Szittyakürt, 1973 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1973-08-01 / 8-9. szám
4. oldal «ITtVAKÖftf 1973, augusztus—szeptember hó metkezési kultuszt a Csendes Óceánban elsüllyedt MUROR-tól Közép- Amerikán, Atlantiszon, Egyiptomon és Mezopotámián át a Kárpátmedencéig. Ugyanis hazánkban Süttő és Neszmély határában' is találtak újabban temetkezésre szolgáló kisméretű piramisokat, melyeket a régészek három, négyezerévesnek tartanak. Az érdeklődök meglepődve vették tudomásul, hogy hazánkban már Kr.e. 4000 évvel is fejlett háziipar és mezőgazdaság volt. Torda, Erősd, Lengi, Arad, stb. már ekkor lakott helyek voltak és a házak azonos típusúak voltak a mezopotámiaiakkal, amint azt Jeketta Hawkes “Prehistory” c. művében bizonyítja. A vallástörténeti táblán szemléltetően bizonyította, hogy kereszténységünk nem ezer, hanem legalább 1700—1800 éves, mert részben római, de főleg bizánci behatásra keleti szertartás szerinti keresztény központjaink, püspökségeink voltak már a korai századokban. A kiállítás ideje alatt gyönyörű magyar ruhás lányok és asszonyok, ifjak szolgáltak felvilágosításokkal, kávéval és süteményekkel. A rendező gárda Vastagh József és Andrékovics Péter vezetésével kitettek magukért. A technikai kivitelezés nehéz munkáját pénztárnokunk Darvast László, Csizmadia György és Mezei Imre végezték a fiatalság hasznos közreműködésével. Az "Árpád Nap” fénypontja az este fél hétkor kezdődő műsoros előadás és díszvacsora volt. A Körösi Csorna Sándor Társaság elnöke dr. Vass Ferenc Queens Con sellor megnyitó beszéde után a műsorvezető tisztét Vastagh József a tőle megszokott hozzáértéssel látta el. Már az műsor első száma nagy meglepetést és osztatlan elismerést keltett, mert Csorba András hamiltoni kiscserkész olyan hibátlan magyarsággal, szavalókészséggel s olyan átéléssel szavalta el Tóth Árpád: "Árpád Apánk” című versét, amilyet ily fiatal fiútól még nem hallottunk. A köznöség méltán ünnepelte nemcsak a szavalót, hanem az őt magyarul beszélni és gondolkodni megtanító szüleit is. Példát mutattak a magyarul nem tudó gyermekek szüleinek. Áldja meg őket a Magyarok Istene. • Ezután következett dr. Veress Ferenc, a "New York Oriental Research Society” elnökének emlékbeszéde, melyben a szakember történész felkészültségével tárta a közönség elé Árpád vezér szerepének jelentőségét, aki uralkodásának rövid pár éve alatt az akkori Európa leghatalmasabb nemzetét szervezte meg a Kárpát medencei magyari népekből. A műsor művészi részében a szereplők igazán méltók voltak az est jelentőségéhez úgy a műsorszámok megválasztásában, mint előadó készségben. L. Oravetz Irma kamaraénekesnő gyönyörű énekszámát, Inokay Csaba zongorakíséretével meg kellett ismételnie. Mezei Imre furulyaszólója a régi pásztor életet varázsolta lelki szemeink elé, "mintha pásztortűz ég őszi éjszakákon, messziről lobogva tenger pusztaságon ..mert "a juhásznak jól megy dolga, egyik dombról a másikra terelgeti nyáját s bú nélkül éli világát...", hisz’ kinn lakik ő Kisperjében, a pusztai karámban, s éjjel nappal mást sem tesz csak gondol a babájára. Inokay Csaba ifjú zongoraművész teljes tökéllyel játszott Bartók számával tette változatossá a műsort. Szecsődy Ilona, a Magyar Állami Operaház szólóénekese művészi élményt nyújtott operett dalaival, melyeket Inokay Csaba kísért zongorán. A művésznőt a közönség nem akarta leengedni a színpadról. Befejezésül Andrékovics Péter szavalta el "Árpád napján” című saját szerzeményű versét. Ezután következett a díszvacsora, mely nem csak a “dísz”, hanem a "kitűnő” jelzőt is méltán megérdemelte. Király Gerencné, Braun Ferencné, Kain Pálné, Radics Istvánná, és társaik ugyancsak kitettek magukért. A "bártenderi” szolgálatot és a felszolgálás zavartalan biztosítását Horváth Ferenc és Radics István látták el nagy hozzáértéssel. Majd Erdélyi Pista és tánczenekara a hajnalba nyúló órákig játszotta a szebbnél szebb talp alá valókat. Dr. Mihály Ferenc Mindszenty bíboros New Brunswickban Az amerikai magyarság a Hercgprímás úr New Brunswick-i látogatásával kapcsolatban szeptember 29-én, szombaton "A MAGYAR KUL TÜRA ÜNNEPE” néven kultúrestet rendez a nagy magyar tudósok, mérnökök, orvosok és feltalálók tiszteletére New Brunswickban a Ramada Innben. A kultúrest rendezését az American Philosophic And Scientific Society és a United Hungarian Fund közösen vállalta. A kultúrest megtartásához a Hercegprímás úr hozzájárult. Az előadók, művészek felkérése folyamatban van. A kultúrest fényét növeli: • az emigráns magyar írók könyveinek kiállítása és magyar könyvritkaságok bemutatása; • Petőfi Sándor születésének 150. évfordulóját megörökítő nagy emlékkiállítás; • a magyar könyvnyomtatás 500. évfordulójára készült emlékkiállítás, amelyet ez alkalommal mutatunk be először az Egyesült Államok magyarságának. A kultúresttel kapcsolatosan délelőtt a magyar kultúrális és szakegyesületek a Society szakosztályaival ünnepi ülést tartanak. Délután a Society és a United Hungarian Fund közös díszülést tart. A díszülést követő étkezésen a résztvevők a rendezőség vendégei. A "registration fee” személyenként a kultúrest rendezésével kapcsolatos költségekre $15.—. Mivel a kultúresten Amerika minden részéből magyar családok, kultúrális és vallási szervezetek tagjai és küldöttségei, valamint a Society és a UHF tagjai nagy számban kívánnak részt venni, tanácsos már jó előre helyet biztosítani (Dr. Papp Gábor, P. O. Box 10171 Cleveland, Ohio 44110, vagy L. Pallós, 209 Spring Valley Ct. Huntsville, Ala. 35802). A kultúrest résztvevői a Ramada Innben kedvezményes áron kapnak szállást. A vasárnapi programra (templomszentelés, délutáni Testimonial Dinner) hely biztosítás a következő címen: Mrs. Frank Chrinko Sr., St. Ladislaus R. C. Church, 215 Somerset St., New Brunswick, N J. 08901. Kína és Japán politikája napjainkban TÁJÉKOZÓDÁS Tanaka miniszterelnök pekingi látogatása eredményeképpen (1972. szeptember 25—29) a Kínai Népköztársaság és Japán között helyreállt a normális diplomáciai kapcsolat. A japán—kínai kapcsolat normalizálása kétségtelenül erősítette Pekingnek azt a reményét is, hogy lehetséges az átfogó gazdasági és politikai közeledés Japánhoz. A Kínai Népköztársaság és Japán közti megállapodással összhangban tárgyalások folynak a béke- és barátsági szerződés megkötéséről. Pekingben — Csou En-laj kijelentése szerint — ezzel a szerződéssel örök időkre ki akarják iktatni a két fél közti háborús összeütközés lehetőségét, és a szerződést össze akarják kötni olyan problémákkal, mint a távol-keleti biztonság, a nukleáris fegyverek, stb. A tárgyalások során Tanaka hangsúlyozta, Japán Egyesült Államok iránti hűségét, Csou En-laj viszont egy bíráló szót sem ejtve a japán— amerikai "biztonsági szerződésről” — szükségesnek tartotta külön megjegyezni, hogy a "kínai—szovjet szövetségi, barátsági és kölcsönös segítségnyújtási szerződés csak névlegesen létezik”. A pekingi vezetőség késznek mutatkozott arra is, hogy a japán tőke érdekében latba vesse befolyását a harmadik világban. A Kínai Népköztársaság részéről Csou En-laj már 1964 júniusában a japán közgazdászokkal folytatott tárgyalásai folyamán körvonalazta azt is, hogyan képzeli el a jövendő Japánjának képét attól függően, hogy az ország milyen útra lép. Mondanivalójának lényegét a következőképpen foglalhatjuk össze: A Japán monopoltőke előtt "három út van. Az első út — mondotta Csou En-laj — az, hogy az Egyesült Államok monopóliumainak zsebében marad. Japán valószínűleg azt hiszi, hogy ily módon megmentheti uralmát Ázsia és Afrika országaiban. Az Egyesült Államok viszont csak katonai céljaira akarja felhasználni Japánt. Hogy ez az út a japán monopoltőke burzsoázia számára "perspektívátlan”, az nyilvánvaló, mert "az amerikai tőkének hosszabb a keze, mint a japán tőkének”. A második út az együttműködés lenne Nyugat-Európával (a Közös Piac országaival), de ezen az úton, mondta Csou En-laj, Japánnak "ugyancsak semmi esélye sincs a sikerre". És végül, a harmadik út az, ha "tekintetét az ázsiai és afrikai országok felé fordítja, amelynek lakossága a világ lakosságának háromötöde, területük pedig a világ területének fele. Ha Japán erre az útra lépne, szembe tudna szállni az Egyesült Államokkal is, Nyugat-Európával is. Ez aztán megfelelő következményekkel járna Közép- és Dél-Amerika vonatkozásában”. Japánnak is nagy területekre van szüksége, hogy fejleszthesse gazdagságát, ennek érdekében — mondotta Csou En-laj —, a japán uralkodó köröknek "helyes gondolatmenetre” van szükségük. A japán kapitalizmust az ázsiai és az afrikai országokkal kooperálva csak abban az esetben lehet fejleszteni, ha együttműködnek a Kínai Népköztársasággal, amellyel "szövetségben” Japán demonstrálhatja ipari potenciálját, és "segíthet" Ázsiának azon törekvése megvalósításában, hogy saját erejére támaszkodjon. A kínai külpolitika általános szovjet-ellenes áthangolása során különös szerepet kapott a Japánhoz való közeledés. A kínai vezetők földrajzi, faji, gazdasági és más tényezőket kihasználva, az Egyesült Államokkal és különösen a Szovjetunióval szemben hirdetett közös nacionalista célokat kiaknázva arra törekedtek, hogy bővítsék és mélyítsék kapcsolataikat Japánnal. Különösen figyelmet fordítottak azokra a körökre, amelyek már a II. világháború előtt is szoros kapcsolatban voltak Kínával és azokkal akik már a harmincas években úgy képzelték el a "Kínai probléma” megoldását, hogy Japán égisze alatt létrehozzák Kína és egész Ázsia pánázsiai nacionalistafaji egyesítését. A Kínai Népköztársaságban már az ötvenes évek végén hozzáláttak, hogy ezen az alapon próbáljanak közös nevezőre jutni Japánnal. Irányvonalukat nyíltan meghirdették 1964-ben, amikor Mao Ce-tung bejelentette a Kínai Népköztársaság és Japán közös■ igényeit a Szovjetunióval szemben. Kijelentették azt is, hogy készek megnemtámadási szerződést kötni Japánnal még akkor is, ha érvényben marad a japán—amerikai "biztonsági-szerződés”. A japán—kínai szerződés pedig Peking véleménye szerint azzal jár, hogy Kína automatikusan érvénytelennek nyilvánítja a szovjet—kínai szerződés katonai cikkelyeit. A japán—kínai kapcsolatok mai állapotát jellemzi, hogy fokozott kölcsönös látogatások sorozatával igyekeznek tisztázni a kölcsönös érdekek szféráját, egymás nézeteit és lehetőségeit. Ennek a időszaknak egyik jelentős eseménye volt Nakaszone japán külkereskedelmi és ipari miniszter látogatása Kínában. Ez a látogatás nagyon jellemző abban a vonatkozásban, hogy ismét erőteljesen demonstrálta Mao Ce-tung törekvéseit: erősíteni a kölcsönös megértést a Kínai Népköztársaság és Japán között a délkelet-ázsiai érdekszféra elhatárolására, a nyílt szovjet-ellenesség alapján. —(m.)— ■W"-y^r ■w W BARÁTH TIBOR: Tájékoztató az újabb magyar őstörténeti kutatásokról TARTALOM Mi a magyar őstörténet és kutatási területe — Miért késett oly sokáig az igazi magyar őstörténet kidolgozása — A II. világháború után nyugatra ment magyar tudósok érdeme — A hazai konzervatív nyelvészek heves támadása — A magyarságtudomány hazai művelőinek új frontja — Mérlegelések — Irodalmi utalások. Megrendelhető a szerző címén: P. 0. Box 697, Station "B”, Montreal, Canada ÁRA: $2.00
