Szittyakürt, 1973 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1973-08-01 / 8-9. szám

2. oldal »itfMKfttt 1973. augusztus—szeptember hó száját, hogy magának ellentmond­­jon." így indult el tehát a Magyar Nép Szellemi Szabadságának és Törté­nelmi Nagyságának Igazsága a “Li­­berté" oltáráról, Párizsból. A környezetemhez tartozóknak semmi kapcsolatuk nem volt azok­hoz a kiváló magyar szakemerekhez, akik — összesen 14-en — Magyaror­szág képviseletében vettek részt a Kongresszuson és az egyptológia, a Tibeti—Mongpl csoport, a turkoló­gia és a sinológia keretében értek el nagyszerű munkát. A kiváló magyar iranológus — dr. Harmatta — az ira­­nológia egyik ülésének az elnöke volt. Bizonyítási eljárásunk és a Párizsi Kongresszuson elért eredményünk visszhangja és következményei "tíz nappal a Kongresszus befejezése után” — Torontóban értek utol, amikoris megdöbbenéssel vettem tudomásul, hogy a magyarországi tudományos terror néhány otthoni munkatársamat berendelte a rend­őrségre és figyelmeztetést kaptak a velem való kapcsolat megszünteté­sére. Magyar Testvérek ... kik szerte­szóródtatok a Nagy Világban. Kik otthon vagytok és reméltek. Nincsen elég hangom ordítani a fületekbe, hogy győztünk ... győz­tünk s magasan ragyog a Magyar Származás Igazsága. Ugyanis, ha Magyarország mai urainak nincsen elegendő "tudomá­nyos fegyvere”, hogy megcáfolják előterjesztett és elfogadott bizonyí­tékainkat, hanem ehelyett rendőr­ségi terrorral akarják elnémítani a tudományos kutatókat, ez annyit je­lent, hogy nincs argumentum ... nincs tudo­mányos cáfolat... nincs ellenbizo­nyíték és mindaz, amit ők hirdetnek és tanítanak a Magyarságról hazug­ság és csak rendőrségi segédlettel tartható meg. A tagadás falának azt a részét, mely nem a szabadság világában áll tehát a rendőrségi karhatalom őrzi, hogy az Igazság le ne döntse. Ahogy a "szabadság fővárosában — Párizs­ban” a tudomány ereje ledöntötte ezt a falat, úgy a terror sem fogja tudni fenntartani annak meglazított részecskéit. Ez is bedől majd és ma­ga alá temeti majd a hazugságot is és a hazugság rendőreit is. A Jézusi Magyar Igazság Hitével elvégzett munkánk után hirdetem Nektek az Úr Jézus velünk való ere­jét és az Ő Népének Lélekben és Testben való Feltámadásának a való­ságát. Én így hiszem ... ha Ti is hisztek, részesültök majd az Ő erejében. Az Úr Jézus kegyelmébe ajánlva Népünket — haladunk tovább a megkezdett úton és közlöm, hogy sajtó alatt van a Kongresszus által elfogadott bizonyítékokat tartalma­zó előadások hiteles szövege "angol nyelven” összesítve a hat konferen­cia anyagát. Ez még Karácsony előtt a könyvpiacon megjelenik. Befejezve a beszámolómat — kö­szönet illesse és tisztelet a torontói Körösi Csorna Sándor Társaságot, aki a Magyarországról jövő munka­társunk és Miss Mary Brády utazási költségeit fedezte. Ezért utaztam a Kongresszus befejezése után Toron­tóba, hogy első beszámolóm ott le­gyen és köszönetemet is kifejezzem. A torontói Körösi Csorna Sándor Társaság ezen köszönetemre azon­ban Körösi Csorna Sándor leikével válaszolt. Alapítványt tett — mellyel Miss Mary Brády és a szintén magyar származású Mme. Gy. Endrelin ta­nulmányainak a Párizsi Sorbonne-on való befejezésével járó költségeket vállalta. A Magyar Igazság megtartásában és tudáskincsünk megőrzésében igen nagy szükség van fiatal tudósokra, akik tökéletes angol—francia nyelv­tudással, Sorbonne-i, vagy egyéb ki­váló diplomával rendelkezve a világ tudományos életének közbecsülés­­ben álló és elismert tekintélyeivé válnak. Éppen ezért felkérek mindenkit, egyéneket és közületeket, hogy ál­dozzanak a fiatalságunk kiképzésére. Szükségem van még másik két egyetemistára, aki a Párizsi École Francaison prof. Jestintől sajátítja el a sumerológia tudományát... és szükségem van áldozatos öregekre, akik ennek a két fiatalnak a tanul­mányi költségeit fedezik. Tudás, erő és fiatalság... ez a magyar jövő útja s úgy kell tennünk, miként a hinduk teszik. A Nagy Csa­lád öregei kötelezve vannak a család fiataljainak Londonban történő ta­nulási költségeinek fedezésére. (Ezért van tele London hindu fia­talsággal.) A tudás népének a tudás a lényege. Segítsetek tehát a fiatal tudós­gárdánk kiképzésében. Ezt kéri Tőletek a Magyar Jövő építésében testvéretek: Badiny Jós Ferenc A Magyar Szabadságharcos (Nemzetőr) Világszövetség Európai Elnökségének közleménye A most, Helsinkiben berekesztett és ősszel Genfben folytatásra kerü­lő kongresszussal kapcsolatban több oldalról felkérték szervezetünket, hogy álláspontját határozza meg. A "Magyar Szabadságharcos (Nemzet­őr) Világszövetség” Európai Elnök­sége véleményét az alábbiakban rög­zítette le. A folyamatban levő kongresszus még csak céljaként sem tűzte ki a Közép-Európában állomásozó ide­gen erők teljes kivonását, csak az aránylagos csökkentés lehetőségeit tárgyalja. Miután teljes katonai ki­ürítés nélkül az országok független­ségének biztosítása lehetetlen, így magyar szempontból ettől a kong­resszustól semmi eredményt nem várunk. — Megdöbbentő viszont, hogy még Amerika is elfogadta azt az álláspontot, mely szerint Magyar­­ország nem közép-európai állam; azaz a balkáni népek közé soroltak minket. Ami a megszálló erők tel­jes kivonását illeti, természetesen mi is követeljük a Magyarországon tartózkodó szovjet katonaság teljes kivonását, mert enélkül Hazánk szuverenitása el nem képzelhető. De le kell szögeznünk, hogy a Magyar­­országtól népszavazás nélkül elsza­kított 3.5 millió magyar területén tartózkodó cseh—oláh—szerb kato­naságot is idegen megszálló erőnek tekintjük, aminek visszavonása a népek szabadsága szempontjából éppen annyira kívánatos, mint a szovjet erők kivonása. Az elmúlt év­tizedek azt mutatták, hogy ha a szomszéd államok idegen befolyás­tól mentesen szabadon cselekedtek, a legelső dolguk az oda kényszerí­­tett magyar milliók megsemmisítése volt. Csehszlovákiában 1945—48 kö­zött erőszakkal deportáltak 200.000 magyart és a magyar népcsoportot törvény fosztotta meg minden va­gyonától (még a konyhaedényeket is beleértve) és jogától, a gyilkossá­gok sorozatát követték el. 1944 vé­gén Erdélyben az orosz katonaság­gal együtt bevonult román közigaz­gatás olyan mértékű magyarmészár­lásba kezdett, amit az oroszoknak kellett leállítaniuk. 1958-ban, Romá­nia orosz részről történt katonai ki­ürítése után azonnal megkezdték az ott élő 2 milliónyi magyarság meg­semmisítését, az autonóm magyar területet eltörölték, a magyar egye­temet, iskolákat bezárták, kivégzé-National-Zeitung 1973. május 4. Milyen eredménnyel járt Mind­­szenty bíboros emberfeletti áldozata, mikor hazáját elhagyta? Magyaror­szágon tovább folyik az egyházüldö­zés és a kommunista rendszer ka­­talmasai a modus vivendi-ből tőkét faragtak sajátmaguknak. Mi haszna volt annak, hogy az Egyház elfogadta Varsó ultimátum­­szerű követeléseit? A lengyel egyház helyzete ma katasztrófálisabb, mint volt, s a legtöbb megfigyelő úgy véli, hogy szépen halad előre az a műve­let, melynek célja Wiszinsky lengyel bíboros tekintélyének aláásása, ki­nek személye az egész lengyel egy­ház legfőbb összetartó ereje. Igaz, a Vatikán árulása nagyban hozzájárult ehhez a bomlasztó munkához. A római "keleti szakértők” tevé­kenységének csúcspontja azonban Casaroli prágai ténykedése volt, mi­kor püspökké avatta a Novotny-kor­­szak egyik leghírhedtebb békepap­ját, aki a borzalmas emlékű időszak­sek, tömeges deportálás és széttele­­pítés következett be. Mindezek miatt leszögezzük, hogy egy esetleges orosz teljes kiürítéssel egyidejűleg vissza kell csatolni az elszakított magyar területeket, mert ha ez nem következik be, a magyar milliók a teljes fizikai kiirtásnak néznek elébe. Felkérjük a világ népeit, hogy befolyásukat eszerint érvényesítsék, és az emigráns magyarság követelé­seinek ilyen értelemben adjon han­got. Dr. Gálfi Géza európai elnök ban a kormánnyal szoros kapcsolat­án állott. A római Kúria azonban hamaro­san meg fogja kóstolni eljárásának keserű gyümölcseit, mivel magatar­tásának kövekezményeként egyre több hivő hagyja ott az Egyházat. A Kúria jelenleg helytelenül értelmezi az Egyház szerepét és működését és a kezében lévő hatalmat megvetésre méltó kezdeményezésekre használja fel visszaélésszerűen. PÜSPÖKÖK KÉRIK TITÓ SZÁMÁRA A NOBEL-DÍJAT? Jugoszláv pártfunkcionáriusok az ország püspökeit akarják rábírni ar­ra, hogy Tito államelnök jelöltségét az 1973-as Nobel békedíjra minden eszközzel támogassák. Diplomáciai körök úgy tudják, hogy ez ügyben egyes pártemberek az elmúlt hetek folyamán az ország püspökeit személyesen felkeresték, azok azonban közreműködésüket ha­tározottan visszautasították. A “keleti szakértők” tévedései Kedves Olvasóink! Aki az orosz imperializmus, rab­szolgasorsában élt vagy él annak és így bizonyára HAJDÚ LÁSZLÓ nemzettestvérünknek, a «ITTVAKÖfcT Los Angeles-i terjesztőjének is sok oka lehetett arra, hogy a kommu­nista zsarnokság helyett a másik nehéz életet a hazátlanság ország­­útját vállalja. Hajdú László az utóbbit választotta, de hű maradt fajtájához. 1970 óta él az Egyesült Államokban és a kemény napi mun­kája mellett a Los Angeles-i Valley College esti tagozatán tanul tovább. Történésznek készül — így írja hoz­zánk küldött levelében —, dé azért arra is van ideje, hogy rövid idő alatt eddig húsz új előfizetőt szerez­zen lapunknak. Bizony hosszú az út Tiszakürt­­től Los Angelesig a kun származású Hajdú László azonban a magyar nemzeti érdekek szolgálatát vállal­ta. Büszkén vallja és hiven őrzi kun elődeinek minden értékét, de szem­be fordul mindazzal, amelyet jog­gal marasztalt el a történelem. Ta­lán azt is írhatnám, hogy a “soha­­meg-nem-elégedés” babitsi gondola­tát is magáénak vallja. Ezért sar­kall bennünket is, hogy a hagyomá­nyok őrzése mellett szüntelenül ke­ressük az újat, magyarságtudatunk formálásához, helyet adjunk la­punkban a megszokott kereteket szétromboló gondolatoknak — a jö­vő útját kereső törekvéseknek. Kö­szönjük Hajdú László áldozatos magyarságszolgálatát. Tisztában vagyunk azzal, hogy ismernünk kell olvasóink vélemé­nyét lapunkról és tisztába kell len­nünk igényeikkel, fel kell figyel­nünk az általuk észlelt új jelensé­gekre. Ezeknek az elveknek a reali­zálásával lapunk összhangban a magyar szocialista sajtó mindig és mindenhol érvényes elsődleges hiva­tásával meggyőzően, orientálóan, színvonalasabban kívánja propagál­ni és védelmezni Mozgalmunk poli­tikáját. S mi tagadás: a mi Olvasóink vállára is súlyos terhet jelentett a megcsonkult júliusi számunk. A Hungária Szabadságharcos Mozga­lomnak lapunkra vonatkozó határo­zata után igyekszünk javítani munkánkat, illetve eleget tenni a «ITTVAKŐkt olvasó táborának jogos várakozá­sára. a Szerkesztő

Next

/
Oldalképek
Tartalom