Szittyakürt, 1973 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1973-08-01 / 8-9. szám
Szocializmust — magyar módra! 1973. AUGUSZTUS-SZEPTEMBER HO. XII. ÉVF. 8-9. SZÁM «ITTVAKOHT ÁRA: 50 cent. A HUNGÁRIA S Z A B A D S A G H A R C O S MOZGALOM LAPJA A sumir-magyar azonosság tagadásának fala leomlott Párizsban a XXIX. Orientalista Világkongresszuson A "Goldziherek és Budenzek” idejében francia és angol tudósok állították és bizonyították az Orientalista Világkongresszusokon azt, hogy: "az emberiség legősibb nyelvének maradványai a magyar nyelvben maradtak fenn.” Az idegen érdekeket szolgáló "magyar nyelvtudomány” ezeket a bizonyításokat figyelembe sem vette és többször fordult ellene tiltakozó szavával. Ma — 1973-ban — a helyzet megfordult. A július 16—23 közötti időben, Párizsban megtartott XXIX. Orientalista Világkongresszuson "hat szakavatott magyar tudósból álló bizottság bizonyította ismét a sumir—magyar faji és nyelvi azonosságot” és a francia földön összegyülekezett különböző nemzetiségű szakemberek Kongresszusi Tanácskozása elfogadta az előterjesztett bizonyítékokat és így a sumir—magyar azonosságot elismerte. Miután igen nagy tapasztalatra tettem szert az Orientalista Világkongresszusok szabályai és követelményei tekintetében — lévén az Ann Arbor-i (Michigan) és a canberrai (Ausztrália) V ilágkongresszusokon mindig csak az egyetlen magyar, aki a magyar nép és nyelv ősiségének bizonyításával foglalkozott — láttam, hogy az egyetlen lehetőségünk csak a "szabadság” világának fővárosában — Párizsban — nyílik egy módszeres bizonyítás lefolytatására. Ezt készítettem elő tehát kiválasztott és megbízható, valamint szakmájukban elismert és diplomás munkatársaimmal. A bizonyítás módszerét az alábbiakban határoztuk meg: 1. ) Kiindulni a nemzetközileg elismert adat-szintről a Kárpátmedence kultúrtörténetére vonatkozólag. Ezt nagyszerűen lerögzítette Gordon Childe, aki 2. ) "a Kr. e. 3500 évtől kezdődően a mezopotámiai és ‘sumirnak' nevezett kultúrának a Kárpátmedencében való megléteiét bizonyítja.” 3. ) Bizonyításunk következő lépése tehát — "a mezopotámiai sumir és a Kárpátmedencei sumir kultúrkörök emberének antropológiai azonosságát” kimutatni. 4. ) Ennek lefolytatása után a Kárpátmedencei kultúrkörök feltételezett magyar nyelvének ősi létezését bizonyítani, 5. ) az így kétségtelenített ősi nyelvnek írott emlékeit bemutatni, 6. ) ezeket a korabeli Írott emlékeket a “sumirnak nevezett” ősnyelvvel azonosítani, 7. ) a "magyar”-nak nevezett korabeli Írott emlékek nyelvének a "sumir nyelvvel való azonossága után, a semita és indo-európai nyelvészek által megfejtett "sumirnak nevezett nyelv” fonetikai átértékelésére és homophoniájának megszüntetésére a magyar nyelv alkalmazását, kétségtelen evidenciával és cáfolhatatlan példákkal javasolni, 8.) a "sumirnak nevezett” nyelvnek a magyar fonetikai értékkel való átértékelésére bizottságot alakítani. A fentiekben ismertetett módszerezéssel sikerült bebizonyítani tehát azt, hogy: "a Kárpátmedence és a mezopotámiai "Sumir-Föld” kultúrája és nyelve azonos — a mindkéthelyen azonos időben keletkező “korai rézkortól” kezdődően (Kr. e. 3500) és, hogy ezt a kultúrát és nyelvet a turáni-fajú, rövidfejű Mah-gar nép mondhatja sajátjának.” A bizonyítási eljárásban a következők vettek részt: Miss Mary Brády (a Montreal-i MacGill University-től): “How Antropological evidences of the copperage confirm Gordon Childe's Data” címen, az Université de Paris Centre Pantheon 15. termében adta elő bizonyítékait oly kiváló és meggyőző szakavatottsággal, hogy az ülést vezető dr. León Meyer (a belga antropológiai társaság elnöke) a legnagyobb elismerés odaítélésével fogadta el az előadott tételt. Ezzel a kárpátmedencei és sumirföldi azonos kultúra emberének antropológiai azonossága kétségtelenné vált. Következő feladatunk tehát a magyar nyelv ősiségének bizonyítása volt. Ebben az első lépést egy Magyarországról kijött etruszkolóagus tette, aki a “Colloques: Le déchiffrement des écritures et des langues" ülés keretében előadta a "Pyrgi aranylemezek etruszk írásának a magyar nyelv segítségével történő megfejtését.” A tábla másolatát és a megfejtést, a Kongresszus ülése, sokszorosította és minden résztvevőnek kiosztotta. Ezzel a megfejtéssel a magyar nyelv létezését már a Kr. e. első évezred kezdetéig vittük vissza, hiszen ha az etruszk táblák nyelve ez, akkor a nyelv már kifejlődött állapotában, élő nyelvként létezett. Ezt a bizonyítási irányt mélyítette ki azután — nagyszerű előadásával Mme. Gy. Endrelin: (Sorbonne-i kandidátus), aki “Témoignages sur la pérennite des runes Hongrois” címen kimutatta a szkita—hun—magyar rovásírásrend ősi eredetét, 12 eredeti illusztrációt becsatolva előadásához. Tehát bebizonyítottuk a magyar ősnyelv létezését és írásrendszerét. (Az itt fontosságot nem jelent ,hogy "rovásírás” és nem "ékírás" szerepel ebben az ősnyelvben. A rovásírás a sumir élettérben is megvan és az írás mindég a rendelkezésre álló anyag függvénye, amire írni lehet.) A bizonyítás lefolytatásában most az következett, hogy meg kellett cáfolnunk azt a tévhitet és — főleg a semitológusok által hirdetett koholmányt, hogy a sumir nyelv már régen kihalt. Ezt oszlatta el Dr. Novotny Elemér: “Sumerian texts written with latin phonetics, found in XI—XII century Hungarian linguistic remains.” című előadása, amiben fel van dolgozva a Tihanyi Apátság alapítólevelének, a Kézai Krónikának ún. "magyar szórványai”, melyek valódi sumir mondatok. Ezeket a mondatokat falitáblákra írtuk és úgy mutattuk be a kongresszuson összegyűlt kb. 140 sumirológusnak, akik azt bizony sumirul elolvasták és kapásból angolra fordították. Hasonlóképpen felfedezték az I. András-korabeli róm. kát. imádságokban hemzsegő sumir szavakat is. Miután ezzel bebizonyítottuk, hogy a sumir nyelv nem halt ki, hanem él a magyar nyelvben és ezt az "élést” írásemlékekkel bizonyítottuk, még kiegészítettük az egyházi iratokban talált sumir nyelvnek a létezését azzal az indoklással is, hogy a Mah-gar (sumir) nyelvet beszélő keresztények áthozták Babylonból az ősi vallási szimbólumokat is, melyek a már keresztény templomaik díszítményeiben megtalálhatók és így az Universidad del Salvador-on (Buenos Aires) a sumirológiában diplomát szerzett Sra. Margaret von Haynal: "The Sumerian seals of Buenos Aires" c. előadásában Babylonból származó sumir pecséttel bizonyította az Esztergomban talált Oroszlános ábrázolás motívumainak babiloni eredetét. Ily előkészítés után került sor az én bizonyításomra, vagyis a sumirnak nevezett ősnyelv és a magyar nyelv azonosságának kimutatására. Itt megjegyezni kívánom azt, hogy bizonyítási szándékomról a XXIX. Orientalista Világkongresszus Vezetőségét jó előre értesítettem, hangsúlyozva azt, hogy az "érthetetlen” tagadásban akarok tiszta vizet önteni a pohárba. Tehát — ha a "Kongresszus Vezetősége nem állt volna hivatása magaslatán, a tudomány szolgálatában, akkor minden módja meg lett volna, hogy előterjesztésemet ne foganatosítsa és ne adjon helyet a bizonyítás lefolytatásának. Tisztesség és becsület illesse a Kongresszus Elnökét: prof. René Labat-ot, főtitkárát: prof. Yves Hervouet-et és az Assyriologia chairmanjét: prof. M. Arnaud-ot, hogy módot adtak és segítettek igazságunk bebizonyításában. Ugyanis az a nem várt tény fogadott a Kongresszusban való bejelentkezésem alkalmával a Sorbonne-on, amikor a programot átvettem Párizsba való érkezésemkor — július 15-én —, hogy a nyomtatott programban felfedeztem nevemet és előadásom címét az Assyriologia első ülésén éspedig közvetlenül a kutatási irányomat ellenzők vezére — prof. S. N. Kramer — konferenciáját követőleg, tehát vele egyazon ülésben. így kezdődött tehát részemre a XXIX. Orientalista Világkongreszszus. Az ülés megkezdődött tejlát július 16-án reggel 9 órakor a Párizsi Egyetem Panthéonjában. Az elnök felszólította prof. Kramert, hogy tartsa meg előadását. Prof. Kramer (Hebrew University of Jerusalem) "Where we stand in cuneiform research.” címen sok mindent felhozott a “semita” cuneiform megfejtés érdekében. Utána Dr. Bauer (Würzburg) majd volt Buenos Aires-i tanítványom — Mme. Margaret von Haynal adott elő. Ezután szólított az elnök engem. Előadásomat 64 oldalnyi terjedelemben kinyomtatva a hallgatóságnak kiosztottuk. 150 nyomtatvány fogyott el. Amint megkezdtem előadásomat — megjelent a Kongresszus Elnöke, Labat professzor, aki az előttem lévők előadásán nem volt ott és így megjelenésével kitüntetett. Előadásom címe: "New lines for a correct Sumerian phonetics to conform with the cuneiform scripts” már maga is érdeklődésnek örvendett s amikor lejárt az engedélyezett 25 perc, a láthatóan "semita” hallgatók "time” kiáltással akarták végét vetni konferenciámnak — de az elnök további 10 percet engedélyezett és így — a legfontosabb részeket sikerült előadnom. A tiltakozók előadásom befejezése után szemrehányásokkal illették prof. Kramert, akinek kezeírását mutattam be és megfejtését a jelen lévő prof. Labat rendszerével helyesbítettem, megkapva így a sumir— sabir—szabir népet, mint Aratta alapítóit és lakosait. Ettől a perctől kezdve a régi jó ismerősök, mint Kramer és egyéb semitológus társai — nem köszöntöttek. Labat profeszszor, a Kongresszus elnöke, viszont odajött az előadó asztalhoz és melegen gratulált, mégegy példányt kérve előadásom nyomtatványából. Bevégezve így az izgalmas konferenciát, több német sumirológus kezdett a részletékig menő pontossággal érdeklődni az előterjesztett és bemutatott adataim után és egyikük — Kurt Schildmann — annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy a "sumir—magyar azonosság alapján a történelem sok részletét át kell értékelni.” A Buenos Airesi Jezsuita Egyetem Rektora (akivel együtt az Egyetemet képviseltük a Kongresszuson) szintén ott volt az ülésen és miután az elnök elfogadta az előadott tételemet — Labat professzor után — odajött hozzám, megölelt a régi barátsággal és azt mondta: "Professzor Badiny! Ezt a csatát megnyerte, mert itt senki nem tudta kinyitni a
