ítéletet, de a kongresszus ezt nem ratifikálta. Trianon tehát — legyünk tisztában vele, Európa ítélete volt —, akár tetszik, akár nem az új Európa hirdetőinek és az a kísérő zene, amellyel Európa kiemelkedő politikusai tapsoltak hozzá, ezek az európai magyargyűlöletnek ostoba és gonosz, de az európai közvéleményt jellemző tünetei voltak. Amidőn a magyar békedelegáció 1920 januárjában a neully-i szobafogságában hallgatni kényszerült, akadt a román nép "n>gy” latin nővérének egyetemén, a világhírű Sorbonne-on öt tanár, akik a Magyaroszág élveboncolásán tűnődő nagyhatalmak tanácsához "szakvéleményt” nyújtottak be, kimutatván, hogy a magyar nép ázsiai, amelynek tulajdonképpen helye sincsen Európában. Ezt a szakvéleményt egyébként is az európai tekintélyek és tankönyvek megállapításainak seregével támaszthatjuk alá. Így pl. Edouard Herriot, volt francia miniszterelnök írta a "La France dans le Monde” (Franciaország a világban) c. könyvének 47. oldalán: "C’ este la” itt a Duna— Tisza közén "que se concentrerent les Qugriens" telepedtek meg a magyarok — "les Ogres" az emberevők, kiálló pofacsontjukkal és sima csapzott hajukkal, akik a IX. században betolakodtak Európában, anélkül, hogy ide tartoznának." Csak helyeselhetjük, ha nemcsak mi, hanem autentikus európai tekintélyek is ázsiaiknak tartanak bennünket. Roppant tévednek azonban az európaiak ,ha ázsiai mivoltunkból arra következtetnek, hogy nincsen helyünk Európában. Ezek az európai nyilatkozatok egyetemesen igazolják jogigényünket a afro-ázsiai népek bandungi konferenciájának 1955. április 24-én egyhangúan elfogadott határozatára, amely kimondja a népek egyenjogúságát és követeli, hogy az európaiak hagyják el országaikat. Pontosan ezt követeljük mi is. Ázsiaiak vagyunk és a világ népei többsége nevében követeljük, hogy az európaiak hagyják el a történelmi Magyarország népjogellenesen megszállt földjét. Távozzék az országunkat megszálló orosz haderő, az orosz politikai ellenőrzés és ezek Magyarországi kormányát bitorló bábjai. Távozzanak a hazug történelmükkel a római származásukkal kérkedő vlachok, vagyis oláhok, a Népszövetség nagy európaijaként dicsőített Benesnek nemlétező csehszlovák műnépe, a Jugozsláv műállam kisebbségét alkotó szerbség és távozzék a kereszténység vezető népe a zsidó, amely áthídalhatatlanul elkülönült az afro-ázsiai közösségtől Csinával és az arab világgal szemben tanúsított olthatatlan ellenszenvével. Ezek mindegyike Magyarországra menekült és ott menedéket talált bevándorló vagy betolakodott idegenek leszármazottja. Minden amerikai államot le lehetne törölni a térképről azzal az ürüggyel, amellyel a versaillesi győztesek fizették ki vazallusaikat Magyarország testével. Magyarország felosztása a lenini népjog ellenére végrehajtott hatalmi beavatkozás eredménye volt és ezt nem lehet utólagossan jóváhagyni akkor sem, ha ez ellenséges megszálló hatalmak az időközben eltelt 50 és egynéhány esztendő alatt a nekik kiszolgáltatott magyarság irtásával bárhogyan is változtatták meg a történelmi Magyarország néprajzi térképét. Ezek, a trianoni utódállamok népei voltak a valódi betolakodók és kivétel nélkül elkövették a szeparatista országárulás bűntényét, amelyet még a demokrácia mintaképéül tisztelt Egyesült Államok emmigrációs törvénye is súlyos szabadságvesztéssel és végső fokon kiutasítással büntet és el kell ismernünk a budapesti kormány érdeméül, hogy ezt az ítéletet a szeparatista Volksbund szervezetéhez tartozó németségen végre is hajtotta. A magyar nemzet életérdeke minden környező európai nép érdekével ellentétes és a politikai gyermekovóba kell utalnunk minden olyan kuruzslót, aki ma a hatalmon kívüli helyzetünkben azt tanácsolja, hogy a trianoni ketrecből próbáljunk kiszabadulni a környező népek emigránsaival való közvetlen tárgyalások útján. Ezek elfelejtik, hogy mindenki mindenkivel barátkozhatik, csak éppen az ellenségével nem. De mivelhogy a magyar nemzet életérdeke minden környező népével ellentétes, ezért a magyarság Csina egyetlen rokonnépe Európában, amelyben Csina megbízható szövetségesre találhat, de legkevésbé lehet ilyen megbízható barátja Románia, amely az 1956-os magyar szabadságharcban tanúsított magatartásával győzte meg Moszkvát arról, hogy minden Peking felé intett csókja ellenére is Moszkva leghűségesebb csatlósa. Ha román hűségről egyáltalán beszélni lehet Románia követelte legelőször és leghevesebben Moszkva fegyveres beavatkozását és ezzel világos bizonyítékát adta annak, hogy Románia mindenkor azon az oldalon fog állni, amely neki Erdély birtokát szavatolja. És ez ma az adott európai helyzetet a moszkvai csúcskonferencián ismételten befagyasztó Moszkva és nem az európai újjárendezést kilátásbahelyező Peking. Magyarország az elszenvedett sérelmeivel szemben ugyanazon logikus álláspontot kell hogy képviselje, mint a vele rokonsorsú Csina: ragaszkodnia kell történelmi jogaihoz. Nem kétséges, hogy az európai népek államvezető képességének Versaillesben és Yaltában megnyilatkozó csődje folytán Európa a legjobb úton halad, hogy Ázsia földrajzi félszigetéből átalakuljon Ázsiai félszigetévé és akkor mi magyarok éppen a legjobb helyen leszünk, mint távol-keleti rokonaink nyugati előőrse. A trianoni lecke után jött a második vesztett háború utáni szupertrianon — amelyhez ismét Amerika adta aláírását és végül 1956. október 23. a világ csodálatával kísért szabadságharc, amelynek legázolásához ismét Amerika adta meg Moszkvának Belgrád közvetítésével a zöld fényt. Egy évezredes keserű pohár telt meg ezzel csordultig. Csak a legszimplább logika és némi bátorság kellett annak kimondásához, hogy barátom az ellenségem ellensége, tehát ez a barát nem lehet más, mint a torkunkat fojtogató Moszkva ellensége, Csina. Az 56-os vérbefojtott szabadságharc tanúságai alapján fogtam hozzá Csina eurázsiai küldetését tárgyaló nemzetvédő könyvem írásához. De minő siralmasan nehéz felfogásúnak bizonyult ezzel az alapjában véve egyszerű, de felmérhetetlekilátást nyújtó gondolattal szemben a nemzethű emigráció szellemi elitje is! Ennek a szellemi elitnek írásain végigtekintve, pl. a Nádas János elnöklete alatt évről-évre összeülő "Magyar Találkozó” szép piroskötésű beszámolóm, ezekről ismét csak azt mondhatom, amit Szálasi mondott egyetlen engedélyezett nyilvános beszédében: ezek gondolatvilága legfeljebb a revízió áhítozásáig megy el, de semmit sem mond annak az útnak megjelölésében, amely a revízió megvalósításához vezethet. Sok szemrehányást nem tehetünk nekik ezért, mert általános emberi gyengeség hinni abban, aminek beteljesedését egyéni érdekeink szerint is szeretnénk. Valamikor mi nyilasok, sőt az egész nemzeti közvélemény hitt a német csodafegyverben, amely megmenthetett volna a Kun Béláék terrorjának — mint előre láttuk — sokkal borzalmasabb megismétlődésétől. Most az amerikai magyar entellektuell hisz az amerikai csodában, hogy a hatalmas USA végül is megunja Moszkva örökös szerződésszegéseit és hatalmi beavatkozással nyitja meg a hazatérés útját. Addig is úgy vélik, a legjobb ha mint jó Citizenek szereznek érdemeket, növelik befolyásukat az USA közéletében, akkor aztán mint hazatérő honfiakat harangzúgás közepette fehérruhás lánykák üdvözlik majd őket. A földesurak visszakapják földjeiket, a gyárosok a gyáraikat és Weiss Fülöp őnagyméltósága újból elfoglalhatja székét a nagybankok párnázott ajtai mögött. Ezt a közhiedelmet fejezte ki kiváló honfitársunk Wass Albert 1968. február 10-i válaszlevelével azon kérelmemre, hogy szerezzen az általa életrekeltett Szépmíves Céh könyvkiadó vállalat kölcsönt a csinai orientációt hirdető könyvem kiadására. Wass A. ezt írta: "Kedves Barátom! Elméletedet, mely egyébként nem új számomra, tisztelem és becsülöm. Azonban a politikai helyzet nem engedheti meg, hogy annak kiadásában amerikai intézmények résztvehessenek. Többet ártunk vele a magyar ügynek, mint használunk. Mint amerikai állampolgárok leghasznosabban az amerikai politikai életen belül dolgozhatunk és kár lenne befolyásunkat, amely szépen fejlődik azzal tenni tönkre, hogy nyíltan Amerika legádázabb ellensége Csina mellett foglalunk állást, stb. Tisztelő hived Wass A.” Egyet felejtenek el az így gondolkodó magyarok: azt a handikepünket, amelyet 1000 esztendős keresztként cipelünk amiatt, hogy ázsiai idegen eredetünkkel beékelődtünk az ária nyugati világ nyomasztó többségébe, magával vitte az emigrált magyar Amerikába is. Ez velünk szemben-álló többség W.A. receptje szerint ugyancsak "az amerikai közéleten belül” akar érvényesülni s velünk szemben nyomasztó többségben áll. Csodálatos a magyar szellemi elit naív tájékozatlansága. Annyit, mint magyaroknak tudniuk kellene, hogy Kossuth a mainál szerencsésebb helyzetben egymagában is nagyobb külpolitikai súlyt képviselt, mint a mai emigráció együttvéve. Őt az amerikai kormány hadihajón hozatta ki törökországi menhelyéről a rája ólálkodó osztrák hadihajóknak fittyet hányva és Amerikában partraszállva mondta el idézett prófétai beszédét. De a vele szembenálló "az amerikai közéleten belül érvényesült” európai többségű emigráció elgáncsolta törekvését. Ilyen előzmények után érkeztünk meg Kossuth jóslatának beteljesedéséhez. Hogy is mondta Kossuth: "Amikor az európai kontinens minden ereje felett rendelkezni fognak, Önök ellen fognak fordulni... először majd tönkreteszik az Önök prosperitását... Ez már bekövetkezett azzal, hogy a dollárt detronizálták arról a magaslatról, amelyre a Bretton Woodsi nemzetközi határozat emelte. A dollár nem az a fix pont a devizapiacon, mint volt. Aranyra válthatóságát beszüntették és árfolyamát a legyőzött Németország támogatja meg. Ez annak a következménye, hogy Amerika kifulladt annak a fegyverkezési versenynek a hatása alatt, amelynek tempóját Moszkva diktálja. Az USA államháztartása a rákényszerített improduktív hadügyi kiadások miatt milliárdos deficittel küzködik. Oroszország még nem vezette ugyan át a flottáját az Óceánon Amerika ellen, mint Kossuth mondotta, de miként a Buenos Aires-i Clarin washingtoni katonai tudósítója írja: a Pentagont aggasztja, hogy a szovjet tengeri ereje 2:1 arányban felülmúlja Amerikát "Los