Szittyakürt, 1973 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1973-08-01 / 8-9. szám
1 A A torontoi Korost Csorna Sándor Társaság évezredes jeget tört meg az elmúlt június 9-én, amikor a torontói Magyar Házban egész napos kiállítással és esti díszvacsorával megrendezte az “Árpád Napot”. Évezredes mulasztást pótolt ezzel, mert bár a keresztény Magyarországon sok szentnek rendeztek ünnepélyt évről évre, de a legszentebbről, Árpád apánkról — szándékosan-e vagy véletlenül — mindig megfeledkeztek. Pedig ha 896-ban hét törzsből álló szittya népét be nem vezeti a Kárpátmedencébe és az ott talált pannon, avar, székely (hun) testvérnépekkel nem szervezi egy nemzetté, akkor ma aligha beszélhetnénk "ezeréves történelmünkről”. Ő, "Bendekushnak vére”, a Nagy Álmus fia, a már Krisztus előtti időkben is a Kárpátmedencében élő magyari népek vezérének, Egeödnek sürgetésére igyekezett minél hamarabb átvenni Attila örökségét, mert nyugaton már nagy viharfelhő tornyosult, mely elsöpréssel fenyegette a Nagy Károly hódítása alól nemrégen felszabadult, laza törzs-szövetségben élő őslakos magyari népeket. Árpád apánk tehát nem "hont foglalt”, hanem örökséget vett át, mégpedig Attila örökségét. Erről Anonnimus így ír: “Urunk születésének 884. esztendejében, miként az esztendők szerinti krónikákban megvágjon, a hét fejedelmi személy, kiket Hét Magyarnak nevezünk, megindult a scythai földről nyugat felé” ... "A scythiaiak ugyanis jó régi népek ... Schythiának első királya Magog (Magor, Nimrod fia) volt”. "Ennek a királynak ivadékából sarjadt az igen nevezetes és roppant hatalmú Attila király... hosszú idő múlva pedig ezen Magog király ivadékából eredt Ügyek (vagy Ögyeg), Álmos vezér apja.” Amint Árpádék rendet teremtettek és a betolakodó bolgárokat a Délvidékről, a morvákat pedig a nyugati végekről (mely az Enns folyóig terjedt) kiűzte, a jogrend biztosítása végett alkotmányt adott az országnak, “miként azt az alapszerződés, a Vérszerződés kívánta" írja J. A. Fessler "Die Geschichten der Ungarn und Ihrer Landsessen” című művében. Horváth Mihály püspök Anonimusz és több más kútfők alapján azt írja, hogy: ... Árpád és vezérei a Körtvély-tó mellett gyűltek össze és ott maradtak 34 napig, "és ott a jogok és kötelességek, a nép, a főrendek, s a fejedelem közti viszonyok bővebben meghatároztattak, az igazság kiszolgáltatására bírák rendeltettek, a vétségekre büntetések szabattak, szóval a közigazgatás szabályoztatott... mind az ország felosztásának, mind a honvédelemre alapított vármegyei igazgatásnak már itt vettettek meg alapjai, S e gyűlés helyét nevezték el Szer-nek.” Ezt a pusztaszeri alkotmányt nevezzük "SZER”-nek, mely Európa első alkotmánya volt, mely az angol Magna Chartát is több, mint háromszáz évvel előzte meg, melyről Szabó Károly “A magyar vezérek kora” c. művében azt írja, hogy “minden magyar büszke önérzettel mutathat e természetes józan ész szülötte alkotmányra a kilencedik században, mikor még Európának (más) nemzetei ehhez hasonló nemzeti egységgel és polgári alkotmánnyal nem dicsekedhettek.” Az Egeöd által előre látott vihar azonban hamar elérte az ország határát, mert a német—római császár Liutpold bajor őrgróf vezetésével óriási sereget küldött Magyarország ► meghódítására. A magyarok, Árpád vezérletével a Pozsony—Moson térségben ütköztek meg a németekkel. A harc életre-halálra ment, mely három nap és három éjjel tartott, de a magyarok győzelmével végződött és a német—bajor hadseregből még hírmondó sem maradt. A győzelmi pohár azonban igen keserű volt, mert Árpád apánk a csatában kapott sebeibe pár nap múlva, 907. június 7- én belehalt. Ugyancsak hősi halált hall négy felnőtt fia, Levente, Tarhos, Üllő és Jutas is. Ezért lett Árpád utóda a kiskorú Zsolt. Árpádot a halál Bánhidánál, "Attila városában” a Pilisbe való szállítás közben érte utol. így kapta a csata a “bánhidai” nevet. A csata megnyerésével Árpád vezér befejezte isteni küldetését és ezzel Attila öröksége újjászervezésének nagy műve lezárult és a nemzet fennmaradása, fejlődése biztosítva volt. "Ezeréves” történelemszemléletünk azonban nem volt hálás honszervező és honmentő Árpád apánk iránt, mert nemzeti ünnepeink közé nem iktatott egy "Árpád Nap”-ot, hanem legnagyobb nemzeti ünnepünkké az inkább egyházi jellegű "Szent István Nap”-ot tette. Ezt a mellőzést akarta a torontói Körösi Csorna Sándor Társaság, Magyar József javaslatát követve, az "Árpád Nap" megrendezésével jóvá tenni és ezentúl évről évre rendszeresíteni, remélve, hogy más földrészek magyar szervezetei is hasnolóképpen cselekednek. • Az ünnepi estet egész napos kiállítás előzte meg ugyancsak a Magyar Ház nagytermében. Kiállításra kerültek Árpád korabeli leletek és iratok fényképei, népművészeti és ötvös munkák, stb. Igen nagy sikere volt dr. Kövér János és felesége által kiállított saját készítésű népi-szőtteseknek és dísztárgyaknak, valamint könyv árusításuknak. A Nemzetesasszony megmutatta, hogy a régi fiatalok még túltesznek a mai fiatalokon. Mezei Imre történelmi dokumentumai, fényképei állandó érdeklődés tárgyát képezték. Egyébként ő végezte a szervezés oroszlán részét. Tibor Béláék ősmagyar színes motívumokkal, szimbólumokkal és rovásírással díszített festett tojás kiállításának a már megszokott nagy sikere volt. Béla barátunknak állandóan magyarázni kellett az ősmagyar tojásfestésnek és szimbóliumainak jelentőségét. Hiszen már az egyiptomi Kushitákról is fel van jegyezve, hogy a fontos és kedves vendéget az adott alkalomnak megfelelő motívumokkal és szimbóliumokkal díszített festett tojással ajándékozták meg. Kár, hogy ez az ősi szép szokás nálunk ma már kiveszőben van. Viszont más nemzetek, mint például az ukránok, most kezdik felkapni és utánozni. Ugyancsak nagy sikere volt Paulovits Rudolf aranyműves ötvös mester Lehel Kürtjének, melyet még odahaza készített, és művészi díszítésű vert ezüst tálainak. Szatmáry Károly — a Magyar Királyi Csendőr Bajtársi Közösség vezetője — szívességből a Csendőr Mú- Múzeum néhány darabja is megérdemelt érdeklődést keltett. E sorok írója szemléltető táblán, sajátkészítésű térképeken, rövid magyarázó szövegekkel ellátva mutatta be a magyar őstörténelem jelentősebb állomásait, kultúrnyomait, az ősmagyar rovásírásos leletek helyeit és szövegeit 23.000 évre visszamenőleg, valamint a piramisos te-ÁRPÁD NAPJÁN Nemzet atyjaként s honszerzőként említi az utókor, mégis, a századfordulókor évezred múltán csak egyszer ünnepelte: Öt, aki az ország földjét birtokba vette. Aztán múltak évtizedek, vérzivatart hordtak a fellegek. Ma-holnap ismét lepereg egy század, vaj'h magyar nép, lesz e földed házad? Leszel e birtokos az ősi területen, avagy földönfutó más világrészeken, jussod elkallódik idegenek kezén és rabszolga maradsz atyáid rögén...? A kérdés egyre súlyosabbá válik, amikor hazánkban ellenség tanyázik és nemzettagok hullnak otthon, idegenben, kételyek vívódnak a magyar lelkekben: vajon érdemes e magyarnak maradni, amiért csak szenvedést kell learatni...? Tegnap még a dal fütötte a honfi szíveket: “Árpád apánk ne féltsd ősi nemzeted, nem veszhet el..." — énekeltük büszkén. Ma mégis pusztul fajtánk a Duna—Tisza mentén. Hová lett az ezredév ünneplő fénye, óh mivé vált Árpád vezér szerzeménye...? lm csonkán, szétszóródtan támolygunk a nagyvilág országútján és hordozunk magunkban küzdelmes mútat, vészterhes jelent és vágyainkat alig derítheti a bizonytalan jövő. Fájdalmunkat, igazunkat egetverő kiáltásban üvöltjük a világ fülébe: számunkra halál Trianon, Jalta, nem béke! Mégis a népek közönyébe veszik hangunk, mindég és mindenütt magunkra maradunk: külön falkákban, mint kivert farkascsorda nyomorúságunkban egymással is marakodva; kit milyen felekezet, osztály, párt fémjelez. Ügyünk aztán kátyúkban tévédéz... Hosszú századok összesűrített keserve, minden mulasztása, vezető-vétke, elfojtott vágyak, elnyomott akaratok megtörpésített alkotó nagyok elveszítése, idegenértékű zsarnokok ténykedése és minden tapasztalat, melyet a nemzet átélt ezerév alatt: a mély-tudatban dolgozik bennünk és ezért nyugtalan meggyötört lelkünk. Mint éjszaka viharvert hajósa távol csillagfényre, úgy tekintünk irányjelért hős Árpád vezérre. A hét törzs-fő kit paizsra emelt, kiben népünk egységre lelt, kiben összpontosult a közös szent akarat s eredményre jutott vezetése alatt tnindaz amit a nemzet óhajtott: Pusztaszernél alkotmányba fogott. Hozzon össze ma minden magyart, kardja űzzön minden vihart mi egymástól eltépne és vezessen újra őseink földjére! Andrékovics Péter ÁRPÁD NAPJA
