Szittyakürt, 1973 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1973-05-01 / 5. szám
1973. MÁJUS HÓ, XII. ÉVF. 5. SZÁM ÁRA: 50 cent. Szocializmust - de magyar módra! «ITTVAKÖfcT A HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM LAPJA PETŐFI ÉS KÖLCSEY SZELLEME VELÜNK VAN!- HIÁBA MAGYARÁZZÁK MÁSKÉNT A SZOVJETBARÁT VEZETŐK OTTHON -UTAK ÉS ELVEK Petőfi Sándor születésének 150., az 1848/49-es Szabadságharc 125. évfordulóját ünnepi külsőségek között ülte meg a "hivatalos" Magyarország. Szónoklatok, újságcikkek és kiállítások légiója idézte az 1848-as forradalmi eseményeket, s bennük Petőfi Sándor szerepét. Verseit kommentálták, forradalmi munkásságát magyarázták azok is, akik nem értik Petőfit vagy pánszlávista kötelezettségből nem is érthetik, de azért a történelmi jogaiért küzdő munkásság és parasztság országbirtoklása helyett, egy korcs, haladásellenes, a magyar szocializmussal szemben pedig egy judeizált reakciós kisebbség diktatúrájának számára próbálják Petőfi Sándort kisajátítani. E reakciós szemlélet törpéi keresgélik Petőfi költészetében, gondolkodásában és politikai tevékenységében azokat az elemeket, amelyeket kiragadva összefüggésükből felhasználhatnak a nemzeti forradalmár egész lényének meghamisítására. A "felszabadulás” ünneplésének mámorában, április 4-én, ez az idegen országhódítás addig ment, hogy a zsidó apróantal még Petőfi Sándor szabadság-hitére is talált “mentő körülményeket". Sőt Petőfi Sándor mellett a nemzeti "Hymnus" költőjét Kölcsey Ferencet is ez az idegen országbitorló banda akarja ősükké faragni. Petőfi Sándor és Kölcsey Ferenc maga tanúskodik arról, hogy kinek az őse. A nemzeti forradalmároknak, a magyar szocializmus híveinek nem kell Petőfit sem pedig Kölcseyt “kisajátítaniuk" és nem kell életművüket meghamisítani, mint ahogyan azt Csatári Dániel a judeizált kommunista párt központi bizottságának folyóiratában a “Pártélet"-ben: “Évfordulók, szerepjátszók, és történelemformálók” címszó alatt ellenünk, Magyar Szocialisták Forradalmi Tanácsa ellen a “nacionalisták és az igazi forradalmárok véleményével" — ahogy ő vallja, az “osztályalapokon álló szocialisták", a marxisták hitvallása szerint. Nem vagyunk hívei éppen a politikai "hitvallásunk kizárólagosságának tudatában” Csatári Dániel annak a történetírói módszernek — legyen akár jobb vagy baloldali történelemszemléletről is szó-, melyet Kemény Zsigmond így jellemez: "lefolyt idők emberein mindig azon jellemvonásokat fedezték fel, amelyekre szükség volt, hogy rögtönzött állításaik érvényességére a történelem bélyegét nyomhassák." Ha Csatári Dániel a nemzetté válás és nemzeti kérdés osztályszempontú megközelítésére, az osztály érdekek és az osztályharc primátusáról szóló marxi tanításnak "nacionalista torzításoktól mentes”, és eredeti "tisztaságában” való felszínre hozatalára vállalkozott — márpedig arra vállalkozott, akkor azt is tudnia kellett volna, hogy Kölcsey is, Petőfi is, a nemzeten, a hazán mást értett, mint a szovjetbérencség magas igényessége mellett megfogamzott kommunistahazafiság. — Haza és haladás összekapcsolása, a történelmi cselekvés előmozdítására képes felfogás azokban alakult ki, akik koruk magyarságának problémáit egyetemes látásmóddal szemlélték. Kölcsey például a kétségbeesésig kínzott emberiség, az emberi eltaposott jogok nevében egyformán szállt síkra a társadalmi és nemzeti elnyomás ellen — vallja Csatári Dániel. Hogyan fogadhatja el példának és mintaként Kölcsey hazafiságát az a rendszer, amely megfosztja állampolgárait Kölcsey patriotizmusának igazi tartalmától. Kölcsey szerint az ország csak akkor érdemli meg a haza nevet, ha szabad emberek élnek benne. Kölcsey a jobbágyság felszabadítását, szabad földet és nem kolhozgazdálkodást követelt a parasztság számára. A hitbizományi birtokokról mondott beszédében pedig kifejti, hogy a haza érdeke a földbirtok megoszlásának demokratizálása. Politikai hitvallásáért temetésén koporsóját megdobálta a csőcselék, melyet még életében ellene uszított a feudális és klerikális reakció. A "lassan őrlő férgek", a magyar arisztokraták egyrésze, a hírhedt királyi biztosok, akiket a magyargyilkos bécsi kormány az 1821-es törvénytelen adó és újoncemelési rendeletek erőszakos végrehajtására ültett a megyék nyakára, akik bécsi parancsra perbefogták és elítélték Wesselényi Miklóst, mert a szatmári megyegyülésen a jobbágyok mellett szállt síkra. Ezért nem csodálkozhatunk azon sem, hogy halálának centenáriumán, amikor a szegedi Dóm-téren készültek a Kölcsey-ünnepekre és kiadták az utasítást, hogy az árkádok alatt elhelyezett magyar Panthetonban díszítsék fel és világítsák ki Kölcsey szobrát, a szerelőmunkások fedezték fel, hogy a “Hymnus" költőjének nincs is szobra ebben a Pantheonban. Ha Csatári Dániel 1848. március 15-re emlékezve, Kölcsey Ferencről azt vallotta, hogy: "egyformán szállt síkra a társadalmi és nemzeti elnyomás ellen”, akkor április 4-nek előestjén nyilván arra is gondolt, hogy Kölcsey "Zrínyi második éneke” című versében szereplő 'kányák, kígyók, férgek' mind igaziak. Ma is élnek. Ott rágják, marják a Kárpátoktól le az Aldunáig a turáni magyarság kebelét. A rabszolgatartók ismerik az igazi Kölcsey Ferencet is, aki a belső szabadságon a belső, a polgári szabadságot és a szabadságot kifelé, tehát a nemzeti szabadságot, a nemzeti függetlenséget egyaránt értette. Ezért érezhető ki Csatári írásában a párt félelme! Félelemérzet a Magyar Szocialisták Forradalmi Tanácsával szemben, amelynek politikai koncepciója: hídverése, a magyar emigráció legjelentősebb szellemi áramlata a rabország felé! Nem volt még egy szellemi áramlat, amely mélyebben hatolt volna be a rabmagyarság közvéleményébe, amely megtermékenyítőbben hatott volna a rabmagyar szellemi élet szinte minden területére, mint a MSzFT. politikai hitvallása. A magyar szocialisták állásfoglalása a magyarvérű baloldalai kapcsolatban nem merült ki "puszta lelkesedésben" Csatári Dániel, de abban sem, hogy politikai és taktikai alapon megállapítsák egymásról, hogy a nemzet függetlenségéért és szabadságáért szövetségeseknek tekintik egymást. A Magyar Szocialisták Forradalmi Tanácsának politikai irányelve bomlasztja a judeizált pártéletet. Itt nem arról van szó Csatári Dániel, hogy a "nemzeti felemelkedésünket a szocializmus társadalomalakító, népünk további felemelkedését biztosító erejétől” féltjük. Hanem arról, hogy az MSzFT annak kell venni ami: nem egyszerű “kicsinyszívüek" politikai mozgalma, hanem nagyigényű szellemi áramlat, amely a magyar problémák megoldására átfogó szocialista programot akar adni, melynek 1956. október 23-ának szellemében magyar szocialista világnézete van a társadalomról, a történelemről és a haladásról. A magyarvérű baloldalnak e program, e felfogás, e világnézet egészéhez kell állást foglalniuk. Ettől az állásfoglalástól remeg a judeizált szovjetbérenc pártélet. Ezért hívják a magyar nép szabad, emberséges, boldog életének forradalmi harcosát és nagy sóvárgóját tanúskodni amellett, hogy a magyarságnak nem kell se szabad, se emberi, se boldog élet. A nemzeti függetlenség és szabadság judásainak védelmében Petőfi Sándor és Kölcsey Ferenc nem tesznek hamis tanúvallomást! Major Tibor MINDEN IGAZ MAGYAR SZÍVE SZABADSÁGÉRT LÁNGOL! TALPRA MAGYAR! VEZESD NÉPED, JÖJJ PETŐFI SÁNDOR! (Hajdúhegyi J.)
