Szittyakürt, 1973 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1973-05-01 / 5. szám

2. oldal «ITTVAKOfcT 1973. május hó Napjainkban gyakran lehet halla­ni, olvasni a magyarság jövőjéért, fennmaradásáért folyó küzdelemről. Előadásokon sok szó hangzott el előadóktól, mint Vasvári Zoltán, Fasching Antal, dr. Rimaniczy Lász­ló ... lapok, folyóiratok pl. Szittya­kürt, Ősi Gyökér, Itt-Ott, stb. — ol­dalai hűen világítják az utat szá­munkra. 27 éves emigrációnk helyben topo­­gása tőlünk új irányelveket követel. A régin változtatni kell. Ezért a régi szószólóinknak belátásra kell tér­niük, helyet megosztva és támogatva egymást odaadással (mint Széchenyi István tette). Ne ellenségeskedje­nek, sértődösködjenek, honfitárs­ként értékeljék egymást és használ­ják fel ismert nevüket az új célkitű­zésekért. EMIGRÁCIÓS VEZETŐINK EGYESÜLJETEK! Lássátok be csak így lehet ered­ményt elérni. Ne az egyéni dicsősé­gért, hanem mindig a magyar jövő­ben való hit elplántálásán dolgozza­tok. Már annyit várakoztunk, hogy belefáradtunk ebbe a nagy tétlen­ségbe. Az új mozgalmunk, amely most van kialakulóban cselekvést sürget. Pozitív cselekvést! Ezután már nem akarunk olvasni cikkeket, amelyek általánosságban mondják el fájdalmunk vagy örömünk. Halla­ni akarjuk a fent említett vezetők szavát. Űjságtok miért nem tükrözi az egységes magyarság óhaját? Miért nem adtok lehetőséget magyarsá­gunk ápolására? Ha most anyagi, vagy bármely más ok miatt elsza­lasztjátok ezt a nemzeti ráeszmélt­­ségi akciónak a lehetőségét, úgy nem kerülitek el és ne is kerüljétek el Istenünk és népünk megvetését. De ha a magyar jövőt építitek minden írásotokkal, úgy megbecsülés, hála és szeretet vegyen körül. Végre értsétek meg a sumir—ma­gyar rokonság tanának vonzó erejét, ne hitetlenkedjetek! Ha sokáig várunk a románok el­veszik tőlünk ezt is mint Erdéllyel tették. Mint ahogy Ti is írtátok Tor­ma Zsófiát már is magukénak vall­ják. Olvassátok a könyvek sokaságát és győződjetek meg. De jóindulattal olvassátok, ne azzal a szándékkal, hogy hol található valami, amibe belelehet akadni, őstörténeti meg­fejtés nem matematika, épp ezért ne is várj ilyen pontosságot. Ne hozd le a finnugor (vogul) eredet meséjét. Ellenben hangoztasd rendszeresen Bobula Ida és a többiek tanait. Nektek vezetni kell a népet a fel­­világosulás útján. Ha a magyar új­ságok ezt nem teszik, akkor kitől várjuk ezt? Az említett tanok támo­gatása azért fontos, mert még nem eléggé elterjedt ahhoz, hogy saját magát vigye előre. Bízunk, hogy rö­videsen eljön az az idő is. Ez ügy lehetőségét semmiképpen sem en­gedhetjük el s talán elfogultaknak is tartotok bennünket, de a valóság más, mi már megláttuk, felfedeztük azt az utat, amelyet ti még kerestek. Ha minden marad a régiben, ak­kor a belenyugvás a változtathatat­­lanba fog erőt venni rajtunk. Ez pe­dig egyenlő a megsemmisüléssel. Azt hiszem 27 év emigrációs politikai eredménytelensége elég nyomatéko­san sürgeti a változás szükségessé­gét. A finn-ugor (vogul) eredet me­séje pedig a bizonytalanságot a kis­hitűséget az idegen nemzetek fel­sőbbrendűségét hirdeti. Ez az az út, ahol ismét feltölthet­jük bizalmunkat, hitünket egy másik ezeréves harcra. Nem szabad, hogy bármelyik nemzet alá is helyezzük magunkat, csak így, ilyen beállított­sággal maradhatunk fenn. Segítse­tek terjeszteni e létfontosságú fel­adatot. I. Ki kell építenünk a kapcsola­tot erőteljesebb formában a többi rabnemzetek emigrációjával. Ered­ményes és fontos volna a mi kezde­ményezésünk és irányításunk. Nép­szerűség és barátságszerzés, megér­tés, megvédeni, és kiállni álláspon­tunkért. így közösen hallhattatnánk szavunk elnyomóinkkal szemben. Ugyanakkor azért a célkitűzésért kell harcolnunk, amiért az otthoniak, kiálltak 1956-ban, az szocializmus volt magyar módra. Csak ilyen módon lehetünk az ott­honiak szószólója. Hogy mindez köz­tudott legyen — ahogy dr. Rimo­­noczy L. javasolja — kell egy ilyen értelmű angol nyelven kiadott újsá­got is szerkeszteni, s terjeszteni. (Csehszlovákok már kiadnak művé­szeti, stb. vonalon ilyet.) így talán lassan mások is megtud­nák fájdalmunk és igazunk, s esetleg több támogatást és megértést kap­nánk. II. "Újság” — irányítása közpon­tinak kell, hogy legyen, mondjuk legyen szócsöve a Magyar Népnek. III. Az összes emigrációs szerve­zeteink, amelyek megosztva, szétfor­­gácsolódva dolgoznak, tagságukkal az új szervezet tagjai legyenek, mondjuk $25.00 évi tagsági díj hozzá­járulással. Ez úton szervezetünk jó anyagi alaphoz jutna s ugyanakkor egy közösségképes tagságnak egye­düli támogatása csak ez volna. Most a szervezeten belül pl. Szépmíves Czéh, Széchenyi Alap, stb. egy évi alapot kapna munkája véghezvitelé­hez, ilyen formán lassan megtud­nánk valósítani céljaink és egysé­günk. Vezetőségi pozíciók 2—3 évenként automatikusan lejárna s újraszava­­zással volna ismét betölthető. Ugyan­akkor lenne egy választó bizottság is, mely nem kielégíthető irányítás esetén jogos volna a vezető személyt v. személyeket lemondatni. Ha ezt sikerülne megszerveznünk, egysége és rendezettség lenne so­rainkban, lehetőségek nyílnának szá­munkra szerte a világban. Magyar szeretettel: Botos László MAGYAR NŐKHÖZ Halálba menetel egy Nemzet Most ássák sírját Mert nem születnek meg Az ártatlan kis magzatjaik Kinek élni kéne, nőni sokasodni Ük lennének a jövő magyarjai Kik esténként kis kezüket összetéve Imádkoznának egy Nemzetért, Kit annyi bú és bánat ért Még ezerévet megélt S mennyi véres csatát Harcolt át a létért Szaporodtak a hősök sírjai felett Temetőbe a keresztek A magyar nők A meleg szívű édesanyák meg Bölcső dalt énekeltek S így élt tovább nemzetünk Nem ásta meg sírját Küzdött a létért nevelte gyermekét S egy jobb jövőt a nép Mindég remélt. Most meg kell húzni Minden vészharangot Bele kiáltani a nagy világba: Ébredjetek magyar nők Legyetek újból melegszívű édesanyák S újra bölcsődalt énekeljetek Mert bűn szakadt rátok Nagy bűn Egy nemzet sírját ássátok Bűn bűnhődéssel jár Kísér mint egy árnyék. Ma még a könnyű élet kacaja hív S eldobod érte gyermeked Holnap talán már késő lesz Évek múlva senkid se lesz Nem lesz ki megölel s átfogja nyakad Súgja néked a legszebb szót: Édesanyám! Nem lesz örömöd életedbe Nem lesz kit szívből szeress Ki belőled lett Ki életed és Nemzeted folytatása Majd évek múlva Mikor késő lesz. Megszólal a lelkiismereted De ne akkor, most, most míg nem késő Mielőtt kimondanád A bűnös gondolatod Hogy a gyermeked nem akarod Halld meg sikolyát, mely szíved alól szól Édesanyám élni akarok! Lesz boldogságod kincsed Meglátod mindened Csak szüld meg a kis gyermekedet Szülessenek meg a sok kicsi, pici magyarok. Magyar nők ébredjetek Legyetek melegszívű édesanyák Bölcsődalt énekeljetek S nem temettek el akkor egy Nemzetet. Filep Zoltánné ■**fA*- •■*** •***■ *—*»■ *« -í * ! AZ OLAJ Amerika saját bevallása szerint már csak 1980-ig tudja fedezni olaj­­szükségleteit. Mivel fogja azután el­látni hatalmasméretű gyári iparát? Honnan vesz hajtó anyagot millió-Gebiete, in denen zehn US- ölfirmen Konzessionen für Erd­ölbohrungen erworben haben számra futó autói, repülőgépei szá­mára? Miből látja el gyáriparát, ha már nem lesz olaja? A válasz egy­szerű: ha pénzért nem tud szerezni, háborút indít, hogy olajhoz jusson. Az amerikai—vietnámi háborúról szóló cikkeimben már több helyen is említést tettem arról, hogy Ameri­ka nem annyira hatalmi és politikai okból folytat háborút, mint inkább gazdasági érdekből. Ma Vietnámban, holnap már Kambodzsában, Laosz­­ban, a Tai-földön és az egész Indo­kínában, ha kell: olaj kell neki, olaj, olaj! Ezt az állítást igazolja már a Der Spiegel 1971 májusi számában írt riport is, amely jelenti, hogy a Me­kong folyó deltája táján, valamint a dél-kínai tenger alatt hatalmas olaj­mező terül el, amelynek kibányászá­­sára már régen megalakultak a tő­kés társaságok és csak arra várnak, hogy a háború végetérjen. "Az amerikai katonák behajóznak Saigonban. Az amerikai olajtársasá­gok irodát nyitnak Saigonban. Dél-vietnámi tudósok, amerikai geológusok és olajszakértők, az UNO nemzetközi gazdasági komissziója (ECAFE) a világ egyik leghatalma­sabb olajmezőjét fedezték fel a Me­­kong-deltában és a Con Son nevű földnyúlványon a kínai tengerben. A kutatók százezer négyzetkilo­méternyi területre becsülik az olaj­mezőt. Az olaj kitermelése naponta alig fog többe kerülni 40.000 DM-nál hajónként. Egy fúrólyuk előállítása mintegy 15 millió DM-be kerül. Tíz nagy amerikai olajvállalat kapott en­gedélyt a fúrásra.” — írja az idézett cikk. Az üzletkötés ugyan már megtör­tént, de a kormány bizonytalan élete késlelteti még a munka megindulá­sát. Ami késik azonban, el nem mú­lik! Az olajért folytatott háborúban sokmillió ártatlan ember halt meg és sok milliárd kár származik. (Sz.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom